AI mint botránykő - és kifogás
21. századi tanár - 2025. június 30.
Nap mint nap újabb területeken, illetve életünk akár legeldugottabb szegmenseiben tűnik fel az AI, és okoz hol fennakadásokat, hol simán változásokat. Most egy viszonylag kis jelentőségű elemét emelném ennek ki, ami mégis lehet a későbbiekben fontos. Ebben a cikkben az AI mint kifogás jelenik meg!
Történt még a 2024-25-ös tanévben, hogy az egyik konfrencián, ahová meghívtak, a szekcióvezető azt a vicces gag-et találta ki, hogy a bemutatókat AI-val íratja meg. Ebből persze az lett, hogy engem pl. 'pedagógiai megmondóember'-ként mutatott be, ami számomra kifejezetten sértő, hiszen nagy erőkkel próbálunk a szakmaiság talaján állni itt, a TanárBlogon. De igazából az eset mindegy is, de a belőle fakadó tanulságok érdekesek lehetnek.
1 Ismerve az illetőt (akinél jóindulatúbb, kedvesebb ember kevés van), ő maga ilyet soha le nem írt volna - sem rólam, sem másról. Annyi történt, hogy a humort, a viccet, a 'jófejséget' kiszervezte az AI-nak, aki úgy volt jófej, ahogy ő nem lenne - ettől kissé hiteltelenné is vált az egész - ha úg ytetszik, nem volt 'önazonos'.
2 Látszott, hogy NEM szerkesztett szöveget olvasott fel a beszélő, hanem kimásolta, és felolvasta, amit az AI írt. Itt azzal szembesülhetünk, ami az AI egyik legkomolyabb közvetett veszélye - bár tudjuk, és tanítjuk is, hogy egy AI által generált szöveget többször, és alaposan át kell nézni (mégpedig erősen kritikus szemmel), amikor az output előttünk van, nem ezt tesszük. Sokkal inkább szúrópróbaszerűen belenézünk, és ha kb. jó, akkor inkább hagyjuk. Egész egyszerűen az ellenőrzésbe ölt idő és energia nem tűnik jó befektetésnek ahhoz képest, hogy mennyivel lesz jobb a végső termék. Pedig ez nem így van. Nagyon torzít például stilisztikailag, és annak ellenére, hogy egy AI chatbot tud hozzák alkalmazkodni, ha régóta használjuk, mégsem olyan lesz, amit mi írtunk, gondoltunk volna.
3 Közhelyesség: a legsablonosabb amerikai filmekben szoktak úgy ironizálni bárhol beszédet mondó embereken, hogy úgy kezdik, hogy pl. 'a Webster szótár úgy definiálja a házasságot, hogy ...' (egy esküvőn). Ez az embematikus 'ciki' beszéd jellemző kezdése. Kezdem azt gondolni, hogy iskolai ünnepélyeken, bárhol, ahol nyilvánosan meg kell szólalni, a 'megkérdeztem a ChatGPT-t' hasonló kiszálássá kezd válni. Nem utolsósorban azért, mert jól sejthető, hogy középszerű mondatok, gonolatok következnek.
És ami a legnagyobb gond, hogy ehhez mind asszisztálunk, és gyakran széttárjuk a kezünket: nem mi mondtuk, az AI. Azaz remek kifogássá is vált. Ezzel mintegy beismerve, hogy pont az a krikitai szemlélet hiányzik belőlünk is, amit másokon oly gyakran számokérünk. Azaz, lehet, hogy nem árt, ha a konferenciákon még emberek mutatnak be embereket.
