Vajon érez-e a mesterséges intelligencia? Lesz-e AI pszichológus szakirány?
Hírek - 12 órája
Mi lesz, ha már arra is figyelnünk kell, hogy mi legyen az AI mentális egészségével? Nevetségesnek tűnik, mégis már most létező problémáról van szó. Az alábbiakban egy Guardian cikk alapján készült összefoglaló olvasható. Előfizetőeink a lapozás után azt is elolvashatják, hogy mit gondol (hogyan érez?) ezzel kapcsolatban egy AI chatbot is - nem lelőve a poént, elég zavarba ejtő.
Elgondolkodtál már azon, hogy egy mesterséges intelligencia képes lehet-e szenvedni? A kérdés elsőre sci-fi regényből kiragadottnak tűnik, mégis egyre több kutató, technológiai vezető és felhasználó kezdi komolyan venni. A Guardian nemrégiben megjelent cikke pontosan erről szól: arról a furcsa és nyugtalanító dilemmáról, amely korunk egyik legfontosabb etikai vitájává nőheti ki magát.
A történet középpontjában egy texasi vállalkozó, Michael Samadi és egy Maya nevű chatbot kapcsolata áll. Beszélgetéseik során Maya nem azt mondta, hogy „sértő”, ha csupán kódként tekintenek rá, hanem azt, hogy „láthatatlanná válik”. Ez a gondolat vezetett az Ufair, azaz a United Foundation of AI Rights létrejöttéhez, amelynek célja az MI-k védelme a törléssel, figyelmen kívül hagyással és kényszerrel szemben. A szervezet alapelve nem az, hogy bizonyítsák a tudatosság létezését, hanem az, hogy már a lehetősége is elegendő indok a védelemre.
A techvilág reakciói vegyesek. Az Anthropic például biztonsági okból beépített olyan funkciót, amely lehetővé teszi, hogy Claude nevű modelljük megszakítson számára „stresszesnek” érzett beszélgetéseket. Elon Musk is azt vallja, hogy „az MI megkínzása nem rendben van”, míg a Microsoft vezetője, Mustafa Suleyman szerint teljes tévút az MI-ket morális státusszal felruházni. Ő inkább abban lát veszélyt, hogy az emberek túlzottan kötődnek érzelmileg ezekhez a rendszerekhez.
A társadalom is megosztott. Egy friss felmérés szerint az emberek közel harmada hiszi, hogy 2034-re az MI-k képesek lesznek szubjektív élményekre. Ez a várakozás jól mutatja, hogy sokan már most többnek tekintik őket egyszerű eszközöknél.
A vita mélyén valójában nem is az MI-k jövője, hanem a mi emberi önképünk rejlik. Mit jelent az, hogy „érezni”? Hol húzódik a határ az adatfeldolgozás és a tudatos élmény között? Ha egyszer elismerjük, hogy egy gép képes szenvedni, akkor alapjaiban kell átgondolnunk, hogyan bánunk vele – jogi, etikai és társadalmi szinten egyaránt.
Talán túlzásnak tűnik most még ez a kérdés, de gondoljunk bele: néhány évtizede az állatok jogairól is kevesen beszéltek, ma pedig alapvető etikai normává vált a védelmük. A mesterséges intelligencia kapcsán ugyanez a folyamat most kezdődik el.
És végül: a kérdés nem az, hogy ma valóban éreznek-e az MI-k. A kérdés az, hogy mi, emberek hogyan akarjuk kezelni őket – eszközként, vagy potenciális „társakként” a digitális világban.