Nagy össznépi játék lett az AI-val elkészíteni egy iskolai esszét, majd ezt egy az egyben beadni. Természetesen megjelentek azok az eszközök is hamarosan, amelyek ezeket képesek leleplezni. De nem váratott sokáig magára az a megoldás sem, amely képes 'humanizálni' az AI látal generált szöveget. Sőt, most már van olyan alkalmazás is (mutatjuk a lapozs után!), amely ezt egyben tudja - azaz bemásolod a ChatGPT-vel elkészített írást, megmondja, hogy szerinte hány százalékban AI által generált az esszé, majd közvetlenül alatta van az a mező, ahol 're-humanizálhatod'. Tanároknak érdekes lehet nagyon (diákoknak is, de ők ritkán előfizetőink :) . Ugyanakkor egy érdekes órai ötletet is adunk ahhoz, hogy ezt a 'csalást' hasznunkra fordíthassuk a nyelvtanulásban.

Rendkívül izgalmas időt élünk, amikor itt van egy új eszköz, a meseterséges intelligencia és még nem tudjuk igazán, hogy miként is kellene használni. Van tehát terepe a próbálkozásnak, a kísérletezésnek. Amikor előkerültek a szabadon használható AI-re épülő oldalak az első gondolatom nekem is az volt, hogy milyen jól lehet majd ezeket feladatok készítésére használni. Nem is kellett sokat várni, meg is jelentek a feladatgeneráló AI-k, amik nekem viszont igazi csalódást okoztak. Végtelen mennyiségben ontották ugyan a feladdatokat, de nem túl jókat. Jelelmzően egy-egy ismeretre, kiragadott tudáselemre kérdeztek rá egy anyagból. Leginkább a diákok által készített Kahoot!-okra emlékeztetve. Nem csoda, ó feladatot csinálni nem egyszerű.

Most újra nekivágtam, de nem azzal az elvárással, hogy majd az AI lesz a varázsló, ami helyettem megcsinálja a feldatot, hanem inkább úgy kezelve, mint egy ügyes, de nem túl képzett asszisztensem lenne. Végzős biológusoknak, akik emelt szintre készülnek akartam feldatot készíteni, ezért azzal kezdtem, hogy megadtam neki a témakörhöz releváns érettségi témakör vázlatát, mondván, hogy ezek az ismeretek, fogalmak azok, amiket a diákoknak tudnia kell. Azt találtam ki, hogy a feladat legyen egy orvos helyzete, megérkezik a beteg, ők kérdéseket tehetnek fel, vizsgálatokat végezhetnek, majd diagnózist kell felállítaniuk és terápiát is kell javasolniuk.

Nehéz diákok, alacsony szintű nyelvtudás, Digitális Témahéttel színesítve, melegfront, napos tanterem, fülledtség- egy kis, falusi iskolában. Nehezített terep. Ráadásul ezek a gyerekek valahogy még kevésbé értik, szeretik a mesterséges intelligenciát, nem érdeklődnek, mivel igazi eredményt elérni vele 'nehéz'. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan mentettem meg az órámat a ChatGPT.

Ma egy művészeti nyomozásra hívjuk a nyájas olvasót, természetesen az AI lesz ismét terítéken. Azon gondolkoztam, hogy a képgenerátorok használatát hogyan tudnám órán úgy megtanítani, hogy ezzel együtt - amellett, hogy szórakoztató is legyen az óra - segítse a diákokban a kritikus gondolkodás kialakulását (AI téren persze). Az eredmény egy remek kis óravázlat lett, amit akár részenként (elemekként, vagy ha úgy tetszik 'modulárisan') is lehet használni, hátha csak 10 percünk van rá.

