Online órák során, vagy éppen az osztályteremben egy kivetítőn (netán interaktív táblával a hátunk mögött) gyakran fordul elő, hogy hirtelen valami az órához olyan jó lenne - például egy visszaszámlásló, vagy stopper, netán egy videó megosztása, esetleg rajzolnánk valamit stb. ha ehhez van egy drága interaktív táblánk, és hozzá a megfelelő szoftver, akkor persze könnyebb a dolgunk. Ha nincs, vagy nem tudjuk azt használni, izgalmas alternatíva lehet a Classroomscreen nevű weboldal(ITT TALÁLHATÓ), ahol 14 különböző tanórán használható alkalmazást találunk. Háttérképet tehetünk fel - óra elején remek bevezető, stoppert használhatunk, netán számológépet, illetve 'sorsolhatunk' diákokat, csak be kell írni a neveket, és random 'kihúz' a gép egyet, de QR kódot is gyorsan felpakolhatunk, rajzolhatunk, dobókockával dobhatunk, és még egy sor érdekes és helyenként igen hasznos alkalmazást kaphatunk, talán a média megosztása, youtube videók stb. szintén nagyon hasznos lehet. Kompakt, előre elkészített táblakppel lephetjük meg magunkat és diákjainkat, felgyorsítva az óra menetét.

12 éve írtunk már a Toy Theater oldalról, de úgy tűnik, azóta fejlődött annyit, hogy érdemes újra elővenni. Akkor elsődlegesen a zenei játékokról volt szó, most viszont a tanároknak szánt eszközeiket mutatnánk be (IDE KATTINTVA találhatók. Nagyon sok olyan eszköz van itt, amiket órán felhasználhatunk, akár online, akár offline tanítunk éppen. Vannak itt olyan mindig hasnos dolgok, mint a visszaszámláló, sorsoló, kockák, ezek kifejezetten jól mutatnak az interaktív táblán is.

Érdekes volt az interaktív táblák története (ami még persze mindig tart) a kezdeti, feltétel nélküli lelkesedéstől (ez lesz az a 'kapudrog', ami segíti a digitális eszközök térnyerését az oktatásban - nem lett), az erőltetett terjesztésen át egészen a mostanában tapasztalható - talán nem túlzás ezt mondani - apátiáig, amikor még ott vannak a termekben az eszközök, néha használgatják őket, de gyakrabban inkább nem, vagy ha igen, leginkább vevítővászonként. Ugyanakkor, a digitális tanulás és munkarend felértékeli ezeknek a szoftvereit, hiszen ha olyan online tanteremben dolgozunk, ahol nincs tábla, elkezd hiányozni. Erre remek és egyszerű választás a Whiteboard Fox (ITT TALÁLHATÓ), ahol egy kattintással tudunk felületet létrehozni, amire rajzolhatunk, írhatunk, feltehetünk képeket, illetve egy link segítségével megoszthatjuk diákjainkkal. Az ingyenes verzióban annyi van, hogy kéthetente 'lejár' a tábla, és újat kell indítani, de ez megér talán havi 7 dollárt :)

A zeneelmélet nem tartozik a legkönnyebben és a legnagyobb lelkesedéssel elsajátított anyagok közé. Talán ezen is segíthet egy kicsit a Chrome Music Lab (IDE KATTINTVA) ahol mindenféle látványos és izgalmas eszközt találunk, amik segítenek egy kicsit közelebb hozni, hogy mitől is zene a zene. A programocskák bármelyikét pár perc alatt bárki könnyen használni, még olvasni sem kell a többségükhöz.

A technika iskolai megjelenésének egyik érdekes leírása a SAMR-modell. A modellt Ruben R. Puentedura dolgozta ki (pl. ITT), mi is ismertettük könyvünkben. Eszerint a technika kétféleképpen jelenhet meg az iskolában vagy bővíti vagy átalakítja a tanítás menetét. Mindegyik két szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. Gyakran egy piramisnak ábrázolják ezeket, aminek az alján a helyettesítés, a tetején az átértelmezés áll, ez azonban nem mindig célravezető kép, talán többet segít, ha egy spektrumon képzeljük el a technika szerepét a helyettesítés infravörösétől az átértelmezés ultraibolyájáig. Így talán elkerülhető az is, hogy automatikusan értékítéletet társítsunk az egyes típusokhoz (minél magasabban van, annál jobb), hanem úgy gondolkodjunk, hogy a különféle alkalmazási szinteknek megvan a szerepe, ahogyan a különféle fényeknek is.

