Szinte minden területén az oktatásnak feltűnt már az AI, és ez nincs másképpen a videókészítésben sem. Az AI-alapú videókészítő oldalak azonban még elég kezdetlegesek, és/vagy elég drágák. Most egy olyan alkalmazást mutatunk meg, amelyet tudunk (korlátokkal, de már értelmezhetően) ingyen is használni, és a szerkezete is elég gyakorlatias ahhoz, hogy kezdők is elkezdhessék Ráadásul a rengeteg beépített template miatt a végeredmény is elég pofás - akár már az első próbálkozás után.

A nyelvtanulásban fontos egy bizonyos ponton az, hogy megtanuljunk embereket leírni - valamiért nyelvvizsgán is gyakran elvárás, hogy a 'harmincas szőke, göndör hajú nő' és társai elhangozzanak a képleírás feladat egy pontján. Nincs is ezzel baj, ha például személyleírást kell adnunk a táskánkkal elszaladt tolvajról, akkor magabiztosan tudjuk majd segíteni a nyomozó szervek munkáját. Ezen felül különösen felértékelődhet a kritikai hozzáállás az AI világában. Sok diákunk mondja, hogy 'engem nem lehet átverni'. Erre remek oldalt mutatunk most, ahol kedvünkre generálhatunk nem létező, de nagyon létezőnek látszó embereket!

Lassan már történelmünk van az AI-val is, hiszen közel egy éve rendszeresen használom a tanteremben, és a készülés során is, vagyis a pedagógiai feladatok szinte teljes spektrumában. A január eleje mindig egy érzékeny időszak, hiszen ilyenkor számot vetünk (és néha vihart aratunk) az elmúlt év eseményeivel, tapasztalatokat élünk újra, és jó esetben még tanulunk is a hibáinkból, örülünk a sikereinknek. Ennek a kényszernek engedve most öt olyan tanulságot szeretnék röviden bemutatni, amit az AI jelenlegi állapotában a következő időszakban talán hasznos lehet másoknak is.

Így év elején adja magát, hogy az aktuális év számával is játszunk egy kicsit. Ráadásul 2025 kifejezetten izgalmas szám, ami sokféle szempontból is érdekes. Készítettünk egy kis prezentációt erről, az alábbiakban letölthető, bátran használható akár évindító órákhoz is.

Különös dolog a placebo, olyan tabletta vagy akár injekció, amiben nincsen semmilyen hatóanyag, csak cukor vagy sós víz és mégis sok betegség esetén azt találták, hogy segít a betegeken. Természetesen nem mindegy, hogy milyen panaszról van szó, artériás vérzés vagy vakbélgyulladás esetén senkinek sem jutna eszébe placebót használni, de fájdalomcsillapításra, egyes pszichés problémákra (például depresszióra) kifejezetten hatékony lehet. Azt is tudjuk, hogy nem mindegy, milyen a plcebo, a drágább jobban hat, mint az olcsóbb és a szuri is hatásosabb, mint egy egyszerű tabletta. Egy több évig tartó vizsgálatban, még az alanyok 5%-ánál elvonási tünetek is jelentkeztek, amikor abbahagyták a szedését. Az orvosok elképzelése szerint ez a kezelés a szervezet meglévő erőforrásait, például az agy saját fájdalomcsillapító rendszerét mozgósítja, ebből a szempontból nem különbözik a minden szülő által alkalmazott gyógypuszi hatásmechanizmusától. Hiába kifejezetten hatásos bizonyos esetekben, jellemző, hogy ez a hatás nem tartós, az okokat nem kezeli, legfeljebb a tüneteket. Ráadásul a placebo használata etikai szempontból nagyon megkérdőjelezhető, hiszen tulajdonképpen becsapja az orvos a beteget, ráadásul erősen erősen megingatja az orvosba vetett bizalmat is, miért hinné el a beteg a legközelebbi alkalommal, hogy a gyógyszer, amit adnak neki valódi?

