Sokan kérdezgetik, hogy vajon az enciklopédiák korának leáldozott-e most, hogy az AI minden tudásteret leural. Aztán jön egy viszonylag egyszerű ötlet, mi történik akkor, ha egy nagy enciklopédia teljes tudásável betanítunk egy chatbotot, majd kiengedjük a felhasználókhoz. Ez meg is történt, aztán itt vannak ugye a nyelvi akadályok elvileg. Hiszen ez egy angol oldal ... természetesen ezek sem léteznek, azaz tökéletesen lehet magyarul dolgozni vele. Mutatjuk a lapozás után, hogy hol található, és hogyan használható.

Rengeteg lehetőség van arra, hogy AI segítségével gyorsabban, és sokkal jobb minőségben készítsünk el elég menő dolgokat. A mostani ötlet nem nagyon bonyolult, én képleírás tanítására aszoktam használni angolórán, érdemes rápillantani.

Ahogy egyre fejlettebbek az AI modellek, valahogy lineáris fejlődést szeretnénk feltételezni felhasználóként. Ehhez képest ez nem mindig van így. Az OpenAI bejelentette az o3 és o4-mini verziókat, amelyek tesztelésénél egy meglepő, váratlan, és a felhasználók számára esetenként kellemetlen tendenciát tapasztaltak. A lapozás után mutatjuk, mire kell ezekkel a modellekkel vigyázni.

Ki emlékszik még a régi jó öreg RSS feed-ekre, vagy egyéb oldalakra, amelyek segítségével elmenthettük a kedvenc oldalainkat. Természetesen ez a szelete sem maradt érintetlenül a digitális világnak, megérkeztek az AI kihívók, amelyek (szerintük) újragondolják, és magasabb szintre emelik a linkgyűjtést. Izgalmas oldalak a lapozás után!

Rengeteget beszéltünk mi is arról, hogyan lehet hatékonyan komunikálni az AI chatbotokkal. Ahogy fejlődik a technológia, ennek a ódszertana is változik. Amikor az AI betört az életünkbe, sokan még azt gondolták, hogy a pormpotlás lesz majd a 21. század írástudása. Ez elég gyorsan megdőlt, hiszen pár hónap alatt annyival 'okosabbak' lettek ezek az alkalmazások, hogy egyre inkbb képesek voltak a 'sima' emberi gondolatokat is megfelelően kódolni. Ez egyre inkább igaz most is, olyannyira, hogy sokan a promptolás folyamatának teljes újragondolását sürgetik, és egy komplex segédletet adtak ki ehhez. a lapozás után ezt foglaltuk össze lépésről lépésre

Ahogyan fejlődik a mesterséges intelligencia, úgy hasonlít egyre jobban a varázslatra, már korábban is voltak olyan tulajdonságai, amikre nem volt könnyű racionális magyarázatot adni. Ilyen volt például, hogy jobban oldott meg matekpéldákat, ha azt mondtuk neki, hogy ő Picard kapitány a Star Trek filmekből, vagy hogy a téli szünetben lustábbnak bizonyult. Az utóbbi időben a képgenerálás fejlődött nagyot. Az egyik leglátványosabb változás, hogy most már sokkal jobban kezeli a szövegeket, valamit a karakterállandósággal is megbirkózik.

Teljesen új távlatok nyílnak meg a képgenerálásra, de a tapasztalat szerint nem minden utasítást kezel egyértelműen, kell némi próbálkozás, amíg az ember megtalálja azokat a stílusokat, amiket jól értelmez a rendszer. Ahhoz, hogy ne kelljen próba-szerencse módon ráakadni a jó megfogalmazásra, mutatunk egy gyűjteményt a bevált stílusokról.

