Az egyperces novella a magyar irodalom egyik legnagyobb találmánya, egy percben nem lehet mellébeszélni, az egyperces, tömör, lényegretörő és izgalmas. Ezt próbáltuk átültetni a TanárBlog Egypercesek videóiba is. Egy (néha két) perces videóban vetünk fel valamilyen oktatással kapcsolatos kérdést, témát. Ha a tutit nem is mondjuk el, elgondolkodtatni jó lehet egy-egy ilyen videó, ahogyan egy egyperces novella is. A videók lejátszási listája IDE KATTINTVA érhetők el.

Meglepően nagy, komplex anyaggal jelentkezik a Smashed Project -magyarul (ITT TALÁLHATÓ). A koncepció röviden: három tinédzser (két fiú, és egy lány) történetébe helyezkedhetünk bele - külön-külön is akár. Egy hétközi dumálás a tó partján pár sörrel a kiindulópont, a vége pedig ... na jó, ezt nem mondjuk el, bár a történet legelején erős utalás található a végkifejletre. Ami igazán érdekes, az valójában az út, ahogyan a három fiatal eljut egy ártatlan délutáni sörözgetéstől addig a bizonyos 4 héttel későbbi pontig. Szerintem ebben a műfajban meglepően igényes a kivitelezés, feltűnnek profi szinészek, Kálloy Molnár Péter az elveszett apa szerepében, vagy mellékszeprepekben a Momentán társulat tagjai. A videók nagyon profik, a dialógusok majdnem mindig teljesen ülnek, nem érződik, hogy amolyan felnőttes 'na, így beszélnek a tinédszerek' hangulatban írták a szövegkönyvet. A történet átérezhető, érdekes még akkor is, ha kicsit didaktikus helyenként. Az interaktív elemek között több kreatív megoldás található, pl. amikor egy party után Instára feltöltött képeket kell pörgetni, és megmondani, hogy vajon melyik lenne egyébként szabálysértés, vagy bűncselekmény, ha más is látná. Összességében: ez egy nagyon jól összerakott, profi kivitelezésű anyag, rengeteg beszédtémát kínál tanórákra is. Külön óravázlat csomagokat lehetne készíteni az anyag kapcsán, annyi vetülete van a témának - bár egy rövid segédlet elérhető tanároknak az oldalon is. Ha valaki nyelvórán szeretné használni, az eredeti, sok nyelven elérhető, oldalt ITT TALÁLJA.

Ezerszer hagzott már el, hogy semmi sem jobb annál, mintha a diákok a különféle dolgok megismerése során valós, élő helyzetekkel és adatokkal dolgoznak. Erre ad lehetőséget MAgyarország Nemzetti Atlasza (IDE KATTINTVA) is. Az atalaszban mindenféle statisztikai mutatókat jeleníthetünk meg térképeken és sokat lehet azon gondolkodni, hogy ezek vajon mit jelentenek, miért alakulnak úgy, ahogyan. Természetesen azon is lehet vitatkozni, hogy az atlasz éppen Magyarországot vagy a magyar nemzetet ábrázolja, de ezt a fogas kérdést azzal oldják fel a szerzők, hogy a térképekből találunk olyat, ami részletesen az országhatáron belüli részeket ábrázolja és olyat is, ami a "Kárpát-Pannon térséget", ami egy furcsa négyzet a térképen, éppúgy része Nyékládháza mint Kutná Hora. De ez legyen a legkisebb baj, alnyeg, hogy egy remekül használható eszközt kapunk ahhoz, hogy társadalomföldrajzi, társadalomismereti témákat vitassunk meg a diákjainkkal.

Tudjuk jól, hogy egy kép ezer szóval, de vajon mennyi képpel ér fel egy interaktív vizualizáció? Szerencsére nem kell töprengenünk, kipróbálhatjuk az Engaging Data nevű oldalon (IDE KATTINTVA), ahol kedvünkre válogathatunk az érdekes vizualizációk között. Vannak itt kifejezetten a természettudományokhoz kapcsolódók, mint például az, amin azt nézhetjük meg, melyik bolygó van egy adott pillanatban a legközelebb a Földhöz (ITT). Környezetvédelemmel kapcsolatosak, mint az, ami azt mutatja meg, mekkora terhelést is jelent egy repülőút (ITT). Érdemes keresgélni, ha másért nem, hogy lekössük pár ilyen azokat a diákokat, akik esetleg a többieknél gyorsabban végeznek egy-egy feladattal.

kevés izgalmasabb dolog van, mint megfigyelni, milyen sokféle állat lakik egy patakban, vagy éppen tavacskában. A nagy klasszikus Vizipók, csodapók sorozat rajzfilmben hozta közelebb ezt a világot a gyerekekhez. Minden egyes rész valamilyen élőlényt mutatott be, a biológiai információk pontosságáról pedig a legendás Kertész professzor gondoskodott. Hasonlóra vállalkozik egy új sorozat a Pataklakók kalandjai (IDE KATTINTVA). A filmben, amiben animációk és valós felvételek keverednek két tegzes izgalmas kalandjait követhetjük. Arról, hogy pontos ismereteket is kapjunk a vizek élővilágáról a sorozat másik két szereplője, az iskolás Lili és ökológus nagyapja, Papó gondoskodnak.

