Nincs hangosabb és fontosabb kérdés a 2024-es tanév kezdetekor, mint a mobiltelefonok használata, szükségessége, elvétele, 'tiltása', korlátozása. Ebben sokan (mi is) és sokszor megnyilvánultak, én most arra gondoltam, hogy nem jogi (jogos-e), logisztikai (kivitelezhető-e) vagy éppen emberi jogi (alapjog-e a telefon), netán közgazdasági (ki fogja kifizetni a megrepedt képernyőt) oldalról közelítenék, hanem megpróbálom azt körüljárni, hogy mire is lehet használni a telefont, és valójában mire használják az iskolában. Ehhez a Tanárblog Facebook csoportjában kértem tippeket, ahol a digitális pedagógia és a tanítás iránt elkötelezett pedagógusok beszélgetnek egymással - igen aktívan! - így nem csoda, hogy 1 nap alatt közel 100 válasz jött, sok kommentben 3-4 felhasználási mód is. Ezekről szeretnék most szólni, de úgy, hogy mindezt hozzákötöm az iskola digitalizációjának szintjeit leíró, ismert és bevett ún. SAMR modellt, és megpróbálom meghatározni, hogy az iskolai mobilhasználat jellemzően melyik szinten van jelen, 'bővíti', vagy 'átalakítja' a tanítás folyamatát. Mindegyik szintnek két al-szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. lássuk hát, mire jutottam.

Most, hogy az iskolák egyre több digitális eszközt kapnak, elkerülhetetlen, hogy szó essen a módszertanról, és arról, hogy az órán ezeket az eszközöket hogyan is lehet használni. Itt, a TanárBlogon, igyekszünk minél több adatot, tanulmányt - ha úgy tetszik, jó gyakorlatot - összegyűjteni és megosztani. Ilyen például a Telenor által pár éve indított Hipersuli program, ahol tejes osztályokat szereltek fel digitális eszközökkel (tabletekkel), és ezek hasznosulását mérték. Akit ez érdekel, IDE KATTINTVA a tavalyi évben készült részletes kutatás eredményei közül szemezgethet, míg ITT egy digitális eszközökkel megtartott óra anekdotikus leírását találhatjuk.

Az iskolák digitális transzformációja - úgy tűnik - egy idő után elkerülhetetlen lesz, és erre mintha kormányzati szintű elköteleződés is lenne. A 2018 januárjában tartott londoni BETT Show-n, a magyar pavilonban erről az oktatás és a digitális jólét program prominens képviselői erről tettek hitet és tanúbizonyságot. Az is elég jól látszik, azonban, hogy arról, hogy ennek melyek is lehetnének a pontos lépései, még keveseknek van fogalma. Az mindenesetre biztos, hogy az iskolák eszközparkját fel kell készíteni erre. Szintén a BETT Show-n akadtam rá arra a számítógépre, amelynek a képe a cikkben is szerepel. Ez a régi jó Classmate PC új köntösben. Érintőképernyős, elég erős az iskolai használathoz, van hozzá aktív toll, és hibrid, azaz tabletként is használható. A csúcskategóriás példány pedig összesen 250 dollár, azaz a mai árfolyamon 62 000 Ft! Ez több, mint kedvező ajánlat, és ezzel már érdemes lehet érdemben is számolni. Ha egy osztály felszerelése 10-15 géppel 2-3 millió forint, az eleve elvetendő, de ugyanez 700 000 forintért már jó üzlet lehet. Szintén elképzelhető, hogy erre az áldozatra akár egyre több család is hajlandó lehet, hogy a gyereke saját géppel tudjon dolgozni. Látszik tehát, hogy bár rengeteg az akadály és a nehézség, a világ egyre inkább arrafelé halad, hogy biztosítsa a feltételeit a digitális transzformációnak.