A Mintaiskola program kezdetekor az egyik izgalmas innováció az e-mentorálás bevezetése volt az iskolában. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogyan működik, még senki sem tudta, de Diós Orsi kollégánk magára vállalta a szervezést, koordinációt (ami az egyeztetések, diákpárok kialakítása mellett azt is jelentette, hogy noszogatta a tatárszentgyörgyi gyerekeket, hogy lépjenek be az online órára). Nagy segítség volt, hogy a most már 10 éve működő E-tanoda alapítvány módszertanát tudtuk használni, így gyorsan lettek a rákóczis gyerekeknek mentoraik (gimnazisták vagy egyetemisták), akikkel minimum fél éven keresztül heti egy alkalommal egy meghatározott tantárgyból tanulnak, dolgoznak közösen, és megpróbálnak haladni. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2025-ös tanév kezdetéig az elmúlt két évben átlagosan 6-7 tanuló vett részt a programban, és 370 (!) órán át dolgoztak együtt a gyerekek.

A mentorálási program hatalmas sikere, hogy bár idén a A Mintaiskola pályázati háttere megszűnt, az iskola, és a szervező pedagógus úgy döntött, folytatják, és továbbra is biztosítják a tanulók számára ezt a lehetőséget (az iskola lelkesedésén felül már csak azért is, mert volt, ahol a szülő is betelefonált, hogy idén akkor mi lesz az ő gyermekével. Ennél jobb visszajelzést pedig nem is kaphattunk volna.

Az E-tanoda lényege: egy hátrányos helyzetű tanulót összepárosítanak egy tenni akaró gimnazistával, és a TEAMS platformján keresztül heti mentorálást végeznek. A mentorok felkészítőn vesznek részt, módszertani szupervízión vesznek rendszeresen részt, ahol folyamatos, komoly szakmai segítséget kapnak ahhoz, hogy minél hatékonyabban tudják a leszakadó tanuló munkáját segíteni.

Az E-tanoda érdekes módon épült be a tatárszentgyörgyi Rákóczi Baptista iskola esetében, hiszen itt a felzárkóztatás mellett kifejezetten nagy igény mutatkozott a tehetséggondozásra is. Azaz nem a bukás, vagy a rosszabb jegyek elkerülése volt gyakran a cél, hanem az egyes tantárgyakban a tehetség kibontakoztatásának elősegítése. Idén már olyan diák is van, aki azt kéri, hogy ne csak egy tantárgyból, hanem kettőből is legyen mentora, vállalva ezzel a dupla terhelést délutánonként.

Természetesen nem ment könnyen a rendszer bevezetése, meg kellett szokni a gyerekeknek, hogy önállóan belépnek (délután, iskolaidőn kívül) a TEAMS-be, és ott bizony nem játék, hanem tanulás van - még ha másképpen is, hiszen a kortárs segítők máshogyan tudják ezeket a gyerekeket megszólítani. Gond volt az eszközök biztosítása, idén már tud az alapítvány segíteni, de van két mentorált, aki saját maga vállalta, hogy eszközt szerez be, és internetet a mentoráláshoz, csak legyen. Bár nem feltétlenül része a programnak, és az E-tanodán belül erre nincs (vagy csak közös rendezvények keretében lehet) lehetőség, és alkalom, szövődtek barátságok is, és a mentorálás végeztével kapcsolatban maradtak, akár barátként találkoztak a helyi gyerekek a budapesti mentoraikkal. (Az E-tanoda 2025-ben az OTP Oktatási Innovációs Díj Középiskolai ketagóriájában Arany Fokozatú díjat nyert rendszeréről, és a mentorálás folyamatáról IDE KATTINTVA lehet részletesebben tájékozódni).

Összefoglalva talán mára elmondható, hogy az E-tanoda kifejezetten hatékonyan és pozitívan talált helyet saját magának a Rákóczi életében. Ezt az eredmények is igazolják, hiszen a mentoráltak azokból a tantárgyakból, amelyből segítséget kaptak, sikeresebbek lettek, javítottak az érdemjegyeiken is. Sikerült tehát egy újabb, olyan programelemet elindítunk, amely minden bizonnyal képes lesz gyökeret verni az iskola életében, és hasznos támogatója lesz az iskolában zajló pedagógiai munkának.

A program az a RRF-MMSZA-1.0.0.1-23-2024-00001 Mintaiskola modellprogram megvalósítása Tatárszentgyörgyön keretében valósul meg.

