A képgenerátorok megérkezésével sokan réménykedtek(/tünk) abban, hogy majd nagyon jól és egyszerűen lehet vizuális input-ot készíteni, mondjuk rövidebb képes történetek formájában. Csalódnunk kellett, mivel a képgenerátorok - bár képesek képeket készíteni a történethez - arra sajnos nem, hogy a karakterekben konzisztenciát mutassanak. Azaz, aki az első képen szőke és rövidhajú, az a másodikon lehet barna, hosszú hajú, az arcvonásokról nem is beszélve. Ezt a logikai ugrást pedig nehezen tudjuk megtenni - nehéz elvonatkoztatni attól, hogy bár egy történetről van szó, a szereplők mindig máshogyan néznek ki. Olyan ez, mint amikor a Dallasban hirtelen kicserélték Ellie-t, és úgy kellett tenni sok millió rajongónak, mintha mindig is ez a színész lett volna a karakter. Az, hogy nem is Dallas rajongóként, erre emlékszem, azt jelzi, hogy ez komoly trauma lehet. Hátha minden részben máshogy nézett volna ki Jockey édesanyja ... belegondolni is rossz. Természetesen lehetett sejteni, hogy lesz erre is egy AI alkalmazás előbb, vagy utóbb. Most egy ilyen megoldást szeretnénk bemutatni, elég tág ingyenes homokozóval, ahol próbálgathatjuk a képregénykészítő oroszlánkörmeinket.

Nagyon hiszünk abban, hogy a Tanárblog-nak elsősorban pedagógiáról, és nem pedig eszközökről, technikai információkról kell szólnia, mégis, időről időre hasznos lehet olyan tippeket megosztanunk, amelyek megkönnyítik az egyes alkalmazások felhasználását. ma pár ilyen tippet hoztunk, amelyek újdonságnak számítanak (viszonylag) a ChatGPT-ben, ellenben, ha tudunk róluk és használjuk őket, sokkal profibb és gyorsabb eredményt kapunk. A titkokat a lapozás után megosztjuk

A világ egyik legismertebb keresztény szentélye, a Szent Péter-bazilika mostantól egy teljesen új perspektívában érhető el – otthonról, egyetlen kattintással. A Vatikán legújabb projektjének köszönhetően a 400 éves építészeti csoda digitális ikertestvére készült el, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy 3D-ben fedezzék fel a bazilika lenyűgöző részleteit.

Mi az értelme az értékelésnek? Ezt a kérdést biztosan minden tanár felteszi magának, nagyon sok időt töltünk ugyanis az értékeléssel, ezért is igazán komoly kérdés, hogy milyen célból. A diákok az iskolában töltött idejük ötödét-tizedét töltik azzal, hogy felelnek, dolgozatokat írnak, esetleg valamilyen házidolgozatot készítenek el. Ehhez még hozzájön az az időt, amit mi tanárok a javítással töltünk el. Mindezek mellett ez egy olyan feladat, amit senki sem szeret. A diákok rettegnek a számonkérésektől, a tanárok pedig boldogan csapnak le bármilyen olyan megoldásra, ami a javítás automatizálását ígéri.

A valódi kérdés az, hogy ugyan mi az, ami ezt a sok erőfeszítést és rászánt időt értelmessé teszi, ami miatt megéri ezekkel ennyi időt tölteni. Tény, hogy egyes értékeléseknek van rangsorképző szerepe, ilyen például a felvételiként is szolgáló érettségi, de ahhoz képest, hogy hány dolgozatot írnak a diákok, ezek száma elenyésző. Ami mégis értelmessé teheti ezeket, az az, ha az értékelés a tanulást, a fejlesztést szolgálja. Ez a fejlesztő értékelés olyasmi kezd lenni, mint a differenciálás, mindenki tudja, hogy fontos, de igazán kevés jó megoldás van rá. Attól még, hogy egy dolgozat nem zár le teljesen egy tanulási szakaszt, hanem követheti még egy másik dolgozat, még egyáltalán nem biztos, hogy valóban tanulnak is belőle. Tapasztalataim szerint a dolgozatokra, számonkérésekre hajlamosak úgy tekinteni a diákok, mint amin túl kell esni és aztán el lehet felejteni. Fontos lenne tehát, hogy használjunk olyan technikákat, amik segítenek az értékelést valóban fejlesztővé tenni.

