Az egyik legkomolyabb akadálya, vagy nehézsége az AI használatának a regisztráció/bejelentkezés/autentikáció ördögi köre. Hasznos és jó, hogy az online térben is figyelni próbálunk a biztonságra. ugyanakkor ha 4-5 lépés előzi meg azt, hogy egy eszközt ki tudjunk akár először, próbálni, elmegy tőle a kedvünk gyakran. Ezért most kiválasztottunk 3 olyan AI-alapú ötletet, pedagógiai felhasználást, amelyek egészen biztosan jól működnek első próbálkozásra, nem igényelnek semmilyen előzetes tervezést, és így sokkal könnyebben. és hosszas előzetes tervezés nélkül is kiválóan alkalmazhatóak a tanórán.

Forradalmi időket élünk, ha csak más nem is, de a mesterséges intelligencia megjelenése csak az internethez vagy a számítógépek megjelenéséhez hasonló hatású. De nem csak a technikában zajlanak éppen forradalmak, talán kevésbé látványos, de az elmúlt húsz évben a társasjátékok világában is lezajlott egy igazi revolúció. Az úgy nevezett modern társasjátékok az ezredforduló táján jelentek meg és mára teljesen kiszorították a korábban a társasjátékok szinonimájaként kezelt őskövületeket, a Ki nevet a végén?-t vagy a Monopoly-t. A modern társasokban a hangsúly a játékélményen van, kicsi a szerencse szerepe, nem lehet kiesni, többnyire arra sincs lehetőség, hogy valaki reménytelenül lemaradjon. A modern társasjátékokban arra is figyelnek, hogy sokféle és izgalmas döntéssel szembesüljenek a játékosok, legyen lehetőség a taktikára és a hosszabb távú stratégiára is.

Ezek között az újfajta társasjátékok közül iskolateremtő volt a 2008-ban megjelent Pandemic, ami az első nagy sikerű kooperatív játék volt. A játékban világjárványokat kellett megállítania a játékosoknak közösen, tehát vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Egy ilyen játék azonnal kínálja magát az iskolai használatra, csak hát nem olyan könnyű hatékonyan bevinni az osztályba. Egy átlagos társas játékosainak száma legfeljebb öt, nagy ritkán nyolc, egy osztályban pedig lényegesen többen vannak. Lehetne megoldás, hogy csapatokban dolgoznak, de úgy nagy a veszélye annak, hogy sokan unatkoznak, amíg igazából a csapatból egy-egy gyerek játszik. A másik gond az idő, a komolyabb társasjátékok legalább két, de nem ritkán négy órán át is eltartanak, nem könnyű olyan iskolai helyzetet találni, főleg, ha 45 perces órákba vagyunk szorítva, amikor lehetőség van arra, hogy egy játékot végig játszunk.

A modern társasjátékok között nagyon sokféle témájút találhatunk, vannak, amik valamilyen történelmi időszakban vagy helyzetben játszódnak, vannak, amik valamilyen szakma működését játszák le, de ha mégoly csábító is, hogy ezeket tanításra használjuk, hamar kiderül, hogy a téma csak egy váz, ami a játékra rá van húzva. A Virtú ugyan a reneszánsz Itáliában játszódik, de hiba léenne azt gondolni, hogy abból bárki megtanul valamit az adott korról, ahogy a remek Clinic Rush sem alkalmas arra, hogy a biológiai ismereteket bővítsük. Ez persze nem is csoda, ezek elsősorban játékok, amiknek a célja a szórakozás és a jó játékélmény, nem a tanítás. Sajnos a kifejezetten tanítási céllal készített játékok pontosan az ellenkező végletbe esnek és többnyire nem túl izgalmasak játéknak, hanem valamiféle kvíz ilyen-olyan köntösbe bújtatott variációi. Így aztán korábbi próbálkozásaim, hogy társasokat vigyek be az órára nem voltak sikeresek.

A minap viszont megjelent egy olyan társas, ami nagyon kínálta magát arra, hogy a tanításban is szerepet kapjon, az egyik szerzője a Pandemicet is kitaláló Matt Leacock, természetsen kooperatív játék a témája pedig a klímaválság kezelése. A holnap társadalma című játékban a játékosok az USA, Kína, Euorópa és fejlődő világ vezetői, akik különféle rendelkezésekkel, projektekkel próbálják meg megelőzni a katasztrófát, elérni a karbonsemlegességet, amikor az emberi tevékenység már nem növeli a légkör szén-dioxid tartalmát. Ami kiemeli ezt a játékot sok más közül, hogy ebben kifejezetten cél volt az, hogy tudományosan megalapozott legyen benne minden, lehetőség szerint valósághű legyen benne minden. Ezt segíti az is, hogy minden kártyán egy-egy QR-kód is van, ami alaposabb, részletesebb leírást ad arról, amit a kártya tesz. A játék remekül működik, egyértelmű belőle, hogy a megoldáshoz globális együttműködésre van szükség, de az is erénye, hogy valamiféle apokaliptikus képet fest, hanem lehetőségeket kínál arra, hogy megoldjuk ezt a problémát. Tökéletes lehet a játék például a hamarosan érkező fenntarthatósági témahétre is.

A kérdés azonban továbbra is fennáll, hogyan lehet ezt jól használni az osztályteremben? Azt hiszem, sikerült egy elég jó megoldást találnom erre. A játékot négy csapat játszotta, akik az USA-t, Kínát, Európát és a fejlődő országokat irányították, egy-egy csapatban 4-7 diákkal. Mindenki kapott egy szerepet, ami meghatározta, hogy mit kell csinálnia. A miniszterelnök döntött arról, hogy az ország milyen projekteket hajt végre (milyen lapokat játszik ki), a külügyminiszter volt az, akim a többi csapattal egyeztetett, az ökológus figyelhette a központi táblát, amin a környezet állapota látszik, a kutató feladata az volt, hogy a QR-kódokat beolvasva nézzen utána annak, hogy pontosan mi is történik. Ezt azután a média képviselőjének kellett összefoglalnia, aki minden fordulóban cikket írt az előző forduló eseményeiről. A forduló végén pedig mindenki továbbadta a szerepét, így mindenki többféle pozícióban kipróbálhatta magát. A játék így remekül működött, és ami legalább olyan fontos, a tanulást is szolgálta.

A rendszer pontos leírása és kinyomtatható kártyák a szerepek leírásával lentebb érhetők el:

Sokszor kapjuk meg képzéseken azt a kérdést, hogy VALÓJÁBAN hogyan segít az AI a diákoknak, ehhez nbéha az is társul, hogy a mesterséges intelligenciát úgyis csak a csalásra használják, inkább azt kellene kitalálni, hogyan lehetne kikerülni teljesen a beépüléést az oktatásba. Mivek folyamatosan, és többféle kontelxtusban is használunk a diákjaimmal AI eszközöket, bebizonyosodott, hogy azért vannak olyan helyzetek, amikor igenis hasznosak tudnak lenni. Adott volt egy egyedi helyzet, egy olyan diákkal, aki sikeres sportolóként napi 5-6 óra edzés mellett gyakorlatilag csak az otthon, iskola és az edzés közötti utazás alatt tudott tanulni (ha nem este 10-kor szerette volna elkezdeni). Leültünk, és kitaláltunk egy olyan módszert, amely AI segítségével képes nagyrészt megoldani a problémáit. A lapozás után részletesen bemutatjuk, hogy mit is találtunk ki, és hogy működött.

A történelem sok olyan esetet ismer, amikor a politika anélkül határozott el valamit, hogy a tudomány bármennyiben is támogatta volna az intézkedések indoklását. Franciaországban a 18. század közepén tiltva volt a krumpli fogyasztása, mert úgy vélték, az okozza a leprát (függetlenül attól, hogy leprásokról már a Biblia is ír, míg krumpli csak alig kétszáz éve volt akkor Európában), a természettudós Antoine Augustin Parmentier kitartó munkájára volt szükség, hogy végül megszülethessen a gratin dauphinois és a crique ardéchoise.

