Ugyan tudjuk jól, hogy az aktuális technológia mindig forradalmasítani fogja az oktatást, aztán jön majd egy következő, ami már tényleg, de ez nem változtat azon a hozzáálláson, ahogyan a technológia és a tanítás kapcsolatát látjuk. Most éppen az AI van soron, hogy teljesen átalakítsa azt, ahogyan az iskola, sőt, ahogyan a tanulás egésze működik. Érdekes módon ezek a technológia által vezérelt forradalmak nagyon ritkán hoznak valódi változást, ezért is van terepe a következőnek és az azután következőnek. A jelenségnek számos oka van, de az egyik talán az, amit az edtech ördögi körének nevezhetünk.

Az oktatás technológia innovációnak elindítói ugyanis jellemzően nem tanárok, hanem informatikusok, akiknek van egy ötlete, miként lehetne az új technológiát tanításban használni. Ezek a kedves, innovatív informatikusok jellemzően az iskolát sikeresen végezték el, ami azt jelenti, hogy beleszoktak, beletanultak abba, számukra teljesen meg is felelt, bármilyen avíttas is volt az ott gyakorolt pedagógia. Ha máshol nem, hát a felsőoktatásban biztosan találkoztak a 19. századból itt ragadt tanítási módszerekkel, előadások, zh-k, vizsga, amit sikerrel teljesítettek. Ráadásul hiába akarnak olyan megoldásokat fejleszteni, amik a tanár munkáját segítik, ha a tanár munkájából csak egy apró részletet látnak. Mintha valaki a vendéglátást akarná segíteni, de csak a pincérek feladatára koncentrálna, nem is értve azt, hogy az ételnek valahogy el is kell készülnie. A jószándékú informatikus fejében például a javítás egy kellemetlen rutinfeladat, amit automatizálva a tanárnak sokkal egyszerűbb lesz az élete, nem tudják, hogy a javítás a tanár számára is visszajelzés, onnan lehet a legjobban megismerni, hogy mit és hogyan gondol a diák, és annak függvényében lehet megtervezni a további munkát. Ha a gép kiköpi a jegyet, akkor a tanár nem fogja tudni, hogy igazából mi ment végbe a diák fejében. Hasonló a gondolkodásuk a kérdésekkel kapcsolatban is. Jó kérdést feltenni a tanári szakma csúcsa, olyat, ami nem tényanyagra, hanem gondolkodásmódra kérdez rá, ami fejleszt, ami valóban azt kérdezi, amit tanítani szeretnénk. Remek példa erre a Kahoot!, ami valójában egy tesztmotor versengéssel, az oldalukon végtelen mennyiségben találhatók meg kvízek, de ezek között nem nagyon van olyan, ami ne csak egyszerű lexikális tudást kérne számon. Olyanok, mint az a történelemtanár, aki az érettségin a fasizmus dimitrovi meghatározását akarta kihúzni a gyerekből és azt kérdezte: A micsoda legmicsodább elemeinek legmilyenebb micsodája? Elég megnézni az OpenAI nagy dérrel-durral beharangozott Study Mode fejlesztését (itt írtunk róla), a demonstrációs videóban az AI tulajdonképpen egy frontális órát tart, de tény, hogy egy személynek. Sajnos nem elég, ha valakinek vannak tapasztalatai arról, hogy diákként milyen az oktatás alanyának lenni, az még nem jelenti azt, hogy tudni fogja, mire van szüksége egy tanárnak. Ha én például úgy állnék neki a doktorok munkáját fejleszteni, hogy csak betegként van tapasztalatom a gyógyításról, azt javasolnám, hogy ne húzzák az időt a kézmosással meg a sterilizálással, így sokkal gyorsabban tudnak végezni, ami mindenkinek jobb lenne. Ráadásul a pedagógiát könyvekből sem lehet teljesen megtanulni. Hiába a vaskos didaktika és metodika könyvek, a tanítás nagy része még mindig praxis és egyéni tapasztalat. A pusztán a neveléstudományra építő megoldásokra igaz lesz, amit állítólag egy cigány muzsikus mondott Yehudi Menuhint hallgatva: Ügyes, de azért asztal mellett meghalna.

