Az utóbbi időben egészen elcsendesedett a mobiltelefonok betiltása körüli vita. Vannak helyek, ahol a telefon leadása beépült a mindennapokba, máshol egy lett a szabályok közül, amit senki sem vesz komolyan. Nem nagyon volt arról szó, hogy bárki is megpróbálta volna felmérni, hogy mi a rendelekzés hatása, vagy legalábbis anekdotikus megjegyzéseken túl alapos vizsgálatok nem voltak ebben a témában (vagy elkerülték a figyelmünket). Ezért is volt izgalmas, hogy rátaláltunk egy tavalyi tudományos cikkre, ami az egyik legrangosabb folyóirat a Science hasábjain jelent meg (ITT TALÁLHATÓ). A cím sokatmondó: A telefon akadályozza a tanulást: bizonyték egy nagyszabású telefonmentes osztálytermi vizsgálatból.

Miről szól még a cikk?
Megnézzük alaposabban, hogy mit is mutatnak az adatok ,és ha kicsit mögéjük nézünk, milyen további következtetések vonhatók le belőlük.

Nem egyszer fodult már elő velem, hogy hosszasan keresgéltem egy-egy ábrát, táblázatot ami valami központi koncepciót mutatott volna be a diákoknak. Többnyire találtam is valamit, de mindig maradt bennem olyan érzés, hogy lehetne még egy jobb. Nem egyszer az hiányzott, hogy az ábra nem volt elég dinamikus, ha kattintható, interaktív lett volna, sokkal jobban megfelelt volna a céljaimnak. Mostantól nem kell megelégedni a félig jó dologgal, mert az AI tökéletesen képes arra, hogy egy statikus ábrát vagy képet interaktívvá tegyen.

Miről szól még a cikk?
Egy konkrét eseten mutatjuk be, hogyan lehetett egy statikus tananyagból interaktív eszközt készíteni.

Nem szűnök meg csodálkozni azon, hogy az AI milyen dolgokat tesz egyszerűvé és a hétköznapi tanár számára is megvalósíthatóvá. A minap arra gondoltam, hogy milyen jópofa lenne az osztályommal megismerni, hogy ki milyen zenét szeret. Megkértem őket, hogy mindenki hozza el a neki legkedvesebb számot, hogy azt meg tudjuk hallgatni. Közben arra gondoltam, hogy ez így magában azért gyorsan unalmassá tud váln, valahogy fel kellene dobni a dolgot. Így született egy olyan eszköz, ami talán sok másra is használható, akár művészet-, akár etikaórán. Készítettem ugyanis egy olyan eszközt, amivel az ízlések izgalmasan vizualizálhatók lesznek.

Miről szól még a cikk?
Egy olyan weboldalról, ahol a diákok értékelései alapján csoportosíthatóak a dolgok, de a diákok is az ízlésük alapján.

Sokan és sokat gondolkozunk azon, hogyan is lehetne értelmesen beemelni a mesterséges intelligenciát a tanórába, úgy, hogy ne a tanulás HELYETT, hanem annak támogatására hesználják a diákok. A kérdéskör nem egyszerű, ám úhy érzem, ma sikerült egy olyan megoldást találnon, ahol az AI használata organikus volt, hasznos, és nem a gyerekek helyett dolgozott, hanem velük. És mindezt nagyon egyszerűen tettük, azonnal érthető volt a feladat, és értelmezhető a megoldás.

Miről szól még a cikk?
Bemutatunk egy részletes foglalkozástervet mutatunk be, amivel a diákok tételeket dolgozhatnak ki. A foglalkozás megtanítja arra, hogy az AI-t ne arra használják, hogy elvégezze a munkát, hanem arra, hogy ők jobb munkát tudjanak elvégezni.

Gyakran teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy miért pont azt tanítom meg a diákoknak, ami a tananyagban van? Hosszú évtizedeken át az egysejtűeket például három élőlény, a papucsállatka, az óriás amőba és a zöls szemesostoros képviselte a biológia tananyagban, de miért pont azok? Miért nem a malária kórokozója, vagy éppen a nyálkagombák? Szerintem fontos, hogy az aktuális tananyag valamiképpen túlmutasson önmagán, a közvetlen információtartalmon túl valami többletet is adjona diákoknak.

Jópár éve már, hogy a tizedikes diákoknak tanítom a molekuláris biolóügia legújabb vívmányait. Nem csak azért, mert nagyon izgalmas az a biológiai tudás, ami ebben van, hanem azért is, mert társadalmilag is fontos, hogy képesek legyenek véleményt alkotni ezekről a témákról. Sőt, egy olyan diák számára, aki nem feltétlenül biológiával szeretne foglalkozni talán ez a legfontosabb. Ahogyan olyan sok mindenben, itt is számos félinformációval, félremagyarázással lehet találkozni, lényeges, hogy a diákok képesek legyen ezeket felismerni.

Miről szól még a cikk?
Egy olyan magam által kódolt oldalról, ami a biológiai sületlenségeken túl a klasszikus érvelési hibák felismerésében is segít a diákoknak.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem valahogy a szünet utáni első órák mindig kicsit nehézkesebben mennek. Nincsenek még meg a hivatkozási pontok, amit az előző évben vettünk, már elszállt a horvát tengerpartok friss levegéjében, és valahogy megint be kellene lökni azt a bizonyos motort. Erre idén egy új feadatot találtam ki, ami meglepően jól működött. Természetesen vibe kódoltam, és a lapozás után elmesélem mit, hogyan tettem, illetve elvihető a kód is, hogy ha valaki akalítani szeretne rajta, egy lépésben megtehesse.

