A minap egy dolgozatban olyan feladatot adtam, amiben sorba kellett rendezni dolgokat. Például a földtörténeti korokat. A dolgozat javításánál jöttem rá, hogy az ilyen feladatok klasszikus pontozása tulajdonképpen milyen igazságtalan. Tegyük fel, hogy A B C D E F, a diák pedig tulajdonképpen csak egyet téveszt és azt írja F E A B C D egy pontot sem kap, pedig a sorrend nagyját igazából tudta. Arra gondoltam, hogy talán tisztességesebb lenne, ha nem az érne pontot, hogy hány elem van pontosan a helyén, hanem az, hogy hány olyan van, aminek helyes mindkét szomszédja. A fenti példában például a diák két pontot legalább megkaphat, hiszen a B és a C is olyan, aminek a két szomszédja helyes.

Miről szól még a cikk?
Egy percek alatt lekódolt eszközről, ami segít az ilyen feladatok ekként történő pontozásában. Ráadásul aki szeretné még egy pszichedélikus változatot is kipróbálhat belőle.

Az oktatásban valahogy mindig feltűnnek csodaszerek, messiások és többnyire az a sorsuk, mint az önjelölt messiásoknak lenni szokott. Jobb esetben kiderül, hogy a beígért fantasztikus változás, forradalom és csodaszép jövő csak nagyon korlátozottan igaz, rosszabb esetben pedig az derül ki, hogy semmi sem igaz az ígéretekből, sőt adott esetben az ellenkezője az. Így járt például a szóképes olvasástanulás módszere, amit a ’70-es években az egész országban bevezettek, bár alapos tudományos bizonyíték nem volt a hatásosságára. Míg az angol nyelvben az első 2-300 szó megtanulásához akár még hatékonyabb is lehet, a hagyományos betűzésnél, de a továbblépés már ott is nehézkes, a magyar nyelv sajátosságai miatt még ez a hatás sem figyelhető meg. A szókép vitát végleg és vitathatatlanul a modern fMRI vizsgálatok zárták le, kimutatva, hogy az olvasás során az agy nem képeket tárol, tehát erre alapozni a tanítást sem célszerű.

Kicsit hasonló a helyzet a számítógépek iskolai használatával, a várakozások felülmúlták a tudományos vizsgálatok eredményeit. Természetesen a laptopot minden gyereknek programok a politika számára népszerűek, lehet fotózkodni az átadott gépekkel, a program modernnek tűnik, és talán a zsíros közbeszerzések is vonzóak egy politikus számára. Sok országban volt kisebb vagy nagyobb laptop program, de a mérések alapján vitatható a hatásuk. Nem könnyíti meg a tisztánlátást, hogy nem egyszer egyéb reformokhoz kötve zajlott a számítógépek bevitele a tanításba, így nem könnyű eldönteni, hogy a látott javulás például a PISA eredményekben (például Portugáliában, Észtországban) biztosan ennek tudható-e be. Sok a kiábrándító eredmény is (Uruguay, Izland, Ruanda), összességében azt lehetett megállapítani, hogy a többnyire választásokhoz kapcsolódó hardver-eső (ilyet láthattunk mi is) néha még kifejezetten káros is, a nagyon tervezett, a pedagógiára fókuszáló programok pedig hozhatnak valamennyi sikert.

Hogy ez így van, annak nem kellene igazán meglepőnek lennie. Az iskolai számítógép használat apostola Seymour Papert már 1996-ban írt arról, hogy a számítógépek bevezetése az iskolába a teljes pedagógia újragondolása nélkül tökéletesen értelmetlen. Érdekes jóslatot is mond: A megújulás az iskolán kívülről érkezik majd, amikor a diákok otthon használják ezeket az eszközöket. Izgalmas vitaindító lehet, hogy miben és milyen mértékben volt igaza, de meglehet, nincs sok időnk foglalkozni vele, mert itt van a következő messiás, most éppen az AI.

Miről szól még a cikk?
Az eddigi legnagyobb tudományos vizsgálatról az AI használatáról. Arról, hogy miként lehet a vizsgálatot félreértelmezni és milyen következtetéseket érdemes levonni belőle.

Felületes, gyerekként, fiatalként (és néha felnőttként) is használt módszer az 1-től 10-ig tartó skála használata arra, hogy jelezzék, ki mennyire vonzó. "Ez egy tuti 10-es csaj." - hallhattuk, vagy éppen azt, hogy "Szerencsés Józsi, legalább 8-as a csaja, miközben ő meg egy kaposvári 7-es (ami budapesti 5-ösnek felel meg :)

Így viccelődnek az emberek egymással, és ítélkeznek felületesen külsőségek alapján. Az a hírünk van (direkt nem írtuk, hogy 'jó'), hogy ehhez már nem kellenek kritikus tini haverok, mert van olyan internetes oldal (természetesen AI támogatással), ami ezt megteszi helyettünk. Így működik:

Sokan és sokat gondolkoztak azon, hogy lehet felismerni az AI által generált tartalmakat (elsősorban szövegeket), és mindenki átesett, aki ezzel foglalkozik, a 'detektoros fázison', amikor azt hittük, hogy ezek az eszközök majd megoldják a problémánkat, és segítenek kiszűrni az AI tartalmakat. Nos, sokszor csalódnunk kellett, mivel teljesen megbízhatatlannak bizonyultak ezek a detektorok. Ugyanakkor lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb felébred az ipar, és tényleg hatásos(abb) megoldásokat fejleszt ki. A lapozás után bemutatunk egy olyan módszert, amely (ha elterjed) minden AI-val szakdolgozatot író hallgatónak a végső bukása lehet.