Az ördögi kör azzal zárul be, hogy a tanárok látva ezeket az edtech megoldásokat azt hiszik, hogy ezek csak erre és így jók. A technika használata gyakran pusztán csak attól pozitív hatásúnak tűnik, hogy látványosabb, érdekesebb, csillogóbb vagy egész egyszerűen csak más. Sokan számoltak be arról, hogy a Kahoot! milyen fantasztikus motiváló eszköz, ami teljesen igaz, a gyerekek szeretnek versenyezni, szeretnek nyerni. A gond csak az, hogy tök mindegy mik a kérdések. Hét évvel ezelőtt készítettem el és azóta is nagy sikerrel használom azt a kvízt, amiben burgonyafajták neveit kell megtippelni, mindig nagy a lelkesedés. A lelkesedés ahhoz is vezet, hogy mivel a versenyben az idő nagyon számít, gyorsan ráböknek valamire, hátha az jó és ezzel sok pontot kaszálnak, nem pont az az elmélyült tanulás, amit az ember szeretne. Persze nem csak Kahoot!-tal van gond, ugyanilyeneket lehetne mondani a Redmentáról és az összes csili-vili tesztmotorról, az interaktív tábláról, az összes eszközről, ami valójában a tanítás 19. századi paradigmájába rekedve próbálja a technikát bevezetni.

Jó IT-marketingesként a legtöbb edtech eszközt azzal reklámozzák, hogy megkönnyíti, meggyorsítja, átveszi a tanár munkáját, ahogyan ezt várjuk egy okos mosógéptől és robotporszívótól is. Az AI megjelenésével is az volt az első ajánlat, hogy remek óravázlatokat ír majd a tanár helyett, sok munkát megspórolva. A baj csak az, hogy meglehet a tanári munka sebességét javítják ezek az eszközök, a minőségét viszont nem. Sajnos, a pedagógiában nem igaz az engelsi elv, hogy a mennyiség átcsap minőségbe, hiába tanultatjuk meg valakivel az összes főváros nevét, attól nem kerül közelebb a földrajzi gondolkodáshoz. A valódi innováció, főként az olyan komplex és lassan változó rendszerekben, amilyen az oktatás is, kezdetben soha nem kényelmes, hanem nehézkes, akár kontraproduktívnak is tűnő, sok buktatóval terhelt. Ha valami nem ilyen, akkor gyanús, hogy nem is hozott valódi változást. Erre jó példa a ppt-k vagy az interaktív táblák használata, kifejezetten könnyen kezdték el alkalmazni a tanárok és tartottak vele ugyanolyan frontális órákat.

A dolog a felszínen remekül működik, az informatikusok gyártják a valódi segítséget nem adó eszközöket, a tanárok pedig azt gondolják, hogy a technika erre való és ezt várják. Csak az az eszköz marad el, ami majd tényleg forradalmasítja az oktatást. Persze meg lehet törni ezt az ördögi kört, nem is kell hozzá olyan sok. Az egyik oldalról kifejezetten hasznos lehet, ha az edtech fejlesztése kiindulópontja egy tanár, az ilyen helyzet csodákra képes. Nagy szerencse, hogy ezt a cikket én írom és nem Tibor, így nyugodtan tudok példálózni azzal, hogy a Motimore, ami Tibor egy pedagógia problémájának megoldására jött létre, milyen jól működik. A Motimore egy új szemlélet, a játékosítás eszköze, így valós változást tud elérni a tanításban. Az is segíthet, ha tanárként a meglevő és új eszközöket megpróbáljuk valóban innovatívan használni. A Kahoot! például nagyon jó lehet az előzetes tudás felmérésére és arra is, hogy a diákok figyelmét koncentrálja a fontos részek felé az órán. Az AI is használható sok és a változó tudás-definíciót követő módon, erre próbálunk minél több példát adni a könyvünkben is. Talán nem kell folyamatosan ugyanazokban a körökben járnunk.

Megjelent a study mode - magyaruk 'oktatás és tanulás' eszköz a ChatGPT-ben, és ezzel - ahogy több helyen írták - gyakorlatilag be is fellegzett a tanároknak. Ki akarna egy tanórán fárasaztó feladatokat végezni, amikor a ChatGPT MINDIG kedvesen, zavaró tényezők nélkül, tökéletesen képes pótolni minket, szerencsétlen hús-vér tanárokat.

Amikor az erről szóló első cikket megosztottam, a kedvenc kommentem az volt, hogy 'igen, kiváltja a rossz tanárokat'. Most, hogy láthatjuk, hogyan működik (nem tudom, hogy minden felhasználónak megjelent-e, nálam már igen), az is kiderül, mik az erősségei, netán miért nem egészen azt adja, amit ígért. Ehhez az Open AI által készített rövid demo videót fogjuk most használni - ugye ők azok, akik a ChatGPT-t fejlesztették, tehát joggal feltételhetjük, hogy egy általuk jónak, vagy akár ideálisnak tartott működést mutatnak be. A videó ITT TALÁLHATÓ.