Négy éve már, hogy arról írtam itt a TanárBlogon (IDE KATTINTVA) hogyan lehet 3D-s domborzati térképet készíteni. Még videó is készült hozzá! Azóta számtalanszor alkalmaztam a módszert, erdei iskoéban például mindig megcsináltatom a diákokkal, hogy a megadott, előre kivágott darabokból rakják össze annak a hegységnek a három dimenziós térképét, ahol éppen járunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a leírt módszer azért mindig is kicsit nehézked volt. Többek között egy már nem támogatott szoftvert kellett letölteni hozzá, amivel sosem volt könnyű zöld ágra vergődni.

Miről szól még a cikk?
Arról, hogyan vibe-kódoltam le egy olyan programot, ami egy csapásra minden gondomat megoldotta.

A minap egy dolgozatban olyan feladatot adtam, amiben sorba kellett rendezni dolgokat. Például a földtörténeti korokat. A dolgozat javításánál jöttem rá, hogy az ilyen feladatok klasszikus pontozása tulajdonképpen milyen igazságtalan. Tegyük fel, hogy A B C D E F, a diák pedig tulajdonképpen csak egyet téveszt és azt írja F E A B C D egy pontot sem kap, pedig a sorrend nagyját igazából tudta. Arra gondoltam, hogy talán tisztességesebb lenne, ha nem az érne pontot, hogy hány elem van pontosan a helyén, hanem az, hogy hány olyan van, aminek helyes mindkét szomszédja. A fenti példában például a diák két pontot legalább megkaphat, hiszen a B és a C is olyan, aminek a két szomszédja helyes.

Miről szól még a cikk?
Egy percek alatt lekódolt eszközről, ami segít az ilyen feladatok ekként történő pontozásában. Ráadásul aki szeretné még egy pszichedélikus változatot is kipróbálhat belőle.

Az oktatásban valahogy mindig feltűnnek csodaszerek, messiások és többnyire az a sorsuk, mint az önjelölt messiásoknak lenni szokott. Jobb esetben kiderül, hogy a beígért fantasztikus változás, forradalom és csodaszép jövő csak nagyon korlátozottan igaz, rosszabb esetben pedig az derül ki, hogy semmi sem igaz az ígéretekből, sőt adott esetben az ellenkezője az. Így járt például a szóképes olvasástanulás módszere, amit a ’70-es években az egész országban bevezettek, bár alapos tudományos bizonyíték nem volt a hatásosságára. Míg az angol nyelvben az első 2-300 szó megtanulásához akár még hatékonyabb is lehet, a hagyományos betűzésnél, de a továbblépés már ott is nehézkes, a magyar nyelv sajátosságai miatt még ez a hatás sem figyelhető meg. A szókép vitát végleg és vitathatatlanul a modern fMRI vizsgálatok zárták le, kimutatva, hogy az olvasás során az agy nem képeket tárol, tehát erre alapozni a tanítást sem célszerű.

Kicsit hasonló a helyzet a számítógépek iskolai használatával, a várakozások felülmúlták a tudományos vizsgálatok eredményeit. Természetesen a laptopot minden gyereknek programok a politika számára népszerűek, lehet fotózkodni az átadott gépekkel, a program modernnek tűnik, és talán a zsíros közbeszerzések is vonzóak egy politikus számára. Sok országban volt kisebb vagy nagyobb laptop program, de a mérések alapján vitatható a hatásuk. Nem könnyíti meg a tisztánlátást, hogy nem egyszer egyéb reformokhoz kötve zajlott a számítógépek bevitele a tanításba, így nem könnyű eldönteni, hogy a látott javulás például a PISA eredményekben (például Portugáliában, Észtországban) biztosan ennek tudható-e be. Sok a kiábrándító eredmény is (Uruguay, Izland, Ruanda), összességében azt lehetett megállapítani, hogy a többnyire választásokhoz kapcsolódó hardver-eső (ilyet láthattunk mi is) néha még kifejezetten káros is, a nagyon tervezett, a pedagógiára fókuszáló programok pedig hozhatnak valamennyi sikert.

Hogy ez így van, annak nem kellene igazán meglepőnek lennie. Az iskolai számítógép használat apostola Seymour Papert már 1996-ban írt arról, hogy a számítógépek bevezetése az iskolába a teljes pedagógia újragondolása nélkül tökéletesen értelmetlen. Érdekes jóslatot is mond: A megújulás az iskolán kívülről érkezik majd, amikor a diákok otthon használják ezeket az eszközöket. Izgalmas vitaindító lehet, hogy miben és milyen mértékben volt igaza, de meglehet, nincs sok időnk foglalkozni vele, mert itt van a következő messiás, most éppen az AI.

Miről szól még a cikk?
Az eddigi legnagyobb tudományos vizsgálatról az AI használatáról. Arról, hogy miként lehet a vizsgálatot félreértelmezni és milyen következtetéseket érdemes levonni belőle.

Felületes, gyerekként, fiatalként (és néha felnőttként) is használt módszer az 1-től 10-ig tartó skála használata arra, hogy jelezzék, ki mennyire vonzó. "Ez egy tuti 10-es csaj." - hallhattuk, vagy éppen azt, hogy "Szerencsés Józsi, legalább 8-as a csaja, miközben ő meg egy kaposvári 7-es (ami budapesti 5-ösnek felel meg :)

Így viccelődnek az emberek egymással, és ítélkeznek felületesen külsőségek alapján. Az a hírünk van (direkt nem írtuk, hogy 'jó'), hogy ehhez már nem kellenek kritikus tini haverok, mert van olyan internetes oldal (természetesen AI támogatással), ami ezt megteszi helyettünk. Így működik: