Karantén idején talán mindenkinek több ideje van filemket nézni, elég ha csak az eddig utazásra szánt időt csoportosítjuk át erre. persze nem mindegy, hogy mit nézünk mi és mit néznek a diákjaink is, a hatvannyolcadik netflixes bűnügyi sorozat nem biztos, hogy jót tesz. Ezért is remek, hogy a Nemzeti Filmarchívum az Alapfilmek oldalon (IDE KATTINTVA) összegyűjtött több száz olyan magyar filmet, amit érdemes megnézni, hozzá gyors elemzéssel, bemutatással. Hogy a tanárok élete még egyszerűbb legyen, sokhoz közöttük foglalkozásvázlatok is csatlakoznak a Klassz program részeként (IDE KATTINTVA). Ráadásul nem csak a média tantárgyhoz, hanem mindenféle tárgyhoz kapcsolódva, prezentációkkal, játékokkal, tulajdonképpen kulcsrakészen.

Összeállt a BBC és a Microsoft, és remek dolgot találtak ki, (ITT TALÁLHATÓ ) egy 10 fejezetből álló tudatos médiafogyasztást segítő digitális, videó-alapú tananyagot készítettek középiskolásoknak. A témák között szerepel az, hogy mi egyáltalán a média, forráselemzés, mit osszunk meg, és mit ne, valamint külön fejezet foglalkozik a médiamunkás felelősségével a független, pártatlan tájékoztatás tekintetében. A tananyag mindig egy videóra élül, amelyhez OneDrive mappát találhatunk (ez van a lap tetején lévő kék gomb mögött), részletes, igen profi óravázlattal, segédlettel. Órán, vagy digitális projektek során, otthontanulásban kész terméket kapunk, rengeteg felhasználási lehetőséggel.

A legjobb óra indig az, amikor nem mi, hanem a diákok dolgoznak ... végig. Ma egy B1 szint felett használható órai ötletet mutatunk be, nekem kiválóan működött (voltak gépek az órán). A témánk a média volt, és általában a jó, és a rosz hírek aránya. Ehhez találtam a Good News Network oldalát (ITT TALÁLHATÓ, ahol kifejezetten a jó hírekre koncentrálnak. A nap elején, az óra előtt kimásoltam és egymás mellé raktam hat képet az oldalról (ld. a cikkhez csatolt kép fent!), és erről kellett beszélniük ('Vajon milyen híreket illusztrálhattak?'). Párban dolgoztak, mindenki 3-3 képről beszélt. Ezután az oldalt meglátogatták, felismerték a képeket és elolvasták a valódi cikkeket. Végül mind a hat (3-3) cikket összefoglalták egymásnak. Ennyi, és már el is telt az óra, házi feladatként lehet újabb jó hír cikket írniuk.

Izgalmas, a tanításban is jól hsználható oldalt indított a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Átlátszó (IDE KATTINTVA). Négy, egyre nehezedő szinten kell kiszűrni az álhíreket a valódiak közül, felismerni, hogy mik az álhíroldalak főbb jellemzői. Valószínűleg kevés fontosabb dolog van manapság, mint az a képesség, hogy valaki felismerje a szándékosan félrevezető hírforrásokat. Ebben lehet igazi segítség ha végigcsináljuk a diákokkal ezt az amúgy is szórakoztató feladatsort. Érdemes média- vagy akár osztályfőnöki órán időt szakítani rá.

Egyre több olyan kezdeményezés lát napvilágot, amely célja a hírek (a valódi hírek) terjesztése, szűrése, hogy minél komplexebb, ám mégis világosabb - ha úgy tetszik, igazabb - képet alkothasson az egyszeri médiafogyasztó arról, hogy mi történik éppen a világban körülötte. Ez egy elég érdekes változás hiszen pár éve még arról cikkeztünk, hogy a robotok átveszik a médiafogyasztás irányítását, és algoritmusok határozzák meg, hogy mit és mikor láthatunk. Ez egyébként nagyjából be is jött, ugyanakkor úgy tűnik, hogy legalább a világ egy kis szeletének fontos, hogy ő irányítsa a híreket, vagy olyanokat bízzn meg, akik kiszűrik az álhíreket a hírfolyamból. Ilyen kezdeményezés a Compass News (ITT TALÁLHATÓ, ahol egy csapat folyamatosan szűri és figyeli a hírforrásokat, hogy megpróbálja a valóságot megmutatni számunkra. Érdemes (angolul tudóknak) kattintani.

