Ugyan egy ideje már lehetett tudni, hogy a művészettörtnet mint tantárgy kikerül a középiskolákból és a választható érettségi tárgyak közül, mégis nagy felháborodást keltett a felismerés, hogy ez tényleg így lesz. Érdekes módon a mozgóképkultúra és médiaismeret kikerülése a tantervekből nem vert ekkora hullámokat, pedig nehéz amellett érvelni, hogy miért felesleges manapság egy diáknak megtanulnia azt, hogy miként kell tájékozódni a rázúduló információtömegben. A művészettörténet azonban más, nem olyan modern huncutság, mint a média, ezt még Eötvös József vezette be a középiskolákban, írják mindenhol. (Bár ennek nyomát az 1871-ben Eötvös által benyújtott, majd 12 évvel később elfogadott törvényben nem találtam.) Míg a TanárBlog nehezen lenne azzal vádolható, hogy a jelen oktatáspolitika rajongója lenne, mégis azt gondolom, nem baj, ha megszűnik ez a tantárgy. Vagyis pontosabban: nem az a baj.

Hosszas webtúrás után is csak annyit sikerült megtalálnom, hogy 2021-ben 211 tanuló érettségizett ebből a tárgyból, amiről tudni kell, hogy választható tantárgyként van jelen a középiskolák utolsó két évében és messze nem volt mindenhol lehetősége a diákoknak arra, hogy ezt a tárgyat válasszák, még ha szerették volna is. Ennek alapján a barbárság új korszakát látni a tárgy megszüntetésében kicsit erős következtetésnek tűnik. A felzúdulásban tetten érhető a magyar oktatás egy másik kifejezetten avítt tulajdonsága is, a tantárgyizmus. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valami akkor van jelen az iskolában, ha tantárgy és lehetőség szerint még jegyet is kapnak belőle a diákok, sőt, ha lehet még érettségizni is kötelező belőle. Ez lett szegény komplex természettudomány tantárgy veszte is, aminek az említésénél a felháborodás nagyja arról szólt, hogy akkor hova tűnik a kémia és a fizika.

Nagy verseny, hogy vajon mi lehet az a hagyományos iskolai keretekben, ami a legjobban távolítja azt el attól a fajta tanulástól és tanítástól, amit jobb híján 21. századinak szoktunk nevezni. Mindenki fel tudja sorolni, hogy milyen képességekre lenne szükség: együttműködésre, kezdeményezőkészségre, problémák felismerésére és megoldására, a tudásszerzés képességére és így tovább, majd mindenki felteszi a kezét, hogy de hát ez sajnos itt és ilyen keretek között lehetetlen. Merthiszen a NAT és a kerettanterv, az érettségi követelmények, az éves mérések, az óraszámok és az osztályozás és így tovább. Herkulesnek csak tizenkét feladatot megoldania, a 21. századi tanárnak ennél jóval többet kellene, de vajon melyik lehet az ősbűn, a hagyományos oktatásnak az a vonása, ami teljesen ellehetetleníti, hogy valódi tanulás és tanítás történjen az iskolákban?

Az utolsó héten az iskolámban témahetet tartottunk és arra a meggyőződésre jutottam, hogy az, ami leginkább akadálya a tanításnak a 45 perces tanóra. A témahét mifelénk azt jelenti, hogy az adott héten csak egy témával foglalkoznak a diákok, tehát nincsenek is klasszikus értelemben vett óráik, hanem minden tevékenység az adott téma köré szerveződik. A témát az adott évfolyam tanárai határozzák meg és ők azok, akik a hét menetrendjét is megtervezik. Érdekes látni, hogy mint a szirének hangja, úgy csábítja az embert a 45 perces frontális előadás lehetősége és alig van olyan témahét, ahol ilyesmi egyáltalán ne lenne. Pedig azokban az esetekben, amikor sikerül megszakítani ezt a keretet, egészen hihetetlen dolgokra képesek a diákok, így volt ez a mi Ki mit tud?-unk esetében is.

Az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladat nyelvtanároknak az érdekes beszédszituációk megteremtése. Hogyan lehet olyan oktatási helyzeteket teremteni a nyelvórán, amelyek segítségével könnyen tudjuk 'beszéltetni' a diákjainkat. Erről szól az alábbi cikk, egy konkrét projekt rövid leírásával, akár már a téli szünet utáni első órához az élmények feldolgozására. MInimális készülés - maximális hatékonyság! Jó szórakozást!

Sok vitát generál a házi feladat, mint iskolai műfaj. vajon van-e értelme, hasznos gyakorlás, és az iskolában megtanultak rendszeres, irányított konszolidációja, vagy csupán egy kínzóeszköz, amelyet kegyetlen tanárok találtak ki, hogy a gyermekek életét elviselhetetelenné tegyék. Nos, kétségkívül van ilyen és olyan házi feladat is, mi most arra válllkoztunk, ohgy egy meta kutatás segítségével megkíséreljük megválaszolni, hogy kell-e egyáltalán házi feladat, ha igen, akkor kinek, mikor, milyen munkát adjunk otthonra, illetve a kutatások eredménye alapján kimondható-e, hogy milyen a jó házi?