A Telenor viszonylag komolyan vette az internetbiztonság, illetve felhasználói tudatosság kérdését. Mindez, amellett, hogy kétségkívül egy 'szolgálat', talán abból a logikus felismerésből született, hogy minél magabiztosabban tudnak a felhasználóik eligazodni az online dzsungelben, annál kevesebb problémát kell majd a cégnek is megoldani. És kihez jusson el először, ha nem a gyerekekhez, fiatalokhoz. A végeredmény egy animációs sorozat lett, amelyet nemrég tettek ki a Telenor oldalára (IDE KATTINTVA lehet elérni) tematikájában kicsit széttartóbb, hiszen szó van a szülői felügyelet beállításáról ugyanúgy, mint a biztonságos böngészés, vagy az online zaklatás kérdésköreiről (itt olyan mélységek vannak, amiről például a 'Csapda a neten' című dokumentumfilm szól). Szóval feltétlenül érdekes és hasznos lehet.

Biztosan rajtam kívül is van olyan biológiatanár, akinek egy kicsit már megkopott a fajismerete, vagy egyszerűen csak elavult lett. A minap azzal szembesültem, hog egy olyan rovar fordul elő tömegesen a táborhelyünkön, amit én még biztosan nem láttam és nem is tanultam róla. Mint később kiderült, nem is tévedtem, a tölgy csipkéspoloska 2013-ban jelent meg inváziós fajként hazánkban. A kiderítésben pedig az Ízeltlábúak nevű oldal segített (IDE KATTINTVA, ide töltöttem fel képeket és adtam meg alapvető adatokat és pár órán belül egy szakértő már meg is határozta nekem, hogy miről van szó.

Sokan mondogatták (mi is), hogy a másfél éves karantén után sem lesz minden tejfel, sőt meglehet, hogy a visszatérés legalább annyi nehézséget tartogat majd, mint amennyit a karantén helyzet maga hozott el. Mégis meglepett, amivel a napokban szembesültem. Elkezdődött az iskola, jellemzően iskolai táborokkal és öt diákomnak is lett pánikrohama a táborban. Ezeke a rohamok annyira hasonlítottak egymáshoz, mintha valami fertőző betegség tüneteiről lenne szó.

Ha bárki próbálkozott már innovációval, illetve akár egy munkaközösségen belül annak rendszerszintű bevezetésével, kétségkívül tapasztalhatta, hogy folyamatosan ellenállásba, falakba ütközik. Ez nem feltétlenül baj, és végképp nem természetellenes, hiszen minden változás megviseli az azt elszenvedni kényszerülőket. Az alábbiakban végignézzük a nyolc legjellemzőbb ellenállási formát, érvet, és megpróbálunk példákat is mutatni - hátha ismerősek lesznek. A szeptemberi iskolakezdéshez kapóra jöhet, ha bármilyen újításon gondolkozol! :)

Ez most egy kifejezetten taccsvonalról bekiabálós írás, olyasmiről lesz szó, amihez közvetlenül nem értek, hiszen nem vagyok énektanár. Mentségem, hogy saját élményből fogok dolgozni és remélem, hogy a mondandóm lényege nem csak az énektanításra vonatkozik, hanem tágabb értelemben a tanítás jövőjéről (jelenéről?) szól.

Az általunk 21. századi iskolának, 21. századi pedagógiának nevezett gondolkodásnak fontos része az az elv, hogy a tanítás célja nem lehet csak az ismeretek átadása, hanem sokkal inkább a képességek fejlesztése. Azonban még ennyi sem elég, hiszen a legfontosabb képesség, a képességek fejlesztésének képessége. Egy gyorsan változó világban még az sem elég, ha a jelen pillanat által megkövetelt képességeket sajátítják el a diákok, ha közben nem készülnek fel arra, hogy képesek legyenek újakat gyorsan és hatékonyan megtanulni. Ennek a metaképességnek fontos része egy mentális alapállás, a meg tudom csinálni, képes vagyok rá gondolkodásmódja. Ez a gondolkodásmód jelenik meg az ezen az oldalon is sokszor emlegetett maker szemléletben, a különféle eszközök, 3D nyomtatók, lézervágók, mikrokontrollerek, de grafikai- és videóvágó szoftverek használatában is. Az elv, hogy oktatási szempontból jobb egy nem tökéletes szélmérő (például ilyen), amit a diákok maguk raknak össze, mint egy, a Mérésügyi Hivatal által hitelesített profi eszköz. Nem csak azért, mert közben talán jobban megértik az eszköz működési elvét, hanem azért is, mert így megtapasztalják, hogy rendelkeznek azzal tudással és képességgel, amivel egy ilyen eszköz elkészíthető. Ebből a szemszögből tartom kihagyott lehetőségnek azt, ami zeneoktatásban történik az iskoláink többségében.