Manapság komoly kultúrája van az értékeléseknek. Nem lehet úgy elmenni egy kólára, hogy ne nyúlna utánunk a kávézó, hogy értékeljük, sőt, a minap egy vízvezetékszerelő tolt elém egy QR kódot, és addig nem ment el amíg telefonnal nem adtam (előtte) 5 csillagot. Mondjuk megköszönte! Ma egy olyan - elég vicces - oldalt ajánlunk, ahol lehetősége nyílik bárkinek arra, hogy a világot értékelje! Mit gondolsz a medvékről? HOgy állunk a téllel, mennyire jók a fák, vagy éppen a szeletelt kenyér? Mindezekről részletes 'review'-t írhatunk, sőt, olvashatjuk mások véleményét, valamint az elmaradhatatlan csillagokat is megadhatjuk! A lapozás után mutatjuk a linket!

Sok olyan dolog van, ami józan paraszti ésszel egyértelműnek tűnik, de amint a tudomány egy kicsit megvakargatja, kiderül, hogy nem is pont úgy vannak a dolgok, ahogyan azt a közvélekedés tartja. Szinte mindenki egyetért abban, hogy képernyőn olvasni messze nem olyan jó a diákoknak, mint könyvben, de tényleg így van-e, és ha igen, akkor mi ennek az oka. Utanájártunk és nagyon érdekes dolgokat találtunk. Meglehet, hogy nem is a képernyőket kellene betiltani az iskolában, hanem a nyomtatott könyveket! Persze nem erről van szó, de érdemes megnézni, mit is mond pontosan az idegtudomány az olvasásról napjainkban. IDE KATTINTVA bárki elolvashatja, mit találtunk.

Furcsa egy szakma a tanáré, hiszen valójában nagyon kevés visszajelzést kapunk a munkánkra. A tanfelügyelet vagy teljesen névleges, vagy nincs is, arra, hogy a kollégák egymás óráin hospitáljanak sosincs idő és egyébként az ilyen helyzetek inkább stresszesek, semmint fejlesztőek. AZt érezzük, hogy bírálanak, megítélnek minket, jobb az ilyet megúszni.

Pedig már a Bevezetés a pedagógiaába órűn elhangzik, hogy a fejlesztő értékelés a leghatékonyabb eszköz, amivel egy tanár élhet. De ki fogja a tanárokat fejlesztőan értékelni, ha egyszer már túljutottak a gyakornokságon? Talán nem meglepő, hogy ebben is az AI lehet segítség.

Úgy gondoltuk, hasznos lehetne időről időre egy kicsit körülnézni a nagyvilágban, mik az oktatással kapcsolatos hírek, trendek. Öt érdekeset össze is gyűjtöttünk és terveink szerint ezzel a formátummal több-kevesebb rendszerességgel jelentkezünk a továbbiakban is,

Egy friss kutatás szerint, amit a Harvard egyetemen végeztek, nem igaz a sztereotípia, hogy a felnövekvő generációk kifejezetten önzők lennének. A megkérdezett Z generációs fiatalok 80%-a olyan szakmát szeretne, amiben segíthet másoknak és aminek a társadalom egésze számára van haszna. Tartanak viszont attól, hogy az ilyen foglalkozások anyagi és társadalmi megbecsültsége alacsony. Forrás

Hogy ezen a nyáron is legyen mit olvasnia a TanárBlog előfizetőinek, legújabb kiadványunkban a mesterséges intelliegencia használatának egy eddig nem sokat tárgyalt oldalát mutatjuk be. A Mit adnak az adatok? leginkább kézikönyvként használható és több területen mutatja meg, hogy a tanítás során keletkezett adatok hogyan lehetnek az egyszeri tanár hasznára is. A kiadványban konkrét recepteket adunk ahhoz, hogy miként lehet

• megállapítani egy dolgozatról, hogy mit mér valójában
• a differenciáláshoz megfelelő csoportokat kialakítani
• előre jelezni, ha egy diák tanulásával gond lehet
• jobban beosztani a saját időnket, hogy legyen lehetőségünk a tényleg fontos dolgokkal foglalkozni

És ezen felül persze még sok egyébről is. Előfizetőink már meg is kapták a kiadványt.

Nagyon sok digitális tananyaghoz tartozik már interaktív táblás verzió, ami egy helyen tárolja az összes funkciót (pl. egy angol nyelvkönyhöz nem kell mp3-at külön lejátszani, ott a kivetített tankönyv is, ami nagyban segíti a 'hol tartunk, hanyas feladat?' jellegű kérdések megelőzését (ha nem is tejes megszűnését). Ugyanakkor gyakran nagyon jól jöhet egy olyan felület, ahol csomó apró, de hasznos widget-et lehet egy kattintással előhívni. Ilyen pl. egy sorsoló, visszaszámláló, rajztábla, szövegek, dokumentumok feltöltése, és egy kattintással elérhetővé válása stb. Mintegy 20 ilyen widget segíti a munkánkat, és tényleg egyetlen kattintással, egy weboldal meglátogatásával elérhetővé válik mindez. Érdemes kipróbálni, akár csak pár órán, hogy mennyire válik be, teszi kényelmesebbé az óravezetést. A lapozás után mutatjuk a linket is!