Úgy tűnik, sokban hasonló a helyzet a mobiltelefonok iskolai betiltásával kapcsolatban is. Az egyik legtöbbet hangoztatott érv az volt, hogy a diákok lelki fejlődésének, pszichés állapotának, mentálhigiénéjének tesz jót az, ha az iskolában el vannak zárva a telefonjaiktól. Ezt mindenki evidenciaként kezelte, hiszen a kütyü rettenetes dolog, és biztos, hogy azzal teszünk jót a gyerekeknek, ha távol tartjuk őket tőle. Röppent is a szabályozás nem csak minálunk, de egész Franciaországban és az Egyesült Királyság több iskolájában is.

Mostanra már eltelt annyi idő, hogy ennek a hatásait is lehet vizsgálni, szigorúan a tények figyelembe vételével. Ezt tették a University of Birmingham kutatói, Victoria Goodyear és társai, akik az eredményeiket a nagyon rangos Lancet című tudományos szaklapban jelentették meg (IDE KATTINTVA). A vizsgálatba 20 olyan iskolát vontak be, ahol tilos volt a mobilok használata és 10 olyat, ahol a szünetekben nem korlátozták, hogy van-e telefon a gyerekeknél. A kutatásba bevont diákokat (akik statisztikailag reprezentálták az angol diákokat) azután jól bevált kérdőívekkel vizsgálták a mentális állapotuk szempontjából.

A kutatók számára mindig nehézség, ha olyan vizsgálatról kert valahol hírt adni, ami nem talált semmi lényeges különbséget, ahogy a mondás is tartja, az nem hír, ha a kutya harapja meg a postás, csak az, ha a postás a kutyát, ebben az esetben azonban nem véletlen, hogy egy ilyen nagy presztízsű tudományos szaklap helyet adott a tanulmánynak. A várakozásokkal ellentétben ugyanis semmiféle különbséget nem találtak a két csoport között. Pont ugyanannyi volt a szorongás, a depresszió, a problémás közösségi média használat és az énkép-zavar a gyerekeknél függetlenül attól, hogy az iskolában elővehették-e a telefonjukat vagy sem.

Fontos megjegyezni, hogy a tanulmány nem azt bizonyította, hogy a telefonhasználat nem káros a mentális egészségre, csak azt, hogy az, hogy valaki az iskolában hozzáfér a telefonjához vagy sem, nincs hatással erre. Erős kapcsolatot sikerült kimutatni a problémák és a telefonnal töltött idő között. Minél többet lóg egy gyerek a telefonján annál inkább lesznek problémái. Egyszerűen csak az derült ki, hogy az iskolai tiltás nincs igazán befolyással a mobiltelefonnal eltöltött időre, eddig sem az iskola volt az a hely, ahol a legtöbbet nyomkodták a telefonjukat a diákok és azok, akiknek erre az iskolai szünetekben nem volt lehetőségük, gond nélkül pótolták a lemaradást iskola után.

Ami természetesen felveti annak a kérdését, hogy akkor mit ér a tiltás? És vajon nem lenne-e fontosabb a démonizálás helyett a felelős használatra tanítani?

A jegyzetelés az egyik legfontosabb képesség, ami segíti a tanulást. Az órák egy jelentős részében frontális előadásokat hallgatnak a diákok, amit fontos jegyzetelni, de az egyéni készülésben is lényeges, hogy képesek legyenek a tankönyv és egyéb források információit összefoglalni és rendszerezni. Egy jó jegyzetelő alkalmazás igazi kincs lehet és nagyban segítheti a készülést, az egyéni tanulást is. Az érettségikre készülve kifejezetten fontos lehet, hogy a felkészülésben legyen olyan eszköz, ami segít a tanultak rendszerezésében. Sokunknak egyértelmű, hogy erre a szuper-sokrétű OneNote alkalmazást érdemes használni, ami ráadásul a közoktatásban tanulók és tanítók számára még ingyenes is. Van azonban élet a OneNote-on túl is, ami még komolyabb, még komplexebb jegyzetelést lehetővé. Egy ilyen megoldást mutatunk be.

