A tanáriban éppen arról beszélgettünk, hogy a 9/11 milyen napra esett. Érdekes volt, hogy mindenki másról volt teljesen meggyőződve (pl. biztosan kedd volt, hiszen éppen a szerdai órámra készültem, vagy csak hétvége lehetett, hiszen nálunk volt anyósom stb.). Érdemes talán nagyon röviden eljátszani azzal, hogy éppen ki mit tett, hol volt, mire emlékezik így, 10 évvel az események után. A Guardian egy kiváló, és órán is remekül használható alkalmazást készített (ITT ÉRHETŐ EL), ahol mindenki (akár mi is) röviden leírhatjuk, hogy miként éltük meg azt a bizonyos napot. Az oldal szerkezete egyszerű, és nagyon jól kezelhető. Órán 'emlékek' tanítására kiváló, engedjük a gyerekeket az oldalra, majd mindenki válasszon (olvasson el) 8-10 rövid beszámolót. Ezután akár online, akár a teremben ezt beszéljük meg. Gond az lehet, hogy mindig más-más emlékeket ad az oldal (azaz a 'bal felső 5. minden gyereknél más lesz), illetve nagyon nehéz (nem is lehet) mindent előre átolvasni, esetleges nehéz szavakból felkészülni. Ha engedjük, hogy használják (első körben) pl. a Google translate-et, akkor ez sem nagy gond.

Érdekes megfigyelni, hogy a különféle alkalmazások, programok milyen sebességgel terjednek el. A blogolás és a digitális osztályterem egyre jobban polgárjogot nyer, egyre többen látják, hogy ez mire jó, a Facebookot senkinek nem kell bemutatni, de azzal kapcsolatban, hogy miként lehet az iskolában, az oktatásban használni sokaknak vannak kétségei.

Úgy tapasztalom, hogy még nehezebben megy a Twitter integrálása a mindennapokba vagy akár a tanításba. Ugyan itt, a TanárBlogon is voltak arról ötleteink, hogy ezt miként lehetne (pl. ITT, ITT és ITT) a különböző beszélgetésekben, továbbképzéseken többnyire értetlenség fogadja, ha arról beszélek, milyen jó is ez az eszköz. Pedig az egyéni szakmai fejlődésnek (a Personal Learning Network néven emlegetett saját szakmai hálózatnak) is kulcseleme lehet. Aki még csak most ismerkedik a Twitterrel nagy segítséget találhat abban az anyagban, amit kedves ismerősünk, az ELTE oktatója Abonyi-Tóth Andor írt, a pár oldalas ismertető ITT ELÉRHETŐ.

Provokatív és ellentmondásos cikk jelent meg a napokban a neves New York Times hasábjain (ITT OLVASHATÓ), a címe: A jövő iskolájában semmivel sem jobbak az eredmények. Az írásban egy arizonai iskolakörzet esetét bemutatva hívják fel a figyelmet arra, hogy bár az oktatás IKT-sítását szinte mindenhol a reformok zászlójára tűzik, nem sok kutatás támasztja alá, hogy ez valóban javítja a tanítás minőségét.

Az említett körzetben 2005 óta 33 millió dollárt költöttek a technikára, de az iskola eredményei nem javultak (egy kicsit még romlottak is).  A szerző idézi az oktatás megújításán fáradozó Bill és Melinda Gates alapítvány egyik korábbi munkatársát is, aki szerint: Nincs túl sok adatunk [az IKT alkalmazásának oktatási hasznáról]. Nehéz helyzetben vagyunk, ha tényeket kérnek számon rajtunk. A teljes képhez azonban fontos tudnunk azt is, hogy az említett körzetben az iskolák technikai fejlesztését egy népszavazáson megerősített adó hagyta jóvá, emiatt ezt a pénzt másra nem lehet költeni. A technikai fejlesztésekkel egyidőben viszont a teljes oktatásra szánt keret csökkent. Emiatt nőttek az osztálylétszámok és sok tanárt elbocsájtottak, a tanári fizetések pedig 2008 óta változatlanok.

A részegség a legendák szerint okozhat kettős látást is, erre nem egy kabarétréfa épült fel már. A byturen.com című dán oldalon azonban egy kicsit másfajta, de szintén az alkoholhoz kapcsolódó kettős látásról van szó (IDE KATTINTVA), láthatjuk, mit gondol magáról a részeg ember, de ha az egeret a kép fölé visszük, láthatóvá válik a valóság is. Egyfelől nagyon vicces, másfelől igen elgondolkodtató az oldal.

Ha osztályfőnöki órán az ivásról esne szó (márpedig érdemes erről a diákokkal beszélgetni) nagyszerű indító lehet ez az oldal. Tapasztalataink szerint kifejezetten jó beszélgetéseknek tud megágyazni ez a vicces kis film.

Sokat lehet azon filozofálni, hogy vajon mi lesz a következő olyan technológia, ami megváltoztatja az életünket, szorosabban véve az oktatást. Egy-egy jósnak néha sikerült beletalálnia, de legtöbbször azért meglepetés, hogy mi az, ami a tanításban helyet és teret kap. Kevesen gondolták volna tíz éve, hogy az interaktív tábla teljes polgárjogot nyer és az okostelefonok rohamos elterjedését sem sokan látták előre. Most itt vannak a legújabb kütyük, a tabletek. a forradalmat az iPad indította el, de ma már nagyon sok típus és nagyon sokféle képességű van ezekből a kis szerkezetekből a piacon. Igazság szerint, bár több milliót adtak el ezekből, pontosan még mindig nem tudja senki, hogy mi is lesz a szerepük a különféle számítástechnikai eszközök között (hol helyezkedik el a tablet a számítógép - laptop - netbook - okostelefon skálán). Azt sem sokan gondolták, hogy az eredetileg okostelefonokra tervezett operációs rendszer, az Android a tableteken is hódítani fog.

