A TanárBlog hírcsatornán nemrég jelentette be egy lelkes fejlesztő, hogy egy AI eszközt fejlesztett arra, hogy tanárok óravázlatokat készítsenek AI segítségével. Kipróbáltuk, megnéztük, írunk róla egy rövid recenziót, elemzést. Az, hogy valaki a szabadidejében, és ingyen eszközöket fejleszt pedagógusok részére, feltétlenül örvendetes, és fantasztikus dolog. Ezért is van, hogy a linket itt megosztjuk, az elemzést azonban a kattintás után előfizetőink olvashatják. A rengeteg előnye mellett a központi kérdése az ilyen fejlesztéseknek, hogy mit és mennyire segítenek. Attól, hogy valami jóindulattal készült, nem biztos, hogy jó irányba hat. Az oktatás olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, és mindenkinek van véleménye, és tudja, hogyan kell csinálni. Azért, hogy ezt részletesen bemutathassuk, kipróbáltuk az alkalmazást, ami nagyon jó ötleteket adott arra, hogy megnézzük, mit is ajánlanak az ilyen fejlesztések. Részben nagy segítséget adnak, részben szerintem a rossz irányba hatnak.

Csak annyira lehet jó egy eszköz, amennyire jól használják

Szóval az van, hogy tantárgy lesz az AI. Ez remek hír, meghallottuk az idők szavát, és felkészítjük a gyermekeinket egy AI-val összefestett jövőre. Szép. Ugyanakkor a tantárgyiasítás, mint ötlet, elég abszurdnak tűnik. Azt feltételezi, hogy létezik mondjuk a matematikához hasonló tudásanyag, amelyet minden valamire való magyar felnőttnek, és gyermeknek tudnia kell, ezért ezt az AI ismeretek tantárgy keretein belül megtanuljuk. Ennek ellentmondani látszik a mesterséges intelligencia működése, ami sokkal inkább egy (bár dinamikusan változó, de azért mégiscsak) eszköz, technológia. Promptolni nem a promptolás kedvéért kellene megtanulni a diákjainknak, hanem azért, hogy a promptok írása kapcsán mondjuk megoldjanak egy problémát, vagy készítsenek egy alkalmazást, amit társaik is használni tudnak. Ez sokkal inkább azt tenné logikussá, hogy ne a diákok számára legyen ez tantárgy, hanem a tanárok számára egy lehetőség (vagy akár elvárás), hiszen az AI felhasználása ezekben a projektben kaphat értelmet. Csak úgy, a képszerkesztés kedvéért képeket szerkeszteni üres formalitás, nem alkalmazott, a semmiben lógó tudás. De erről majd kicsit később szólok még.

Az is egy út, hogy az AI egy készségtárgy, ahol a kreativitás ül hetente (gondolom pénteken 8. órában, mert máshol nem fér az órarendbe) digitális tort. Ez azt feltételezi, hogy egy olyan kreatív, az AI--t minimum készségszinten, sokoldalúan használni képes tanárpopulációt kellene hozzárendelni, ami szerintem nem áll rendelkezésre. Nagyon kevés olyan pedagógus van, aki az AI-t, mint művészetet lenne képes tanítani. Mi marad tehát? Anélkül, hogy láttam volna a részleteket, le merem írni, és nem hiszem, hogy nagyot fogok tévedni (bárcsak így lenne, én lennék a legboldogabb, és hatalmas örömmel eszem meg a kalapom, ha úgy alakul) az alább menetrendet: 1) kötelezővé teszik, felmenő rendszerben az AI tantárgyat, mondjuk AI ismeretek néven. 2) fejlesztenek egy AI ismeretek tankönyvet, tanmeneteket stb. 3) elindítanak egy képzést (azt gondolom, hogy az NKE-n), ahol fél év alatt, mondjuk egy 30 órás akkreditált képzésen BÁRMILYEN SZAKOS kollégát kiképeznek arra, hogy az AI ismeretek tárgyat tanítsa (ez már meg is valósult részben, hiszen 60 kolléga már ki van képezve, szóval itt sínen vagyunk már most). 4) Órarendi óra lesz belőle, és jegyet kapnak a gyerekek a promptolási technikájukra (amelynek a szabályai, ajánlásai kb. tízszer változtak legalább az elmúlt 2 évben, és amit a ChatGPT 3 kapcsán leírtunk, hittünk, már egyáltalán nem lesz igaz az 5-re. Vagy ami jó a Claude-nak, nem igazán működik a Copilot-tal. És akkor most arról nem is beszéltünk, hogy vajon 5. osztályban a gyerekek erre mennyire felkészültek, vagy akár mennyire legális az, hogy kötelezzük őket AI chatbot regisztrációra.