Kicsit félve írom ezt a posztot, mert egyszerűen túl szép, amit találtam ahhoz, hogy igaz legyen. Nagyon régóta (AI időszámításban ősidők óta) keresem azt az alkalmazást, ami egész egyszerűen tanítani tud úgy nyelveket, hogy csak beszélget velem. És javít, ha kérem, és bármilyen nyelven tud, és ha nem jut eszembe az, hogy 'főzni' hogy van olaszul, mondhatom angolul (vagy magyarul), és megérti. Emellett képes arra is, hogy egy órát vezessen, beszélgessen velem, és segítsen, ha nem tudok valamit. És - a legszebb ebben az egészben - hogy szemmel láthatóan mindezt ingyenesen teszi.

Remek, angolos játékot ajánlunk ma. A lényege annyi, hogy képeket kapunk, és ezeket a lehető legpontosabban le kell írnunk (angolul). Az általunk megírt promptok alapján aztán az alkalmazás elkészíti a képet. Az eredményünket aztán összevethetjük az eredetivel, illetve maga az alkalmazás javítja, és jelzi, hogy mennyire volt jó a válasz. Ami még izgalmasabb: folyamatosan javítja a munkánkat, és tippeket ad arra, hogyan lehetne még javítani a leírásunkat. Remek játék arra, hogy a promptolást megtanítsuk a diákjainkat - ráadásul játékosan.

Amikor az ember a tanításhoz keres jól használható anygokat, gyakran beleütközik abba, hogy amit megtalál az elég jó, de nem pont olyan, mint amire neki éppen szükságe lenne az órán. Ilyenkor vagy kompromisszumot köt, vagy ha megvan hozzá atudása, nekiáll elkészíteni azt, amit ő igazán szeretne. Így volt ezzel a norvég Oyvind Nydal Dahl is, aki megcsinálta a saját áramkör tervező alkalmazását.

A következő hetek is izgalmasak lesznek a TanárBlogon. Akit érdekel a mesterséges intelligencia használata a tanításban az két izagalmas alkalmon is részt vehet. November 2-án 7 órás szakmai napot tartunk. Hasonlóan a nyárihoz itt is az alapoktól vesszük át az mesterséges intellgencia használatának lépéseit, az ismerkedéstől az iskolai bevezetésig. Erre az online alkalomra jelentkezni IDE KATTINTVA lehet.

Október 30-án egy webinárium keretében adunk pár ötletet az iskolai alkalmazáshoz, a pár perces ötletmorzsától a hosszabb projektekig, foglalkozásokig sokminden előkerül, de csak olyanok, amiket magunk próbáltunk az osztályteremben. Erre jelentkezni IDE KATTINTVA lehet, természetesen ez is online kerül megrendezésre.

Éves előfizetőknek mindkét alkalom ingyenes, a havi előfizetőknek a webinárium ingyenes, a szakmai nap ára 9900 forint. Ha valakinek nincsen előfizetése, a szakmai nap ára 12990 forint, míg a webinárium ára számára 2990 forint. Az előfizetés mikéntjéről itt írtunk részletesen.

A differenciálás olyan a pedagógiában, mint a kerekasztal lovagjainak volt a Szent Grál. Mindenki tudja, hogy csodálatos lenne, ha meg tudná valósítani, mindenki keresi az útját, módját, de igazán még senkinek nem sikerült megvalósítania. Többnyire az lesz belőle, hogy a tanár tartson párhuzamosan 3-4 órát a különféle iglnyeknek megfelelően. Egyszer-egyszer sikerülthet megcsinálni, de tartósan berendezkedni rá kifejezetten nehéz. És nem is csak a tanteremben problematikus a dolog, mert ott jó tanulásszervezéssel még el is érhető, hanem az órára készülés idejét tudja sokszorása növelni, ha differenciálni akarunk. Ha egy tanár komolyan veszi a differenciálást, akkor a 23 tanórája mellé nem 23 óra készülés jut, hanem akár 50, a 70 órás munkahét pedig elég zúzós.

Ha meg nem is oldja teljesen a problémát, de segíteni biztos tud a mesterséges intelligencia abban, hogy közelebb kerüljünk ehhez pedagógia szent kelyhéhez.