Gyakran beszélnek arról, hogy az AI tanárok majd ‘elveszik a hús-vér tanárok’ munkáját, és természetesen arról is, hogy mennyivel könnyebb lesz majd a tanárnak, ha rendszerszinten tud AI-t használni a tanóráin. MIndkét gondolatban lehet igazság, bár azt gondolom, hogy jelenleg a tanárok munkájának értékajánlata erősebb tud lenne egy AI tutor-nál. Ha pedig nem, és pont ugyanazt tudja egy AI tutor, mint egy rendes tanár, ráadásul egyszerűbben, és hatékonyabban, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy ‘miért is ne’? Ezen a ponton az merül fel óhatatlanul, hogy - akármilyen kínos - el kell kezdenünk azt bizonygatni, vagy illusztrálni, hogy mivel tudunk mi többet egy AI botnál. Vannak pl. arra kutatások, hogy egy AI chatbot tanárral eltöltött 45 perc mennyivel jobban lefárasztja az agyat (aki ezzel kísérletezett, jól tudja, miről beszélek), ugyanakkor az nem lehet biztosan a megoldás, hogy a homokba dugjuk a fejünket, és arra várunk, hogy a) majd elmúlik (nem fog), vagy b) az iskolától távol lehet tartani (nem lehet, már most látszik). Azaz, tetszik, avagy nem, dolgunk van vele. Mégpedig az, szerintem, hogy megpróbáljuk a tanulás támogatására, hatékonyan integrálni ezeket az alkalmazásokat. Ez azonban közel sem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. AZ alábbiakban a hatékony AI integráció pár szempontját, és gyakorlati tapasztalatait osztom meg, valamint egy olyan ‘mega-promptot’, amely azt mutatja be, hogyan lehet talán félig önjáróan, a tanulást (még csak ne is a tanítást) támogatva használni a mesterséges intelligenciát.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy ugyan mire jó egy 3D nyomtató az iskolában. Szerencsére bőségesen van erre válasz és néha egészen meglepő dolgok tanításában is segíthet. A mellékelt képen például a pí számjegyei láthatók egy kis medálra helyezve. A generálásához az OpenSCAD nevű programot használtuk, amiben 3D-s tárgyak készíthetők programozással. Maga a model IDE KATTINTVA érhető el.

Bár majdnem minden a mesterséges intelligenciáról szól, azért másból is áll az élet! Ma például egy zseniáls, és rendkívül egyszerűen használható, oldalt mutatunk meg, ahol például csak 'katonai' hangeffektusból 1093 van, állatok, harangok, rengeteg minden. És ami még ennél is szebb, lehet a hangokból 'mix'-et készíteni, akár 10 hangot is egymásra pakolhatunk, és egy 'számként' letölthetjük, elvihetjük. Felvehetünk egy olyan mixet, ahol 5-6 különböző hang található (mondjuk harangok a távolban, emellett szarvasok bőgnek egy autópálya mellett), és ezt visszafejtethetjük a diákokkal. Vagy akár ők maguk készíthetünk audió mixeket. Az oldalt a lapozás után mutatjuk!

Ami pár hónapja még teljesen elképzelhetetlennek tűnt, az ma már reálisan elképzelhető lett: mi történik, ha Amerika és Európa között megszakad az együttműködés? Egyáltalán jó-e az, hogy Európa, különösen az informatika területén olyannyira rá van utalva az amerikai cégekre? A válasz valószínűleg az, hogy nem, ahogyan az sem jó, ha a mindennapokban olyan cégeket támogatunk, akiknek a politikai szerepvállalásával nem tudunk egyetérteni. Korábban már mutattuk azt az oldalt, ahol mindenféle informatikai szolgáltatás európai alternatíváit gyűjtötte egybe az Európai Bizottság, most különösen egy AI megoldást mutatnánk be.

Egyre több, és egyre jobb fejlesztések jelennek meg az AI nyelvtanítás területén. Simán meg lehet kérni a ChatGPT-t is akár, hogy adjon mondatokat, amiket kiejthetünk, majd javítsa, csiszolja a kiejtésünket. És elég jól működik, még ha néha pont a ChatGPT-nek van elég erős angol akcentusa, amikor magyarul beszél, de mindegy is. Van azonban egy olyan, új (még csak demoban működő) alkalmazás, amely kifejezetten zavarbaejtően jól beszél angolul. És most még teljesen ingyenesen használható, és ami még jobb ennél is, regisztráni sem kell hozzá. Pusztán egy kattintás, és már kezdhetjük is a tanulást, beszélgetést, akár férfi, akár női tanárral.