Érdekes, hogy az oktatást milyen sokféleképpen lehet látni. Általános iskolai találkozón, egy rég nem látott padtársam kérdezte, hogy én vajon készülök-e az óráimra. Igen – mondtam gyanútlanul (és kicsit büszkén). – Hát ez baj, ezért tart itt az oktatás. – jött a sokkoló válasz. - Elég nagy szégyen, ha valakinek ennyi év tanítás után is még készülnie kell az órákra. És – lássuk be – valahol, az ő világában talán ez a gondolat logikusnak tűnik. Aztán minap egy kedves ismerősöm Facebook posztját olvasva gondolkoztam el ismét azon, hogy ugyanazt a kérdést mennyire különbözően látjuk. Arról szólt az írás, hogy teljesen felesleges tableteket adni a diákok kezébe, bőven megfelelne egy e-olvasó, hiszen rendes digitális tananyag úgysincs, a könyvek kiváltására pedig tökéletesen alkalmas, és még a szemnek is kellemesebb, mint egy tablet kijelzője.

Egy hónapja jelent meg és jelentős port kavart az OECD tanulmánya a laptopok iskolai használatáról. Mi is írtunk róla és meg is fogalmaztuk az értelmezésével kapcsolatos aggályainkat (ITT), az OECD kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a technika bevezetése magában az iskolákba nem sokat jelent. A neo-ludditák úgy érezték, hogy végre igazolva lett amit mindig is mondtak: a technika elbutít, elidegenít, árt. Valójában pedig csak arról volt szó, hogy a technika magában semmit nem jelent, ha nincs hozzá megfelelő pedagógia, ha nincs hozzá megfelelő elképzelés, hogy miért is kellene.

Pár napja megjelent egy újabb kutatás, az eredménye kevésbé bombasztikus, így jó eséllyel nem fogja majd megjárni az országos médiát és a blogoszférát, pedig nagyon alapos és nagyon megfontolandó dolgokról szól. A kutatást a European Schoolnet végezte két éven át nyolc ország több mint negyven iskolájában. Az iskolákban különféle felállásokban, különféle szcenáriókban vizsgálták az IKT eszközök használatát, a kutatók hosszas megfigyeléseket végeztek az osztálytermekben, interjúkat készítettek, felméréseket csináltak. Az eredmények elolvashatók projekt oldalán (Creative Classrooms Lab).

Az érintőképernyők mindennapos dolognak számítanak. A telefonoknál már szinte nincs is olyan, aminek ne lenne piszkálható a képernyője, de a laptopoknál is kezd az alapfelszereltség részévé válni, hogy tapizni lehessen. Azon túl, hogy írhatunk rá, meg rakosgathatunk mindent ide-oda azért még bőven mit kitalálni arról, hogy is lesz ez jó nekünk. A Northwestern University kutatócsoportja is gondolkodott ezen és így született meg a CogSketch nevű program (INNEN LETÖLTHETŐ). A programban a tanár elkészíthet egy vázlatot akár egy meglevő ábrára (pl. térképre) rajzolva és elhelyezhet rajta feliratokat. A diák megkapja az ábrát és neki kell bejelölnie az egyes dolgokat és elhelyeznie a feliratokat. A program intelligensen értelmezi a rajzokat, felismeri a nyilakat, összeköttetéseket.

Újra jelentkezik az App híradó, megint egy remek mobilos alkalmazást ajánlunk  mindenki figyelmébe. Egy játékról van szó, de igazán különleges fajtáról, ez ugyanis egy kooperatív játék Androidos vagy iOS-es rendszerekre. A neve Spaceteam és megtalálható az iTunes-on (ITT) és a Google Playen is (ITT). Ahhoz, hogy együtt tudjunk játszani ugyanarra a wi-fi hálózatra kell csatlakoznunk és már indíthatjuk is a játékot. Egy űrhajót kell irányítanunk a képernyőn látható műszerfallal. A műszerfalon mindenféle vicces nevű kapcsolók és számlálók vannak, ezeket kell tekergetni, kapcsolgatni, a kívánt értékre állítani. Feliratok mutatják, hogy éppen mit kell beállítanunk. A csavar annyi, hogy az általunk látott utasítások többnyire a mások műszerfalán látható dolgokra vonatkoznak és viszont. Így aztán folyamatosan mondogatjuk, hogy: Állítsd a nanozónát hármasra! Kapcsold le a részecskepajzsot! és így tovább. Egyre nehezebb a feladatunk, néha leesik egy-egy darab a műszerekből, aszteroida mezőbe kerülünk és így tovább. Az egész borzasztóan vicces is és izgalmas is.