Láthatóan arra nem gondoltak a döntéshozók, hogy esetleg azokban bízzanak, és azokra bíznák az AI iskolai integrációját, akik nap mint nap ott vannak. A tanárokra tudniillik. Nem elkülönítve, külön tantárgyba zsúfolva havonta elévülő tananyagot (a ChatGPT 3 prompotlási technikái kicsit olyanok már most, mintha digitális kultúra órán a MySpace-t akarnánk bemutatni). Ezzel ugyanis digitális karanténba zárjuk az AI-t, amit az AI órán kell majd használni, Emlékszik még valaki, hogy mennyi próbálkozás volt arra, hogy a digitális kultúrát, vagy ha úgy tetszik, az IKT eszközöket kiszabadítsuk a számítógépteremből? Idősebbek még tologathattak digitális zsúrkocsit Magyar Bálint jóvoltából, vagy zsúrkocsi nélkül elolvashatták a legújabb NAT-ban, hogy nekik az IKT kompetencia fejlesztése bármilyen tantárgyon belül kutya kötelességük. Már ha lenne rá idő. De nincs, úgyhogy így járt az a diák, aki töriórán szeretne digitális kompetenciákat fejleszteni. Na, kiváló úton járunk ahhoz, hogy az AI ugyanerre a sorsra jusson. Pedig egy olyan mindent átjáró, átható jelenségről van szó az AI-ban, amely azért kiált, hogy ne külön tantárgyban tanítsák.

Ha lenne tehát arra koncepció, hogy a tanárok általában képesek legyenek az AI használatára, kritikusan szemlélve azt, az önmagában jelentős változást hozhatna, hiszen automatikusan kijelölné az AI helyét az iskolában. Jelenleg nem ez van. Ami kirajzolódik, az egy olyan világ, ahol AI-val egy perc alatt elkészített óravázlatokat tanítanak tanárok, amelyek kapcsán az AI által javasolt feladatokat adják fel. Ezeket természetesen AI-val készíttetik el a diákok, és a kör bezárul, amikor az értékelést a tanár AI-val végzi majd el. Fantasztikus lesz, amikor a KRÉTA-ban is lesz AI.

Melyek az erre utaló jelek? Már most botrányok vannak arról, hogy AI-val írt esszéket készítettek diákok egy angol érettségin, és az, hogy AI készíti a gyerekek háziját, nem újdonság. Ezek nem jó dolgok, és kezelni kellene őket. De ezt nagyon nehéz megtenni, amikor a tanárokat segítő AI alkalmazások, weboldalak folyamatosan, és egymást túlharsogva azt üvöltik az éterbe, hogy "könnyebb lesz minden, 80%-kal kevesebb munka, instant óravázlat, azonnali javítás, csak fényképezd be, és már kész is", és még folytathatnám, Senki nem mondja azt, hogy ‘figyelj, az AI nem annyira egyszerű, de elég gyorsan megtanulható. Valószínűleg több munkát kell beletenned, főleg az elején, hogy értelmes válaszokat, jó megoldásokat kapj, de megéri. Nem az az értékajánlat, hogy 1 perc alatt mindent megcsinál, mert az ugyan igaz, de az pont olyan lesz, mint a diákok által 1 perc alatt megíratott történelem esszé'. Olyan ez számomra, mintha a COVID kapcsán folyamatosan azon törnénk az agyunkat, hogy hogyan lehetne még több olyan módszert, technológiát kitalálni, bevezetni, amely még elfogadhatóbbá tudná tenni a karantén bezártságát, a magányt. Vajon mennyi időnek és pénznek kell ahhoz elfolynia, hogy rádöbbenjünk, hogy sokkal inkább vakcinára volna szükség? Szerencsére még nem késő, de nincsenek különösebb illúzióink. Térjünk vissza a témára, ha már látszik a tanmenet, kijön a tankönyv (LOL).

VÉGE A CIKKNEK - a paywall mögött sincs több :)

Azt ismered, amikor egy politikus bemegy az iskolába és azt mondja, hogy heti egy órás tantárgy lesz az AI? Megírta az Index nevű portál (ITT MÉGHOZZÁ), hogy új tantárgy lesz az iskolában, mégpedig az AI (érdekel majd egyébként a tantárgy elnevezése is, talán Mesterséges intelligencia ismeretek lesz?). Mindez remek hír is lehet - vagyis lehetne - akár, amíg a részletekbe nem gondolunk bele. A legelső problémát a tanmenet fogja okozni, hiszen a tanmeneteket azért nem szokás félévente újraírni. Márpedig az AI kapcsán jogos felvetés, hogy a leírt tananyag kb. abban a pillanatban fog elavulni, ahogy a tankönyv (gondolom, tankönyv lesz hozzá) szerzője lenyomja a mentés gombot.

