Tizenkét éve már, hogy bemutattuk a Ha a Hold egy pixel lenne című oldalt (ITT), amit én azóta is használok a tanításban. Az oldal lényege, hogy valós arányaival mutatja meg a Naprendszert és úgy mozoghatunk benne, akár fénysebességgel is. Nagy előnye, hogy leleplezi, milyen félrevezető a legtöbb illusztráció, hol a Föld és a Vénusz között ugyanakkora atávolság, mint a Jupiter és a Szaturnusz között, azt is remekül bemutatja, hogy mennyire üres az űr.

Kicsit ettől az oldaltól is inspirálódva készítettem egy valós kronológiát, amiben a földtörténeti eseményeken lehet végigmenni. Megadhatjuk, hogy melyik évek között és hány perc alatt akarjuk látni a földi élet eseményeit és akkor arányos időzítéssel pereg le a szemünk előtt.

Mindig veszélyes, amikor valaki új paradigmáról beszél, többnyire ködösítést takar. Ezért is vagyok nagyon óvatos azzal, hogy vajon a vibe-kódolás jelent-e új paradigmát a tanításban (a tanulásban semmiképp), de a tanári munkában talán. Ha paradigmaváltásról nem is, de újfajta tanári munkamechanizmusról biztosan beszélhetünk. Jó példája ennek, ami a minap történt velem.

Molekuláris biológiát tanítottam és azon belül is a polimeráz láncreakció volt a téma (a COVID óta a PCR rövidítés mindenkinek ismerős, ha nem is a legkellemesebb emlékeket idézi fel. A bemutatásához mindenképpen valamilyen szimulációra van szükség, senkinek nincsen olyan laborja egy középiskolában, amivel értelmesen meg lehetne csinálni és még akkor sem biztos, hogy az, hogy egy szürke gépbe löttyöket öntök és a végén kijön egy lötty többet ér a tanulás szempontjából, mint egy olyan animáció vagy szimuláció, ami pontosan bemutatja a folyamatot. A célom viszont az volt, hogy ne én mondjam el a dolgot, hanem a diákoknak kellen megértenie.

Sokat írtunk itt a TanárBlogon már a játékosítás (gamification) és a játékkal tanítás (game-based learning) közti különbségről, többnyire azért, hogy az előbbiről írjunk azután részletesebben, hangsúlyozva, hogy a gamifikáció nem a játékok használatát jelenti az oktatásban. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy annak ne lehetne nagyon is szerepe a tanításban, csak érdemes megtalálni a pontos helyét. Nem jó, ha azt ígérjük, hogy egy játék képes lesz mindent, például egy teljes idegen nyelvet megtanítani, de arra, hogy a tanulás változatosabb legyen kifejezetten jól jöhet egy-egy játék. A most bemutatottak például az élővilág sokféleségének tanítására.

Valamikor az évezred elején, amikor a Sulinet digitális tartalmai készültek nagy csatákat folytattam azért, hogy az elkészült anyagokban minél több valóban interaktív elem legyen. Olyan dolgok, amik az aktív tanulást segítik. gyorsan kiderült, hogy ilyeneket készíteni, programozni nem egyszerű feladat. Főleg azért sem, mert aki programozni tud az nem nagyon ért a tanításhoz és viszont. Lehet, hogy ennek vége.

Ahogy változik tanítás egyre gyakrabban találhatja magát a tanár a tankönyvszerző helyzetében. A modern eszközökkel semmi akadálya nincs annak, hogy belenyúljunk egy digitális tankönyvbe, amit két céllal is tehetünk: vagy azért, hogy a legújabb ismereteket beemeljük a tanítottak közé, vagy azért, hogy a csoport vagy akár az egyén iglnyeinek megfelelőre szabjuk a tananyagot. Amiképpen ezt már Maria Montessori is megfogalmazta, a tanári munka jelentős része a megfelelő, előkészített környezet megteremtése, ami a felsőbb szakaszokban leginkább a megfelelő tananyag és feldatok összeállítását jelenti. Ami ilyenkor gyakran a legnehezebb az a megfelelő illusztrációk megtalálása. Magam irigykedve szoktam nézni a modern tankönyvek grafikáit, de gyakran vagyok úgy, hogy pont egy-két dolog hiányzik róluk vagy éppen túl sok dolog szerepel a képen. Milyen jó lenne, ha magam tudnék profi kinézetű illusztrációkat, képeket készíteni!