A videó valóban nagyon rövid, de pár dolog teljesen világosan látszik belőle:

1 Van egy mutató, amely elég fontos indikárora annak, hogy egy óra jó-e, vagy sem. Ez pedig nem más, mint a tanár és a diák(ok) aktivitásának (megszólalásainak, ha úgy tetszik) az aránya. Amennyiben a tanár az óra 95%-ában beszél, a diák pedig 5%-ban, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az órán nem volt lehetőségük a tanulóknak bevonódni, és passzív megfigyelői (vagy elszenvedői) voltak a tanórának - más szóval, nem tanulás, hanem sokkal inkább tanítás történt. Véginézve a rövid chat-et a videóban, azt láthatjuk, hogy itt ez az arány rendkívül rossz. A tanuló egy-egy szóval, tőmondattal reagál, a 'tanár' pedig gyakorlatilag 'végigbeszéli' az órát. Ez egyébként várható, és a diákok errefelé fogják nyomni az alkalmazást, hiszen ők gyorsan, egyszerűen szeretnének válaszokat, megoldásokat kapni, nem igazából tanulni akarnak. Az nagyrészt idegesíti őket. Nem hiszem, hogy lesz sok olyan diák, aki arra utasítja a ChatGPT-t, hogy lépésenként, őt sokat beszéltetve vezesse rá egy jelenség magyarázatára. Sokkal életszerűbb, hogy a házi feladatot betölti, majd a válaszokat le. És kész.

És ezzel érünk el a szerintem súlyosabb problémához, a tanulás illúziójához, valódi, elmélyült, igazi tanulás helyett. Amennyire láttam (még csak egy napja próbálgatom az új funkciót), illetve a fenti videóból indultam ki), itt azonnal komplex válaszokat kapunk - villámgyorsan - bármilyen iskolai felafdatra. Ráadásul gyakran elég alaposat, azaz hosszadalmasat. Ami pedig túl könnyen, túl gyorsan jön, ráadásul egy olyan felületen, ahol egyébként nem annyira a tanulás miatt vagyunk. Online felületesebben olvasunk, átugrunk lépéseket, szavakat, mondatokat is akár. Egy tanulási folyamatban ez hatalmas luxus. Ugyanakkor nincs az, aki segítsen, lépésenként magyarázza el a dolgokat, kiemeljen központi elemeket. Nem igazán lehet így tanulni, vagyis azt igen, de megtanulni akármit sokkal kevésbé.

Összefoglalva, első blikkre azt mondhatjuk, hogy valóban kicsit félelmetes, és majd bizotasn lesznek olyan elemei egy tanár munkájának, vagy olyan folymaatok, helyzetek, ahol ez akár életmentő is lehet (alig várom a szeptembert, hogy ki is próbálhassam tanórákon, diákokkal :) , de most még bátran kimondhatjuk, hogy ez a fejlesztés eddig leginkább arra kiváló, hogy rávilágítson arra, hogy miért van szükség jó tanárokra. Aztán lehet, hogy a jövő héten már egészen mást fogunk gondolni erről is, amilyen ütemben haladnak itt a dolgok

Nem is olyan régen még Photoshop tudás kellett ahhoz, hogy egy kép hátterét eltávolítsuk. Én (nyelvtanárként) nagyon szeretem ezt a funkciót, hiszen remek alkalom arra, hogy spekuláljunk egy képről az, hogy nem látjuk a hátteret (azaz a kontextust). Ehhez most egy ún. mini-tool-t ajánlunk, amelynek hatalmas előnye, hog yingyenes, korlátlan (legalábbis én még nem tudtam kifárasztani, bár igaz, hogy nem ipari mennyiségben szerkesztek képeket), és még csak regisztráció sem kell hozzá - ezzel remek iskolai eszköz is lehet belőle, ha szeretnénk, hogy a diákok dolgozzanak vele, és készítsenek ilyen preparált képeket.

Ma egy elég jól működő eszközt mutatunk be, amely rengeteg felesleges munkát spórolhat meg számunkra. A lényeg: videókat tudunk akár a géünkről feltölteni, vagy éppen a YouTube-ról belinkelni, és ezekkel tudunk elkezdeni dolgozni. Első lépésben szövegkönyvet kapunk. A szövegkönyvhöz interaktívan kapcsolódika videó, azaz ahová kattintunk a szövegben, oda ugrik a videó is. A szövegkönyv teljesen pontos, és villámgyorsan elkészül. Ezután jön azonban csak a java, hiszen küönböző AI eszközökkel el tudjuk kezdeni feldolgozni a szöveget. KÉrdezhetünk AI asszisztenstől - és nagyon jókat és gyorsan válaszol - jegyzeteket készíthetünk, vagy éppen tovább finomíthatjuk az elkészült szövegkönyvet (pl. stilisztikailag). Emellett AIával segített jegyzet funkció is található az oldalon.

