Bár már hónapok óta lehetett tudni, hogy érkezik, mégis meglepetésként csapott le a ChatGPT-5 érkezése mindenkire. Leginkább talán azért, mert az új modell megjelenésével el is tűntek a régebbiek (az ö3, a 4.5 és még több). Ez utóbbi sokakban váltott ki megütközést, mivel a 4o modell kifejezetten bensőgéges kapcsolatot is tudott ápolni a felhasználóval, sokan használták terapeuta helyett vagy egyszeren gondoltak rá barátként, az új változat megérkezésével viszont minden ilyen korábbi törlődött. Ugyan még csak egy nap telt el az érkezése óta, úgy gondoltuk érdemes az első benyomásainkat leírni róla, kifejezetten abból a szempontból, hogy miként használható a tanításban.

Az OpenAI vezetője Sam Altman nem fukarkodott a nagy szavakkal, kijelentette, hogy ez már PhD szintű tudást mutat fel, hogy egy most megszülető gyerek élete során sosem lesz okosabb, mint a mesterséges intelligencia és meglehet, újra kell gondolnunk a társadalmi szerződést. Hosszú interjút is adott az 5 megjelenése kapcsán Cleo Abramnak, ennek leiratában kifejezetten sok logikai buktatót talált a chatGPT, az alaptalan következtetéstől a tekintélyre hivatkozáson át a hamis dilemmáig (akit érdekel, angolul itt olvasható néhány ezek közül).

Az első benyomás mindenesetre nem támasztja alá feltétlenül a hangzatos bejelentések tüzelte várakozásokat. Olyannyira, hogy sokak szerint azzal, hogy eltüntették a többi modellt, korlátozták az ingyenes hozzáférést tulajdonképpen a költségeit csökkentette a cég és valójában a zsugorinfláció (shrinkflation) jelenségével állunk szemben. Viszonylag gyorsan nagyot ment a mesterséges intelligenciával foglalkozó fórumokban, hogy egy viszonylag egyszerű matek példán elhasalt. (80 darab 75 kilós kőtömböt akarok szállítani olyan teherautóval, amire 2000 kg fér, hány teherautóra lesz szükségem. A GPT szerint elég 3, de akkor fel kellene darabolnom a kőtömböket, tehát a jó válasz a 4.) Meg is született a kaján megjegyzés, hogy a ChatGPT-5 bölcsész PhD szinten gondolkodik.

Ami elsőre látszik, hogy ennek a változatnak kicsit kimértebbek a válaszai (legalábbis egy nap után), mint a korábbinak voltak, nem akar a kedvünkben járni és nem is jópofizik velünk. Sok dolgot, ami idáig külön modellekben volt beleépítettek, automatikusan érvelve gondolkodik, automatikusan jelzi a forrásokat, keres az interneten. Az ígéretek szerint kevesebbet hallucinál, de nekem már az interjú elemzésekor sikerült belefutnom abba, hogy azt mondta, dolgozik a feladaton, miközben nem csinált semmit (ezt be is vallotta később), szóval továbbra sem árt résen lenni. Minden eddigi modellel kipróbáltam, hogy tervezzen űrhajót OpenSCAD kódolással, ez az én saját tesztem az AI modellekre, a 5 remekül leírta, hogy milyen legyen az űrhajó, csodás elemzést kaptam az idegen faj szokásairól, majd ugyanúgy képtelen volt ezt kódra fordítani. Kicsit talán jobb lett, amit csinált mint a korábbiaké, de továbbra sem kapcsolódott egymáshoz minden részlet, érdekes módon a Claude.ai ebben még mindig jobb.

Ami jó hír, hogy úgy tűnik, amit idáig megtanultunk a promptolásról, azt nem kell kidobni az ablakon. Ha csak gyors választ akarunk, elég csak egyszerűen feltenni a kérdést, megfogalmazni a feladatot. Ha komolyabb a feladat, jól jön a megszemélyesítés (neveléstudományi szakember vagy...), a közönség és a hangvétel megjelölése, fontos 1-2 jól megfogalmazott példa, ami alapján látja, hogy mit szeretnénk, érdemes megadni, hogy ellenőrizze a választ és természetesen a kimenet pontos kereteinek megszabása is. Lényeges, hogy a negatív megfogalmazások (mit ne csinálj) többnyire rontanak az eredményen és jobban járunk a tömörebb, célratörőbb promptokkal, mint több bekezdéses kisregényekkel.