Ugyan nem láttuk még a tananyagot, de nagyon izgalmas lesz, hogy mi lesz benne. Vajon mennyire lesz képes megújulni majd az a gondolkodás, ahogy az informatikához alapvetően viszonyul a közoktatás - van, ahol át kell kutatni a garázst, hogy a gyerek meg tudja csinálni a házit, mert talán még ott van egy floppy lemez, internetes kereséssel mutatunk nekik CD-ket (volt olyan tanítványom, aki még az mp3 lejátszóra is érdekesen nézett), aztán pedig van az, amikor fel kell sorolni a perifériákat - ezt egyébként a mostani NKP-n elérhető anyagok nem hozzák már, hanem programozással kezdenek. És ez ugye jól néz ki, hogy vágjunk bele rögtön a programozásba, de amikor a gyerek hazajön a suliból a digitális kultúra füzetével, ahol tollal, tábláról másolva kell kódokat írnia, magolnia, az nehéz helyzet (a baj csak az volt, hogy a számítógép billentyűzete folyton kéz alatt volt, nehezen tudtak kényelmesen írni tőlük).

Szóval az első kérdés az, hogy milyen tananyagot is fogunk tanítani. Ki fogja ezt fejleszteni, ki fogja naprakészen tartani? Milyen gyakran lesz újragondolva? De legalább ilyen fontos, hogy ki fogja mindezt tanítani? Komolyan azt gondoljuk, hogy erre fel vannak készítve a tantestületek? Vagy egyszerűen odadobunk még egy órát a digitális kultúra tanároknak? Vagy lesz egy remek 30 órás képzés, ahol bárkit kiképzünk erre (hatvanan már vannak állítólag)? Ő magabiztos lesz ebben, érteni, tudni fogja, szeretni fogja tanítani? Jó eséllyel nem lesz több ezer ilyen pedagógus. Arról nem is beszélve, hogy ha van olyan tantárgy, ami valóban azt igényli, hogy minden nap foglalkozzon vele a pedagógus, az ez. Elvárható, hogy napi plusz 1 órát töltsön azzal, hogy annyira naprakész legyen, hogy a holnapi órán ne nézzen ki teljesen hülyének, amikor az éjszaka bejelentett legújabb modellt nem ismeri, a diákok pedig igen.

Arról nem is beszélve, hogy az AI természeténél fogva nem is tantárgy. Nem lehet - vagy csak nagyon erőltetetten - tantárgyi keretek közé szorítani. Ez egy eszköz, ha úgy tetszik, vivőanyag, ami akkor nyer értelmet, ha értelmes projektekhez, értelmezhető feladatokra használjuk. Azaz, ha szeretnénk gyakorlati, a diákok számára értelmes feladatokra használni, ahhoz az AI, mint tantárgy, nem adhat értelmes kereteket. Sokkal több értelme lenne annak, hogy a tanárokat képezzük, az ő kezükbe adjunk eszközöket, és módszertant. Emellett persze nem ártana időt és némi szabadságot is rakni, hogy ne az legyen a pedagógus választása, hogy ismétel, vagy AI-zik.

Mindenki tudja, hogy milyen jó dolog a tantárgyak közötti megközelítés és azt is, hogy milyen jó, ha egy anyagot többféleképpen lehet bemutatni a diákoknak. Azonban azzal is tisztában lehetünk, hogy ilyet csinálni sokszoros munka. Ha egy tanórára rendesen felkészülni körülbelül annyi idő, mint azt megtartani, akkor egy differenciált, multidiszciplináris órára előkészülni legalább háromszor annyi. Minden segítség jól jöhet, ez esetben az AI-é is.

Talán mindenki hallotta már azt remek mondást, hogy ez már nekem is majdnem eszembe jutott, amikor megláttuk, hogy az Európai Bizottság és az OECD együtt dolgoznak azon, hogy kialakítsák az AI műveltség oktatási keretrendszerét féltünk attól, hogy írhatjuk újra a könyvünket. A most megjelent első vázlat alapján nincs erről szó, nagyon hasonló dolgokat mondanak azzal kapcsolatban, hogy miként kellene az oktatásnak felkészítenie a diákokat arra a világban, amiben az AI meghatározó eszköz lesz, mint amiket mi írtunk le részben itt a TanárBlogon, részletesebben pedig a nemrég megjelent könyvünkben. Adunk egy rövid összefoglalást arról, hogy mit is tartalmaz a dokumentum.

