Március 14. a Pí nemzetközi ünnepe (3,14 ugyebár), amit a mi iskolánkban már egy ideje vicces és komoly módon meg is ünneplünk. A diákok mindenféle matematika feladatokban mérhetik össze a tudásukat. Tulajdonképpen a matematika ünnepéről van szó. Eszembe jutott, hogy akár ki is nyomtathatnánk a pít. Így született a győztes csapatnak járó medál, ami az irracionális szám első 100 számjegyét ábrázolja. Az egyes oszlopok magassága az adott helyen levő számjegyek nagyságát mutatja. A medálokat az iskola 3D nyomtatójával készítettük el. A nyomtatáshoz szükséges fájlok IDE KATTINTVA érhetők el.

Nemrég írtunk egy olyan négy órás kurzusról, ami lépésenként vezeti be a diákokat a 3D tervezés világába, mindezt természetesen a porgramozás tanításával is vegyítve (ITT). Azóta megismerkedtem egy új programmal, amivel tovább lehet bővíteni a 3D-s palettát. Az OpenJSCAD (ITT TALÁLHATÓ) a korábban ismertetett OpenSCAD alapjaira épül csak szintaxisában teljesen a Javascriptet követi. Igazi érdekessége, azon túl, hogy böngészőből is működik, hogy a Scatch-hez hasonló blokkoból is programozható, ami remek bevezető lehet a 3D tervezéshez és a programozáshoz egyaránt.

Szerencsére egyre több iskolába kerül 3D nyomtató, persze nagy kérdés, hogy mihez kezdenek vele. Hiába nagyszerű eszköz, érdemes átgondolni, miként vezeti be az ember. Adja magát az ötlet, hogy valamelyik gyűjteményes oldalról töltsünk le modelleket és azokat nyomtassuk (ilyen oldal például a Thingiverse vagy a Sketchfab), de ez könnyen lehet zsákutca, nem fejleszti sem a mérnöki szemléletet, sem a kreativitást. Az utolsó tanóráin kipróbáltam mennyit tud megtanulni a 3D modellezésből néhány érdeklődő 14 éves, ha van rá négy tanóránk. A feladatuk az volt, hogy tervezzenek hóembert, de ehhez fokozatos egyre nehezebb programokat használtunk. A hóember mindenkinek ismerős és egyszerű forma, amit könnyen lehet fejleszteni, bonyolítani.

Baranyai István kollégám írt arról a nyáron (ITT), hogy hogyan csinált mikroszkópot a mobiltelefonjából. Nem kellett hozzá más, csak egy kiszolgált DVD-lejátszó (a CD is jó), amiből kiszedte a lencsét, meg egy szilikon karkötő. Mivel sikerült nekem is szereznek egy rossz optikai meghajtót, gondoltam, magam is kipróbálom. Sajnos azonban csak egy nagyon öreg karkötőt találtam, ami azonnal darabokra foszlott. Szerencsére ott áll a munkára kész Craftbot+ nyomtató, így az OpenSCAD programmal pár perc alatt terveztem is egy tartót a lencsének.

Szerettem volna molekulákat modellezni a diákokkal, de a modellező készletek nagyon drágák. Miét ne nyomtathatnék magamnak valamilyet. gondoltam, ha már itt ez a 3D nyomtató. Az is eszembe jutott, hogy ennyivel jobb lenne, ha a pálcikák helyett tényleg valamiféle vonzás kapcsolná egybe az atomokat. Erre jó ötletnek tűnt a mágnes, de az persze megint egy nehézség, hogy akkor a pólusok határozzák meg, hogy mi mivel tud kapcsolódni és így nem könnyű bármit bármivel kapcsolni. Azért csak nekiláttam tervezni, gondolkodni.

Aki követi egy ideje az oktatástechnika fejlődését, tapasztalhatta, hogy szinte mindig valami olyan divatos dolog, valami ez a tuti technikai eszköz, amiről úgy gondolják, hogy alapjaiban fogja megrengetni a technikát. Emlékezhetünk a szavazórendszerek tündöklésére és bukására, de az interaktív táblák sem repítették hirtelen a jövőbe az osztálytermeket, hiába kerültek be sok iskolába. Jelenleg az egyik ilyen potenciális messiás a 3D nyomtatás. Szerencsénk volt és kaptunk egy hazai fejlesztésű és gyártású eszközt az iskolába a Craftunique jóvoltából és azonnal használatba is vettük. Jelenleg három olyan területet látok, ahol ez az eszköz jó szolgálatot tehet a tanításban és szépen sorban írok is majd ezekről. Elsőként arról lesz szó, hogy a tanár miként tudja használni szemléltető anyagok készítésére és példákat is mutatok arra, hogy eddig mire használtuk.