Mi az értelme az értékelésnek? Ezt a kérdést biztosan minden tanár felteszi magának, nagyon sok időt töltünk ugyanis az értékeléssel, ezért is igazán komoly kérdés, hogy milyen célból. A diákok az iskolában töltött idejük ötödét-tizedét töltik azzal, hogy felelnek, dolgozatokat írnak, esetleg valamilyen házidolgozatot készítenek el. Ehhez még hozzájön az az időt, amit mi tanárok a javítással töltünk el. Mindezek mellett ez egy olyan feladat, amit senki sem szeret. A diákok rettegnek a számonkérésektől, a tanárok pedig boldogan csapnak le bármilyen olyan megoldásra, ami a javítás automatizálását ígéri.
A valódi kérdés az, hogy ugyan mi az, ami ezt a sok erőfeszítést és rászánt időt értelmessé teszi, ami miatt megéri ezekkel ennyi időt tölteni. Tény, hogy egyes értékeléseknek van rangsorképző szerepe, ilyen például a felvételiként is szolgáló érettségi, de ahhoz képest, hogy hány dolgozatot írnak a diákok, ezek száma elenyésző. Ami mégis értelmessé teheti ezeket, az az, ha az értékelés a tanulást, a fejlesztést szolgálja. Ez a fejlesztő értékelés olyasmi kezd lenni, mint a differenciálás, mindenki tudja, hogy fontos, de igazán kevés jó megoldás van rá. Attól még, hogy egy dolgozat nem zár le teljesen egy tanulási szakaszt, hanem követheti még egy másik dolgozat, még egyáltalán nem biztos, hogy valóban tanulnak is belőle. Tapasztalataim szerint a dolgozatokra, számonkérésekre hajlamosak úgy tekinteni a diákok, mint amin túl kell esni és aztán el lehet felejteni. Fontos lenne tehát, hogy használjunk olyan technikákat, amik segítenek az értékelést valóban fejlesztővé tenni.