Tavaly tavasszal tartottuk az első AI az iskolában témájú szakmai napunkat, nagy sikerrel, októberben in sokan jöttek el a következő alkalomra. Május 2-án 9 és 15 óra között újra megtartjuk, a természetesen a technika fejlődéséhez igazított napot. Szó lesz benne arról, hogy

• mi az AI?
• hogyan lehet jól promptot írni?
• hogyan lehet képet és zenét készíteni vele?
• milyen egy iskolai AI házirend?
• mik a mesterséges intelligenciára hangolt képességek, amit az iskolának fejlesztenie kellene?
• hogyan lehet az AI tanársegéd?
• milyen az AI tanulásmódszertan?
• hogyan segíthet a készülésben?

Mindezt a TanárBlogtól már megszokott módon, gyakorlati példákkal, a saját tapasztalatainkból kiindulva, sok azonnal használható ötlettel.

A szakmai napra jelentkezni IDE KATTINTVA lehet.

A szakmai nap éves előfizetőinknek ingyenes, havi előfizetőknek 9900 forintba kerül, azok, akik nem előfizetői a TanárBlognak 13990 forintért vehetnek részt rajta.

Bár egyre jobbak általában a képszerkesztők - a ChatGPT-ben az OpenAI éppen most upgrade-elte a sajátját, kifejezetten izgalmasan (látjatóan pl. mintha kivették volna belőle azt, hogy bizonyos embereket nem generál le, így tudtunk mi is robotokkal táncoló Orbán Viktort készíteni). MOst azonban egy konkurens terméket ajánlunk, kopróbáltuki, érdekes ez is, lehet, hogy ha máshol elfogy az ingyen kredit, hasznos lehet. És van, akinek majd pont ez jön be. MI szerettük.

Az egyik legkomolyabb akadálya, vagy nehézsége az AI használatának a regisztráció/bejelentkezés/autentikáció ördögi köre. Hasznos és jó, hogy az online térben is figyelni próbálunk a biztonságra. ugyanakkor ha 4-5 lépés előzi meg azt, hogy egy eszközt ki tudjunk akár először, próbálni, elmegy tőle a kedvünk gyakran. Ezért most kiválasztottunk 3 olyan AI-alapú ötletet, pedagógiai felhasználást, amelyek egészen biztosan jól működnek első próbálkozásra, nem igényelnek semmilyen előzetes tervezést, és így sokkal könnyebben. és hosszas előzetes tervezés nélkül is kiválóan alkalmazhatóak a tanórán.

Forradalmi időket élünk, ha csak más nem is, de a mesterséges intelligencia megjelenése csak az internethez vagy a számítógépek megjelenéséhez hasonló hatású. De nem csak a technikában zajlanak éppen forradalmak, talán kevésbé látványos, de az elmúlt húsz évben a társasjátékok világában is lezajlott egy igazi revolúció. Az úgy nevezett modern társasjátékok az ezredforduló táján jelentek meg és mára teljesen kiszorították a korábban a társasjátékok szinonimájaként kezelt őskövületeket, a Ki nevet a végén?-t vagy a Monopoly-t. A modern társasokban a hangsúly a játékélményen van, kicsi a szerencse szerepe, nem lehet kiesni, többnyire arra sincs lehetőség, hogy valaki reménytelenül lemaradjon. A modern társasjátékokban arra is figyelnek, hogy sokféle és izgalmas döntéssel szembesüljenek a játékosok, legyen lehetőség a taktikára és a hosszabb távú stratégiára is.

Ezek között az újfajta társasjátékok közül iskolateremtő volt a 2008-ban megjelent Pandemic, ami az első nagy sikerű kooperatív játék volt. A játékban világjárványokat kellett megállítania a játékosoknak közösen, tehát vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Egy ilyen játék azonnal kínálja magát az iskolai használatra, csak hát nem olyan könnyű hatékonyan bevinni az osztályba. Egy átlagos társas játékosainak száma legfeljebb öt, nagy ritkán nyolc, egy osztályban pedig lényegesen többen vannak. Lehetne megoldás, hogy csapatokban dolgoznak, de úgy nagy a veszélye annak, hogy sokan unatkoznak, amíg igazából a csapatból egy-egy gyerek játszik. A másik gond az idő, a komolyabb társasjátékok legalább két, de nem ritkán négy órán át is eltartanak, nem könnyű olyan iskolai helyzetet találni, főleg, ha 45 perces órákba vagyunk szorítva, amikor lehetőség van arra, hogy egy játékot végig játszunk.

A modern társasjátékok között nagyon sokféle témájút találhatunk, vannak, amik valamilyen történelmi időszakban vagy helyzetben játszódnak, vannak, amik valamilyen szakma működését játszák le, de ha mégoly csábító is, hogy ezeket tanításra használjuk, hamar kiderül, hogy a téma csak egy váz, ami a játékra rá van húzva. A Virtú ugyan a reneszánsz Itáliában játszódik, de hiba léenne azt gondolni, hogy abból bárki megtanul valamit az adott korról, ahogy a remek Clinic Rush sem alkalmas arra, hogy a biológiai ismereteket bővítsük. Ez persze nem is csoda, ezek elsősorban játékok, amiknek a célja a szórakozás és a jó játékélmény, nem a tanítás. Sajnos a kifejezetten tanítási céllal készített játékok pontosan az ellenkező végletbe esnek és többnyire nem túl izgalmasak játéknak, hanem valamiféle kvíz ilyen-olyan köntösbe bújtatott variációi. Így aztán korábbi próbálkozásaim, hogy társasokat vigyek be az órára nem voltak sikeresek.

A minap viszont megjelent egy olyan társas, ami nagyon kínálta magát arra, hogy a tanításban is szerepet kapjon, az egyik szerzője a Pandemicet is kitaláló Matt Leacock, természetsen kooperatív játék a témája pedig a klímaválság kezelése. A holnap társadalma című játékban a játékosok az USA, Kína, Euorópa és fejlődő világ vezetői, akik különféle rendelkezésekkel, projektekkel próbálják meg megelőzni a katasztrófát, elérni a karbonsemlegességet, amikor az emberi tevékenység már nem növeli a légkör szén-dioxid tartalmát. Ami kiemeli ezt a játékot sok más közül, hogy ebben kifejezetten cél volt az, hogy tudományosan megalapozott legyen benne minden, lehetőség szerint valósághű legyen benne minden. Ezt segíti az is, hogy minden kártyán egy-egy QR-kód is van, ami alaposabb, részletesebb leírást ad arról, amit a kártya tesz. A játék remekül működik, egyértelmű belőle, hogy a megoldáshoz globális együttműködésre van szükség, de az is erénye, hogy valamiféle apokaliptikus képet fest, hanem lehetőségeket kínál arra, hogy megoldjuk ezt a problémát. Tökéletes lehet a játék például a hamarosan érkező fenntarthatósági témahétre is.

A kérdés azonban továbbra is fennáll, hogyan lehet ezt jól használni az osztályteremben? Azt hiszem, sikerült egy elég jó megoldást találnom erre. A játékot négy csapat játszotta, akik az USA-t, Kínát, Európát és a fejlődő országokat irányították, egy-egy csapatban 4-7 diákkal. Mindenki kapott egy szerepet, ami meghatározta, hogy mit kell csinálnia. A miniszterelnök döntött arról, hogy az ország milyen projekteket hajt végre (milyen lapokat játszik ki), a külügyminiszter volt az, akim a többi csapattal egyeztetett, az ökológus figyelhette a központi táblát, amin a környezet állapota látszik, a kutató feladata az volt, hogy a QR-kódokat beolvasva nézzen utána annak, hogy pontosan mi is történik. Ezt azután a média képviselőjének kellett összefoglalnia, aki minden fordulóban cikket írt az előző forduló eseményeiről. A forduló végén pedig mindenki továbbadta a szerepét, így mindenki többféle pozícióban kipróbálhatta magát. A játék így remekül működött, és ami legalább olyan fontos, a tanulást is szolgálta.

A rendszer pontos leírása és kinyomtatható kártyák a szerepek leírásával lentebb érhetők el: