Egyre többet beszélünk - már tinédszerekkel kapcsolatban is - a határátlépésekről, egymás (szexuális) bántalmazásáról, vagy egyszerűen a konszenzualitás figyelmen kívül hagyásáról. Egy angol non-profit úgy döntött, a mesterséges intelligencia segítségével egy olyan eszközt fejleszt, amely nem a bántalmazott, hanem a bántalmazó oldaláról közelít a jelenséghez. Ezen az oldalon azt tudhatjuk meg (tudhatják meg kamaszok), hogy ők követtek-e el határátlépést, esetleg (akár tudtukon és akaratukon kívül) megbántotottak/megbánthattak másokat. A lapozás után mutatjuk az oldal elérhetőségét, ahol (angolul) végig lehet pörgetni a szcenáriókat. Nem nyílt chat-ről van szó, hanem több opció közül választhatunk mindig, így irányítva a beszélgetést.

Ma egy alapvetően jóindulatú, mégis rendkívül jellemző kezdeményezésről szeretnék beszélni, főleg azért, mert tökéletesen megmutatja, hogyan lehet félreérteni a vibe kódolás jelentőségét. Szóval van egy lelkes tanárközösség a Facebook-on, akik kitalálták, hogy (idézem): "A vibe coding új távlatokat nyit az iskolai AI használatban. Arra jutottunk, kiválasztunk egy évfolyamot - általános iskola 5. osztály - ahol elkészítünk olyan játékos, tanulást segítő feladatokat, amivel a gyerekek fejlődését is segíthetjük. ... Első lépésben - tantárgyanként - szakemberek bevonásával hoznánk létre a játékokat/feladatokat. " Ez elsőre talán egy remek kezdeményezésnek tűnik, de ha megkapargatjuk a módszertani felszínt, és ráadásul a vibe codolás másik (szerintem pedagógiailag értelmes) definícióját látjuk, akkor kiderül, hogy valójában itt pontosan ugyanaz történik, ami már sokszor a digitális pedagógiában. Talán emlékeznek idősebbek még a Sulinet Digitális Tudásbázisra, esetleg a COVID alatt feltörő Videótanár oldalára, de említhetnénk az NKP-t is. Kezünkben egy fantasztikus eszköz, és megint arra akarjuk használni, hogy standardizáltan, szakmányban gyártott egyenfeladatokkal, és tananyagokkal árasszuk el az internetet. Pedaig annyira jó dolog a vibe kódolás, és olyan klassz dolgokat lehet vele csinálni. A részleteket a lapozás után mutatjuk.

A MIKI egy AI alapú iskolai dokumentumokat értékelő rendszer (szakképzésre optimalizálva). A működése egyszerű - fel lehet tölteni iskolai dokumentumokat, és ezekből percek alatt stratégiát, elemzést, értékelést, netán cselekvési terveket kaphatunk. Nagyon érdekes az irány, hiszen nagyjából azt mondja i, amit (szerintem) a legtöbben csinálnak: egy cselekvési terv felett nem ülnek hosszú napokat, heteket, hanem egy perc alatt megcsináltatják AI-val. Ennek az egyik folyamánya, hogy (szerintem) kevésbé lesz átgondolt a terv, és még kevésbé lesz praktikus, és gyorsan kivitelezhető. Viszont készen van, ami az ilyen jellegű dokumentuoknál az elsődlegesen fontos szempontak látszik. Az nem felétlenül rossz, hogy ezt a folyamatot profi(bb) eszközzel segítsük, bár szerintem a tendencia ijesztő (szintén: nem szeretnék én most pályázatértélekő lenni ....).

Szakmánkkal kapcsolatban sok félreértés létezik, amit azután gyakran meg is kapunk. Az egyik ilyen a három hónap szabadság, a másik a délben már otthon vannak. Egy beszélgetésben, amikor egy tanár felemlegette, hogy azért neki készülnie is kell az óráira, egy kedves villanyszerelő megjegyezte, hogy ez elég szégyen, ha húsz év tanítás után még készülnie kell. Neki például nem kell felkészülnie egy konnektor bekötésére minden egyes alkalommal. Pedig a tervezettség a pedagógia nagyon fontos része, igazán jól ezt a szakmát anélkül nem lehet csinálni. Most egy olyan trükköt mutatunk be, ami a tervezésben segít sokat, persze ez is jelent extra munkát, de tapasztalataim szerint megéri.

Közismert tény és józan ésszel is belátható, hogy a digitális kütyük káros hatással vannak a gyerekekre. Tudjuk, hogy ugyanolyan függőséget okoznak, mint a drogok, ráadásul hozzájárulnak a koncentrációs készség leépüléséhez, tulajdonképpen az ADHD kialakulásához, nem véletlen, hogy ahogy nő a kütyühasználat, úgy nő a figyelemzavarosok száma is. Nem véletlen, hogy az országok, melyek korábban az oktatás digitalizációjának élharcosai voltak, sorra fújnak visszavonulót és vennék ki az eszközöket a gyerekek kezéből. Azt is mindenki tudja, hogy pont a figyelemipar fő vámszedői, a nagy techmilliárdosok mind eltiltják a gyerekeiket ezektől az eszközöktől, ők csak tudják, hogy miért.