Első benyomás alapján úgy tűnik, hogy abban, amire mi használjuk nem jelent radikális változást az 5, de a háttér színes lett.

Az Edutopia nevű oldalon jelent meg egy izgalmas cikk arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett egy tanár az AI betiltásával az óráin. Megpróbáljuk összegezni, és kicsit megvizsgálni a kétségkívül izgalmas kísérletet.

A kolléga írást tanított, és úgy érezte, hogy a diákok egyéni hangja elveszik az AI által generált zajban. És ebben igaza lehet. A megoldás: betiltotta az AI használatát. Ebben meg lehet, hogy nem. Először is azzal kezdte, hogy megpróbálta elmondani a diákoknak, hogy miért fogja betiltani a mesterséges intelligenciát, és adott mindenkinek egy kis vonalas füzetet, amiben vezetniük kellett az írásaikat. És ez csodára volt képes. Minden tinédszer megtalálta a saját hangját, bár hosszasan magyarázta a tanár a diákoknak, hogy miért van tiltva az AI, illetve aki AI-t használt, azzal hosszan elbeszélgetett, kérdezgette az írásáról, és meggyőzte arról, hogy ez tulajdonképpen miért rossz neki.

Összefoglalva ennyi történt, és cikk tanúsága szerint tökéletesen működött a rendszer. Nos, amikor az iskolában (főleg csalás, külső segítség stb. témában) valami tökéletesen működik, az nekem mindig gyanús. Gyanús, hogy a diákok azt mondják, amit hallani akarnak tőlük, valójában pedig mást csinálnak - láss csodát úgy is lehet AI-t használni, hogy egy füzetbe írunk (lásd az alábbi kép :)

A cikk kapcsán az a fura érzésem lett, hogy ebben is mintha vagy mindenre elszánt tech úttörők és a tiltást támogató ludditák lennének. Azért az vitathatatan, hogy az AI használatának elsajátítása elengedhetetéennek tűnik most a jövőbeni munkaerőpiacon. Azt is látjuk, hogy rengeteg mindenre jó, sőt, jobb, mint az ember. A kérdés az, hogy tanárként miért nem arra koncentrálunk, hogy az eredeti (szerintem is teljesen helyes és kívánatos) célt olyan eszközökkel érjük el, amelyek az új technológiák értelmes integrációjával valósulnak meg,

A cikket író tanár munkája egyébként nem volt kevés, hiszen ez a fajta folyamatos ellenőrzés, értékelés, közös munka valószínűleg hihetetlenül megterhelő lehetett számára (ha csak arra gondolunk, hogy minden héten egy fogalmazást kapunk 100+ diáktól, és mindegyikkel, aki szerintünk AI-t használt, leülünk, átbeszéljük, 'lejátszuk' a meccset, hiszen először természetesen tagadni fog, aztán magyarázkodni, és csak a végén - esetleg - beismerni azt, hogy segítséggel írta meg a fogalmazást. Ez egy legalább 30 perces, nem feltétlenül jóízű, beszélgetés. És a végén nem garantált a siker- Ha nincs büntetés, legközelebb ugyanúgy megpróbálja. És teszi ezt már csak azért is, mert nem biztos, hogy érdekli a tantárgy, amit tanítok, és egyébként is azt gondolja, hogy majd az életben is a ChatGPT-t használja majd, ha ilyen feladatra kerül a sor.

Azoknak pedig, akik azt gondolják, hogy kontrollálni tudják, hogy mi történik egy osztályteremben, ajánlom azt a kísérletet, ami immáron 9 éve végeztem, és akkor bejárta szinte e teljes magyar sajtót, például ITT ÍRTAK róla. Spoiler: NEM, nem tudod, hogy mi történik, ha a diákok azt akarják, hogy ne tudd.

Korábban említettük, hogy a digitális technika egész különleges lehetőségeket nyit meg a zeneoktatásban is. Nem muszáj csak a műismeretről és esetlegesen az éneklésről, kórusról szólnia a zenei műveltség elsajátításának. Ebben a cikkben említettük, hogy ingyenes eszközökkel is belekóstolhatnak a diákok abba, milyen a producer munkája, hogyan készül egy több sávos hangfelvétel. Most egy olyan eszközt találtunk, ami kifejezetten erre a célra készült, profiknak, de az ingyenes változat is épp eleget ad ahhoz, hogy jó játék legyen vele foglalkozni.

