Sokan és sokat gondolkoztak azon, hogy lehet felismerni az AI által generált tartalmakat (elsősorban szövegeket), és mindenki átesett, aki ezzel foglalkozik, a 'detektoros fázison', amikor azt hittük, hogy ezek az eszközök majd megoldják a problémánkat, és segítenek kiszűrni az AI tartalmakat. Nos, sokszor csalódnunk kellett, mivel teljesen megbízhatatlannak bizonyultak ezek a detektorok. Ugyanakkor lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb felébred az ipar, és tényleg hatásos(abb) megoldásokat fejleszt ki. A lapozás után bemutatunk egy olyan módszert, amely (ha elterjed) minden AI-val szakdolgozatot író hallgatónak a végső bukása lehet.

Manapság komoly kultúrája van az értékeléseknek. Nem lehet úgy elmenni egy kólára, hogy ne nyúlna utánunk a kávézó, hogy értékeljük, sőt, a minap egy vízvezetékszerelő tolt elém egy QR kódot, és addig nem ment el amíg telefonnal nem adtam (előtte) 5 csillagot. Mondjuk megköszönte! Ma egy olyan - elég vicces - oldalt ajánlunk, ahol lehetősége nyílik bárkinek arra, hogy a világot értékelje! Mit gondolsz a medvékről? HOgy állunk a téllel, mennyire jók a fák, vagy éppen a szeletelt kenyér? Mindezekről részletes 'review'-t írhatunk, sőt, olvashatjuk mások véleményét, valamint az elmaradhatatlan csillagokat is megadhatjuk! A lapozás után mutatjuk a linket!

Sok olyan dolog van, ami józan paraszti ésszel egyértelműnek tűnik, de amint a tudomány egy kicsit megvakargatja, kiderül, hogy nem is pont úgy vannak a dolgok, ahogyan azt a közvélekedés tartja. Szinte mindenki egyetért abban, hogy képernyőn olvasni messze nem olyan jó a diákoknak, mint könyvben, de tényleg így van-e, és ha igen, akkor mi ennek az oka. Utanájártunk és nagyon érdekes dolgokat találtunk. Meglehet, hogy nem is a képernyőket kellene betiltani az iskolában, hanem a nyomtatott könyveket! Persze nem erről van szó, de érdemes megnézni, mit is mond pontosan az idegtudomány az olvasásról napjainkban. IDE KATTINTVA bárki elolvashatja, mit találtunk.

Furcsa egy szakma a tanáré, hiszen valójában nagyon kevés visszajelzést kapunk a munkánkra. A tanfelügyelet vagy teljesen névleges, vagy nincs is, arra, hogy a kollégák egymás óráin hospitáljanak sosincs idő és egyébként az ilyen helyzetek inkább stresszesek, semmint fejlesztőek. AZt érezzük, hogy bírálanak, megítélnek minket, jobb az ilyet megúszni.

Pedig már a Bevezetés a pedagógiaába órűn elhangzik, hogy a fejlesztő értékelés a leghatékonyabb eszköz, amivel egy tanár élhet. De ki fogja a tanárokat fejlesztőan értékelni, ha egyszer már túljutottak a gyakornokságon? Talán nem meglepő, hogy ebben is az AI lehet segítség.

Úgy gondoltuk, hasznos lehetne időről időre egy kicsit körülnézni a nagyvilágban, mik az oktatással kapcsolatos hírek, trendek. Öt érdekeset össze is gyűjtöttünk és terveink szerint ezzel a formátummal több-kevesebb rendszerességgel jelentkezünk a továbbiakban is,

Egy friss kutatás szerint, amit a Harvard egyetemen végeztek, nem igaz a sztereotípia, hogy a felnövekvő generációk kifejezetten önzők lennének. A megkérdezett Z generációs fiatalok 80%-a olyan szakmát szeretne, amiben segíthet másoknak és aminek a társadalom egésze számára van haszna. Tartanak viszont attól, hogy az ilyen foglalkozások anyagi és társadalmi megbecsültsége alacsony. Forrás

Hogy ezen a nyáron is legyen mit olvasnia a TanárBlog előfizetőinek, legújabb kiadványunkban a mesterséges intelliegencia használatának egy eddig nem sokat tárgyalt oldalát mutatjuk be. A Mit adnak az adatok? leginkább kézikönyvként használható és több területen mutatja meg, hogy a tanítás során keletkezett adatok hogyan lehetnek az egyszeri tanár hasznára is. A kiadványban konkrét recepteket adunk ahhoz, hogy miként lehet

• megállapítani egy dolgozatról, hogy mit mér valójában
• a differenciáláshoz megfelelő csoportokat kialakítani
• előre jelezni, ha egy diák tanulásával gond lehet
• jobban beosztani a saját időnket, hogy legyen lehetőségünk a tényleg fontos dolgokkal foglalkozni

És ezen felül persze még sok egyébről is. Előfizetőink már meg is kapták a kiadványt.

