avagy némi hozzászólás az iskolai mobiltelefon-vitához

Mint oly sok más dologban, a mobiltelefonok iskolai használatában is megfigyelhető egyfajta ciklikusság. Pár éve még az m-learning volt a felkapott kifejezés és a mobil az aktuális dolog, ami majd forradalmasítja az oktatást , most pedig sorra érkeznek a hírek arról, hogy különböző országokban betiltanák az iskolai használatát. Úgy tűnik hazánkban is így tesz a kormány, a gyerekek védelmére hivatkozva. A magyar szabályozás preambulumában hűen követi a britet, a mobiltelefont a figyelmet elterelő és zaklatást lehetővé tevő eszközként azonosítja be. Minthogy a részletes szabályozás még nem jelent meg, nincs értelme előre állást foglalni valamiről, de néhány alapvetést érdemes lenne leszögezni.

• Nem generációs problémáról van szó. A mobil eszközök és az algoritmusok által vezérelt szolgáltatások, amiknek a használatáért az ott töltött idővel fizet a felhasználó nem csak az iskolás korosztályt érintik. Van abban némi generációs különbség, hogy ki melyik oldalon lóg, a Facebookon például hiába keresünk tiniket, de a TikTokot pörgető tini és a facebookon három percenként kommentelő nagymama között nincs lényegi különbség.
• Ha addiktív, kezeljük addikcióként. A függőséggel kapcsolatos megoldási lehetőségre már csaknem száz éve rávilágított Kosztolányi Dezső: Csodálkozol a kokainistán / s nem érted? / Gondolkozzál az okain is tán - / s megérted! Hosszú évek tapasztalata mutatja, hogy a függőségekkel kapcsolatban sosem az adott szer vagy az adott tevékenység az, ami döntő, hanem a mentálhigiénés állapot, amiben a függőség kialakul. A prohibicionizmus, a Háború a kábítószerek ellen látványos kudarcot vallott, nem csökkent a függők száma, de megteltek a börtönök oda nem való szenvedélybetegekkel. Az egyszerűnek tűnő betiltás helyett érdemes lenen azon is gondolkodni, hogy milyen alternatívái vannak a gyerekeknek, mit tudunk nekik ajánlani, ami érdekes és tartalmasabb, mint az algoritmus generálta hírfolyam vagy a nyolcvanadik hasonló lövöldözős játék?
• A mobiltelefont a szülő veszi a gyereknek. Kicsit furcsa gondolat, hogy az iskolának kellene elsődlegesen foglalkoznia ezzel a kérdéssel, amikor azokat eszközöket, amikről szó van a szülők veszik meg a gyerekeknek és ők fizetik havonta az előfizetést is. Kicsit sarkítva, de képzeljük el, hogy szülők mindegyike a legmodernebb automata gépkarabélyt vásárolná a gyerekeinek és hozzá minden hónapban egy nagy csomag lőszert, majd az iskolán kérné számon, hogy miért lövöldöznek a gyerekek.
• Figyelem nincs magától, meg kell teremteni. Ha igaz az, hogy a telefon az oka annak, hogy a diákok nem figyelnek az órán, akkor a tantermeinknek ablaktalannak, fehér falakkal ellátottnak és hangszigeteltnek kellene lennie. A hóesés vagy a tanterem előtti fán egy mókus is hihetetlen mértékben képes elterelni a diákok figyelmét és talán jobb, ha tollat meg füzetet sem kapnak, mert abba meg firkálgatni fognak. Aki azt gondolja, hogy egy ilyen környezetben maximális a diákok figyelme, az joggal harcol a telefonok betiltásáért is. Ezzel szemben az igazság az, hogy a figyelem nem valami olyan dolog, ami alapból megvan és disztrakciók miatt elveszik, hanem az, amit a tanárnak meg kell teremtenie és fent kell tartania. Szép kifejezéssel nevezhetjük ezt tanulási motivációnak is. Meglehet, hogy a zsebben rezgő mobiltelefonok világában kicsit nehezebb a figyelem megteremtése és fenntartása, de nekünk tanároknak is több eszközünk van már erre, részben éppen a mobiltelefonoknak köszönhetően.
• Az iskolának nem kellene tovább távolodnia a világtól. Sokszor elmondtuk már, hogy a hagyományos iskolára leselkedő legnagyobb veszély az, hogy teljes mértékben érdektelenné, valamifajta ceremoniális zárvánnyá válik. Egyre kevésbé érdekli már a munkáltatókat is, hogy ki mit ért el az iskolában, sőt akár az is, hogy járt-e iskolába. A mesterséges intelligencia korábban mindaz, amit az iskola át próbál adni és amit értékel egyre érdektelenebb lesz, nem csoda, ha a diákok úgy érzik, ami az iskolában történik, ahhoz semmi közük nincsen. Ezen csak ront, ha azt az eszközt, ami a legtöbb diák számára az identitásának része egyszerűen kizárjuk az iskolából.
• A jó mobilhasználat tanítható. ha belegondolunk egészen furcsa dolog, hogy odaadjuk a gyerekeknek ezeket az eszközöket, amik szerintünk is kifejezetten veszélyesek lehetnek a mentális egészségükre, de semmiféle segítséget nem adunk nekik ahhoz, miként használják. A tiltás helyett sokkal fontosabb lenne olyan, bizonyítékokon alapuló programokat bevezetni, amivel felkészítjük a diákokat a digitális világra, azzal egyidőben vagy akár még az előtt, hogy az rájuk szakad. Ennek jó helye lenne az iskola, még jobb a család, de ehhez a szülők szinte semmi segítséget nem kapnak. Fontos lenne a diákokkal a használat tudatosságáról beszélni, fontos lenne segíteni feldolgozni nekik mindazt, amivel nagyjából az első pillanatban találkozhatnak, amikor felmennek az internetre, legyen az a pornográfia, a csalások vagy akár a bullying. Egy pillanatra se higgyük azt, hogy annyival, hogy napi nyolc órában elvesszük tőlük a telefont, megoldottuk ezt a kérdést.

