Nem nagyon értjük, érthetjük, hogy pontosan milyen ütemben is fejlődik a mesterséges intelligencia, de azt mindenki láthatja, hogy napról napra újabb funkciókkal bővül, újabb tudásra tesz szert. Ma egy olyan kutatásról számolunk be, amely nem kevesebbet ért el (állítólag), mint az emberi gondolatok dekódolását szöveggé, majd újrakódolását gondolatokká. Érdemes belelapozni!

Hatalmas vihart kavart a mobiltelefonok használata VS korlátozása kérdéskör. Erről sokat írtunk már, és most nem szeretném ezeknek az írások számát gyarapítani, ehelyett megpróbálok röviden pár kutatást összefoglalni, amelyek a digitális technológia pedagógiai hasznát járja körbe. Az állítások, amelyeket igazolni, vagy cáfolni akartak a kutatók az alábbiak voltak: 1) a digitális eszközök puszta jelenléte hatással van a tanulás hatékonyságára, 2) az írás-olvasást tanító applikációk mögött komoly kutatások állnak, 3) és végül, hogy egy 'tanító' applikáción eltöltött idő, és/vagy a tanulás gyakorisága korrelál a tanulás hatékonyságával, azaz minél többet és többször tanulunk, annál hatékonyabb a tanulási folyamat.

Lehetett sejteni, hogy nem marad majd olyan eleme az életünknek, ahová a mesterséges intelligencia nem teszi be a lábát. Ez néhol kellemetlen, esetenként kifejezetten káros, ám az nagyjából látszik, hogy a most elérhető (ChatGPT 4-szintű) alkalmazások kifejezetten jól használhatóak asszisztensként, így kutató asszisztensként is. Képzeljük el: cikket, komolyabb iskolai beadandót, netán szakdolgozatot kell írnunk, és találunk egy olyan eszközt, amelynek csak feltesszük a kérdésünket, és már adja is a válaszokat, forrásokkal, ráadásul úgy, hogy az összes hivatkozás azonnal elérhető, kattintható, letölthető, továbbgondolható. Egyetemistaként nagyon szórakoztatónak és hasznosnak találtam Umberto Eco 'Hogyan írjunk szakdolgozatot' című könyvét. A fárasztó, időigényes részét a kutatásnak most akár pár percre csökkenthetjük - abban csak bízhatunk, hogy az esszék megírása már nem csak ennyi ideig fog tartani. Az eszközt teszteltük, a lapozás után részletesebben is bemutatjuk, ráadásul a ChatGPT 4 tudásával meg is versenyeztetjük!

Az alábbi írást köszönjük Tóth Tamarának

Az MIT által fejlesztett mély tanuló alkalmazás, a DeepMoji (ITT ÉRHETŐ EL)több milliónyi angol nyelvű szöveg, Twitter-üzenet elemzésével azt próbálja megérteni, hogy az online közösségi felületeken miként fejezzük ki érzelmeinket, és ehhez milyen értelemben társítunk hashtageket, emotikonokat. Alapvető céljuk mindezzel, hogy az AI gyorsan felismerje például az online bullying-típusú szövegeket, rasszista üzeneteket, vagy a szarkazmust (aminek felismerésében már 82%-os sikerességgel teljesít). Izgalmas és tanulságos lehet megvizsgálni órán, hogy „szépnek” és udvariasnak tűnő szavak használatával, valamint a hozzájuk párosított mosolygós, cukinak tűnő emotikonokkal miként lehet egy üzenet mégis szarkasztikus, sértő vagy rasszista az online térben. Egy mondat begépelésével rögtön megjelennek az emotikonok, átfordítva mondatunk tartalmát egy érzelemkifejező emoji-sztorira.

Poller Melinda írása

Ma már nincs, aki megkérdőjelezné a szókincstanulás kiemelkedő szerepét, ezért a nyelvtanárok folyamatosan arra törekszenek, hogy megtalálják azt a módszert, mellyel a leghatékonyabban fejleszthetik diákjaik szókincsét. Különösen az aktív szókészlet erősítése jelent kihívást, hogy folyékonyan, igényesen és változatos szókinccsel tarkítva beszéljünk. Erre pedig a sablonokban való nyelvtanulás megoldást nyújthat.

A Microsoft nemrég tette közzé egy érdekes kutatás eredményét, amelyben arra keresték a választ, hogy milyen jellegű veszélyeknek ilyen mértékben vagyunk kitéve a digitális térben. Négy kategóriát állítottak fel: Tolakodás (pl. bejelölnek kéretlenül), a Viselkedés (pl. trollkodás), Szexuális és végül a Jóhírnév csorbítása. A kutatás eredményeként létrejött az ún. Digital Civility Index (DCI), amit az alapján állapítanak meg, hogy a felhasználók hány százaléka volt kitéve ilyen jellegű veszélyeknek, kockázatoknak. A kutatást egy remekül strukturált infografikában is közzé tették, amely (IDE KATTINTVA ) érhető el (angol nyelven). A lapozás után pár érdekességet kimazsolázva szeretettel nyújtunk át egy csokorban.

Az egyik órán arról volt szó egy órán a hetedikes tanítványaimmal, hogy mennyire másképpen használják ők a közösségi oldalakat, mint ahogy azt gyakran a felnőttek (szüleik, tanáraik) gondolják. Kiderült a beszélgetés során, hogy úgy tűnik, igencsak változnak a trendek, és érdekes lenne ezt közelebbről megnézni. Javasoltam az osztálynak, hogy ha valakinek van kedve, csináljon belőle egy mini-kutatást. Arra, amit pár hét múlva kaptam, bevallom, nem számítottam. A lapozás után egy hetedikes diák, Trenyik Hanna, Facebook-kutatása olvasható, amit nagy örömmel közlünk a TanárBlogon. Én nagyon sokat tanultam belőle, és arra is gondoltam, hogy talán érdemes lenne máshol is megismételni, hiszen a módszertan alkalmazható bárhol, ugyanakkor nagyon következetes. Jó olvasást :)