A természettudományos oktatás egyik fontos célja az lehet, hogy a diákok megismerjék a kutatás módszertanát. Akkor fog kialakulni bennük a természettudományos világkép, ha nem csak bemondásra hiszik el a tudományos tényeket és törvényszerűségeket, hanem azzal is tisztában vannak, hogy hogyan és miképp jutottunk el ezekre a következtetésekre. A legjobb eszköz erre, ha a diákok maguk végeznek kísérleteket, vizsgálatokat, megfigyeléseket és azzal is megismerkednek, hogy ezekből milyen módon lehet következtetéseket levonni. A biológiában a növények kiváltképp alkalmasak ilyen vizsgálatokra, mivel nem szaladnak el. Kísérletezhetünk a laborban, de akár a terepen is vizsgálódhatunk, erre az erdei iskola lehet ideális alkalom. A vizsgálódásokat pedig remekül segítheti akár a mobiltelefon is. Mutatunk egy remek alkalmazást erre!

Rendkívül izgalmas időt élünk, amikor itt van egy új eszköz, a meseterséges intelligencia és még nem tudjuk igazán, hogy miként is kellene használni. Van tehát terepe a próbálkozásnak, a kísérletezésnek. Amikor előkerültek a szabadon használható AI-re épülő oldalak az első gondolatom nekem is az volt, hogy milyen jól lehet majd ezeket feladatok készítésére használni. Nem is kellett sokat várni, meg is jelentek a feladatgeneráló AI-k, amik nekem viszont igazi csalódást okoztak. Végtelen mennyiségben ontották ugyan a feladdatokat, de nem túl jókat. Jelelmzően egy-egy ismeretre, kiragadott tudáselemre kérdeztek rá egy anyagból. Leginkább a diákok által készített Kahoot!-okra emlékeztetve. Nem csoda, ó feladatot csinálni nem egyszerű.

Most újra nekivágtam, de nem azzal az elvárással, hogy majd az AI lesz a varázsló, ami helyettem megcsinálja a feldatot, hanem inkább úgy kezelve, mint egy ügyes, de nem túl képzett asszisztensem lenne. Végzős biológusoknak, akik emelt szintre készülnek akartam feldatot készíteni, ezért azzal kezdtem, hogy megadtam neki a témakörhöz releváns érettségi témakör vázlatát, mondván, hogy ezek az ismeretek, fogalmak azok, amiket a diákoknak tudnia kell. Azt találtam ki, hogy a feladat legyen egy orvos helyzete, megérkezik a beteg, ők kérdéseket tehetnek fel, vizsgálatokat végezhetnek, majd diagnózist kell felállítaniuk és terápiát is kell javasolniuk.

A legjobb hadvezér az, aki a saját hadseregének nem csak az erősségeit tudja kihasználni, de még a gyengéit is a saját előnyére fordítja. Így tehetünk a mesterséges intelligenciával is, ami ugyan teljesen megállíthatatlanul foglal el egyre nagyobb teret az életünkből, de azért még látványosan sok hibája is van. Az egyik, hogy (mint egy okos, de készületlen diák) a ChatGPT bármiről tud hadoválni. A másik pedig, hogy úgy irtózik a tények, adatok, források használatától, mint ördög a szenteltvíztől. Nos, ezt a két tulajdonságát tudjuk könnyedén a saját javunkra fordítani egy foglalkozásban.

Olyan jó lenne, ha a természetismeret, biológia órákat a természetben lehetne tartani, ha nem csak beszélnénk a madarakról, vaddisznókról, a különféle élőhelyekről, hanem egyszerűen megmutathatnánk a diákoknak. Erre sajnos nincs mindig lehetőség, hetente pár órában kell a természettel foglalkozni, ebbe nem feltétlenül fér bele a kirándulás. Szerencsére itt is segíthet a technika, például azzal, hogy webkamerákat nézünk. Ilyeneket gyűjt össze a Madárles nevű oldal (IDE KATTINTVA), jelenleg főleg madárfészkekre irányzott kamerákkal, de találunk nádast megfigyelőt is.

A Vaccine Makers oldalon rengeteg óravázlat, minőségi animált videó található 'vakcinák' témakörben (ITT TALÁLHATÓ. Alsós, felsős és középiskolai óravázlatok találhatóak, minden esetben érdekes videókkal, igényes animációkkal. A témakörök a fertőzések terjedésétől az immunrendszer működésén át a vakcinák történetéig nagyon részletes, sokoldalú, 'konyhakész' anyagot találhatunk (angolul). Egy-egy óravázlat, tananyag mellé kifejezetten részletes, sokoldalú segédanyagot kapunk, ha angolórűn szeretnénk ezekről a témákról beszélni, vagy olyan osztályban tanítunk biológiát, ahol az angol nem gond, érdemes belenézni az anyagokba.