Az év szava (kifejezése) lett több nagy szótárnál is a 'slop', vagy bővebben 'AI slop', amit magyarul talán legtöbbször 'AI-mosléknak' fordítanak. Ebben a cikkben azt járjuk körül, vajon mi is ez, hogyan néz ki, majd arra teszünk kísérletet, hogy lebeszéljük olvasónkazt arról, hogy beálljanak a sorba, és ők maguk legyenek a pedagógiai 'AI-moslék' gyártói. Ugyanis az látszik, hogy erre igény erősen lenne.

BUÉK a TanárBlog-tól! Mi nem AI-generált képekkel, vagy vicces videókkal kívánunk minden kedves olvasónknak sikerekben gazdag új évet, hanem egy vibe-kódolt 'újévi fogadalom' alkalmazással. Angolul van, de ha tetszik, töltsd le a GitHub-ról, töltsd fel mondjuk a Gemini-nek, vagy a ChatGPT-nek az angol (HTML) fájlt, és mondd azt, hogy 'ezt szeretném, de olaszul'. És már viheted is a személyre szabott alkalmazást a te órádra. Az alábbiakban a Gemini által (szerinte) az én stílusomban készült összefoglaló, bemutató írás található. Ezért talán kicsit marketingesebb, mint általában.

A legtöbb nyelvtanár ismeri azt a pillanatot, amikor január elején előkerül a „New Year’s Resolutions” téma. A diákok unottan sorolják: „I will go to the gym” (sosem fognak), vagy „I will travel to Japan” (ami B1 szinten inkább vágyálom, mint reális terv). A probléma az, hogy a nyelvkönyvi példák gyakran túl távoliak, a nyelvtani szerkezetek pedig elszigeteltek maradnak a valódi szándéktól.

Erre a problémára alkottunk meg egy új, interaktív eszközt, amit most ti is kipróbálhattok. Ez a Micro-Resolution Planner. ITT ÉRHETŐ EL A JÁTÉK, és INNEN TÖLTHETŐ LE a forrásfájl, amit el lehet vinni, és módosítani kedvedre.

a) Pedagógiai helyzet: Mikor vegyük elő?

Az alkalmazást elsősorban B1 (Pre-intermediate) szintű csoportoknak ajánljuk, de némi tanári segítséggel Elementary szinten is bevethető. A következő helyzetekben nyújt valódi segítséget:

A „be going to” és a „will” megkülönböztetése: A program tudatosan épít a konkrét tervekre (be going to). Mivel a diákok kész listából választanak, nem a szavakkal küzdenek, hanem a jelentéstartalommal és az időtartam (collocation) összehangolásával.

Személyre szabott tanulási utak: Ahelyett, hogy mindenki ugyanazt a mondatot írná le a füzetbe, a diákok 10 különböző életterület (a közösségi médiától az angoltanulásig) közül választhatnak. Ez növeli az autonómiát és a belső motivációt.

Projektalapú óraindítás: Kiváló „ice-breaker” szünet utáni első órára. A diákok nem csak beszélnek a célokról, hanem egy digitális terméket (letölthető tervet) hoznak létre, amit később a portfóliójukba is betehetnek.

b) Mit tud a „gép”? – Feature-ök és a Vibe

Az alkalmazás fejlesztésekor a legfontosabb szempont a vibe-kódolás volt: ne legyen „flashy”, ne legyen túl gyerekes, de legyen modern és hívogató.

150 mikrofogadalom: Nem hagytuk magukra a diákokat. 10 kategóriában összesen 150, nyelvileg ellenőrzött, reális „mikro-célt” programoztunk be. Nincsenek elérhetetlen vágyak, csak apró, megvalósítható lépések (pl. „Phone in another room while studying”).

Multi-select csempés felület: A diákok egyszerre több területet is kiválaszthatnak, így egy komplex, mindenre kiterjedő tervet kapnak a végén.

Pill-shaped időzítők: Minden fogadalom mellé rendelhető egy időtartam (egy hét, egy hónap, egy év). Ez segít a diákoknak megérteni a „commitment” fogalmát.

Azonnali collation és letöltés: Az alkalmazás az összes választást egyetlen esztétikus összefoglalóba gyűjti, amit a diákok egyetlen kattintással letölthetnek .txt formátumban. Ez ideális arra, hogy beküldjék a tanárnak vagy feltöltsék a Google Classroomba/Teamsbe.