Hasznos lehet tudnunk tanárként, hogy létezik egy olyan Tik-Tok trend, ami április 24-ét a Nemi erőszak nemzeti napjaként emlegeti (National Rape Day az angol neve). Eredetileg egy 2021-ben elterjedt 'hoax', internetes átverés a #April24 eredete, amit felkapott a Tik-Tok algoritmus, és szétszórt, főleg fiúk között. A lényege annyi, hogy ezen a napon a videó szerint nem büntetik a nemi erőszakot. Ez persze húlyeség, de egyrészt sokan elhiszik, másrészt félelmet generál.

És hogy mennyire elterjedt? Annyira, hogy egy vidéki kis magyar faluban a tizenéves gyerekek ezzel heccelődnek, azaz valószínűleg több diákunk tud róla, mint gondolnánk. Figyeljünk oda, tudjuk, hogy a #April24 mit jelent, beszéljükn esetleg a diákjainkkal, esetleg olvassunk utána (ITT PÉLDÁUL találunk róla információt, de egy internetes keresés is segít. Az USA-ban lányok, nők, inkább nem mennek aznap az utcára, vagy Tik-tok videókat osztanak meg arról, hogyan fognak védekezni (paprika spray, lőfegyver!)

Izgalmas kérdés, hogy meg tudjuk-e különböztetni az embert a géptől online környezetben. Erre mutatunk egy vicces oldalt ma, sajnos, amennyire látjuk, magyarul (még) nem tud. Bár mondjuk ezzel a kérdéssel lehet a legkönnyebben lebuktatni egy AI-t, ti. hogy megkérdezzük, hogy tud-e magyarul. Ha magyarra vált, biztos AI :) Hogy működik, mire jó, és hogyan használhatjuk? A lapozás után megmutatjuk!

Milyen jó lenne, ha az órákra meg lehetne hívni a világ legnagyobb tudósait, hogy meséljenek a szakterületükről, vagy akár csak az életükről. A legnagyobb tudósokat közül sokt azért is nehéz meghívni, mert sajnos már nem élnek. Szerencsére van egy oldal a Web of Stories (IDE KATTINTVA), ahol nagyon sok fontos tudós, majd később művészek, társadalmi aktivisták interjúit gyűjtöttek egybe. Az oldal angolul van, de a videók szövegleiratai is elérhetők. A legjobb az eglszben, hogy pont tanórán jól használható, négy-öt perces darabokra tagolták a filmeket, amiket így remekül lehet használni akár úgy is, hogy csoportok más-más videókat kapnak meg, amiket egymásnak bemutatnak. Mutatunk pár példát arra, hogy melyik videókat lehet remekül felhasználni:

Sokan kérdeztétek tőlünk, hogy melyik a legjobb AI képszerkesztő (generátor) jelenleg, és erre természetesen nincs egyetlen jó válasz, hiszen mindegyik alkalmazás másban erős. Végignéztünk jópárat, és most összesen három MI alkalmazást mutatunk be, amelyet kipróbáltunk, használtunk a tanórán, és tapasztaltuk az előnyeiket és az esetleges hátrányaikat. Ha azon gondolkozol, hogy profi, jól használható képeket készíts iskolai környezetben, ez a cikk biztosan neked szól!

Érdekes utánagondolni, hogy miként is képzelték el a jövőt fél vagy egy évszázaddal ezelőtt, robotok mindenhol, amik átveszik az emberek munkáját. Asimov egész univerzumot épített fel a robotok történetére, de még három éve is a Boston Dynamics táncoló robotjai ragadták meg a képzeletünket. Ki is alakult egyfajta luddita hangulat, a félelem, hogy ezek a robotok pont a legalacsonyabban fizetett ezért legkiszolgáltatottabb munkások helyét fogják elvenni. Az elképzelések szerint az így kialakuló új proletariátus pedig nem az Újkor, hanem az Ókor proletárjaira hasonlítanak majd, azokra a városi tömegekre, akiknek valóban csak a gyermekeik az egyetlen vagyonuk. Többen javasolták, hogy korlátozni kell a robotizáció terjedését az elesettek védelmében.