Mindez a mesterséges intelligencia, annak oktatási használata és közelebbről a mesterséges intelligencia tutorok kapcsán jutott eszembe. A nagy nyelvi modellek (ChatGPT és társai) megjelenésekor az egyike első gondolat az volt, hogy ezeket hogyan lehet majd használni az oktatásban, félelmek és távlatos remények egyaránt elhangzottak. Voltak, akik a tanárok munkáját féltették, míg mások a személyre szabott oktatás aranykorát vizionálták. Nem véletlen, hogy a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI még a legmenőbb modelljeinek megjelenése előtt megkereste Salman Khan-t, hogy dolgozzanak együtt a technika lehetséges oktatási alkalmazásain. Sal Khan nem akárki, ő alapította a Kahn Akadémiát (aminek sok anyaga már magyarul is elérhető), ami kis oktatóvideókkal segíti a tanulást és a tanítást. A Khan Akadémia megjelenése túlzás nélkül földindulásszerű hatással volt a technika oktatási használatára, hozzájárult ahhoz, hogy a 2000-es évek elején a kifordított osztályterem volt az egyik legfelkapottabb kifejezés az oktatásban. Khan nem csak könyvet írt a mesterséges intelligencia használatáról és nem csak videóban mutatta be a ChatGPT-4o tutor képességeit, hanem egy külön AI-ra épülő előfizetéses tutort is fejlesztett Khanmigo néven. Akkor most tényleg arra kell felkészülnünk, hogy a tanárok helyét átveszik a mesterséges intelligencia tutorok?

Hiába vagyunk Kodály országa, gyakran van az az érzése az embernek, hogy a zene mostoha tantárgy a magyar iskolákban. Eleve a készségtárgyakkal együtt a könnyű és ezért nem annyira komolyan vehető tárgyak közé van sorolva. A tantervben a hangszeres zene alig jelenik meg és miközben a diákoknak a NAT szerint több száz népdalt kellene fejből tudniuk mire befejezik az iskolát, a valóság ettől távol van. Az sem segít, hogy a tananyag fő hangsúlya a klasszikus és a népzenén van és miközben a diákok nagy része tulajdonképpen non-stop hallgat zenét, arról az órán szó sem eshet.

Fájdalmasan marad ki a tanulásból a zeneelmélet, pedig ez sokaknak, főleg a matematikai gondolkodásban jobbaknak lehetne nagyon izgalmas. Az pedig, hogy a diákok maguk írjanak zenét már fel sem merül, pedig ez, a közös zenélésen túl igazi élmény lehetne.

Van egy iskola, ahol a gyerekek közül sok a BTMN-es, ADHD-s, és diszes. Érdekes kísérlet, hogy miként lehet őket lekötni. Én több szabályt is megszegtem, a láthatóan erős ADHD-s gyerekeknek például meg szoktam engedni, hogy rágózzanak az órán. Emellett működhet az is, hogy miközben az órán részt vesznek, és nincsen éppen aktív feladatuk, színezhetnek. Ehhez szinte adja magát a gondolat, hogy olyan színezőt készítsünk, amely kapcsolódik a tanórai témához. Nagy örömmel újságolta valaki egy csoprtban, hogy milyen fantasztikus színezőket készítő alkalmazást talált. Nos, kipróbáltuk, leteszteltük, és kerestünk rá talán még jobb alternatívát. Ha szeretnél ilyen tematikus színezőket készíteni AI segítségével, a lapozás után mutatjuk, hogyan érdemes.

Nem lehet kérdés, hogy a mesterséges intelligencia átalakítja az oktatást - valószínűleg olyan mértékben, amire nem nagyon volt még példa. Sokan (köztük a TanárBlogon mi is) óvatosságra intenek, főleg a jelenlegi fejlettségi szintjén az AI-nak. Mások rendkívül leklekesek ... olyannyira, hogy már el is indult az első AI-tanárokkal felszerelt iskola, ahol szaktanárok már nincsenek is. Ami még hihetetlenebb: rendkívül sikeres ez a franchise, egyre jobb eredményt érnek el a diákok, és egyre kevesebb idő alatt. Azt gondolták, olvasható a cég kiadványában, hogy azért ehhez az APP-alapú tanuláshoz az óvodások talán túl fiatalok, de ... ugye, kitaláltátok: EZ NEM ÍGY VAN! Soha nem látott ütemben fejlődnek ezek az ötévesek, és nekik sem kell óvónő. A részletekről, az iskola működéséről, és az általa felvázolt jövőről szól ez a cikk.

