Mi a közös a NAT vizsgában, a ‘laptopos képzés’-ben, magában a NAT-ban, a TÉR rendszerében, valamint egyre több leadott pályázati anyagban?

Nem más, mint a következetlenség. Egyre inkább úgy érezhetjük, hogy bármit kérnek tőlünk, pedagógusoktól, azt azok sem gondolják komolyan, akik a feladatokat kiadják. Nem az számít, hogy ki mit értett meg, sajátított el a NAT-ból, hanem az, hogy ki lehet-e pipálni valahol azt a rubrikát, ahol ‘százezer tanár képzése NAT-ból’ sor található. Senkit nem érdekel az, hogy a digitális kompetenciák végül is fejlődnek-e, vagy éppen hol és milyen módon fejlődnek, tökéletesen elég, ha beleírják a NAT-ba, hogy ezt minden szakórán fejleszteni kell. És ezzel be is fejezhetjük az ezzel való foglalkozást.

Itt volt az a fantasztikus ‘laptopos képzés’, talán emlékeztek még rá, ha nem tévedek, kb. 120 000 tanárnak kellett ezen a képzésen végigszenvednie magát (halkan jegyezzük meg, hogy egy évvel, vagy akár évekkel a laptopok kiosztása után). Nem is tudom, miért lepődtem meg, amikor a bevezető fejezetben a saját és a TanárBlog írásait láttam visszaköszönni szóról szóra. Azon pedig végképp nem lett volna szabad meglepődnöm, hogy a bevezető pedagógiai fejezeteket olyan ‘gyakorltai’ eszközbemutatók követik, amelynek semmilyen kapcsolata nem volt az elvi háttérrel - azt gondolom, mások is írták, illetve egyáltalán nem lehetett szempont, hogy új, koherens képzési anyagot írjanak - egyszerűen nincsen erre igény . Legyen valami maszlag a 21. századi pedagógiáról az elején, aztán meséljük el, hogy az erettsegi.com oldalon mi minden van (ez egy statikus oldal, nagyrészt összelopott tartalommal - ha fizettek azért a katyvaszért, akkor innen is megkövetem őket), vagy a Tankockát milyen klasszul lehet …. mire is használni magoláson kívül?

A TanárBlog hírcsatornán nemrég jelentette be egy lelkes fejlesztő, hogy egy AI eszközt fejlesztett arra, hogy tanárok óravázlatokat készítsenek AI segítségével. Kipróbáltuk, megnéztük, írunk róla egy rövid recenziót, elemzést. Az, hogy valaki a szabadidejében, és ingyen eszközöket fejleszt pedagógusok részére, feltétlenül örvendetes, és fantasztikus dolog. Ezért is van, hogy a linket itt megosztjuk, az elemzést azonban a kattintás után előfizetőink olvashatják. A rengeteg előnye mellett a központi kérdése az ilyen fejlesztéseknek, hogy mit és mennyire segítenek. Attól, hogy valami jóindulattal készült, nem biztos, hogy jó irányba hat. Az oktatás olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, és mindenkinek van véleménye, és tudja, hogyan kell csinálni. Azért, hogy ezt részletesen bemutathassuk, kipróbáltuk az alkalmazást, ami nagyon jó ötleteket adott arra, hogy megnézzük, mit is ajánlanak az ilyen fejlesztések. Részben nagy segítséget adnak, részben szerintem a rossz irányba hatnak.

Azt ismered, amikor egy politikus bemegy az iskolába és azt mondja, hogy heti egy órás tantárgy lesz az AI? Megírta az Index nevű portál (ITT MÉGHOZZÁ), hogy új tantárgy lesz az iskolában, mégpedig az AI (érdekel majd egyébként a tantárgy elnevezése is, talán Mesterséges intelligencia ismeretek lesz?). Mindez remek hír is lehet - vagyis lehetne - akár, amíg a részletekbe nem gondolunk bele. A legelső problémát a tanmenet fogja okozni, hiszen a tanmeneteket azért nem szokás félévente újraírni. Márpedig az AI kapcsán jogos felvetés, hogy a leírt tananyag kb. abban a pillanatban fog elavulni, ahogy a tankönyv (gondolom, tankönyv lesz hozzá) szerzője lenyomja a mentés gombot.

Ugyan nem láttuk még a tananyagot, de nagyon izgalmas lesz, hogy mi lesz benne. Vajon mennyire lesz képes megújulni majd az a gondolkodás, ahogy az informatikához alapvetően viszonyul a közoktatás - van, ahol át kell kutatni a garázst, hogy a gyerek meg tudja csinálni a házit, mert talán még ott van egy floppy lemez, internetes kereséssel mutatunk nekik CD-ket (volt olyan tanítványom, aki még az mp3 lejátszóra is érdekesen nézett), aztán pedig van az, amikor fel kell sorolni a perifériákat - ezt egyébként a mostani NKP-n elérhető anyagok nem hozzák már, hanem programozással kezdenek. És ez ugye jól néz ki, hogy vágjunk bele rögtön a programozásba, de amikor a gyerek hazajön a suliból a digitális kultúra füzetével, ahol tollal, tábláról másolva kell kódokat írnia, magolnia, az nehéz helyzet (a baj csak az volt, hogy a számítógép billentyűzete folyton kéz alatt volt, nehezen tudtak kényelmesen írni tőlük).