Végigolvasgattam hát a tananyagot, gyorsítva megnéztem a remek videókat, és elérkeztem a vizsgához. Fontos, hogy amit eddig írtam, az a saját véleményem, de ami ezután következik az merő spekuláció, hiszen semmilyen adatom, bizonyítékom sincs, csupán az őszi kertben, mókusokkal kertészkedés közben gondolkodtam el a dolgok folyásán.

Hogyan lehet egy ilyen vizsgát letenni? Az látszik, hogy egy adatbázisból jönnek a kérdések, de az is látszik, hogy ez egy korlátos adatbázis. Azaz, ha lelkesek vagyunk, és folyamatosan kimentjük a kérdéseket, akkor viszonylag gyorsan összeállítható lenne egy olyan adatbázis, ami teljesen megspórolhatja nekünk az összes időt, energiát, és elég a kérdésekre bemagolni a választ (műveltségi területenként mondjuk 60 ilyen lehet kb.), és már meg is vagyunk. Honnan találhatnánk ilyen adatbázisokat? Jó kérdés, lehet, hogy soha nem tudjuk meg a választ! 😀. Azt sem tartom elképzelhetőnek, hogy közösségi médiában erre szakosodott csoportok jönnének létre, vagy iskolai levelezőlistákon forognának közkézen ezek az adatbázisok. Nonszensz!

A másik út az lehetne (hangsúlyozottan spekuláció mindez), hogy a NAT-ot egyszerűen feltöltené valaki egy AI chatbotnak, és utána a kérdéseket is szintén a ChatGPT oldhatná meg. Ha igényesebb valaki, akár a NAT tananyagot is feltölthetné, és abból gyorsabban tudna esetleg dolgozni az AI. Nem tudom, lehet. Nem hiszem, hogy ezt kipróbálta volna valaki.

Én, bevallom, egy kicsit teszteltem még nem a vizsgán, hanem az ellenőrző kérdések során. Olyan kérdést választottam, ahol egy legördülő menüből kellett a három lehetséges válasz közül a jót megadni. Képernyőképet készítettem, tökéletesen tudta olvasni a ChatGPT, de a 3 három lehetőség megzavarta. Jobban működött, amikor üresen hagytam a kitöltendő mezőt, és tökéletesen megoldotta a feladatot az AI.

És ezzel eljutottunk a végső eleméhez, amiről senki nem beszél: vajon mennyire bemértek ezek a kérdések? Honnan tudjuk, hogy mit mérnek, és azt milyen hatékonysággal? Ez alatt azt értem, hogy nem az érdekel (vizsgáztatóként), hogy tudja-e egy angoltanár, hogy hány német könyv van a tankönyvlistán, hanem az, hogy képes-e a saját csoportjának hatékonyan kiválasztani a tankönyvet. Ehhez aztán lehet tesztkérdéseket készíteni (de ehhez szükséges, hogy egy csoport profilja meg legyen adva, készíteni kell egy interaktív szimulációt, a tankönyvek tartalmával, jellemzőivel meg kellene ismerkedni, mert ezelkül nem lehet értelmesen dönteni. Az azonban egyértelműen kiderülne, hogy annak a kérdésnek, hogy hány akkreditált könyv van németből, az égvilágon semmi relevanciája sincs (sem annak, hogy hány évig érvényes az akkreditáció - egyébként 5), ezért butaság megkérdezni. Egészen biztosan nem gondolkodtak el ezen a tesztek készítői. Sem nem alkalmazták a pedagógiai értékelés alapvető módszertanát, hanem a lehető legrosszabb gyakorlatot támogatják ezzel, mondván: egyáltalán nem érdekel, hogy mit értettél meg vizsgázóként, de tessék, itt van 20 random, összefüggéstelen tesztkérdés, ami gyakorlatilag szó szerint a képzés szövegét kéri számon. Hatalmas kihagyott ziccer, hogy szakmailag példát mutasson egy képző intézmény, és ne egy régen meghaladott, jó ha 20. Századi módszertannal, semmitmondó, nyilvánvalóan értelmetlen kérdéseket feltéve bombázza a pedagógusokat. Mi az üzenete ennek? Csak nem az, hogy a teljesen értelmetlen, összefüggéstelen, a tesztfeladatok összeállításának legalapvetőbb szabályait sem betartó, semmit nem mérő ál-tesztekkel gyorsan letudjuk a feladatot. Csak egy példa:

A Nat 2020 szerint milyen differenciáló módszer segíti elő a tanulási eredmények elérését?