Nagyon sok digitális tananyaghoz tartozik már interaktív táblás verzió, ami egy helyen tárolja az összes funkciót (pl. egy angol nyelvkönyhöz nem kell mp3-at külön lejátszani, ott a kivetített tankönyv is, ami nagyban segíti a 'hol tartunk, hanyas feladat?' jellegű kérdések megelőzését (ha nem is tejes megszűnését). Ugyanakkor gyakran nagyon jól jöhet egy olyan felület, ahol csomó apró, de hasznos widget-et lehet egy kattintással előhívni. Ilyen pl. egy sorsoló, visszaszámláló, rajztábla, szövegek, dokumentumok feltöltése, és egy kattintással elérhetővé válása stb. Mintegy 20 ilyen widget segíti a munkánkat, és tényleg egyetlen kattintással, egy weboldal meglátogatásával elérhetővé válik mindez. Érdemes kipróbálni, akár csak pár órán, hogy mennyire válik be, teszi kényelmesebbé az óravezetést. A lapozás után mutatjuk a linket is!

Egyre többet beszélünk - már tinédszerekkel kapcsolatban is - a határátlépésekről, egymás (szexuális) bántalmazásáról, vagy egyszerűen a konszenzualitás figyelmen kívül hagyásáról. Egy angol non-profit úgy döntött, a mesterséges intelligencia segítségével egy olyan eszközt fejleszt, amely nem a bántalmazott, hanem a bántalmazó oldaláról közelít a jelenséghez. Ezen az oldalon azt tudhatjuk meg (tudhatják meg kamaszok), hogy ők követtek-e el határátlépést, esetleg (akár tudtukon és akaratukon kívül) megbántotottak/megbánthattak másokat. A lapozás után mutatjuk az oldal elérhetőségét, ahol (angolul) végig lehet pörgetni a szcenáriókat. Nem nyílt chat-ről van szó, hanem több opció közül választhatunk mindig, így irányítva a beszélgetést.

Ma egy alapvetően jóindulatú, mégis rendkívül jellemző kezdeményezésről szeretnék beszélni, főleg azért, mert tökéletesen megmutatja, hogyan lehet félreérteni a vibe kódolás jelentőségét. Szóval van egy lelkes tanárközösség a Facebook-on, akik kitalálták, hogy (idézem): "A vibe coding új távlatokat nyit az iskolai AI használatban. Arra jutottunk, kiválasztunk egy évfolyamot - általános iskola 5. osztály - ahol elkészítünk olyan játékos, tanulást segítő feladatokat, amivel a gyerekek fejlődését is segíthetjük. ... Első lépésben - tantárgyanként - szakemberek bevonásával hoznánk létre a játékokat/feladatokat. " Ez elsőre talán egy remek kezdeményezésnek tűnik, de ha megkapargatjuk a módszertani felszínt, és ráadásul a vibe codolás másik (szerintem pedagógiailag értelmes) definícióját látjuk, akkor kiderül, hogy valójában itt pontosan ugyanaz történik, ami már sokszor a digitális pedagógiában. Talán emlékeznek idősebbek még a Sulinet Digitális Tudásbázisra, esetleg a COVID alatt feltörő Videótanár oldalára, de említhetnénk az NKP-t is. Kezünkben egy fantasztikus eszköz, és megint arra akarjuk használni, hogy standardizáltan, szakmányban gyártott egyenfeladatokkal, és tananyagokkal árasszuk el az internetet. Pedaig annyira jó dolog a vibe kódolás, és olyan klassz dolgokat lehet vele csinálni. A részleteket a lapozás után mutatjuk.

A MIKI egy AI alapú iskolai dokumentumokat értékelő rendszer (szakképzésre optimalizálva). A működése egyszerű - fel lehet tölteni iskolai dokumentumokat, és ezekből percek alatt stratégiát, elemzést, értékelést, netán cselekvési terveket kaphatunk. Nagyon érdekes az irány, hiszen nagyjából azt mondja i, amit (szerintem) a legtöbben csinálnak: egy cselekvési terv felett nem ülnek hosszú napokat, heteket, hanem egy perc alatt megcsináltatják AI-val. Ennek az egyik folyamánya, hogy (szerintem) kevésbé lesz átgondolt a terv, és még kevésbé lesz praktikus, és gyorsan kivitelezhető. Viszont készen van, ami az ilyen jellegű dokumentuoknál az elsődlegesen fontos szempontak látszik. Az nem felétlenül rossz, hogy ezt a folyamatot profi(bb) eszközzel segítsük, bár szerintem a tendencia ijesztő (szintén: nem szeretnék én most pályázatértélekő lenni ....).