Én biztosan milliárdos lennék, ha tudnék kódolni - gondoltam magamban már annyiszor az évtizedek során (némi arroganciával)! Bárcsak meg tudnék írni egy értelmesen működő appot, érteném az adatbáziskezelés alapjait, tudnék javascript funkciókat írni, vagy legalább egy HTML kódot magamtól össze tudnék rakni. Az utolsónak nekimentem, el is kezdtem a HTML programnyelven egyszerű dolgokat írni, és hatalmas öröm volt, amikor egy szót egy weboldalon sikerült a megfelelő színben kirakni. De éreztem, hogy magas szinten elsajátítani ezt annyi erőfeszítést igényelne, amennyi jelenleg az én életembe nem fér bele. Ennyiben is hagytam - egészen mostanáig. Nemrég írtunk a 'Vibe coding' jelenségről, ami az AI előretörésének egy igen izgalmas folyománya - ti. MINDENKI készíthet bármilyen kódot. Én elhittem, belekezdtem, csinálom - teljesen kezdőként. Ha érdekel, hogyan tudsz ténylegesen a nulláról (és nulla kódolás tapasztalattal, vagy előtanulmányokkal) hatékony, jól működő weboldalakat, alkalmazásokat összerakni villámgyorsan, akkor kattints, és elmesélem, én hogyan csináltam. Ha te is szívesen kipróbálnád magad, de egy kis segítségre vágysz, és van kedved velünk vibe-olni és közben weboldalakat fejleszteni, gyere el az interaktív webináriumunkra SZEPTEMBER 18-án 17 órakor. A webinárium címe Programozás AI-val, azt mutatjuk be benne, hogy hogyan tudja bárki elkészíteni, bármiféle programozási ismeret nélkül azt az alkalmazást, azt az oldalt, amit mindig is szeretett volna. (Megj: A webinárium előfizetőinknek ingyenes, jelentkezni rá IDE KATTINTVA lehet.)

Az utóbbi időben egyre több cikket írtunk arról, hogy miként használjuk a tanításban programozásra a mesterséges intelligenciát. Készült így már tanulókártya alkalmazás, kémiai gyakorló, de készítettem már vízkörforgás játékot, random áramkör generátort is. A szakmai napokon nagy lelkesedéssel mutogattam mindenkinek, hogy milyen remek lehetőség ez, hogy amit csak szeretnénk meg tudunk csinálni magunknak.

Fogalmam sem volt róla, hogy valójában egy vibe coder vagyok és arra biztatok mindenkit, hogy legyen ő is az. A kifejezést a szlovák származású OpenAI alapító Andrej Karpathy alkotta meg idén februárban, amikor ezt írta:

A Google éppen úgy döntött, hogy elég szép funkcionakitással ingyenessé teszi a videószerkesztőjét, a Vids ITT TALÁLHATÓ alkalmazást. Azonnal szerkeszthető, nagyon egyszerű template-ek alapján dolgozhatunk például (Google workspaces regisztráció szükséges hozzá). Első lépésben azt látjuk, hogy elég szép, egyszerű funkcionalitást kapunk. Természetesen vannak haladóbb funkciók is, ezeket már csak előfizetéssel érhetőek el, de az látszik, hogy az ingyenes verzió is elég könnyen, jól használható, önmagában értelmezhető, klassz (Google-hez méltó) alkalmazást kapunk.

Mi lesz, ha már arra is figyelnünk kell, hogy mi legyen az AI mentális egészségével? Nevetségesnek tűnik, mégis már most létező problémáról van szó. Az alábbiakban egy Guardian cikk alapján készült összefoglaló olvasható. Előfizetőeink a lapozás után azt is elolvashatják, hogy mit gondol (hogyan érez?) ezzel kapcsolatban egy AI chatbot is - nem lelőve a poént, elég zavarba ejtő.

Bemutatnám, hogy hogyan készült el a saját tanulókártya alkalmazásom és hogyan volt erre segítségemre az AI. Készülve a jövő évi órákra elővettem a digitális tananyagunkat és azt gondoltam, nem ártana talán átnézetni az AI-val is egy kicsit. Először azt kértem, hogy azonosítsa a benne szereplő fogalmakat, és keresse meg, hogy van-e olyan, amikor a fogalom anélkül kerül használatra, hogy a diákok megkapnák a meghatározását. Kaptam is egy listát és kedves dicséretet is, hogy csak pár helyen fordul elő ilyesmi. Arra is kaptam ötleteket, hogy miként köszörüljük ki ezt csorbát.