Természetesen jó lehet a Spaceteam csapatépítő játéknak, ha együtt van az osztály versenyezhetnek. Pillanatok alatt össze lehet vele kovácsolni egy olyan társaságot is, akik még soha nem találkoztak. De hasznos lehet a játék nyelvórán is, ha kikötjük, hogy csak a célnyelven szabad beszélni, utasításokat adni. Még a legvisszahúzódóbb diák is kiabálni fogja a parancsokat perceken belül. A magasabb szinteken ráadásul már nem csak feliratok, hanem ikonok is vannak, így azt is el kell magyarázni a másiknak, hogy értse, mire gondolunk.

Vannak olyan ötletek, amik nagyon egyszerűek, de mégis meglepően hatékonyak. Ilyen a Socrative is (ITT TALÁLHATÓ, ITT ÍRTUNK RÓLA), ami webes, mobilos megoldással váltja ki az osztálytermi szavazórendszereket. A megoldás nem kíván sem nagy előkészületet, sem speciális eszközöket. A tanár regisztrál és kap számot, ami az szobájának a száma lesz. A diákoknak ezt a számot kell beírniuk és már látják is a kérdéseket, amit a tanár feltett nekik. Használhatunk spontán kérdéseket, de előre is elkészíthetjük a kvízeket. Arra már eddig is volt lehetőség, hogy a többszörös választásos kvízeke esetén megadjuk a helyes válaszokat, majd az eredményeket letöltsük Excelben.

Most két új képességgel gazdagodott ez az eddig is nagyszerű alkalmazás: kvízeinkbe a kérdésekhez képeket is beszúrhatunk, valamint a rövid szöveges válaszoknál is megadhatjuk, hogy mi a jó megoldás, így azokat is javítani tudja a rendszer. Ha többféle helyes válasz is elfogadható, akkor azokat vesszővel elválasztva kell beírnunk. így lett egy eddig is nagyszerű rendszer még jobb.

A szombati Pedagógiai kávéház rapid-randijára egy olyan ötlettel készültem, a Pinterest alkalmazást használta fel linkek ízléses bemutatására. A korábban remekül működő, de azóta már nem elérhető delicious stackek mintájára gondoltam egy Pinterest falra felrakni a diákoknak szánt linkeket. Azután rögtön az első asztalnál Németh Nóra mutatott egy erre sokkal jobban használható oldalt a Pearltrees nevűt (ITT TALÁLHATÓ). (Még azt is hozzátette, hogy diákjai szerint a Pinterest túlságosan Barbie-s, és ebben van is valami.)

A Pearltrees alkalmazásban képeket, megjegyzéseket és weboldalakat menthetünk el, ezekből lesznek a gyöngyök. Ezeket a gyöngyöket azonban fákká rendezhetjük, egy klasszikus gondolattérkép módjára. Az eredmény egyszerre rendezett és látványos. Ahogyan jó webkettes alkalmazáshoz illik, itt is megoszthatjuk a fáinkat, dolgozhatunk együtt másokkal, átvehetjük mások gyöngyeit és kereshetünk mások fái között is, tehát azokkal a képességekkel is rendelkezik az alkalmazás, amivel a közösségi könyvjelző szolgáltatások.

Nagyon izgalmas vállalkozásba kezdett a Petőfi Irodalmi Múzeum, a MOME Kreatív Technológia Laborja és az MTA Sztaki: irodalmi mobilalkalmazást készzítettek. Nem is akármilyet! A GUIDE@HAND oldaláról érhető el (IDE KATTINTVA) az a program Androidos telefonra és iPhone-ra egyaránt, amivel Budapestet ismerhetjük meg, ennek része az Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényére épülő séta is.

