Komoly kérdés, hogy ki, hogyan és mire használja fel az adatainkat. Egy remek felmérésben azt próbálták felmérni, ohgy egyes weboldalak felhasználási feltételei mennyire bonyolultak, és ehhez különböző könyveket hoztak példaként, illetve azt vizsgálták, hogy menniyre hosszúak ezek. Mint kiderült, az AirBNB-ről téjékozódni annyi, mintha Kant A tiszta ész kritikája című méltán híres művét próbálnánk értelmezni. A kérdés a gombamód szaporodó AI alkalmazások iskolai terjedésével még élesebbé vált hiszen hogyan is várhatnánk el egy tanártól, hogy órákat töltsön érthetetlen jogi szövegekkel, és azokból kiszálazza a diákjaira esetleg veszélyes részeket. Természetesen van másik megoldás is, egy egyszerű, elég üzembiztos, és 2 perc alatt kivitelezhető módszert mutatunk a lapozás után!

Az iskola vége, vagy új paradigma? Hatékonyan segíti a tanulást, vagy egyszerűen egy újabb eszköz a csalásra? És ezzel együtt feladat a tanárnak, hogy kiszűrje az AI-val megírt házi feladatokat, és beadandókat - mintha nem lenne elég feladata, dolga manapság! A mesterséges intelligencia iskolai használata a határtalan optimizmus és csodavárástól egészen az apokalipszis vizionálásáig sokfajta reakciót vált ki az oktatás körül élő és dolgozó emberekben. A diákok gyakran azt gondolják, hogy ezentúl nem kell már esszét írni, fogalmazni, sőt olvasni sem. A tanárok rettegnek a sok AI-val megírt beadandótól, vagy lelkesen keresik azokat az alkalmazásokat, ahol egy perc alatt, egyetlen mondatból óravázlatot ír nekünk egy mesterséges intelligencia. Az oktatás irányítói remek eszközt láthatnak az AI-ban, hiszen egyszerű tömegtermelésre kiválóan alkalmas, és viszonylag olcsó. Ja, és nem kérdez vissza, nem gondolkodik. Egy magyartanárt nehezen lehet esetleg arról meggyőzni, hogy lelkesedéssel tanítsa Herczeg Ferencet, egy AI alkalmazással nem lesz ilyen problémánk. És aztán itt vannak azok a cégek, akik megérezve, hogy az AI valami egészen új, izgalmas, és sokoldalú, az alap AI modellekre építve, és azok technológiáját használva oktatási alkalmazásokat készítenek - napok alatt, ezrével. Ebben az írásban ezeknek az előnyeit, veszélyeit járjuk körbe, sok gyakorlati tippel, amelyek segítenek eligazodni a sokezer AI alkalmazás dzsungelében.

Amióta megjelentek a nagy nyelvi modellekre épülő mesterséges intelligenciák, a ChatGPT és társaik, szinte mindenkiben az a kérdés motoszkál, hogy vajon mennyire okosak ezek a rendszerek. Papagájok csupán, amik értelem nélkül ismételgetnek dolgokat vagy valami olyasmi van mögöttük, ami hasonlít az emberi gondolkodásra. Egyáltalán hol van a különbség a gondolkodás és aközött, ami pontosan úgy néz ki, mint a gondolkodás? Erre egyhamar nem fogunk tudni válaszolni, de egy érdekes kísérlet eredményét megosztjuk.

A 21. századi iskola egyik fontos jellemzője, hogy a tanulást minél jobban közelítsük a valósághoz. Ahelyett, hogy mindenféle kitalált feladatokat adnánk a diákoknak, amik leegyszerűsítve tartalmaznak olyan elemeket, amikről az adott tudomány szól próbáljuk meg valós helyzetekbe helyezni a gyerekeket és ott kapnának lehetőséget a megfelelő képességek elsajátítására. Ezzel párhuzamosan a tudományban is egyre kiemeltebb szerepet kap a laikus kutatás, vagyis citizen science, amikor bárki bekapcsolódhat egy kutatás adatgyűjtésébe vagy akár az adatok feldolgozásába is. Az ilyen projektek kiválóan alkalmasak lehetnek arra, hogy bevigyük őket a tanításba, valós kontextust teremteni a tanulásnak.