Nehezen megy a diákoknak a tanulás? Nem akarnak/szeretnek semmit memorizálni? Milyen kézenfekvő megoldás, hogy próbáljuk meg 'megzenésíteni' a tananyagot, hiszen mindneki szereti a dalokat, és sokkal fülbemászóbb, ha énekelni kell a szorzótáblát, és nem magolni. De vajon így van-e? Kétségtelen, hogy az AI forradalom lehetővé teszi lassan számunkra, hogy bármiből kedvünk szerint dalokat írjunk. nem nagyon jó dalokat, de már élvezhetőt. Ennek előnyeit, hátrányait, lehetőségeit, egy konkrét gyakorlati alkalmazását és erős kritikáját mutatjuk be ebben a cikkünkben, alkalmazást ajánlunk hozzá, valamint megosztunk néhány már elkészült művet.

Pár éve futottak fel a felnőtt színezők, amik gyorsan felzárkóztak a sodoku és a kersztrejtvény mellé egyfajta rekreációs tevékenységként. Órán is jó hasznát vehetjük ezeknek, főleg akkor, amikor csoprotokban dolgoznak a diákok és egyik vagy másik csoport hamarabb végez, mint a többi. Ha a továbblépéshez szükség van arra, hogy mindenki végezzen, a gyorsabb csapatoknak várnia kell, ilyenkor lehet életmentő az időkitöltő feladat. A jó időkitöltő egyszerre jutalom, de azért valamenynire kapcsolódik is a tanultakhoz. Mint például egy tematikus színező, a mesterséges intelligencia ezek készítésében is segít.

Megnéztem, 2014 szeptemberében írtunk először a Kahoot!-ról, ami azóta sem vesztett a népszerűségéből. Tulajdonképpen a Kahoot! a digitális oktatás kapudrogja, ami már számtalan tanárt vett rá a módszertani frissítésre. Nem véletlen, hogy gyorsan akadt sok követője, olyan oldalak, amik a kvíz formátumot teszik könnyen alkalmazhatóvá az osztályteremben. A lapozás után egy vicces, izgalmas alternatívát ajánlunk, ami - főleg a kisebbeket, de gimnazistákat is simán - nagyon szórakoztatja.

Fontos ugyanakkor azt is megjegyeznünk, hogy -ha lehet - keressünk az alkalmazásnak értelmes helyet, teret, a tanóráinkon, ne csak azért vigyük be, hogy bevigyünk valamit.