A Moises (IDE KATTINTVA) egy AI-val turbózott zeneszerkesztő, ami kifejezetten izgalmas dolgokat tud. Lehetővé teszi például, hogy több sávból az AI keverje ki a végső változatot, azt is megadhatjuk, hogy egy másik szám alapján tegye ezt. Izgalmasabb, hogy arra is képes, hogy egy felvételt sávokra bontson, leválasztva az éneket, a basszus és ütős sávot a többire. Még arra is használható, hogy megadja egy felvétel esetében az akkordokat, amit játszani kell hozzá. Ezen túl is még nagyon sok eszköz van benne, érdemes játszani vele.

Emlegettük már, hogy az AI azért is hihetetlen segítség egy tanárnak, mert ezzel olyan programokat is elkészíthet, amik az álmaiban szerepelnek. Így nyáron készülve a jövő évi óráimra realizáltam, hogy szerves kémiát is kell tanítanom majd. A szénhidrogének elnevezése, bár nem a kémiai gondolkodás kulcseleme, de mégis, azt gondolom érdemes lehet vele foglalkozni. Egyfelől könnyen tud sikerélményt adni még olyan gyerekeknek is, akik amúgy szenvednek a kémiával, másrészt a természettudományos gondolkodás egyik fontos része az a típusú rendszeralkotás, ami ebben megjelenik, harmadrészt pedig maga az elnevezés módszere az algoritmikus gondolkodást is fejleszti. Arra gondoltam, hogy jó lenne egy olyan program, ami véletlenszerűen kiad egy molekulát és azt kell elneveznie a diáknak. Igazi ChatGPT-nek való feladat. Le is lövöm a poént, a végeredmény ITT TALÁLHATÓ.

De talán hasznos lehet másoknak is, hogy hogyan is jutottunk erre a végső állapotra én és GPT pajtás. Első kérésem nem az volt, hogy rögtön készítse el a kívánt programot, hanem, hogy foglalja össze a IUPAC nevezéktan szabályait, amit ügyesen meg is tett. Ezután váltottam át a kódoláshoz jobban használható o4-mini-high modellre és kértem tőle, hogy: Készíts egy olyan weboldalt html-ben, ami felrajzolja egy véletlenszerű szénhidrogén szerkezetét és a felhasználónak kell beírnia a nevet, amit az oldal ellenőriz.

Maga a program a vásznon (canvas) készült el, így lehetőség volt arra is, hogy rögtön ki is próbáljam, anélkül, hogy kilépnék a ChatGPT-ből. Kezdetben volt pár probléma a kirajzolással, itt sokat segített, hogy a hibás rajzokról a Képmetszővel képet csináltam, arra rárajzoltam, hogy mit szeretnék és feltöltöttem a kérésem mellé. Nagyjából egy óra után egész használható változathoz jutottunk el, e ekkor valami rútul beakadt, a képlet kirajzolást egyszerűen képtelen volt helyrehozni. Letöltöttem a legutolsó működő változatot és új csevegést nyitottam. Feltöltöttem a html állományt, elsőként azt kértem, hogy elemezze, mit csinál ez az oldal és hogyan működik, majd innen haladtunk tovább, már gond nélkül.

Amikor nagyjából elégedett voltam a program működésével, azt kértem, hogy rakjunk rá valami izgalmasabb dizájnt. Innentől fogva már nehézkesebb volt a vászonról ellenőrizni a működést, mert külső állományokhoz, képekhez, betű készletekhez kellett hozzáférnie. Ilyenkor az volt a megoldás, hogy mindig eltöltöttem a programot és úgy próbáltam ki. Ezért is tudom, hogy ezután a végső, már nekem megfelelő változat a tizennegyedik volt. Összességében az egész nem vett el többet két és fél óránál és egyszer sem volt arra szükség, hogy belenézzek a kódba.

