És hirtelen megnyílik egy új világ - vibe code-olás kezdőknek
Vezércikk - 2025. szeptember 5.
Én biztosan milliárdos lennék, ha tudnék kódolni - gondoltam magamban már annyiszor az évtizedek során (némi arroganciával)! Bárcsak meg tudnék írni egy értelmesen működő appot, érteném az adatbáziskezelés alapjait, tudnék javascript funkciókat írni, vagy legalább egy HTML kódot magamtól össze tudnék rakni. Az utolsónak nekimentem, el is kezdtem a HTML programnyelven egyszerű dolgokat írni, és hatalmas öröm volt, amikor egy szót egy weboldalon sikerült a megfelelő színben kirakni. De éreztem, hogy magas szinten elsajátítani ezt annyi erőfeszítést igényelne, amennyi jelenleg az én életembe nem fér bele. Ennyiben is hagytam - egészen mostanáig. Nemrég írtunk a 'Vibe coding' jelenségről, ami az AI előretörésének egy igen izgalmas folyománya - ti. MINDENKI készíthet bármilyen kódot. Én elhittem, belekezdtem, csinálom - teljesen kezdőként. Ha érdekel, hogyan tudsz ténylegesen a nulláról (és nulla kódolás tapasztalattal, vagy előtanulmányokkal) hatékony, jól működő weboldalakat, alkalmazásokat összerakni villámgyorsan, akkor kattints, és elmesélem, én hogyan csináltam. Ha te is szívesen kipróbálnád magad, de egy kis segítségre vágysz, és van kedved velünk vibe-olni és közben weboldalakat fejleszteni, gyere el az interaktív webináriumunkra SZEPTEMBER 18-án 17 órakor. A webinárium címe Programozás AI-val, azt mutatjuk be benne, hogy hogyan tudja bárki elkészíteni, bármiféle programozási ismeret nélkül azt az alkalmazást, azt az oldalt, amit mindig is szeretett volna. (Megj: A webinárium előfizetőinknek ingyenes, jelentkezni rá IDE KATTINTVA lehet.)
Szóval úgy kezdődött, hogy becsípődött nekem a GDPR kisördög (képzavarral szólva), és azon gondolkodtam, hogy tudnám megcsináltatni a ChatGPT-vel, hogy egy vizsga előtt a diákjaimat fair módon, előttük (ne tudjak 'csalni') sorbarakja, mivel az ügyes gyerekek nem voltak képesek megegyezni, hogy ki mikor vizsgázzon. Nem akartam a gyerekek nevét feltölteni az AI-nak.
Ezért hát megkérdeztem, hogy tudna-e nekem egy olyan interaktív HTML oldalt fejleszteni, ahol fel tudom tölteni a diákkcsoportok neveit, és ő randomizáltan sorbarakja, a listát pedig letölthetem. Mindezt lokálisan kértem, azaz nem akartam az internetre kitenni az oldalt, hanem a saját gépemen futtatni, és az eredményt kivetíteni a gyerekeknek. Mi sem könnyebb, mondta az AI, és máris elkészítette a kódot, amit átmásoltam egy jegyzettömb fájlba, azt pedig html kiterjesztéssel elmentettem. És voila! Megnyitom a weboldalt a gépemen, és már ott is a sorbarakó. A színvilági nem annyira tetszett, ezért elmeséltem az AI-nak (magyarul, saját szavaimmal), hogy milyen vizuális megjelenításre vágyom, és ő boldogan keverte újra a lapokat, és tett le nekem egy sokkal esztétikusabb (nekem jobban tetsző) oldalt, és bónuszként még sötét mód-ot is fejlesztett bele.
És itt elszabadult bennem a kreatív pokol. Nem volt megállás (nem segített ebben, hogy minden egyes fejlesztési szakaszban az AI megkérdezte, hogy 'Node nem szeretnél-e még bele ilyen vagy olyan feature-t, szívesen megcsinálom pikk-pakk'. És hogyne szerettem volna. Szemeim előtt már estére elkészülve egy olyan weboldal lebegett, amely teljes tanulássegítő menedzsment alkalmazás, és mellesleg kiváltja a Duolingo-t, a Kahoot-ot, és minden hasonló alkalmazást.
