Az ember nem lehet elég óvatos, félti a gyerekeit, tanítványait, vagy akár saját magát is a közösségi oldalak árnyoldalaitól. Természetesen a kritikus szövegértelmezés rendkívül fontos, mégis néha beszippant minket a pánik egy pillanatra. Mivel többet foglalkozunk itt, a TanárBlogon (immár 11 éve) mindazzal, ami az online térben történik, igyekszem figyelni arra, hogy ilyen témákra, cikkekre 'ugrunk'. Történt a minap, hogy egy digitális pedagógia szakértő a Facebook-on megosztotta EZT A CIKKET, amely egy kegyetlen játékról, az ún. 48 órás kihívásról szól, ahol gyerekeket arra vesznek rá, hogy eltűnjenek két napra, és a szüleiknek ne szóljanak. A szabály egyszerű: minél többen, minél jobban aggódnak érte, annál több pontot kap. Állítólag valaki számolja azt is, hogy hány Facebook-poszt, megosztás komment érkezik. Ez egy olyan kegyetlen játék, ami állítólag futótűzként terjed a tinédzserek között. És ez sajnos igaz is: a média, és a felelőtlen Facebook megosztások nyomán! Rövid oknyomozás következik a lapozás után.

Y2K! Talán még emlékeznek páran rá. Ez volt az a bizonyos nap, 2000. január 1., amikor a számítógépek az évezredváltáskor mind megzavarodnak, leállnak a banki rendszerek és megbénul a világ informatikaileg. Szerencsére kiderül, hogy ez nem így van és a gépek csont nélkül vették az új évezred kihívásait. Volt aztán még az influenzának több változata, amelyek már tényleg nagy vihart kavart, és bár a sertésinfluenzában valóban meghaltak nagyon sokan (18 000 halott világszerte) - talán az is beszédes adat, hogy a 'rendes' influenzában ezalatt 375 000 ember vesztette életét. Az Information is beautiful oldalán érdekes összeállítást találhatunk mindezekről a riasztásokról (IDE KATTINTVA )- amelyek részben tévesek voltak, részben túlhajszoltak. Az oldal adatait kiválóan lehet tanórán használni, összefoglalva, hogy mi az, aminek valóban volt alapja (ha nem is sok), és melyek azok a témák, ahol a média gondolta csak azt, hogy ebből sztori lehet. És lett is!