Tényleg itt a jövő
Tippek, trükkök - 5 órája
"Repülő autókat ígértek és helyette kaptunk 140 karaktert!" - fakadt ki állítólag a techguru Peter Thiel, rámutatva arra, hogy gyakran milyen távol van egymástól, amit a technika ígér és amit teljesít. Ez azonban a dolgoknak csak az egyik oldala, ugyanis gyakran mire tényleg megkapjuk a repülő autókat már olyan hétköznapi dolognak tűnnek, hogy meg sem lepődünk rajtuk. Azt hiszem valami nagyon hasonló zajlik jelenleg a 3D nyomtatás és a taneszköz készítés területén. Húsz éve, amikor megjelentek a megfizethető 3D nyomtatók az volt a vízió, hogy mostantól majd a tanár, ha bármilyen szemléltető eszközre van szüksége, akkor csak fogja és nyomtat magának egyet. Aztán valahogyan mégsem ez történt, nem lett vad 3D nyomtató minden tanárból. De lehet, hogy ez mostanra már megváltozott.
Miről szól még a cikk?
Arról, hogy miként változott meg a 3D nyomtatás világa az elmúlt pár évben és miként segíthet az AI valóra váltani a korábban sci-fi-nek tűnő elképzeléseket. Egy konkrét példán mutatjuk be, hogy mindez miként működhet.
Közhely, hogy olyan félelmetesen gyorsan fejlődik a mesterséges intelligencia, illetve a nagy nyelvi modellek, hogy amit ma kimondunk, holnap már nem igaz. Mégis, előadásokon, beszélgetések során a családi ebédnél, vagy kollégákkal a folyosón, nem tudjuk nem azt gondolni, hogy gyakran mintha megállna az idő. Még mindig azt gondoljuk, hogy az AI hallucinál, vagy hogy nem tudja megszámolni, hogy a 'hallucináció' szóban hány 'L' betű van, vagy éppen, hogy nincs neki 'józan esze' - ha azt mondjuk, hogy 1 kg ruha 40 fokban 1 óra alatt század meg, és megkérdezzük, hogy 2 kg ruha mennyi idő alatt szárad meg, akkor azt válaszolja, hogy: 'Kettő'. Érezzük (joggal!), hogy sok állítás már nem igaz, ám most a Stanford egyetem egy kutatását böngészve, megbizonyosodhatunk arról, hogy mennyire megalapozottak az érzéseink. Összesen 50 ismert állítást, kutatási eredményt vizsgáltak, és azt tapasztalták, hogy 44%-uk teljesen elavult. Van azonban pár eredmény, ami csak még sokkal igazabb lett, és talán ezek a legérdekesebbek! Csapjunk is bele, nézzük, mit mond a kutatás:
A minap előadást kellett tartanom, hosszút, 120 perceset és olyat, amiben sok adatot kellett elmondanom. Rájöttem, hogy amire nekem szükségem lenne, azt a Powerpoint pont nem tudja. Nagy rajongója vagyok az előadói nézetnek és a diákhoz fűzött megjegyzéseknek is, de most ennél több kellett a számomra. Egyfelől az időzítésben fontos lett volna, hogy ne csak a teljes eltelt időt lássam, hanem az egyes szakaszoknak is legyen külön időkerete és lássam, hogy azzal miként állok. Másrészt mivel egy-egy diánál több adatra is szükség volt, ezért nem lett volna elég a jegyzetbe felírni őket, főként, hogy úgy csak nagyon kis betűmérettel jelennek meg, míg én azt szerettem volna, hogy akár távolról le tudjam olvasni a dolgokat. A megoldás persze a vibe kódolás volt.
Nagy öröm, amikor olvasóink (sőt, ebben az esetben egyenesen egy volt tanítványom, osztja meg pedagógiai innovációinak a termékeit. A mai applikációt Láng-Szabó Barbara küldte, aki egyébként a 2026-os év egyik Vájb-díjasa is. Most egy kezdő angolosoknak szánt interaktív étlap/étrend összeállító alkalmazást ajánlunk minden nyelvtanár kollégánk figyelmébe.
Sokan és sokat gondolkozunk azon, hogyan is lehetne értelmesen beemelni a mesterséges intelligenciát a tanórába, úgy, hogy ne a tanulás HELYETT, hanem annak támogatására hesználják a diákok. A kérdéskör nem egyszerű, ám úhy érzem, ma sikerült egy olyan megoldást találnon, ahol az AI használata organikus volt, hasznos, és nem a gyerekek helyett dolgozott, hanem velük. És mindezt nagyon egyszerűen tettük, azonnal érthető volt a feladat, és értelmezhető a megoldás.
Gyakran teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy miért pont azt tanítom meg a diákoknak, ami a tananyagban van? Hosszú évtizedeken át az egysejtűeket például három élőlény, a papucsállatka, az óriás amőba és a zöls szemesostoros képviselte a biológia tananyagban, de miért pont azok? Miért nem a malária kórokozója, vagy éppen a nyálkagombák? Szerintem fontos, hogy az aktuális tananyag valamiképpen túlmutasson önmagán, a közvetlen információtartalmon túl valami többletet is adjona diákoknak.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem valahogy a szünet utáni első órák mindig kicsit nehézkesebben mennek. Nincsenek még meg a hivatkozási pontok, amit az előző évben vettünk, már elszállt a horvát tengerpartok friss levegéjében, és valahogy megint be kellene lökni azt a bizonyos motort. Erre idén egy új feadatot találtam ki, ami meglepően jól működött. Természetesen vibe kódoltam, és a lapozás után elmesélem mit, hogyan tettem, illetve elvihető a kód is, hogy ha valaki akalítani szeretne rajta, egy lépésben megtehesse. 