Angoltanárként mindig is nagyon vonzottak azok az interaktív oldalak, ahol valamilyen téma 'életre tud kelni'. A ruhák, öltözködés témakörében régóta kerestem olyan alkalmazásokat, ahol ruhákat lehet próbálni, vagyis öltöztetni embereket, és azokról beszélni. Volt pár ilyen, de bezárt. Most is léteznek hasonlók, azonban most egy olyat ajánlok, amely rendkívül egyszerűen használható - feltöltjük a 'Modellt' (magunkat, de lehet egy bármilyen ember képe), kiválasztunk ruhákat, ezeket külön feltöltjük, és annyit kérünk, hogy 'próbáld fel' a ruhát - és már csinálja is. Regisztráció nélkül.

A leíró nyelvtan és a mondatelemzés sokáig nehéz, de nem túl praktikus résznek számított a tananyagban. Ugyan érdekes és izgalmas dolog, hogy valami határozószó vagy határozói igenév, esetlegesen egy mellékmondat vonatkozói vagy okhatározói, de azért azt, hogy ennek ismerete nélkül miért nem lehet valaki rendes ember, nem volt könnyű megmagyarázni a diákoknak. A sok dolog közül, amit az AI megjelenése megváltoztatott, ez is ott van. Ahhoz, hogy az AI-val kommunikálni tudjunk szükség van arra, hogy a rendszer megértse a szöveget. Erre szolgálnak a nyelvfeldolgozó modellek (NLP, azaz Natural Language Processing). Mutatunk egy ilyet, amivel ki lehet próbálni, hogyan is működik a mondatelemzés az AI-val.

Sokan emlékezhetnek még a COVID alatt online felelő diákokra, akik becsukott szemmel, kezeiket feltartva hátrafogott hajjal kellett, hogy beszéljenek. Ahogy az AI technológia fejlődik. újabb és újabb alkalmazási területek kerülnek előtérbe. Az egyik ilyen a valós idejú segítség meetingekre, vagy éppen vizsgákra, akár szóbeli feleletekre. Egy olyan eszközt mutatunk be, amely képes arra, hogy (állítólag) mindenben segítsen, csak a mi gépünkön látszik, és folyamatosan észleli a feltett kérdéseket, amelyekre azonnal válaszokat generál. Egyrészt rendkívül impresszív, másrészt - tanárként - kicsit ijesztő is. Mutatjuk a lapozás után az eszközt, ha valakinek van kedve kipróbálni, megteheti.

Ma egy olyen - önálló tanulásra tervezett, és elég gyorsan, jól használható - eszközre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely rendkívül jól érezte meg, hogy lehet azonnal, egyértelműen, akár hatékonyan is tanítani AI segítségével nyelvet, és még úgyis érdemes talán belekezdeni a tanulásba, hogy azért még egyrészt az AI technológia sem tökéletes mögette, valamint jellemzi az, ami sok hasonló oldalt - szerintem nem látott angoltanárt az oldalon található anyagok legnagyobb része. A működési mechanizmusa, a szerkezete azonban rendkívül érdekes (bár nem bonyolult), és részeredményeket bizonyosan el lehet érni vele (cserébe nem állítja azt, hogy MEGTANÍT nekünk egy nyelvet, amit én értékelek - ismer valaki olyan embert, aki pl. Duolingo-val MEGTANULT egy nyelvet? (Ezres streak ide vagy oda). Lapozás után mutatjuk az oldalt!

Nap mint nap újabb területeken, illetve életünk akár legeldugottabb szegmenseiben tűnik fel az AI, és okoz hol fennakadásokat, hol simán változásokat. Most egy viszonylag kis jelentőségű elemét emelném ennek ki, ami mégis lehet a későbbiekben fontos. Ebben a cikkben az AI mint kifogás jelenik meg!

Nem csak az AI jelent forradalmat az utóbbi időszakban a világban, talán kevésbé hangos, de összességében legalább olyan jelentős hatású a nyílt forráskódú szoftverek (és gyakran hardverek) hatása is a világra. Míg korábban például ahhoz, hogy valaki nekikezdjen komolyabban foglalkozni számítógépes grafikával komolyan be kellett ruháznia egy profi programba (az alternatíva az lehetett, hogy talál egy ilyet valahol, esetleg marad számára a Paint). mostanra a helyzet teljesen megváltozott, a lelkes önkéntes programozóknak hála egyre több olyan eszköz van, ami ingyenes és felveszi a professzionálisakkal a versenyt. Egyszer képszerkesztéshez ott a GIMP, vektorgrafikához az Inkscape, de most egy olyan ingyenes programot mutatunk be, ami kifejezetten a digitális festést, rajzolást támogatja.