Az egyik nagyon fontos felismerés az volt az iskolában, hogy az 1-től 5-ig érdemjegyekkel történő értékelés nem képes pozitívan motiválni a gyerekeket (ez nem csak itt, hanem általában igaz, nem nagyon nehéz levezetni az érdemjegyek - fekete kalapos gamifikáció között a párhuzamokat. Szóval az iskola közössége egy innovatív gondolatot próbált a gyakorlatba ültetni: mi lenne akkor, ha gamifikált értékelési eszközöket használnánk, és nagyon hangsúlyt fektetnénk a formatív értékelésre? Ebben az írásban egy történeten keresztül próbáljuk bemutatni, ilyen az, amikor egy iskola támogató közegként segíti a pedagógusok innovációját.

A történet ‘hőse’ Antal Márta, második osztályos tanító a Tatárszentgyörgyi II. Rákóczi Ferenc Baptista Általános Iskolában. Az iskolában rengeteg újdonság, innováció indult el, ezek egyik eleme az értékelés újragondolása, a ‘gamifikáció’, (mint értékelési rendszer, nem mint játékok a tanórán) akár rendszerszintű bevezetése. A bevezetéshez a lehetőségek, a képzés, és a szakmai segítség adott volt, de a végső elrugaszkodást a pedagógusoknak kellett elvégezniük. Ami nem is olyan könnyű, hiszen a hagyományos dolgozat, röpdolgozat, felelés paradigmából egy olyan rendszerbe csöppentek, ahol a diákok munkáját, haladását, hozzáadott értékét jelezzük vissza folyamatosan - így téve igazságossá az értékelést.

Amikor a gamifikáció bevezetéséről kérdeztem Mártit, elmondta, hogy először tartott tőle, hiszen 2. osztályban még kicsinek tartotta a gyerekeket hozzá. Most, már a harmadik tanulási időszakot tervezve arra jött rá, hogy adaptálva a gyerekekhez kiválóan működött a gamifikált értékelési rendszer, (ahol egy időszakon belül a tanulók pontokat gyűjtenek az elvégzett feladatokért, kihívásokért. A cél pedig az, hogy az időszak végére elérjék a legmagasabb szintet, amit egy egyre magasabbra épülő ház szimbolizál). A kulcs az, hogy nem adott ezért a gyerekek kezébe digitális eszközt, mivel erre nem is volt szükség, ugyanakkor a pontok vezetése, a fejlődés bemutatása, visszajelzése napi szinten történt az órákon, és a diákok megnézhetik, láthatják, hogyan épül a házuk, de mindez nem jár digitális eszközhasználattal.

Szintén érdekes, és némi meglepetés volt Márti számára, hogy a gamifikáció adta lehetőségek, az értékelés menete nem idegen az addigi pedagógiai gyakorlattól, hiszen rengeteg dolgot már addig is csinált, csináltak. Ami újdonság volt, az a keret, amit a rendszer mindehhez biztosított, sok kis elem hirtelen a helyére került, és azok így sokkal hatékonyabban, egységesebben tudtak működni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek nagyon gyorsan megértették, hogyan működik a rendszer, és azzal, hogy sok-sok választásuk van, szívesebben is dolgoznak. És ami még fontosabb, lényegesen többet. Márti felidézte, hogy az első tanulási időszakban egy viszonylag nehéz, meseírás feladatot adott a gyerekeknek (választhatóan), és még aznap este felhívta az egyik kisgyerek szülője, hogy mi történik az iskolában, mennyi a házi feladat, mert a kisfia, mióta hazajött, egyfolytában ír és rajzol.

Fontos, hogy az iskolában a tanárok többsége használja a gamifikációs értékelési rendszert, így komoly támogatást nyújthatnak egymásnak. A bevezetéshez egy mentort kapott az iskola a fenntartótól (ez én voltam, és már lassan 2 éve járok az iskolába rendszeresen, tanítani, és mentortanárként), aki segített a kezdeti lépések megtételében, ami sokat segített. Azóta már egymást támogatják a kollégák, és egyre többen merik ezt a lépést megtenni, már majdnem minden évfolyamon működik a gamifikált értékelési rendszer.

Nemsokára újabb fejezettel jelentkezik a Tatárszentgyörgyi krónikák, annak a történet, hogy egy iskolában hogyan vetette meg a lábát a pedagógiai innováció. Hogy mi működött, mi nem, mit tettek, milyen sikerek, nehézségek, küzdelmek voltak (vannak) az úton. Ha megtetszett a hely, és szeretnéd magad te is kipróbálni pedagógusként, keress meg minket, lehet, hogy pont te hiányzol a tantestületből - és a gyerekek életéből (a TanárBlog Facebook csoportban, vagy akár a tanarblog (kukac)gmail(pont)com címen is érdeklődhetsz!

A program az a RRF-MMSZA-1.0.0.1-23-2024-00001 Mintaiskola modellprogram megvalósítása Tatárszentgyörgyön keretében valósul meg.