Bevallom, ezt a szakaszt élveztem a legjobban! Mindent akartam, és az AI mindent belekódolt. Nem tudtam, hogy jól-e vagy rosszul, volt néhány techikám (pl, lépésről lépésre csináltattam vele egy tervet, amit nem értettem, megkértem, hogy magyarázza el, mintha 10 éves lennék, ha egy felületet használtatott velem (pl. Firestore, vagy GitHub, esetleg Render.com), megkérdeztem, hogy az addigiakkal nem tudnánk-e megcsinálni stb.). Szóval nem fogadtam el mindent kérdés nélül, és magyaráztattam magamnak. És türelmesen (kicsit a profi kódolók lenézésével, igaz), elmondott mindent, és én renegeteget tanultam 25 perc alatt a kódolásról (kódolni azt speciel nem, de nem is kellett). És működött. Ugyanakkor rövid idő alatt kiderült, hogy a MINDEN weboldal fejlesztése kicsit több tudást (vagyis leginkább több tervezést) igényelne, és eléggé összekuszálódott a felület, rengeteg, egymáshoz nem mindig organikusan tartozó feature-t összehordva).
Így tehát stratégiát váltottam: különálló alkalmazásokat kezdtem el készíteni, mindig az alapján, amire éppen szükségem volt/van/lesz az iskolában. Elkészült egy sorsológép, ahol csoportokat lehet alakítani (akár előre megadott szempontok szerint), vagy egy-egy diákot ki tud sorsolni, vagy sorba rakja a tanulókat. Ezután arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a diákok mentális állapotáról egy belépő jegyet kaphatnék - csak annyit, hogy hogy van, van-e valami baja, mennyire motivált, vagy éppen elégedett ('boldog', ha úgy tetszik). Ezt az órák elején kitöltik 20 mp alatt, és ránézve látom, ha valakinek baja van, vagy üzenne nekem, és fel tudom mérni a csoport fáradtsági szintjét, az egyes gyerekekre lebontva akár. Az oldalt meg lehet nézni (néha kell 15-20 mp, hogy 'életre keljen', mert a folyamatos rendelkezésre állásért havi 7 dollárt kellene fizetnem, ami nekem még nem érné meg), de egy kis türelemmel lehet látni a fejlesztést, MÉGPEDIG ITT.
A nehézség ebben az volt, hogy szerettem volna az eredményeket látni, statisztikát csinálni belőle, és gyorsan, vizuálisan megjeleníteni - azaz adatbázisprogramozásra volt szükség, amihez pedig már végképp nem értek, de nyomokban sem, meg is riadtam kicsit, amikor json kódokról kezdett beszélni az AI. De aztán hagytam, hogy megcsinálja, azt is, hogy összerakja a fájlstruktúrát, és mindezt lépésről lépésre segítsen egy GitHub reposirory-ban elhelyezni (én sem tudtam, mi az, és SOHA nem dolgoztam GitHub-ban ezelőtt - azt tudtam, hogy van, és mire jó, de nem használtam). Mindennek a tetejébe még arra is kértem tőle fejlesztést, hogy a megjelenítés után minden adatot azonnal és végérvényesen töröljön. Jó lenne osztályokra lebontva statisztikákat gyűjteni, de nem bíztam az AI kódban adatbiztonsági szempontból, és mégiscsak gyerekekkel és iskolában, ráadásul viszonylag érzékeny adatokkal dolgozunk ekkor, azaz azonnal purgáljuk az adatbázist minden kitöltés után.
És - most már érzem - mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen pl. a Mentimeter fizetős verziója helyett saját szófelhőkészítő weboldalt írok éppen, ahol a Google drive alkalmazásokat használok adatbázisként, így még egszerűbb a folyamat, és nincs szükség extra felületekre, programokra.
Szóval itt tart jelenleg a vibe coding történetem, és a név (be kellett látnom) teljesen jó, abszolút vibe-ol az ember, és nézi, ahogy a gondolatai, ötletei testet öltenek hirtelen a szeme láttára és működik.