Nem kis túrára vállakozik, aki mobillal a kezében akarja megismerni a regényt és Budapestet, 17 kilométert kell sétálnia. Közben azonban hallgathatja magát a szöveget (olvashatja is, de ez séta közben nem ajánlott) és egyes pontokon háttérinformációkat, képgalériákat, az értelmezést segítő anyagokat is kap. A mobilos regéynalapú séta magányos elfoglaltság, de irodalom faktosoknak, érdeklődő diákoknak nyugodtan ajánlhatjuk.

A Catch nevű alkalmazást (IDE KATTINTVA) feljegyzések készítésére találták ki és láthatóan mindent tud is, amit egy ilyen programtól elvárhatunk. Készíthetünk feljegyzéseket, csatolhatunk hozzá képet, fájlt, de akár teendő listát is. Az egyes feljegyzések címkézhetők, gyűjteményekbe rendezhetők.

Két dolog teszi érdekessé a programot, az egyik, hogy nagyon sokféle módon érhetjük el, a webes alkalmazáson túl a böngészőbe épülő kiegészítőként és a mobiltelefonos alkalmazásként is, valóban lehetőségünk van tehát rá, hogy bárhol bármiről feljegyzést készítsünk. A másik, hogy a feljegyzésekhez meghívhatunk másokat is, így a közös ötletelés eszköze is lehet.

Sokféleképpen lehet matematikát tanítani és tanulni is. Az egyik módszer, amikor megadjuk a szabályokat, majd gyakoroljuk példákon. A másik, amikor hagyjuk, hogy a gyerekek játszanak a számokkal, maguk fedezzék fel a törvényszerűségeket. Ehhez jelent nagy segítséget a Weapons of maths construction oldal (ITT TALÁLHATÓ). Az itt letölthető program (valójában egy Java alkalmazás) (IDE KATTINTVA) bármilyen gépen elfut, de a legtöbb lehetőséget interaktív táblán vagy érintőképernyős táblagépen nyújtja.

A programmal egyszerű műveleteket írhatunk fel (összeadás, kivonás, osztás, szorzás), a kézírásunkat remekül felismeri a rendszer és át is alakítja karakterekké. Majd megoldja számunkra a példát. Ha például azt írjuk fel 3 +   =5, a hiányzó helyre bekerül a 2. Utána bármit változtathatunk a képleten és a program maga erre azonnal reagál, változtatja a számokat. Át is rendezhetjük az egyenletet, ha akarjuk. Így azután végigpróbálgathatjuk, hogy minek milyen következménye van.

Az új NAT már előírja, hogy a diákoknak az alapvető elsősegélynyűjtási ismeretekkel is rendelkezniük kell. Kevesen vitatják, hogy ez mennyire fontos, elég csak arra gondolni, hogy hány hirtelen szívmegállás lenne gyógyítható, ha mindenki tisztában lenne az újraélesztés alapjaival. Természetesen sok kérdést is felvet az új szabályozás, ezekről részletesen ír az elsosegely.hu oldal (IDE KATTINTVA). Mi azonban nem ezeket szeretnénk megismételni, ehelyett egyfajta hathatós segítséget ajánlunk, tanároknak is diákoknak is egyaránt.

Korábban már emlegettük az ingyenesen elérhető webes tananyagot (ITT), most viszont egy androidos telefonokra telepíthető alkalmazást mutatunk be. Az Elsősegély - Mit kell tennem? elnevezésű applikáció ingyenesen telepíthető (INNEN), használható vészhelyzetekben, hiszen az egyes esetekben, lépésről lépésre, fényképes illusztrációkkal visz végig a követendő eljáráson, akár mérgezésről, vérzésről vagy éppen újraélesztésről van szó. Már az is életmentő lehet, ha egy osztálykirándulás alatt, ott van a tanár telefonján ez a kisokos, de ugyanilyen jól használható tanulásra, gyakorlásra is, amit a beépített teszt is segít.