Szóval az első kérdés az, hogy milyen tananyagot is fogunk tanítani. Ki fogja ezt fejleszteni, ki fogja naprakészen tartani? Milyen gyakran lesz újragondolva? De legalább ilyen fontos, hogy ki fogja mindezt tanítani? Komolyan azt gondoljuk, hogy erre fel vannak készítve a tantestületek? Vagy egyszerűen odadobunk még egy órát a digitális kultúra tanároknak? Vagy lesz egy remek 30 órás képzés, ahol bárkit kiképzünk erre (hatvanan már vannak állítólag)? Ő magabiztos lesz ebben, érteni, tudni fogja, szeretni fogja tanítani? Jó eséllyel nem lesz több ezer ilyen pedagógus. Arról nem is beszélve, hogy ha van olyan tantárgy, ami valóban azt igényli, hogy minden nap foglalkozzon vele a pedagógus, az ez. Elvárható, hogy napi plusz 1 órát töltsön azzal, hogy annyira naprakész legyen, hogy a holnapi órán ne nézzen ki teljesen hülyének, amikor az éjszaka bejelentett legújabb modellt nem ismeri, a diákok pedig igen.

Arról nem is beszélve, hogy az AI természeténél fogva nem is tantárgy. Nem lehet - vagy csak nagyon erőltetetten - tantárgyi keretek közé szorítani. Ez egy eszköz, ha úgy tetszik, vivőanyag, ami akkor nyer értelmet, ha értelmes projektekhez, értelmezhető feladatokra használjuk. Azaz, ha szeretnénk gyakorlati, a diákok számára értelmes feladatokra használni, ahhoz az AI, mint tantárgy, nem adhat értelmes kereteket. Sokkal több értelme lenne annak, hogy a tanárokat képezzük, az ő kezükbe adjunk eszközöket, és módszertant. Emellett persze nem ártana időt és némi szabadságot is rakni, hogy ne az legyen a pedagógus választása, hogy ismétel, vagy AI-zik.

Én biztosan milliárdos lennék, ha tudnék kódolni - gondoltam magamban már annyiszor az évtizedek során (némi arroganciával)! Bárcsak meg tudnék írni egy értelmesen működő appot, érteném az adatbáziskezelés alapjait, tudnék javascript funkciókat írni, vagy legalább egy HTML kódot magamtól össze tudnék rakni. Az utolsónak nekimentem, el is kezdtem a HTML programnyelven egyszerű dolgokat írni, és hatalmas öröm volt, amikor egy szót egy weboldalon sikerült a megfelelő színben kirakni. De éreztem, hogy magas szinten elsajátítani ezt annyi erőfeszítést igényelne, amennyi jelenleg az én életembe nem fér bele. Ennyiben is hagytam - egészen mostanáig. Nemrég írtunk a 'Vibe coding' jelenségről, ami az AI előretörésének egy igen izgalmas folyománya - ti. MINDENKI készíthet bármilyen kódot. Én elhittem, belekezdtem, csinálom - teljesen kezdőként. Ha érdekel, hogyan tudsz ténylegesen a nulláról (és nulla kódolás tapasztalattal, vagy előtanulmányokkal) hatékony, jól működő weboldalakat, alkalmazásokat összerakni villámgyorsan, akkor kattints, és elmesélem, én hogyan csináltam. Ha te is szívesen kipróbálnád magad, de egy kis segítségre vágysz, és van kedved velünk vibe-olni és közben weboldalakat fejleszteni, gyere el az interaktív webináriumunkra SZEPTEMBER 18-án 17 órakor. A webinárium címe Programozás AI-val, azt mutatjuk be benne, hogy hogyan tudja bárki elkészíteni, bármiféle programozási ismeret nélkül azt az alkalmazást, azt az oldalt, amit mindig is szeretett volna. (Megj: A webinárium előfizetőinknek ingyenes, jelentkezni rá IDE KATTINTVA lehet.)

AZ ALÁBBI CIKKET 10 ÉVE ÍRTAM, EGY TED TALK KAPCSÁN - MA IS ELÉG AKTUÁLIS (ELTEKINTVE A SZEMÉLYES VONALTÓL, AZ IGAZÁBÓL MINDEGY)

Futótűzként terjedt Joós Andrea tanár TEDxDanubia előadása az internetes sajtóban. Mivel láthatóan hullámokat vert Andrea, mi is elgondolkodtunk, hogy mi is lehetett az, ami annyira vagy tetszett az embereknek, vagy nem (IDE KATTINTVA tekinthető meg az előadás). Azért is fontosnak tartom ezt, mert több pontban magam is érintett vagyok, hiszen azt a rendszert, amiről Andrea beszél, én vezettem be először és használom 2011 óta. És rögtön az első kérdés: mi az, amit ez az előadás elmond? Mi lehet vajon az üzenete? Én ebben kettősséget éreztem; volt egy tartalmi (szakmai) és egy motivációs, elsősorban az érzelmekre ható szintje. A lapozás után mindkét jelentésréteget elemzem, illetve megpróbálom az előadás előnyeit, illetve hátrányait a kommentek fényében értelmezni.