Érdekes azon gondolkodni, hogy vajon mi és mitől lesz digitális tananyag. Ilyen az ITT ELÉRHETŐ Médiarendszer névre keresztelt e-learning oldal, ahol szerintem egy elég korrekt bevezetést találhatunk a média tudományához. Én azt képzelem, hogy ez érettségizőknek, vagy ezzel laikusként foglalkozóknak készült. Ha valaki tényleg nagyon szeretné megtanulni a médiarendszer című tételt, valószínűleg hasznosnak fogja gondolni, mert az anyag tömény, rendszerezett és süt belőle, hogy már eleve készen volt. Vagyis e-learningesült ismét egy alapvetően Powerpoint-ra kitalált, előadásnak tűnő anyag. Ami alapvetően nem probléma, és biztosan lesznek olyanok, akik ezt tudják majd valamire használni, de az érdekes, hogy így 2010 után jóval még mindig azt gondoljuk, hogy ez egy e-learning tananyag. Persze, a definíció értelmében biztosan az, ugyanakkor a célközönség és a világunk megváltozásait vajon mikor érik be az e-learning fejlesztések? Mikor mondjuk ki már végre - nem viccesen -, hogy rendben, persze, de azért ez elég 2002-es már.

Bevallom, régi, és eleddig be nem teljesült vágyam, hogy egy igazi, demokratikus, diákok által írt online diákportált hívjak életre. Többször is megpróbálkoztam pl. a DiákBlog felélesztésével, és nagyon sikeres is volt, de egész egyszerűen nem bírtam energiával, mert azért egy szerkesztőség életének a menedzselése nem kis feladat, akármennyire is alulról szerveződik. Nos, lehet, hogy nem kell tovább keseregnem, mert elindult a megtévesztően angol nyelvű Kidsnews nevű oldal ( IDE KATTINTVA látogatható meg), amely teret ad a diáktehetség kibontakoztatásának. Az érdekes kezdeményezés azért kérdéseket is felvet, pl. ha valaki Julius Caesar-ról ír egy cikket, akkor saját kutatások alapján dolgozott, vagy esetleg fordított, vagy több forrást használt-e? És ha igen, akkor fontos-e a források jelölése. Hasonló kérdések merülnek fel a képekkel kapcsolatban is, én egyetlen forrásmegjelölést sem láttam, pedig ezt hasznos lenne elsajátítani a helyenként akár 121 éves örök fiatal szerzőknek :) A legizgalmasabb számomra a valóban saját gyártásúnak tűnő tartalom, mint pl. egy interjú egy YouTuber-rel. Az oldal tehát adott, szerintem akár média szakkörök remek publikációs terepe is lehet, biztosan szívesen vesznek bármilyen érdekes, jó minőségű tartalmat.

Remek kis oldal indult világhódító útjára, a neve Álhírvadász, és legalábbis Záhonytól Gyékényesig biztosan igényt tarthat minden médiát olvasó vagy azzal az oktatásban foglalkozó figyelmére ( IDE KATTINTVA érhető el az oldal). Összesen négy szintet járhatunk be, Kezdőtől a Szerkesztőn át az Oknyomozóig. Az úton azt kell kitalálnunk, hogy vajon az elénk rakott hírek valódiak, vagy netán álhírek. Nekem tetszik, hogy valódi álhírekkel dolgozik a játék, azaz a gyakorlatban azonnal hasznosítható tudást ad. Aki a TanárBlog rendszeres olvasója, vagy csak a múlt héten is erre vetette az internet tengere, egy kicsit hasonló, angol nyelvű álhír-tinderrel találkozhatott (ITT). Hasznos vadászatot kívánunk!

Nem szoktunk ún. listicle-t ajánlani, de ez a mai lista kivétel, mivel zseniálisan működött az órán, és tökéletes anyag képleírás gyakoroltatására. Nem másról van szó, mint a helyenként elég vicces Bored Panda egy gyűjteményéről (ITT TALÁLHATÓ), ahol rajzfilmek logikájját kérdőjelezik meg - jogosan. Olyan képeket gyűjtöttek össze, ahol pl. Minnie egér megijed egy egértől, vagy Donald kacsa családja éppen egy sült csirkét eszik, netán azon gondolkodhatunk el, hogy Tarzan a dzsungelben hogyan és miért ilyen szépen frissen borotvált, vagy éppen Hamupipőke esetében hogyan lehet az, hogy aza méretű cipő csak pont rá jó az egész országban, és egyébként is, elég furcsa, hogy a herceg szerelmes lesz, de elfelejti az arcát annak akiért rajong. Rengeteg kép van, én tízet használtam fel közülük az órán, tökéletesen bevált. Bár a feliratok angolul vannak, a képeket bármilyen nyelvórán fel lehet használni, sőt, érdekes lehet médiaismeret órákon is talán gondoltébresztőnek.

A Factitious oldalán (IDE KATTINTVA található) nagyon egyszerű, mégis meglehetősen nagyszerű játékot játszhatunk haladóbb angolos csoportjainkkal. Egymás után kapjuk a rövid cikkeket, és nekünk azt kell eldöntenünk, hogy álhírről van szó , avagy sem. Három kör van, 5-5 cikkel. Érdemes megnézni, hogy mely jelek árulkodnak az álhírekről, esetleg kereséssel lehet pár tényt ellenőrizni, a forrást elemezni. Hasznos, érdekes, izgalmas, és sajnos nagyon aktuális.