Gondolom, sok rajztanár kattintott ijedten a cím láttán - eljöt hát az iső, az ő munkájukat is elveszi a mesterséges intelligencia? Nem, nem fogja (legalábbis a ma bemutatott eszköz nem). Ellenben elég vicces, viszonylag könnyen és izgalmasan működik. Annyit tud, hogy az általunk rajzolt 'béna' vázlatból rengeteg stílusban készít rendes, szép képeket. De ezzel az is történik, hogy ahogy nézzük, hogyan alakul az 'igazi' kép, folyamatosan segít az alkalmazás abban, higyan lehet a megadott stílusban jobban rajzolni. És valóban, csak 15 perc után sok dolgot tanultunk belőle.

Nem is olyan régen azt kezdték el mondani szakértők, hogy a jövő 'írástudása' a prompting lesz, azaz annak a képessége, hogy a mesterséges intelligenciától úgy kérdezzünk, hogy a lehető leghasznosabb választ kapjuk. Ezt egyre kevesebben hiszik ma már, mivel olyan gyorsan fejlődik ez a terület, hogy valószínűbb, hogy egy éven belül akár az AI-k már lesznek annyira intelligensek, hogy képesek lesznek sokkal hatékonyabban olvasni az 'intencióinkat', így a prompt-nak nem lesz akkora szerepe. Mindenesetre most még nagyon fontos, hogy tudjunk jó promptokat írni, így hát most összegyűjtöttünk néhány hasznos 'előregyártott' prompt-ot, amit tanárként érdemes lehet kipróbálni - nekünk működtek (inkább többé, mint kevésbé).

A földrajz tanítás elengedhetetlen része az atlasz nézegetése, lapozgatása, a diákok úgy kapnak valamiféle képet arról, hogy miként is helyezkednek el a dolgok a Földön, ha sokat nézik a térképet, de talán még jobb, ha dolgoznak is vele. Ilyen interaaktív térképes feladatokhoz lehet hasznos, ha az ásványkincsek, ipar klasszikus jelöléseit maguk tudják elhelyezni, nem csak látják, hogy hol van. Ehhez készítettük el a hagyományos jelek grafikáját svg állományban. Ez a fájl remekül szerkeszthető az ingyenes Inkscape programmal, ezután kinyomtathatjuk például öntapadós lapra, vagy felhasználhatjuk digitális feladatokhoz is.

A valós problémák használata a tanításban a 21. századi pedagógia egyik sarokköve. Ahogyan az információforrások száma egyre nő, az iskolának tudatosítania kell a diákban, hogy mindaz, amit megtanul, azok a képességek, amiket elsajátít valóban használhatóak, ha ezt nem teszi, biztosan elveszti a diákok figyelméért folytatott versenyt. A modern technika ráadásul segít abban, hogy a bonyolultabb kérdések is megközelíthetőek legyenek a gyerekeknek, ma már nem kihívás egy egyszerű robotot megépíteni és programozni, valós idejű adatokat szerezni a világóceán hőmérsékletéről vagy akár rakétakilövéshez ideális légköri körülményekről. A Microsoft által publikált óravázlatban (IDE KATTINTVA) egy olyan foglalkozást kapunk (angolul), amiben adaelemzéssel dönthetik el a diákok, alkalmas-e az időjárás a rakéta indítására. Ehhez maguk készítenek el egy gépi tanulásos algoritmust is.

A Google térképre fejlesztett elég vicces, és pl. angolórán jól használható alkalmazást ajánlunk ma! Egyszerűen megtanulható, hiszen egyetlen kattintás, és már indul is a vicces nyelvóra. A lapozás után mutatunk órai felhasználásra is elvihető példákat.

Hogyan változik világunk az AI hatására, elveszi-e a munkánkat, mit tesz a tartalomfogyasztással? Az egyik előrejelzés (és ez már most kezd valóság lenni), hogy erősen növeli majd a zajt az olyan platformokon, mint a Facebook. Ha eddig elegünk volt az influenszerekből, gondoljunk bele, mi lesz velünk ha ‘Influenszernek látszó’, AI-val előállított ál-tartalmakat nézhetünk naphosszat. A különbség az, hogy egy szimpatikus (vagy éppen idegesítő) influenszer évek alatt építi fel magát, amíg az AI-val generált ál-influenszer-ből naponta ezret is készíthetünk, és onthatják magukból a szintén AI által generált ál-tartalmat.