A baj ezzel a gondolatsorral, hogy pontosan olyan, mint az égési sebre tejfölt ajánlani, hiába köztudott és hiába diktálja ezt a józan ész, a valódi tudományos álláspont ennél sokkal cizelláltabb. Ahogyan a tejföl is hűtheti az égett területet, ami fontos, de erre a célra sokkal jobb például a hideg víz vagy a jég, ebben a közvélekedésben is ott vannak az igazság magvai, csak, ahogy olyan gyakran derül ki a tudományos megközelítés kapcsán, a helyzet kicsit vagy éppen nagyon bonyolultabb annál, mint amit elsőre gondolnánk. Az is tény, hogy az első tudományos közlemények, amik a digitális eszközök hatásáról szóltak még maguk is elég elnagyoltan foglalkoztak a problémával, de mára már sokkal cizellátabb a tudásunk róla, ami alapján a szélsőséges megoldások biztosan nem hatékonyak.

Íme egy újítás a Midjourney-től. Kicsit emlékeztet a Theranos történetére, ami állítólag egyetlen csepp vérből mindent diagnosztizált. Persze kiderült, hogy egy hatalmas átverés az egész. Valami hasonló érzése van az embernek - túl szép, hogy igaz legyen. De ha igaz???? A Midjourney a szürreális MI-képeivel alapozta meg a hírnevét. Most azonban olyasmivel állt elő, amire senki sem számított: egy géppel, amely 60 másodperc alatt letapogatja az egész testedet, méghozzá csövek, tűk és hetekig tartó várakozás nélkül.

Belemerülsz egy sekély medencébe, amelyet félmillió apró elem gyűrűje vesz körül – mindegyik egyszerre hangszóró és mikrofon –, ultrahanghullámokat bocsátva át a testeden, akár egy echolokációt használó delfinraj. A gyűrű leolvassa, hogyan törik meg minden egyes hullám a bőrön, a zsíron, az izmokon és a csontokon áthaladva, majd egy milliméter töredékéig pontos 3D-s térképet épít fel, mindenféle sugárzás és mágnesek nélkül.

Az első spa 2027-ben nyílik San Franciscóban, pezsgőfürdőkkel, szaunákkal és olyan szkennelő kapszulákkal, amelyek fel sem tűnnek igazán. Rendelsz egy kávét, belépsz az aranyló fénybe, és a belsődről készült teljes térképpel sétálsz ki. A jövő végre kezd úgy kinézni, mint a jövő. Részletek ITT TALÁLHATÓAK

Az AI előretörésével egyre újabb szolgáltatások válnak (legalábbis idiglenesen) fontosnak. MOst egy olyan alapvetően nem mindnekinek hasznos, ám egyre többen embernek érdekes allakmazást ajánlunk, amely annyit ígér, hogy a dokumentumokat 95%-kal összezsugorítja, így ha ezeket feltöltjük egy AI chatbotnak, az sokkal kevesebb token-t 'eszik meg'. Nagyszerű az ötlet, van ingyenes verziója, és egy chrome kiegészítőként működik. Ha valaki sok dokumentumot töltene fel, nagyon izgalmas lehet!

Kicsit fellengzős, hogy ennek a cikknek a tudomány címkét adtam, hiszen a szigorú tudományosság mércéjét biztosan nem üti meg az, amiről írni szándékozom, de talán tanulságos. Ha más szempontból nem, hát azért is, hogy mi mindenre lehet jó a mesterséges intelligencia.

Az iskolámban (AKG) az első négy év (7.-10.) a diákok komplex természettudományt tanulnak, epochális rendszerben. Évfolyamommal egy ilyen négy éves szakasz végére értünk és ez jó alkalom volt a reflexióra is. Az utolsó dolgozat mellett megkértem őket arra, hogy reflektáljanak az elmúlt négy évre. Ennek egyik része volt, hogy adják meg, hogyan változott a viszonyuk a tantárgyhoz ez alatt az idő alatt. Ennek elemzésében, értelmezésében a mesterséges intelligencia volt a segítségemre.

Egy hónapja hirdettük meg, hogy megrendezzük a vibe kódolt oktatási alkalmazások versenyét, már kaptunk nagyon izgalmas dolgokat, de kritikát is, hogy miért nem adjuk meg a nyarat is a kódolásra mindenkinek. A felvetés jogos, ezért úgy döntöttünk, hogy meghosszabítjuk a jelentkezés határidejét augusztus 20-áig. A díjátadót pedig majd szeptemberben tartjuk meg. Addig is jó kódolást kívánunk mindenkinek!

Pár hónapja írtunk egy egész könyvet arról, hogy miként lehet tananyag, tankönyv készítéséhez használni a mesterséges intelligenciát. Az volt a tapasztalat, hogy ha van egy jól körvonalazott elképzelés a fejünkben, akkor nagy segítség lehet, hogy a megírásban az AI segítségét vegyük igénybe. Azóta már több más tananyagrésznél vált hasznomra ez. Az erről szóló könyvet minden előfizetőnknek elérhetővé tettük.

Az elmúlt napokban azonban felmerült bennem, hogy meglehet, ideje túllépni a klasszikus tankönyv formátumon, főleg, ha amúgy is digitális változatban létezik csak az anyag. Mi lenne, ha jobban kihasználnánk a digitális médium adta lehetőségeket? Az első próbálkozásom nem tananyag volt, egy Facebook beszélgetés kapcsán merült fel a kérdés, hogy mit tudunk ma az intelligencia örökölhetőségéről és azt gondoltam, hogy ahelyett, hogy egy kommentben írnám le, hol tart ebben a tudomány, vibe kódolok egy infografikát róla. Az eredmény IDE KATTINTVA tekinthető meg. Innen már nem volt megállás, elkezdtem gondolkodni azon, hogy akkor milyen is lehetne egy tananyag?