Érdekes, hogy az oktatást milyen sokféleképpen lehet látni. Általános iskolai találkozón, egy rég nem látott padtársam kérdezte, hogy én vajon készülök-e az óráimra. Igen – mondtam gyanútlanul (és kicsit büszkén). – Hát ez baj, ezért tart itt az oktatás. – jött a sokkoló válasz. - Elég nagy szégyen, ha valakinek ennyi év tanítás után is még készülnie kell az órákra. És – lássuk be – valahol, az ő világában talán ez a gondolat logikusnak tűnik. Aztán minap egy kedves ismerősöm Facebook posztját olvasva gondolkoztam el ismét azon, hogy ugyanazt a kérdést mennyire különbözően látjuk. Arról szólt az írás, hogy teljesen felesleges tableteket adni a diákok kezébe, bőven megfelelne egy e-olvasó, hiszen rendes digitális tananyag úgysincs, a könyvek kiváltására pedig tökéletesen alkalmas, és még a szemnek is kellemesebb, mint egy tablet kijelzője.

Aki követi egy ideje az oktatástechnika fejlődését, tapasztalhatta, hogy szinte mindig valami olyan divatos dolog, valami ez a tuti technikai eszköz, amiről úgy gondolják, hogy alapjaiban fogja megrengetni a technikát. Emlékezhetünk a szavazórendszerek tündöklésére és bukására, de az interaktív táblák sem repítették hirtelen a jövőbe az osztálytermeket, hiába kerültek be sok iskolába. Jelenleg az egyik ilyen potenciális messiás a 3D nyomtatás. Szerencsénk volt és kaptunk egy hazai fejlesztésű és gyártású eszközt az iskolába a Craftunique jóvoltából és azonnal használatba is vettük. Jelenleg három olyan területet látok, ahol ez az eszköz jó szolgálatot tehet a tanításban és szépen sorban írok is majd ezekről. Elsőként arról lesz szó, hogy a tanár miként tudja használni szemléltető anyagok készítésére és példákat is mutatok arra, hogy eddig mire használtuk.