Hogyan írjunk szakdolgozatot? Umberto Eco újragondolva AI-val
Tippek, trükkök - 2 éve
Lehetett sejteni, hogy nem marad majd olyan eleme az életünknek, ahová a mesterséges intelligencia nem teszi be a lábát. Ez néhol kellemetlen, esetenként kifejezetten káros, ám az nagyjából látszik, hogy a most elérhető (ChatGPT 4-szintű) alkalmazások kifejezetten jól használhatóak asszisztensként, így kutató asszisztensként is. Képzeljük el: cikket, komolyabb iskolai beadandót, netán szakdolgozatot kell írnunk, és találunk egy olyan eszközt, amelynek csak feltesszük a kérdésünket, és már adja is a válaszokat, forrásokkal, ráadásul úgy, hogy az összes hivatkozás azonnal elérhető, kattintható, letölthető, továbbgondolható. Egyetemistaként nagyon szórakoztatónak és hasznosnak találtam Umberto Eco 'Hogyan írjunk szakdolgozatot' című könyvét. A fárasztó, időigényes részét a kutatásnak most akár pár percre csökkenthetjük - abban csak bízhatunk, hogy az esszék megírása már nem csak ennyi ideig fog tartani. Az eszközt teszteltük, a lapozás után részletesebben is bemutatjuk, ráadásul a ChatGPT 4 tudásával meg is versenyeztetjük!
Sokan (részben jogosan) félnek a mesterséges intelligencia felhasználásával elkészített konzerv tartalmaktól. Azonban, ha ezt továbbgondoljuk egy lépéssel, és megpróbálunk arra figyelni, hogyan tudjuk minél sokoldalúbban kihasználni az AI nyújtotta lehetőségeket, akkor teljesen új dimenzióba repíthetjük a tanulás hatékonyságát - ráadásul egyre kevesebb készüléssel, és úgy, hogy 'adaptívan' vagy 'dinamikusan' tudunk differenciálni, azaz az órán belül valós időben alakul a tananyag a diákok és a tanár irányítása alatt.
Ismét kitaláltunk valamit, amiről azt gondoljuk, sok pedagógusnak hasznos lehet. Elkezdtünk írni egy online kiadványt, amelynek a címe: Mesterséges intelligencia az oktatásban. Nem túl kreatív, ám annál beszédesebb cím :)
Amikor a mesterséges intelligencia helyét keressük az oktatásban, jelenleg talán az van kicsit jobban kitalálva, hogy egy tanár hogyan tudja használni (pl. Remek értékelő táblázatokat lehet vele gyártani, vagy képeket viccesen, izgalmasan manipulálni). Emellett a félelem van még jelen, mégpedig attól, hogy ‘jaj, mi lesz, ha a diákok ezentúl ChatGPT-vel írják meg a beadandó esszéket. Gondoltam, hogy fordítok egyet a dolgon, és egy olyan órát terveztem, ahol CSAK ChatGPT-vel volt szabad írni a diákoknak - természetesen tervezni, szerkeszteni lehetett. Meglepően izgalmas, tanulságos óra lett, lapozás után elolvashatjátok a részletes beszámolót róla, így bárki megteheti az első bátortalan lépést az AI integrálása felé a tanulásba - nem csak a tanításba!
Azon gondolkodtam, hogy tudnék olyan órát tartani angolból, ahol a diákok gyakorolhatnak a különböző szóbeli egyetemi felvételikre, ám ezúttal kifejezetten ‘motivációs felvételi beszélgetést’ szerettem volna valahogy szimulálni. Rengeteg ilyen anyag van, persze, de az én igényeim ennél specifikusabb voltak - azt szerettem volna, hogy minden diák számára teljesen személyre szabott felvételi kérdéssort tudjunk összeálltani, ami konkrétan arra az egyetemre, és arra a karra vonatkozik, ahová ő jelentkezni szeretne, mégis nem egymás mellett futó 16 párhuzamos tanórát szerettem volna megtartani, hanem egy teljesen koherens, mégis tökéletesen differenciáló megoldásra vágytam. Naná, hogy az AI segített, mutatom is, hogyan. Összegzés: egy jó ötlet, gépek a gyerekek előtt, ingyenes ChatGPT vagy Copilot account, és tökéletesen tervezett egyéni tanulási útvonalak úgy, hogy a differenciált tananyag folyamatosan, mégis egy csoportban tartott órán alakul. Készülés egyébként 0 perc, hatékonyság 100%. Emellett tettem néhány érdekes megfigyelést arra nézve, hogy milyen hatással van az órára az, ha AI-val dolgozunk - van pár meglepetés benne.