Most pedig itt vannak ezek a kompakt, megbízhatóan működő és mindenek előtt megfizethető tabletek és csak rajtunk áll, hogy kitaláljuk, mire és miként használjuk a tanításban. Sikerült kipróbálásra szereznünk párat a Funscreen tabletekből (ITT LEHET OLVASNI RÓLUK), rögtön bele is vágtunk a lecsóba, elvittük magunkkal egy erdei iskolába, lássuk, mire jó egy ilyen kézhez álló és mobil eszköz ebben a környezetben.

Bár a rovat címe tíz weboldalt ígér, most mégis inkább 125 izgalmas természettudományos videót mutatnánk be. Az Open Culture oldalon (IDE KATTINTVA) találhatunk egy tematikus gyűjteményt 125 olyan videóból, ami valamilyen forméában kapcsolódik a természettudományokhoz. A listán asztronómiai, fizikai, biológiai, kémiai, földtudományi, pszichológiai videók találhatók, de helyet kapott pár matematikával és tudományfilozófiával kapcsolatos is.

Ugyan a filmek angolul vannak, mégis jól használhatók szemléltetésre, de kiadhatjuk őket a diákoknak otthonra is, mintegy kiegészítő anyagnak az egyes témakörök mellé. Kitehetjük a digitális osztályterembe, az osztály blogjára is. Ízelítőnek pedig íme egy igazi gyöngyszem, Einstein magyarázza el a relativáselmélet központi egyenletét:

A Greenpeace egyik érdekes kezdeményezését ajánljuk ma. A címe Love letters of the future (ITT TALÁLHATÓ), azaz szerelmes levelek a jövőből. Sokan írtak (mi is írhatunk) leveleket a dédunokánknak, üzenhetünk a környezettel kapcsolatos kérdésekről, illetve ízléses formában kidolgozott (esetenként hangos), képeslapokon tájékozódhatunk a világ egyes részein tapasztalható problémákról, kérdésekről. Egy angolóra biztosan van benne, szervezhetünk mini-projekteket köré, adjunk gyerekenként (vagy páronként) 2-3 képeslapot, majd rendezzük a gyerekeket 4-5 fős csoportokba úgy, hogy mindenkinek más-más információja van. Osszák meg egymással az olvasottakat, végül gyűjtsük össze a problémákat közösen.

Kezdődik az iskola, az első órákon még gyakran esik szó a nyárról, még nem feltétlenül kerülnek elő a keményebb, nehezebb dolgok, sokan próbálják valamiképpen belerázni a diákokat az új helyzetbe. Régebben ennek a klasszikusa volt a Legszebb nyári emlékeim fogalmazás- Most néhány olyan ötletet kínálunk, ami az iskolakezdést segítheti némi IKT-s háttérrel.

1. Ki merre járt a nyáron? Akár a Google, akár a Bing térkép alkalmazásában pillanatok alatt készíthetünk el közösen egy olyan térképet, amin rajta van, hogy ki hol járt a nyáron. Különösen látványos ez interaktív táblán. A webes térképek használatáról ITT ÍRTUNK bővebben.

2. Közös nyári album Ha van digitális osztálytermünk, megkérhetjük a diákokat, hogy oda töltsenek fel egy-egy képet amit a nyáron készítettek. Ha nincs ilyen, kérhetjük, hogy egyszerűen küldjék el nekünk e-mailben. Ezekből a képekből készíthetünk online fotóalbumot, de akár egy jópofa kollázst is az AutoCollage segítségével (ITT VOLT SZÓ RÓLA).

A TanárBlog Nyári Akadémia újabb tapasztalatát szeretnénk megosztani az olvasóval. Most a blogokról, illetve a blogolásról lesz szó. A fontos kérdés számunkra az volt, hogy a tanárokat miképp lehet arra rávenni, hogy blogot indítsanak. Talán nem is így helyes a kérdést feltenni, inkább az érdekelt, hogy létezik-e olyan természetes folyamat, amelynek a végén a blog mint szükséglet születik meg, nem pedig kényszerként élik meg a tanárok. És a gyakorlatban is hasznos, viszont nem kifejezetten az önreflexió színtere (gyakorló pedagógustól véleményem szerint nem lehet / érdemes azt elvárni, hogy a napi munka után ŐSZINTÉN reflektáljon bármilyen publikus felületen a munkájára. És nem is biztos, hogy kell.) Milyen folyamat végén születik hát 'organikusan' egy tanári blog? A lapozás után elmondjuk.

A YouTube igazi kincsesbánya, mostanra talán már elmondható, hogy bármit is szeretnénk megtanítani, valahol létezik egy hasznos, érdekes és/vagy vicces videó hozzá. A kérdés tehát már régen nem az, hogy létezik-e, hanem az, hogy meg tudom-e találni. Természetesen rengeteg stratégia létezik, hogy hatékonyabban kereshessünk a sok milliárd vid között, azonba én most egy egyszerűbb megoldást ajánlok. A Watch Know Learn oldal (ITT TALÁLHATÓ) azzal a céllal indult, hogy csapást vágjon nekünk a videódzsungelben. Itt 'csupán' kb. 80 000 ingyenes, oktatási céllal készült videó található, azokat viszont szépen elrendezgették nekünk, készségek, tantárgyak, sőt korcsoportok szerint is. Ha videókra vadászunk, érdemes a Google, vagy  Bing előtt ide is benézni, hátha megspórolunk egy 30 perces keresést.