Egy ideje mondogatjuk, hogy milen izgalmas a maker világ, amiben akár egy tanár is képes megcsinálni az eszközt, amire szüksége van. Így tett egy holland tanár Laurens Koppers, aki nem talált olyan alkalmazást, amiben egy helyen lett volna minden, amit az osztályban a tanulásmenedzseléshez hazsnálni szokott. Fogta magát és megcsinálta, így született meg a ClassroomScreen (IDE KATTINTVA), ami tulajdonképpen egy weboldal, de ha elindítjuk, a kezünk ügyében lesz egy marék olyan eszköz, ami jól jöhet az órán. Van itt visszaszámláló, óra, jelzőlámpa (villanyrendőr), qr-kód generáló, sorsoló, rajzeszköz és hangerő kijelző.

Pont egy éve a budapesti E2 konferencián láttam először a FluidMath alkalmazást, ami már akkor nagyon izgalmasnak tűnt. Nem csak írhatunk egyenleteket, amiket aztán felismer a rendszer (ezt már a OneNote és a Word is tudja), hanem azonnal ábrázolhatjuk őket, sőt még izgalmas animációkat is készíthetünk velük. A jó hír, hogy most már ez egyszerű Powerpoint bővítményként is elérhető, így akár a ppt-be is beszúrhatunk ilyen interaktív egyenleteket. Ehhez nem kell mást tenni, mint a Beszúrás menüben a Bővítmények között beszerezni a FluidMath modult (vagy megtehetjük ezt IDE KATTINTVA is).

Érdekes ötlet, és viszonylag egyszerűen használható a Notebookcast oldala (ITT TALÁLHATÓ), amely egy kollaboratív onteraktív táblához hasonlító felület, ahol - ahogy azt sejteni lehet már - közösen alkothatunk. Funkcionalitásában természetesen a SMART Notebook-nak a közelében sincs, de egy dologra azért jó ... régóta kérdésem az, hogy az interaktív táblát miképpen lehetne valóban azzá tenni, és ne csak úgy, hogy a tanár, illetve az a pár diák keveredjen interakcióba vele, akit kihívok a táblához, hanem valóban közösen alkossunk meg egy táblaképet. Nos, erre például (akár közös jegyzeteléssel, ami azonnal megjelenik a táblán) kiválóan alkalmasnak látszik a Notebookcast - feltéve, hogy a diákoknak is van persze gépük.

Sokszor elhangzott már, hogy a 3D lesz a következő nagy dolog, akár a moziban akár az oktatásban, de valahogy csak nem akarózik eléggé nagy lenni. Az érthető, hogy nem akar az ember furcsa szemüvegben ülni az órán vagy éppen ilyen szemüvegben lapozgatni egy tankönyvet, így szerintem az ilyen értelemben vett 3D mindig csak a következő nagy dolog lesz. A 3D modelleknek azért mégis lehet szerepe a tanításban, vannak olyan esetek, amikor kifejezetten hasznos lehet, ha valamit látunk térben is (például a molekulák felépítését tanulva), vagy akár ki is nyomtathatjuk egy 3D nyomtatóval. A Sketchfab nevű oldalon (IDE KATTINTVA) mindenféle 3D modelleket találunk, amiket nézhetünk a böngészőből vagy ki is nyomtathatunk, sőt akár máshová is beilleszthetjük!

Időről-időre megjelennek olyan weboldalak, ahol nagy cégek a fejlesztéseiket akarják kipróbálni és ebbe valamilyen játékos formában vonnak be minél több embert. A Google Quick, Draw! nevű oldala is ilyen (ITT TALÁLHATÓ, célja, hogy a cég képfelismerő neurális hálózatai egyre okosabbak legyenek. Mesterséges intelligenciát tanítani viszont még sosem volt ilyen szórakoztató. A feladat, hogy rajzoljunk valamilyen tárgyat vagy állatot, a rendszer meg folyamatosan találgat, hogy mi lehet az. A rajzoláshoz csak 20 másodpercünk van, így kifejezetten pörgős a dolog. Nagyon szórakoztató és mivel a rendszer folyamatosan találgat is, kifejezetten jó lehet a szókincs fejlesztésére is, mivel nagyon hétköznapi szavakat használ.