Ugyan már jó pár éve, hogy a piacra került, de még mindig a micro:Bit a legbarátságosabb eszköz, amivel a komolyabb kódolást tanulhatják meg a diákok. Az egyszerűbb padlórobotok után már bele is kezdhetnek az alsósok is a használatába és azután hihetetlenül komplex dolgokat is lehet vele csinálni, hiszen a blokk környezet mellett akár Pythonnal, Javascripttel is programozható. Nem kellett sokat várni arra, hogy a mesterséges intelligencia megérkezzen erre a kis lapocskára is, már pár éve voltak lelkes felhasználók, akik észítettek AI-t használó projekteket, de nem rég a hivatalos megoldás is elérhetővé vált mindenkinek.

A Tatárszentgyörgyi II. Rákóczi Ferenc Baptista Általános Iskola közel két évvel ezelőtt hatalmas fába vágta a fejszéjét: úgy döntött, hogy a fenntartó segítségével újragondolja mindazt, amit az iskoláról tartunk. Hogyan lehet hatékonyabban, érdekesebben, az iskolába járó gyerekekhez igazodva valóban 'jó iskolát' működtetni – ez volt a kérdés. Ez a cikksorozat betekintést nyújt az iskolai reformok mindennapjaiba. Megpróbálja megmutatni, hogyan és mit tesz fenntartó, pedagógusok, no és a családok, diákok azért, hogy valóban sikeres, vonzó és hatékonyan működő intézmény legyen a Rákóczi. Hihetetlenül sok folyamat indult el párhuzamosan, úgy gondoltuk, ezeket talán más is szívesen olvassa, esetleg ötleteket kap, netán megkeresi az iskolát, és megnézi, mindez hogyan történik. Biztatnánk erre mindenkit!

Az első cikkben az értékelés, visszajelzés újragondolásáról lesz szó. Ez több szinten is megvalósul, hiszen az iskolában szinte minden osztályban kísérleti jelleggel bevezették a strukturális gamifikáció módszertanát, amely képes arra, hogy a diákok fejlődését önmagukhoz képest tudja visszajelezni, így igazságosabb, és kiválóan alkalmas hátránykompenzációra. Ez önmagában talán azért újdonság, mert látszik, hogy egy tantestületen belül hogyan tudnak ezek a módszertanok lassan elterjedni, látható, ahogy a szemünk előtt zajlik az 'élő' változás.

Azt tapasztaltuk, hogy a gamifikáció, vagyis az, amikor nem kizárólag jegyekkel értékelünk, hanem egy tanulási időszakban (mondjuk 3 hét alatt) kihívásokat kell teljesíteniük a diákoknak, majd ezekre pontokat, jelvényeket kapnak, és a tanulási időszak végére - ki így, ki úgy - bejárják saját tanulási útvonalukat, és célhoz érnek, meglepően pozitív eredményeket hozott. Már első osztálytól kezdtük el a bevezetését, és rengeteg tapasztalat gyűlt össze, látszik, hogy önmagában az, hogy egy nem olyan kiváló teljesítmény következménye nem egy azonnali 1-es, hanem akár 0 pont (de újra lehet próbálkozni, akár másképp). Ennek a hatása a stressz, a teljesítményszorongás jelentős csökkenése, fenntarthatóan magasabb motiváció.

Természetesen nem mindenkinél, és nem azonnal működik minden, érdekes az a folyamat is, ahogy a pedagógusok, és a diákok is lassanként ráéreznek ennek az ízére, a lehetőségekre, a visszajelzés fontosságára (akár az értékelés kárára is). Érdekesek a tapasztalatok, hiszen azzal kísérletezünk, hogy mi van akkor, ha egy egész iskola egy ilyen értékelési rendszerben működik, ami informálja természetesen a jegyeket, amiktől nem lehet, és nem is szeretnénk eltekinteni. A különbség az, hogy az érdemjegyek más szerkezetben alakulnak ki, és ez rendkívül izgalmas szakmai folyamat.

