Van egy feladat, amit még egy PhD órán tanultam az egyetemen sok évvel ezelőtt, és nagyon érdekesnek tartom, ezért szívesen csinálom különböző csoportokkal. Az élet úgy hozta, hogy idén egy hetedik osztályos csoportban csináltuk. A feladat rendkívül egyszerű: kapnak egy rajzolt fekete-fehér képregény kacsát, és 45 perc alatt ebből a kacsából egy MAGYAR kacsát kell csinálniuk. Bármit rajzolhatnak, színezhetnek, írhatnak ... utána kiállítást szervezünk, és megbeszéljük, hogy kinek mit is jelent a kacsa 'magyarsága'. Az idei kacsafesztivál olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttem, írok róla röviden. A gyerekek hatalmas lelkesedéssel fogtak a munkához (főleg, miután kiderült, hogy a kezemben levő papírokon nem röpdolgozat van, hanem csak egy kacsa), és igen érdekes megoldásokkal álltak elő. Az alábbiakban néhány (számomra) érdekes tapasztalatot osztok meg. (Tipp: még soha nem érte meg ennyire lapozni!).

A legváratlanabb pillanatokban szalad bele az ember izgalmas ötletekbe. A minap egy értekezleten egy rajztanár kolléga - "csak úgy, a semmiből" - elmesélte, hogy például ő azt is csinálja, hogy a diákok készítsenek a telefonjukkal egy képet valamiről, amiről azt gondolják, hogy "szép". Az ötlet ennyi, én nyelvtanárként egy kiállítást, külön Facebook csoportot és rengeteg beszédet látok az egyszerű ötlet mellé, ami szerintem azért működik, mert a kép mellé esztétikai állásfoglallást is kér a gyerekektől, ami pedig alapértelmezetten beszélgetésre és vitára ösztönöz. Szintén fontos volt, hogy nem az volt a feladat, hogy hozzanak, keressenek egy ilyen képet, hanem nekik kell készíteniük. Szintén könnyíti a dolgot, hogy már 7. osztályban is van szinte mindenkinél mobil, vagy ha nincs, egy digitális fényképezőgép a szekrény mélyéről előkerül ilyenkor. Probáljátok ki, szerintem zseniális ötlet (nyilvánnem korszakalkotóan új, de nekem ebben a formában nem jutott eszembe - köszönet Raszler Györgynek érte :)