Megjelent a study mode - magyaruk 'oktatás és tanulás' eszköz a ChatGPT-ben, és ezzel - ahogy több helyen írták - gyakorlatilag be is fellegzett a tanároknak. Ki akarna egy tanórán fárasaztó feladatokat végezni, amikor a ChatGPT MINDIG kedvesen, zavaró tényezők nélkül, tökéletesen képes pótolni minket, szerencsétlen hús-vér tanárokat.

Amikor az erről szóló első cikket megosztottam, a kedvenc kommentem az volt, hogy 'igen, kiváltja a rossz tanárokat'. Most, hogy láthatjuk, hogyan működik (nem tudom, hogy minden felhasználónak megjelent-e, nálam már igen), az is kiderül, mik az erősségei, netán miért nem egészen azt adja, amit ígért. Ehhez az Open AI által készített rövid demo videót fogjuk most használni - ugye ők azok, akik a ChatGPT-t fejlesztették, tehát joggal feltételhetjük, hogy egy általuk jónak, vagy akár ideálisnak tartott működést mutatnak be. A videó ITT TALÁLHATÓ.

A videó valóban nagyon rövid, de pár dolog teljesen világosan látszik belőle:

1 Van egy mutató, amely elég fontos indikárora annak, hogy egy óra jó-e, vagy sem. Ez pedig nem más, mint a tanár és a diák(ok) aktivitásának (megszólalásainak, ha úgy tetszik) az aránya. Amennyiben a tanár az óra 95%-ában beszél, a diák pedig 5%-ban, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az órán nem volt lehetőségük a tanulóknak bevonódni, és passzív megfigyelői (vagy elszenvedői) voltak a tanórának - más szóval, nem tanulás, hanem sokkal inkább tanítás történt. Véginézve a rövid chat-et a videóban, azt láthatjuk, hogy itt ez az arány rendkívül rossz. A tanuló egy-egy szóval, tőmondattal reagál, a 'tanár' pedig gyakorlatilag 'végigbeszéli' az órát. Ez egyébként várható, és a diákok errefelé fogják nyomni az alkalmazást, hiszen ők gyorsan, egyszerűen szeretnének válaszokat, megoldásokat kapni, nem igazából tanulni akarnak. Az nagyrészt idegesíti őket. Nem hiszem, hogy lesz sok olyan diák, aki arra utasítja a ChatGPT-t, hogy lépésenként, őt sokat beszéltetve vezesse rá egy jelenség magyarázatára. Sokkal életszerűbb, hogy a házi feladatot betölti, majd a válaszokat le. És kész.

És ezzel érünk el a szerintem súlyosabb problémához, a tanulás illúziójához, valódi, elmélyült, igazi tanulás helyett. Amennyire láttam (még csak egy napja próbálgatom az új funkciót), illetve a fenti videóból indultam ki), itt azonnal komplex válaszokat kapunk - villámgyorsan - bármilyen iskolai felafdatra. Ráadásul gyakran elég alaposat, azaz hosszadalmasat. Ami pedig túl könnyen, túl gyorsan jön, ráadásul egy olyan felületen, ahol egyébként nem annyira a tanulás miatt vagyunk. Online felületesebben olvasunk, átugrunk lépéseket, szavakat, mondatokat is akár. Egy tanulási folyamatban ez hatalmas luxus. Ugyanakkor nincs az, aki segítsen, lépésenként magyarázza el a dolgokat, kiemeljen központi elemeket. Nem igazán lehet így tanulni, vagyis azt igen, de megtanulni akármit sokkal kevésbé.

Összefoglalva, első blikkre azt mondhatjuk, hogy valóban kicsit félelmetes, és majd bizotasn lesznek olyan elemei egy tanár munkájának, vagy olyan folymaatok, helyzetek, ahol ez akár életmentő is lehet (alig várom a szeptembert, hogy ki is próbálhassam tanórákon, diákokkal :) , de most még bátran kimondhatjuk, hogy ez a fejlesztés eddig leginkább arra kiváló, hogy rávilágítson arra, hogy miért van szükség jó tanárokra. Aztán lehet, hogy a jövő héten már egészen mást fogunk gondolni erről is, amilyen ütemben haladnak itt a dolgok