A tanulói értékelés mellett kisebb fejtörést okozott az iskolában a bevezetendő Tanár Értékelési Rendszer (azaz a TÉR). Aztán sikerült kitalálni valamit, mégpedig azt, hogy elindítjuk a Tanári Képességmátrix névre keresztelt innovációt, amely segítségével az iskolai folyamatok ütőerén tudják tartani a kezüket az intézmény pedagógusai. Leegyszerűsítve így működik: 0. Még mielőtt bárki bármit vállalna, leült a tantestület, és a vezetőséggel, fenntartóval közösen kitalálta, milyen is lehet a jól működő iskola, milyen változások, innováció, fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy egy későbbi 'ideális' állapotot képesek legyenek elérni. Ahogy a gamifikációban, itt is fontos volt, hogy a hosszú-, közép- és rövidtávú tervezés összekapcsolódhasson. És össze is kapcsolódott.

(A következő alapvetés az volt, hogy akkor működik jól egy pedagógus, ha olyan dolgokkal tud foglalkozni, olyan irányban indulhat el, amire elve motivált (érdekesség, de olyan nem volt a tantestületben, aki semmire sem volt motivált). Ezeket tette meg mindenki egyéni vállalásainak, és a későbbiek során egymást támogatva terjednek és kapcsolódnak össze az egyes programelemek. És mostanra (1 év után) ez kezd megvalósulni. Jó látni, amikor a robotika szakkörön olyan társasjátékot fejlesztenek (van társasjáték szakkör is), amit később be lehet vinni, és játszani a földrajzórán. Ezek azok a kapcsolódási pontok, amelyek képesek sokszorosan felerősíteni egy innováció hatását. )

1 Ezután (rövid- és középtávú tervezés) mindenki vállalásokat tesz, és ezeket felviszi a KRÉTA-ba, a TÉR-ben; ebben semmi újdonság, de ez egy szükséges első lépés). Ehhez ki kellett jelölni iskolai célokat, és azt kitalálni, hogy az egyes pedagógusok vállalásai ezekbe hogyan csatornázódhatnak be.

2 És itt jön a neheze, hiszen a kérdés az, hogyan lehet mindezt igazságosan, folyamatosan követni. És ebben kiválóan használható a gamifikációs rendszer. A tanárok havonta átgondolják, hogy mit is végeztek, milyen lépéseket tettek azért, hogy a céljaik megvalósulhassanak. Ezeket dokumentálják is (először, mert kell, aztán azért, mert jó), és egy nagyon egyszerű Google Forms-ban elküldik az iskola vezetésének.

3 A kijelölt felelős ezeket a beküldött (önbevallás) elemeket átnézi, és jelvényekkel értékeli. Három ‘szint’ van: Belépő, Haladó, és Jedi. Ez attól függ, hogy mennyire komoly és sok energiabefektetést igénylő volt az adott innováció.

4 Ezeket a jelvényeket aztán pontokra váltjuk (10, 20 és 30 pont), és egy névtelen ranglistán megosztjuk. Látható, és követhető minden pedagógiai folyamat, és ami ennél még fontosabb; az egyes pedagógusok teljesítménye, és erőfeszítései a Tanári Képességmátrixban összegződnek, és sikerül azt is elérni, hogy az iskola teljes innovációs térképe egyre szebben kirajzolódik. Az látszik, hogy ez egyrészt igazságosabbá teszi a pedagógusok értékelését, másrészt remek motivációs eszköznek bizonyult, hogy az iskolában zajló pedagógiai innovációk ‘kézzel foghatóvá’ válnak.

Nagyon izgalmas az a folyamat, amely során azt tapasztalják meg az iskola pedagógusai, hogy az elért eredmények sokkal nagyobbak, mint az egyes tanárok erőfeszítéseinek az összessége.