Olyan jó lenne, ha mindenki építhetne mondjuk a saját adataiból, teszem azt egy tankönyv fejezetéből, egy chatbotot, amivel a diákok kedvükre gyakorolhatnak ... nos, eljött ennek is az ideje, építhetünk saját chatbotot, bármire, tényleg 2 perc alatt, és ezt meg is oszthatjuk a diákjainkkal, akik otthon a házi feladat felett görnyednek.

Érdekes oldalt találtunk, elsősorban angolul tudóknak, vagy angol nyelvtanulóknak. A lapozás után részletesebben leírjuk, mi ez, mire jó, és hogyan lehet az órán használni!

Sokan sokféleképpen kárhoztatták már a modern technológiát, hogy az miképpen rontja meg az ifjúságot. A brit neurológus Susan Greenfield szerint a mai gyerek agy a digitális eszközök használata miatt már teljesen másképpen van huzalozva, mint a korábbi generációké. Az állítása sokkal népszerűbbek a bulvársajtóban mint a témával foglalkozó tudósok között, akik sokkal visszafogottabban nyilatkoznak arról, milyen hatással is van a digitális világ a mindennapjainkra. Ha mégis egyetlen dolgot kellene megnevezni, ami biztosan változott, az az azonnaliság megjelenése. Ha belegondolunk, hogy korábban keddről keddre kellett várni az Onedin kapitány részeit, vagy akár egy hetet is arra, hogy a fotót előhívják és nagyítsák, látható, hogy milyen drasztikus a változás, ma már egyben darálhatunk le évadokat sorozatokból és tulajdonképpen végtelen képet készíthetünk a mindig a kezünk ügyében levő telefonunkkal.

Nehéz lenne azzal vitatkozni, hogy jobb dolog, ha az ember azonnal elolvashatja, mit is írt a Szabad Nép 1949 április 4-én, nem kell először megtudnia, hogy melyik könyvtárban őrzik ezt az újságot, majd elmennie oda, kikérni és úgy megnézni. De tény, hogy amiként egyre jobban szokunk hozzá az azonnal kapott válaszokhoz és reakciókhoz, úgy csökken a kitartásunk is (a miénk is, nem csak a diákoké). Márpedig az AI hatékony használatához nélkülözhetetlen készség a kitartás, gyakran szükség lesz arra, hogy sokat birkózzunk a rendszerrel, amíg hajlandó azt csinálni, amire nekünk szükségünk van, gyakran kell majd újabb és újabb megközelítésekkel is próbálkozni ehhez. Szerencsére a kitartás egy fejleszthető képesség, adunk pár ötletet ahhoz, hogy miként.

Egyre inkább emelik a tétet az AI alkalmazásokat szakmányban készítő cégek. Tényleg igaz lesz, hogy mindenre van már valami mesterséges intelligencia megoldás. Most egy olyan oldalt mutatunk be, amely nemes egyszerűséggel annyit állít, hogy bármit megtanít nekünk (sajnos még magyarul nem tud, de angolul, németül, spanyolul például igen). Megnéztük, mennyi igaz mindebből, a lapozás után mutatjuk az oldalt, és elmeséljük a tapasztalatainkat.

Amennyiben a világban zajló folyamatok, fontosabb kérdések, problémák témakörét tárgyaljuk, és nincs esetleg ötletünk, vagy érdekel egy újszerű megközelítés, feltétlenül lapozzunk bele ebbe az intelligens, interaktív adatbázisba, ahol egy kördiagrammon vannak a problémák ábrázolva, és ezen belül lépdelhetünk, amíg egy problémától eljutunk egy másikig. Minden témakör esetében láthatjuk, hogy miként viszonyul egyéb problémákhoz, azaz csak barangolni is roppant érdekes a felületen. Ha egy projektet szeretnénk felhúzni rá, az is nagyszerűen működik, vagy csak azt a kezdőlökést adja meg, ami túllendíti a diákokat azon, hogy "nem tudom, miről lehetne írni". Az oldal linkje a lapozás után!

A LEGO DUPLO nagyobb kockákból áll, a kisebb gyerekeknek találták ki, de ha felnőttek a gyerekek, remek csapatépítő eszköz lehet belőle. IDE KATTINTVA a LEGO Alapítvány hat kis kártyája angol nyelven, mindegyiken egy-egy jópofa feladt, amihez csak hat DUPLO kocka kell. Csapatépítésre, jégtörőnek, kreativitás fejlesztőnek nagyon jók lehetnek ezek a feladatok szinte bármilyen korosztálynak.