A mesterséges intelligencia forradalma nemcsak a mindennapi életünket alakítja át, hanem az energiafogyasztás világát is – sokkal drámaibb mértékben, mint azt elsőre gondolnánk. Miközben egy AI-válasz vagy kép elkészítése apróságnak tűnhet, a háttérben működő adatközpontok óriási áramot emésztenek fel, gyakran fosszilis forrásokból. A technológiai óriások százmilliárdokat költenek új adatközpontokra és speciális hardverekre, amelyek folyamatosan pörögnek, hogy kiszolgálják az egyre növekvő igényeket – és ezzel együtt egyre nagyobb terhet rónak az energiahálózatokra és a környezetre. Az alábbi 15 tény jól mutatja, milyen mértékben nő az AI energiaéhsége, és miért kell erről mindannyiunknak tudnia.

Ugyan tudjuk jól, hogy az aktuális technológia mindig forradalmasítani fogja az oktatást, aztán jön majd egy következő, ami már tényleg, de ez nem változtat azon a hozzáálláson, ahogyan a technológia és a tanítás kapcsolatát látjuk. Most éppen az AI van soron, hogy teljesen átalakítsa azt, ahogyan az iskola, sőt, ahogyan a tanulás egésze működik. Érdekes módon ezek a technológia által vezérelt forradalmak nagyon ritkán hoznak valódi változást, ezért is van terepe a következőnek és az azután következőnek. A jelenségnek számos oka van, de az egyik talán az, amit az edtech ördögi körének nevezhetünk.

Megjelent a study mode - magyaruk 'oktatás és tanulás' eszköz a ChatGPT-ben, és ezzel - ahogy több helyen írták - gyakorlatilag be is fellegzett a tanároknak. Ki akarna egy tanórán fárasaztó feladatokat végezni, amikor a ChatGPT MINDIG kedvesen, zavaró tényezők nélkül, tökéletesen képes pótolni minket, szerencsétlen hús-vér tanárokat.

Amikor az erről szóló első cikket megosztottam, a kedvenc kommentem az volt, hogy 'igen, kiváltja a rossz tanárokat'. Most, hogy láthatjuk, hogyan működik (nem tudom, hogy minden felhasználónak megjelent-e, nálam már igen), az is kiderül, mik az erősségei, netán miért nem egészen azt adja, amit ígért. Ehhez az Open AI által készített rövid demo videót fogjuk most használni - ugye ők azok, akik a ChatGPT-t fejlesztették, tehát joggal feltételhetjük, hogy egy általuk jónak, vagy akár ideálisnak tartott működést mutatnak be. A videó ITT TALÁLHATÓ.

Sok szerepben megmutatkozott már az AI az iskolában, és ezek között több olyan is van, amire nem annyira számítottunk, vagy nem biztos, hogy szeretjük - tanárként. Ilyen kezdeményezés a 2-hour school, azaz a kétórás iskola, ahol 2 óra AI segítette intenzív tanulás során mindazt, amit el kell sajátítani elsajátítanak a diákok, majd foglalkozhatnak ‘értelmes’ dolgokkal - amik gyakran lehetnek valóban sokkal értelmesebbek (pl. Csapatjátékot játszhatnak, vagy éppen építhetnek egy hajót). Most egy újabb szerepben mutatjuk be az AI-t, amivel elég könnyen meggyűlhet a bajunk - ez pedig a tanfelügyelő Képzeljük el azt, hogy minden diák zsebében lapul egy szaktanár, aki mindent azonnal megmond. És ugye kérdés az, hogy mi van akkor, ha másképpen mondja, mint a tanár. Érdekes módon ez a probléma gyakran még diplomás embereknek sem megfejthető, oktatási csoportokban Facebook-on.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy a legfontosabb készség a szövegértés, még a másik nagyon jelentősnek tartott matematika sem képzelhető el nélküle. Gyakori eset, hogy egy-egy matematika feladat megoldása valójában nem a matemtaikai készségeken, hanem azon úszik el, hogy a diák nem értette jól a feladatban megfogalmazottakat. nem véletlen, hogy mind a PISA-, mind a kompetenciamérés és eredetileg a szövegértéssel és a matematikával foglalkozott, csak ezek után jöttek be egyéb területek is a mérésbe. Nem kétséges, hogy a szövegértés fejlesztése kiemelt feladat. De vajon ugyanazt jelenti a szövegértés ma is, mint húsz évvel ezelőtt?