A technikai újdonságokkal kapcsolatban az iskolában az első reakció többnyire a tiltás. Nem lehet használni a dolgot és kész. Így volt ez a számológéppel, az internettel, a mobiltelefonokkal is és természetesen így van a mesterséges intelligencia esetében. Ez már csak azért is érdekes, mert ezek az eszközök az iskolán kívüli világban nagyon gyorsan szerepet kapnak, miközben az iskolának erre az életre kellene felkészítenie a gyerekeket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az iskolai tananyag és a használható ismeretek egyre távolabb kerüljenek egymástól, az iskola egyfajta rezervátumává váljon a korábbi technikai korok által megkívánt képességeknek. A mesterséges intelligencia minden korábbinál gyorsabban forgatja fel a világot, egészen másfajta intellektuális képességek fontosak már ma, mint voltak tegnap és jó eséllyel az elkövetkező évek is átrajzolják majd a boldoguláshoz szükséges készségek térképét. Ha már ilyen gyorsan pörögnek az események, talán érdemes lenne előre gondolkodni azon, hogy miképpen lehet az iskolai munkában szabályozni a mesterséges intelligencia használatát, ehhez adunk egy jól használható keretet. A legtöbb intézmény, még ha szabályozza is valahogyan a mesterséges intelligencia használatát, akkor is olyan házirendben, szabályozásban gondolkodik, ami általánosan, minden helyzetre alkalmazható, legyen ez az MI forrásként használata és a forrásmegjelölés módja, vagy a drákói szigorral betartatott tiltás. A mi véleményünk szerint pedagógiai folyamatok ennél sokfélébbek.
Egy kis, falusi iskolában, nagyrészt hátrányos helyzetű gyerekeket tanítva megpróbáltam mesterséges intelligenciát használni úgy, hogy azt a gyerekek kezébe adtam. Érdekes dolgok történtek, …
Már egy ideje lehet sejteni, hogy elérkezik az online 'Tutorok', vagy ha tetszik, 'magántanárok' kora, akik napi 24 órában, fáradhatatlanul, és ingyen, vagy egy hús-vér magántanár óradíjához képest sokkal olcsóbban állnak a nagyérdemű rendelkezésére. Vajon milyen jövőt sejtet ez most? Kipróbáltunk egy ilyen AI tutort, történelmet igyekeztünk tanulni tőle, és vegyes érzelmekkel álltunk fel a gép elől. Egy egyetemi professzor híres aranyköpése jutott eszembe, aki egy szakdolgozattal kapcsolatban a következőket mondta: 'Kisasszony, nagy fába vágta a fejszéjét, és bizonyos szempontból fel is aprította'. Részletek, tapasztalatok, valamint az általunk tesztelt AI tutor a lapozás után!
A nagy AI ‘forradalom’ kellős közepén nagyjából két táborra szakadt a világ - vannak, akik félnek tőle, és vannak, akik szerint megváltoztatja a világot mindörökre. Az igazság talán, ahogy ez lenni szokott, a két véglet között van, mindenesetre kétségtelen, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása jelent sok kockázatot. Ezt természetesen maguk a fejlesztők is belátták, akik ezeket a behemótokat létrehozták. Olyannyira, hogy sorban jönnek ki azok a leírások, amelyek megpróbálják az AI alkalmazásokat biztonsági szempontból kategóriákba, szintekre sorolni. Az alábbiakban a Claude 3 nevű LLM fejlesztőjétől, az Anthropic nevű cégtől hoztuk el azt a 4 (vagy talán 5?) szintből álló modellt, ahol láthatjuk, hogy hol tartunk most, és azt is, mire számíthatunk a közeli és a nem túl távoli jövőben. Érdekes olvasmány!