Ember legyen a talpán, aki elsőre megmondja majd a különbséget! Nézzük meg egy egyszerű, és még nem AI-val automatizált példán egy olyan témában, amivel mi is sokat foglalkozunk. Tegyük fel, hogy szeretnénk egy ‘blognak’ tűnő oldalt készíteni, ahol ‘tartalmakat’ osztunk meg. Legyen a téma a mesterséges intelligencia, vagy általában a tudománykommunikáció. Mit kell tennünk? Egyszerű: a) keressünk ilyen tartalmakat, b) ezeket másoljuk be a ChatGPT-be, ott adjuk utasításba, hogy egy ‘összefoglalót’ készítsen belőle, majd pl. egy blogspot oldalon tegyük közzé. Kipróbáltam, egy ilyen oldalt semmiből létrehozni, majd 3 cikkel feltölteni (képekkel), nekem pontosan 10 percbe telt, és semmilyen szaktudást nem igényelt (mondjuk ahhoz, hogy saját tartalmat írjak, már kellett volna, de erre ugye nem volt igény). Az ál-blogomat Fake AI az Iskolában néven el is indítottam (ITT TALÁLHATÓ.

A nagy probléma ezekkel az egyre könnyebben előállítható, vagy összelopott ál-tartalmakkal az, hogy elsőre nehéz megkülönböztetni őket a valódi szakmai írásoktól. Íme néhány intő jel: a) nincs feltüntetve, hogy ki üzemelteti, írja az oldalt, vagy nem valódi emberhez vezet a link,

b) túl sok a poszt (napi 8 cikket nem lehet megírni, hacsak nincs komoly szerkesztőség - akkor viszont rendes tartalomkezelő lenne az oldal mögött, nem egy ingyenes blogmotor),

c) lopott tartalmak, pontatlan hivatkozás (pl. a Medium.com remek oldalról előfizetős tartalmak utóközlése (engedély nélkül),

d) egyes AI alkalmazások marketing szövegének teljes átemelése mindenféle kritikai elemzés nélkül, ami azért veszélyes, mert nem annyira egyértelmű szakmailag, hogy például az esszék javítását érdemes-e kiszervezni egy AI-nak (mi kipróbáltuk, és már írtunk is róla),

e) pongyola szerkesztés, kiemelések hiánya, gyorsan összedobott, beemelt szövegek. Természetesen ez még a ‘kézműves’ ál-portál, jönnek nemsokára a valódi, profi módon megszerkesztett, és már más szakemberek írásain tréningezett nagy nyelvi modellek), akik gondolkodás nélkül, és 10 mp alatt köpnek ki egy ‘szakmai’ cikket. Mi pedig kapkodhatjuk a fejünket, és egyre elkeseredettebben keressük majd az igazi, primer, emberi szakmai tartalmakat, amelyek sokkal nehezebben lesznek megtalálhatóak, elérhetőek, ugyanakkor rendkívül felértékelődnek majd.

Azt vizionálják szakértők, hogy kettéválik majd a világ, és ebben a fő szempont az alkalmazkodás képessége lesz. Hajlandóak vagyunk-e végighallgatni egy Bruce Springsteen számot akkor is, ha a szövege éppen nem tetszik, vagy a Spotify AI szolgáltatásával generáltatunk magunknak a hangulatunknak megfelelő, Springsteen stílusában AI-val megírt számokat? 2023-ban, meglepő módon, ismét több bakelit lemez fogyott, mint CD. Az emberek egy része ragaszkodik majd a (máshogyan) minőségi, emberi tartalmakhoz, ám ezek lassabban, sok munkával, és szakértelemmel állíthatóak elő.

A többséget pedig (a jóslatok szerint) elsodorja tömeggyártott, ellenállhatatlan mennyiségben ránk zúdított ál-tartalom. Ebben a hatalmas zajban pedig tartalomfogyasztói oldalon rendkívül felértékelődik a kritikai gondolkodás - ne kezdjünk el kommentelni egy bármilyen megosztott poszt alá, először nézzük meg a forrást, és döntsük el, hogy megfelel-e azoknak a szakmai alapkövetelményeknek, amely vitaképessé teszi egyáltalán a tartalmat. Ha nem, akkor lépjünk tovább, különben gyorsan belecsúszhatunk a tomboló középszer vortexébe.