Egy politikus mondta egyszer régen, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. A közösségi média életünk egyre nagyobb szeletét elöntő folyamában inkább azt érezzük igaznak, hogy "nem kell érdekesen élni, elég annak látszani". Most nem is mennénk bele abba, hogy Facebook ismerőseink gondosan válogatott képeiből kirajzolódó csodálatos világok milyen folyamatos háttérzajként vannak életünkben jelen, bár az is megérne egy posztot. Helyette a Lifefaker nevű oldalt ajánljuk, (ITT TALÁLHATÓ ami pont ebből a trendből csinál önironikus viccet. Miért költenél 1000 Ft-ot egy kávéra a Starbucks-ban, amikor pár fillérért megveheted az ideális kávézós képet? - teszik fel a kérdést többek között.

Mivel pár hónapja lehetőségem nyílott, hogy néhány billentyűzettel is ellátott tabletet használjak rendszeresen az óráimon, egyre élesebb kép kezd kirajzolódni bennem az úgynevezett "digitális bennszülött" nemzedék digitális írástudásával kapcsolatban, mivel naponta 4-5 órában szembesülök ennek a lenyomatával a tanórákon. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, hogy jelenleg mit is látok, ami persze lehet, hogy csak ezekre a tizenévesekre igaz, de hátha más megcáfolja, vagy megerősíti az alábbiakat.

Tavaly kihívtam több osztályt, hogy óra alatt küldjenek el nekem egy sms-t úgy, hogy én nem veszem észre. Elég magabiztos voltam, azt gondolván, hogy azért nagyjából tudom, hogy mi minden történik körülöttem. Csúnya bukás lett a vége, csak az nem küldött sms-t, aki nem akart. Idén egy kilencedikes osztállyal játszotam ugyanezt, felvértezve magam a múlt tapasztalataival. Nos, azt gondoltam, hogy nem fogok idén sem nyerni, de az, ami következett, egészen megdöbbentett. Őszinte vallomás olvasható a lapozás után.