Navigációs szabadság: A „Main” gombbal bármikor újrakezdhetik a folyamatot, ha menet közben jönnének rá, hogy mégis inkább a sport helyett a kreativitásra fókuszálnának.

Összegzés

Ez az alkalmazás remek példa arra, hogy egy egyszerű HTML fájl hogyan tudja kiváltani a fénymásolt munkalapokat. A design letisztult, a használata pedig annyira intuitív, hogy magyarázatot sem igényel.

Próbáljátok ki az órán, és nézzétek meg, mennyivel lelkesebben terveznek a gyerekek, ha a saját kezükben van az irányítás!

Sok kártyajátékot játszottam már iskolában életemben, de van egy, amit még soha nem vittem be az órára, amelynek a vonzereje pont a gátlástalanságában rejlik. Ez a Cards against humanity nevű kártyajáték, ahol tényleg a South Park humorát idézik fel gyakran - erősen altesti poénokkal többek között. Készült azonban egy 'családi' verzió is a játékból, Ezt vettem alapul, és elkészítettem egy vibe kódolt verzióját. Akár letölteni, akár játszani vele elég szórakoztató. Bővíteni is lehet a kártyákat, ha valaki szeretné tovább fejleszteni, ennek semmi akadálya. A lapozás után mutatom az online verziót, illetve a forrásfájlt is, amit letöltve elviheted, és saját szórakoztatásodra játszhatod ezt az alapvetően jópofa (bár néha még a családi verzióban is közönséges) kártyajátékot.

Tizenkét éve már, hogy bemutattuk a Ha a Hold egy pixel lenne című oldalt (ITT), amit én azóta is használok a tanításban. Az oldal lényege, hogy valós arányaival mutatja meg a Naprendszert és úgy mozoghatunk benne, akár fénysebességgel is. Nagy előnye, hogy leleplezi, milyen félrevezető a legtöbb illusztráció, hol a Föld és a Vénusz között ugyanakkora atávolság, mint a Jupiter és a Szaturnusz között, azt is remekül bemutatja, hogy mennyire üres az űr.

Kicsit ettől az oldaltól is inspirálódva készítettem egy valós kronológiát, amiben a földtörténeti eseményeken lehet végigmenni. Megadhatjuk, hogy melyik évek között és hány perc alatt akarjuk látni a földi élet eseményeit és akkor arányos időzítéssel pereg le a szemünk előtt.

Lassan elér minket a szabályzás. Magyarországon is felállt a csúcsszerv, és külföldön is mozognak a szervezetek, pedagógusok, vagy éppen az oktatásirányítás. Kétségtelen, hogy más-más megközelítéssel dolgoznak. Van, ahol tiltani próbálják, vannak olyan országok, amelyek ajánlásokat fogalmaznak meg, máshol törvényekkel szabályozzák az AI iskolai felhasználását. Nehéz megtalálni az egészséges optimizmus, valamint a negatív következményektől való félelem elegyét, a finnek most kísérletet tettek rá. Összesen 20 témakörben, röviden, és érthetően próbálják meg elmagyarázni, hogy hol, hogyan, és milyen elvek mentén nem szabad/lehet/ajánlatos AI-t használni az iskolában. Lapozás után mutatjuk az ingyenesen elérhető tudásbázist.

Írtuk már sokszor, milyen alapvetően alakította át a tanári munkánkat a vibe-kódolás. Míg korábban az elérhető eszközök köré szervezte az ember a tanórákat, most más az elképzelt tanórához készítem el vibe-kódolással a szükséges alkalmazást. A diákok már hozzá is szoktak, hogy nagyon sok dologhoz van interaktív anyag, alkalmazás. Egy percig sem tagadtam, hogy ezek mesterséges intelligenciával készültek, még dicsekedtem is vele.

A lapozás után egy igen érdekes, ám nem kevésbé ijesztő pedagógiai kísérletről számolunk be. A napokban Párizs mellett egy kisvárosban tartották a francia Erasmus+ országos konferenciáját, ahol nekünk is volt lehetőségünk részt venni, sőt, három vibe kódolás workshop erejéig képviselni is a magyar innovatív pedagógiát. Rengeteg hasznos dologról értesülhet ilyenkor az egyszeri tanár, és folyamatosan fogunk - szerintünk - érdekes taapasztalatokat megosztani. Ebben a cikkben egy holland pedagógiai kísérletről számolunk be, ami nem kevesebbet próbál elérni, mint bevezetni egy AI avatar tanárt/asszisztenst a tanórán. A hologram-tanárt mi is megnéztük, és sok szempontból lenyűgöző valóban. Tapasztalataink és egy rövid videó a működéséről a lapozás után, illetve a TanárBlog Oktatási Hírcsatorna zárt csoportjában megosztva. Ha érdekel a cikk, de nem szeretnél (még :) előfizetni, csatlakozz a zárt csoporthoz, és döbbenj meg velünk együtt :)

Nagy fájdalma volt sokunknak, hogy valahogy a képgenerátorok nem értették meg, hogy szeretnénk egy olyan történetet elmesélni, ahol ugyanazok a szereplők. Amikr egy párt kértem tőle, gyakran a második képkockán már teljesen más párt kaptam, de legalábbis a ruhájuk más volt. Sokszor azonban teljesen értelmezhetetlen lett a végeredmény - és nem lehetet azt mondani a diákoknak, hogy 'na az ott egy pár végig, ne foglalkozz vele, hogy máshogy néz ki, vagy éppen a harmadik kockán már egyneműek a párok, foglalkozz a történettel'. Ennek most talán vége, hiszen eljött az a pillanat, amikor ez már kiválóan működik. Mutatjuk, hogy és mit kell tenni ahhoz, hogy kiváló képregényeket készítsünk.

Az egyre jobban duzzadó AI az oktatásban, vagy a mesterséges intelligencia és a tanítás keresztmetszetében található online fórumokat böngészve egy érdekességre lettem figyelmes: ismét mintha az lenne, hogy egyre inkább informatikusok mondják meg, hogy mit és hogyan is kellene tanítani, illetve ezeknek az eszközöknek hol lehet az oktatásban a helye.

Ebben néha felmondják a kötelező ‘projektek’ (leginkább előadott prezentációkat értve ez alatt), vagy éppen ‘kollaboratív felület’ mantrát, de valójában az, amiért igazán és őszintén tudnak lelkesedni az a Notebook LM, hiszen ott bármilyen dokumentumból pillanatok alatt készíthetünk podcast-ot, videót, sőt, és ez most az abszolút nagy újság , infografikát.

És valóban: fantasztikus, gyönyörű, és szakmailag is kifejezetten vállalható infografikák özönlötték el ezeket a csoportokat. Amikor esetleg felveti azt, hogy ‘no de ez akkor egy frontális óra lesz az infografikával, nem?’, akkor gyorsan jön a ‘kis csoportokban dolgozzák fel a gyerekek’ standard válasz, de valójában, azt gondolom, hogy nem csoportokban dolgozzák fel, hanem egy gyönyörű prezentációs eszközzel lettünk gazdagabbak.

Amikor utánanézünk, hogy ezeket az oktatási segédleteket előállító felhasználók kik is, sokkal gyakrabban találunk fejlesztőt, informatikust, vagy abból az irányból érkezőket, mintsem pedagógust. Ők pedig teljes mellszélességgel lelkesednek, hiszen a legutolsó emlékük talán az volt, amikor biológia órán egy unalmas fekete-fehér képen kellett bekarikázni a párosujjú patásokat. Ehhez képest pedig egy ilyen infografika maga a vizuális kánaán. Az egyik csoportban kifejezetten úgy írtak a Notebook LM infografikáról, mint az oktatásban a ‘hiányzó láncszem’-ről. És bár kétségtelen, hogy az a pillanat, amikor Comenius kitaéálta, hogy metszeteket tegyenek a tankönyvekbe szemléltetésként, a pedagógia történetének meghatározó pillanata volt, nem gondolom, hogy mostanra a szemléltető ábrák hiánya, minősége okot adna erre a lelkesedésre. Tudniillik nem az a kérdés, hogy mi ez, hanem az, hogy mire jó? Nagyon izgalmas oktatási eszköznek tűnt az interaktív tábla annak idején, többen pedagógiai paradigmaváltást kiáltottak - mint kiderült azóta: hiába. És nem azért, mert az interaktív tábla önmagában egy rossz eszköz, hanem azért, mert nem, hogy nem új paradigma, hanem kifejezetten a frontális prezentációk támogatására alkalmaz, azzal segít egy már meglévő, és nem pont túl progresszív, paradigma még mélyebb beágyazásában.

Hasonlóképpen imádják sokan a Kahoot-ot, és társait. Ami valójában nem tesz mást, mint a feleltválasztós teszteket kicsit izgalmasabbá, online, és csapatokban elvégezhetővé teszi. Azaz: pontosan ugyanaz a paradigma, mint a papíron kiadott feleletválasztós tesztek esetében. Ez ugye a csokival leöntött brokkoli esete, amikor egy a diákok számára (szerintünk) kedves, élvezhető mázzal öntjük le a ‘nehéz’, ‘unalmas’ tananyagot. Ami véleményem szerint tévút: nem arra kellene erőfeszítést tennünk, hogy minél finomabb legyen az a csoki, hanem arra, hogy kitaláljuk, hogyan lehetne elérhetővé, érthetővé (netán szerethetővé) tenni azt, amit tanítani szeretnénk.

Szintén sok tesztkészítő szakértő nőtt ki az AI bugyraiból, hiszen sokan kifejezetten büszkén dicsekszenek azzal, hogy egy AI alkalmazás milyen jó kis tesztsort csinált. Aki foglalkozott tesztkérdések készítésével, írásával, tudja, hogy egy tesztkérdést így, AI-val elkészíteni jó minőségben (elsőre) szinte lehetetlen. Olyan kérdéseket lehet generálni, amelyek tényszerűen ‘visszakérik’ a tananyagot, pl. azt, hogy mikor született egy költő, vagy mikor ért véget egy háború. Arról, hogy mennyi valós tudás van emögött (pl. összefüggések értelmezése) már sokkal kevesebbet tudhatunk meg. A probléma az, hogy a közepesen rossz minőségű,valójában értelmetlen teszteket generálni nagyon egyszerűvé vált. Régen még igaz volt az a mondás, hogy ‘egy rossz pörköltet megfőzni kb. annyi idő, mint egy jót’, de ez mára közel sincs így. Bárki 3 perc alatt bármilyen tankönyv szövegéből képes számtalan tesztkérdést generálni - a kérdés az, hog ymiért, és ez mit mond el a tanulók tudásáról. Én azt gondolom, hogy igaz az az állítás, hogy minél könnyebb egy tesztkérdést automatizálni, annál kevesebb valódi információt ad a válasz a tanulók tudásáról. És akkor most a tesztkérdések validálásáról nem beszélek, és nem lepődünk meg, ha egy feladatban az egyik oszlopban évszámok vannak, a másikban pedig események, és össze kell párosítani az 1848-as évszámot az ‘1848-as forradalom’ eseményével. Az AI ugyanis nem gondolkozik - ezt a tesztet publikálóknak illene.

Összefoglalva, érdemes lehet az AI hihetetlen forradalma mellé helyenként egy kis pedagógiai tudást és gondolkodást is tenni.

Mindig veszélyes, amikor valaki új paradigmáról beszél, többnyire ködösítést takar. Ezért is vagyok nagyon óvatos azzal, hogy vajon a vibe-kódolás jelent-e új paradigmát a tanításban (a tanulásban semmiképp), de a tanári munkában talán. Ha paradigmaváltásról nem is, de újfajta tanári munkamechanizmusról biztosan beszélhetünk. Jó példája ennek, ami a minap történt velem.

Molekuláris biológiát tanítottam és azon belül is a polimeráz láncreakció volt a téma (a COVID óta a PCR rövidítés mindenkinek ismerős, ha nem is a legkellemesebb emlékeket idézi fel. A bemutatásához mindenképpen valamilyen szimulációra van szükség, senkinek nincsen olyan laborja egy középiskolában, amivel értelmesen meg lehetne csinálni és még akkor sem biztos, hogy az, hogy egy szürke gépbe löttyöket öntök és a végén kijön egy lötty többet ér a tanulás szempontjából, mint egy olyan animáció vagy szimuláció, ami pontosan bemutatja a folyamatot. A célom viszont az volt, hogy ne én mondjam el a dolgot, hanem a diákoknak kellen megértenie.