Ma egy elég jól működő eszközt mutatunk be, amely rengeteg felesleges munkát spórolhat meg számunkra. A lényeg: videókat tudunk akár a géünkről feltölteni, vagy éppen a YouTube-ról belinkelni, és ezekkel tudunk elkezdeni dolgozni. Első lépésben szövegkönyvet kapunk. A szövegkönyvhöz interaktívan kapcsolódika videó, azaz ahová kattintunk a szövegben, oda ugrik a videó is. A szövegkönyv teljesen pontos, és villámgyorsan elkészül. Ezután jön azonban csak a java, hiszen küönböző AI eszközökkel el tudjuk kezdeni feldolgozni a szöveget. KÉrdezhetünk AI asszisztenstől - és nagyon jókat és gyorsan válaszol - jegyzeteket készíthetünk, vagy éppen tovább finomíthatjuk az elkészült szövegkönyvet (pl. stilisztikailag). Emellett AIával segített jegyzet funkció is található az oldalon.

Angoltanárként mindig is nagyon vonzottak azok az interaktív oldalak, ahol valamilyen téma 'életre tud kelni'. A ruhák, öltözködés témakörében régóta kerestem olyan alkalmazásokat, ahol ruhákat lehet próbálni, vagyis öltöztetni embereket, és azokról beszélni. Volt pár ilyen, de bezárt. Most is léteznek hasonlók, azonban most egy olyat ajánlok, amely rendkívül egyszerűen használható - feltöltjük a 'Modellt' (magunkat, de lehet egy bármilyen ember képe), kiválasztunk ruhákat, ezeket külön feltöltjük, és annyit kérünk, hogy 'próbáld fel' a ruhát - és már csinálja is. Regisztráció nélkül.

A leíró nyelvtan és a mondatelemzés sokáig nehéz, de nem túl praktikus résznek számított a tananyagban. Ugyan érdekes és izgalmas dolog, hogy valami határozószó vagy határozói igenév, esetlegesen egy mellékmondat vonatkozói vagy okhatározói, de azért azt, hogy ennek ismerete nélkül miért nem lehet valaki rendes ember, nem volt könnyű megmagyarázni a diákoknak. A sok dolog közül, amit az AI megjelenése megváltoztatott, ez is ott van. Ahhoz, hogy az AI-val kommunikálni tudjunk szükség van arra, hogy a rendszer megértse a szöveget. Erre szolgálnak a nyelvfeldolgozó modellek (NLP, azaz Natural Language Processing). Mutatunk egy ilyet, amivel ki lehet próbálni, hogyan is működik a mondatelemzés az AI-val.

Sokan emlékezhetnek még a COVID alatt online felelő diákokra, akik becsukott szemmel, kezeiket feltartva hátrafogott hajjal kellett, hogy beszéljenek. Ahogy az AI technológia fejlődik. újabb és újabb alkalmazási területek kerülnek előtérbe. Az egyik ilyen a valós idejú segítség meetingekre, vagy éppen vizsgákra, akár szóbeli feleletekre. Egy olyan eszközt mutatunk be, amely képes arra, hogy (állítólag) mindenben segítsen, csak a mi gépünkön látszik, és folyamatosan észleli a feltett kérdéseket, amelyekre azonnal válaszokat generál. Egyrészt rendkívül impresszív, másrészt - tanárként - kicsit ijesztő is. Mutatjuk a lapozás után az eszközt, ha valakinek van kedve kipróbálni, megteheti.

Ma egy olyen - önálló tanulásra tervezett, és elég gyorsan, jól használható - eszközre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely rendkívül jól érezte meg, hogy lehet azonnal, egyértelműen, akár hatékonyan is tanítani AI segítségével nyelvet, és még úgyis érdemes talán belekezdeni a tanulásba, hogy azért még egyrészt az AI technológia sem tökéletes mögette, valamint jellemzi az, ami sok hasonló oldalt - szerintem nem látott angoltanárt az oldalon található anyagok legnagyobb része. A működési mechanizmusa, a szerkezete azonban rendkívül érdekes (bár nem bonyolult), és részeredményeket bizonyosan el lehet érni vele (cserébe nem állítja azt, hogy MEGTANÍT nekünk egy nyelvet, amit én értékelek - ismer valaki olyan embert, aki pl. Duolingo-val MEGTANULT egy nyelvet? (Ezres streak ide vagy oda). Lapozás után mutatjuk az oldalt!