A micro:Bit legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy tulajdonképpen végtelen sok mindenre használható. Már maga az alap is nagyon sokrétű, de könnyedén csatlakoztathatunk hozzá egyszerű elektronikákat amikkel azután tényleg végtelen lehetőség nyílik meg. A legutóbbi adventi vásárunkon például egy lézeres céllövöldét készítettünk micro:Bitek használatával. Az eszköz, amit használtak, egy néhány száz forintos lézermutató volt, ezenkívül még szervó motorokra, fényérzékeny ellenállásokra, vezetékekre és ellenállásra volt szükség. A lapkák nélkül az egész ezer forint alatt megúszható. A vásáron hét órán át mindenféle fennakadás nélkül működött és minden látogatót elkápráztatott a játék.

A maker mozgalom ígérete az volt, hogy mindenki képes lesz majd megvalósítani az elképzeléseit. A 3D nyomtatás, a mikroelektronika, lehetőséget ad arra, hogy komoly ipari felszerelés nélkül is készülhessenek egyedi tárgyak, eszközök. Ezt segíti az is, hogy a maker mozgalom valódi, befogadó közösségként is működik. Tele van az internet szabadon letölthető tervekkel, oktatóvideókkal. Talán ennyiből is egyértelmű, hogy kevés dolog illeszkedik jobban a 21. századi pedagógia alapelveihez, mint a modern barkácsolás. Az ehhez szükséges eszközök egyre több iskolában is jelen vannak, de kérdés, hogy vajon mire mennek vele a diákok. Az én tapasztalatom az, hogy nagyon sokra. A mi iskolánkban, egy digitális tárgyalkotás szakkör keretében ismerkedhetnek meg ezekkel az eszközökkel. A diákok szeptemberben láttak először ilyesmit, kezdetben vektorgrafikával és lézervágással foglalkoztunk, majd jött a 3D tervezés, első lépésként a Tinkercad programmal.

Számomra is megdöbbentő volt, hogy milyen gyorsan kezdték el használni, milyen gyorsan kezdték el feszegetni a határait. Azt is gondoltam, hogy érdekes lenne, ha a munkájukat valamilyen külső megmérettetésnek is kitennék, hanem csak a tanáruk adna visszajelzést arra, amit csinálnak. A Printbles oldalon 3D modelleket gyűjtenek, mindenki megoszthatja másokkal a saját alkotásait. Időről időre különböző témákban versenyeket is hirdetnek, és az jutott eszembe, legyen egy ilyen pályázat a szakkör egyik feladata. Az aktuális verseny egy asztali zen kert elkészítése volt. A diákok mindegyike érdekes tervet készített, egy csapat egészen kitett magáért. A tervükbe egy arkhimédészi csavart is beépítettek, amivel kézi hajtású vízesés is volt a zen kertecskében. A modell összeállításáról még egy videót is feltöltöttek. Legnagyobb meglepetésünkre a verseny díjazottjai közé kerültek.

Jó játék a képregény olvasgatása, de még jobb, ha saját magunk tudunk képregényeket készíteni. A rossz hír az, hogy ehhez némi rajztehetség is szükséges, ami e sorok íróját kizárta a képregényt készítők sorából. Egészen idáig! A lapozás után azt mutatjuk meg, hogy válhat mindenki kreatív képregény-készítővé. Angolórán kiváló, de bárhol használható, ha az a cél, hogy izgalmas vizuális tartalmakat hozzanak létre a diákjaink.

Egy egyszerű, mégis nagyszerű alkalmazást ajánlunk most, amely segítségével egyszerű 'pálcikaembereket' kelthetünk életre. Ha szeretnénk lenyűgözni alsós diákjainkat (nálam felsőben is remekül működött), érdemes kipróbálni. Semmilyen előképzettség nem szükséges hozzá, egy perc alatt kész, és az eredmény garantáltan lenyűgöző :)

Nagyon sok olyan lehetőséget nyújt a digitális világ, amelyek a taníts egyes szegmenseiben kiválóan használhatóak. MOst egy olyan apró kísérlet eredményéről számolunk be, amely segít abban, hogy gyorsan, hatékonyan dolgozzanak a diákjaink, és gyorsabban tudjunk számukra visszajelzést adni. Semmilyen technológiai ismeret nem kell hozzá (vagyis csak minimális), és az eredmény elég lenyűgöző tud lenni. Érdemes kattintani!

A mesterséges intelligencia előretörése jelenleg rengeteg megoldatlan feladat és újabb és újabb felmerülő kérdések elé állítja a pedagógusokat és az iskolákat. Az valószínűsíthető, ohgy teljesen kizárni, illetve úgy tenni, mintha nem lennének, nem lehet. Az is látszik, hogy példásul nyelvtanulásban akár a szótárak szerepét átveszi, de vajon mit kezdhetünk az AI által generált, diákok által beadott esszékkel. Eddig is, és később is foglalkuzunk az AI lehetséges felhasználási területeivel, a lapozás után most egy nagyon profi eszközt mutatunk be, amely segítségével egyetlen kattintással kiszűrhetjük a mesterséges intelligencia által megírt esszéket.