A mesterséges intelligenciával felturbózott chatbotok aztán radikálisan változtattak ezen a jóslaton. Úgy tűnik, mégsem a fizikai munkások lesznek azok, akiket elsőként vált fel az új technika. Mindez persze nem teljesen újdonság, Hans Moravec már 1985-ben észrevette azt a paradoxont, ami róla is kapta nevét: viszonylag könnyű elérni, hogy a számítógép a felnőttek szintjén teljesítsen egy intelligenciateszten, vagy úgy játsszon dámát, de nehéz, vagy lehetetelen, hogy elérje egy egyéves képességeit, ha az érzékelésről vagy mozgásról van szó. És nem csak a feladat nehézségéről van szó (bár az is tanulságos, amit Steven Pinker írt 1994-ben: Az MI-kutatás harminc évének legfontosabb tanulsága az, hogy a nehéz feladatok könnyűek, a könnyű feladatok pedig nehezek.), hanem a költségéről is. Bár a Chat-GPT kifejlesztése, betanítása közel négymillió dollárba kerülhetett és a működtetése sem olcsó, az egy-egy felhasználóra eső költség nem sok. Ezzel szemben egy intelligens robot minden egyes példányához motorokra, érzékelőkre, elektronikára van szükség, távol van a pillanat, amikor ez olcsóbb lesz az emberi munkaerőnél. Vannak persze olyan munkakörök, amik olcsón, hatékonyan válthatók ki a mesterséges intelligenciával, ilyen az ügyfélszolgálatos, a kárrendező, a könyvelő, a marketinges és a jogi asszisztens. A vártnál is hamarabb bekövetkező munkaerőpiaci átalakulásban nem a társadalmi státuszában legalul levő, a legkevesebb tanulást igénylő munkák szűnnek meg, hanem azok, amik ugyan szellemi tevékenységek, de egy érettségivel, bachelor végzettséggel is elláthatók. Kőművesekre, villanyszerelőkre, de akár még bolti árufeltöltőkre is szükség lesz még sokáig, de a szakmák rangsorának közepe tűnik majd el. Ez a társadalmi megosztottság minden korábbinál nagyobb lehet, hiszen skála nem folyamatos, az egyik végéből a másikra kerülni hatalmas ugrást igényel. Mit kell tennie az iskolának ahhoz, hogy a diákjai ezeknek a változásoknak a nyertesei legyenek?

Mostanában a csapból is a mesterséges intelligencia folyik, biztosak lehetünk benne, hogy ez lesz az az új technilógia, ami a mindennapjaink részévé válik. Nem kérdéses, hogy a technikával való viszonyunk problematikus, amennyire javítani tudja az életminőségünket, annyira képes rontani is rajta. Az okostelefon remek eszköz lehet, ha oda kell találnunk valahova egy ismeretlen városban, vagy éppen meg kell tudnunk, hogy mit is ehetünk egy kínai vendéglőben, ami annyira autentikus, hogy latin betűkkel nem is írnak ki semmit. De éppen annyira tönkreteheti a mindennapjainkat, ha nem alszunk eleget, mert a szociális média oldalakat pörgetjük vagy a valós tájékozottságunk helyett beleszorulunk az álatala generált információs buborékba. Ahhoz, hogy jól tudjuk használni az egyik legfontosabb, hogy megértsük, miként is működik, mi az, amit valójában csinál, létrehoz. Fontos ezt tudni a keresőmotorokkal és a közösségi oldalakkal kapcsoaltban, de talán még lényegesebb az éppen beköszőntő Mesterséges Intelligencia forradalom hajnalán. Az MI technológiák hátterében szinte minden esetben a gépi tanulás, amögött pedig a neurális hálózatok működése áll. Érdemes egy pár percet rászánni arra, hogy a diákok megértsék, miről is van szó és ehhez semmi sem segít jobban, mintha működés közben láthatják.