Az egységes célkijelölés.

Az egyszintű tananyagalkalmazás.

Az akadálymentes tanulási környezet.

Az egyszintű tervezés.

Nem kell hozzá ész, sem NAT-jártasság, hogy tudjuk, a differenciálás azt jelenti, hogy a tananyagban, vagy a módszerekben mást-mást kínálunk az egyes tanulóknak. Tehát: az egyszintű, egységes, és ismét egyszintű megoldások nem lehetnek jók. Ez egy simán csak rossz tesztkérdés, de valami értelme talán lehet, mert hátha utánanéz valaki, hogy mi is az a differenciálás. Annak azonban, hogy hány évig él egy tankönyv akkreditációja, egy tanárt a legkevésbé sem érint, legfeljebb egy tankönyvkiadót. De nézzünk egy másik kérdést:

Milyen képességeket fejlesztenek a felső évfolyamokon a kooperatív tevékenységek?

Kritikus gondolkodás, önismeret, memória.

Önbizalom, együttérzés, hazafias tudat, segítőkészség.

Felelősségtudat, érzelemközvetítés, bátorság.

Együttműködési készségek, a kitartás, a céltudatosság és a kötelességtudat.

Itt már egyáltalán nem gondolkodtak szerintem, csupán kivettek elemeket a szövegből. Egy kooperatív tevékenység miért is ne feljeszthetné a kritikus gondolkodást, az önismeretet, és a memóriát? Például, ha azt kérem a diákoktól, hogy együttműködve készítsenek egy érvrendszert a halálbüntetés eltörlése ellen, vagy mellett, és ebből rövid jegyzeteket (tenyérpuskát) gyártva vitázzanak egymással, személyes véleményüket is megfogalmazva, akkor ez most kooperatív, avagy sem? Véleményem szerint az ilyen kérdések azt jelzik, hogy vagy nem akartak, vagy nem tudtak a szöveg szintjénél mélyebbre lépni.

Azért mondom, hogy nem akartak esetleg, mert az egész tananyag+vizsgának van egy nagyon (számomra) visszatetsző hangulata, ami nagyjából annyit tesz, hogy ‘na, dolgoztassuk meg őket, legyen valami teszt + vizsga’ - és nem kizárt, hogy ezen a ponton nem puszta rosszindulatból, hanem tényleg azért, hogy a pedagógusok ismerjék meg a működésük alapdokumentumait). Aztán ehhez hozzá lett téve valahol az úton, hogy ‘de azért annyira ne szívassuk már meg őket’ talán. És ebből lett ez a szörnyszülött, amelyről nyilvánvaló, hogy minimális összefogással, egymás segítésével pillanatok alatt kijátszható, csupa-csupa olyan kérdéssel, amelyre egy AI kiválóan tudja a választ, és ami az égvilágon semmit nem mond el arról, hogy mennyire érti egy pedagógus a NAT szellemiségét, és menniyre képes azokat az elveket hatékonyan alkalmazni a tanórákon, amely elvek egyébként szerintem támogathatóak, jók, és sok szempontból (a szó nem terhelt értelmében) progresszívak.

Ehelyett kapjuk a kötelező vizsgát, és a kis kikacsintást, hogy ‘na, ugye, hogy nem is volt ez annyira nehéz, meg lehetett ezt oldani’. Hiszen általánosban, ha nem volt növény- vagy rovargyűjteményem, mert nem tudtam, hogy kell ilyet csinálni, és a panelben korlátozott volt a hozzáférésem, akkor azt mondták (az engem egyébként kedvelő) a tanárok, hogy kérjem el a Gyusziét a C-ből, és az akkor majd ötös lesz. Remegve adtam oda a tanárnak Gyuszi rovargyűjteményét, hiszen tudtam, hogy tudja, hogy nem én csináltam. De nem volt baj, a tanárnő kedvesen, rám mosolygott, és mondta, hogy köszöni szépen. És ötös lett. Mint ahogy a NAT vizsgám is. Csak már nem remegek.