A legjobb hadvezér az, aki a saját hadseregének nem csak az erősségeit tudja kihasználni, de még a gyengéit is a saját előnyére fordítja. Így tehetünk a mesterséges intelligenciával is, ami ugyan teljesen megállíthatatlanul foglal el egyre nagyobb teret az életünkből, de azért még látványosan sok hibája is van. Az egyik, hogy (mint egy okos, de készületlen diák) a ChatGPT bármiről tud hadoválni. A másik pedig, hogy úgy irtózik a tények, adatok, források használatától, mint ördög a szenteltvíztől. Nos, ezt a két tulajdonságát tudjuk könnyedén a saját javunkra fordítani egy foglalkozásban.

Ritka az olyan tantárgyközi őrojekt, amiben a testnevelés is szerephez jut és amikor IKT-ról van szó, talán nem ez a tárgy lesz az első, amire gondolunk. Nem így volt ezzel egy japán általános iskola tanár Ichiro Shimomura, aki a római Maker Faire-re is eljött bemutatni a micro:Bitre épülő sportjait. Az ötletek könnyen reprodukálhatók, még a programok többsége is Scratch-ben készült hozzájuk.

Talán nem teljesen egyértelmű, de az oktatás aranykorában élünk. Olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amikről a reformpedagógia nagyjai, Dewey és Kilpatrick csak álmodhatott, az mára már valóság. Az ő elképzelésük szerint az iskolai munka központja nem a tanterem, hanem a műhely lenne, ahol a diákok projekteken tudnak dolgozni, olyan projekteken, amiknek valódi értelme van, kézzelfogható eredménye. A maker forradalom minden korábbinál könnyebbé tette, hogy ez a tanteremben is megvalósuljon, a 3D nyomtatás, lézervágás, CAD-design, mikroelektronika mára tényleg gyerekjátékká vált és nyugodtan bevihető az iskola mindennapjaiba is. Ugyan már szerencsére Magyarországon is van pár úttörő, aki ilyesmikkel próbálkozik, az, hogy minden lehetséges egészen nyilvánvalóvá vált a Rómában megrendezett Maker Faire fesztiválon. Ezt a fesztivált a maker mozgalom hívta életre és a legnagyobb európai eseményét rendezik az olasz fővárosban. A hat hatalmas kiállítócsarnokból egy csak az iskolák projektjeinek volt fenntartva. Az olasz technikumokban már évtizedek óta bevett szokás, hogy a diákok csapatai mindenféle vad ötlet megvalósításán dolgoznak, ez az órarendjüknek is része. Az IDE KATTINTVA elérhető galériában összegyűjtöttem egy párat a legérdekesebbek közül. Volt itt:

• Szenzorokkal intelligenssé tett üvegház
• Kompakt vízelemző készlet (vezetőképesség és pH mérésére)
• Elektromos gokart
• Vízminta begyűjtésére átalakított drón
• Tűzoltó robot hatalmas ventilátorral, ami képes megközelíteni a tűzfészket
• Okos szemeteskuka, ami felismeri és szétválogatja a szemetet
• Sisakkal irányítható kerekesszék
• Földrengés esetén fedezékként használható asztal
• Hátizsákba szerelt asztali számítógép
• Papírból készült robot

Külön érdekes volt az az együttműködés, ahol tanárok és iparművészetis diákok dolgoztak együtt, hogy a hagyományos fizikai kísérleti eszközök kínézete legyen játékosabb, vonzóbb.

Nagy öröm volt, hogy egy magyar kiállító is jelen volt. Zsigó Zsolt a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Technikumból két diákjával mutatta be a piezoelektromosságot használó szélgenerátorokat, amihez az alapgondolatot a biomimikri elv adta, a fűszálak hajlásának utánzásából jött a gondolat. Egy nap talán Budapesten is lesz hasonló!

Az utazásunkat a Nemzeti Tehetség Program támogatta.

A nyelvtanulásnak is vannak unalmasabb, és érdekesebb részei. Nem mindenki szereti például az emberek külső eírását tanulni, vagy éppen a ruházatot magolni. Külön nehézség, ha olyan csoprtnak próbálod ezt tanítani, akik korban már nem annyira picik, ám a nyelvtudások nagyon alacsony. Aztán egyszer csak beesett a tökéletes megoldás. Személyre szabható, dinamikus felületen lehet karaktereket építeni, még regisztrálni sem kell hozzá, és meglepően sokoldalú.

Nem mindig a legbonyolultabb ötletek a legizgalmasabbak, illetve vannak olyan diákcsoportok, akik számára a nagyon összetett feladatok túlságosan nagy nehézséget okoznak. A lapozás után egy olyan ötletet mutatunk be, amely egy izgalmas, 60 percig is eltartó, nyomozós játékot tartalmaz, gyakorlatilag semmilyen komoly digitális eszköz bevonásával, mégis végig izgalmasan.

Nagyon sokfelé lehet olvasni a tanulási stílusokról. Az elképzelés szerint minden egyes emberre jellemző, hogy mi a legjobb módja annak, ahogyan ő maga tanulni tud. A három legnagyobb kategória az auditív (hallás után tanuló), vizuális (olvasással, filmekkel jól tanuló) és a mozgásos típus (aki a dolgok manipulációjával tud tanulni). Mások ehez még további al- és melléktípusokat is rendelnek, így lehet szó szociális, verbális vagy akár logikai típus is. A tanulási stílusokról lehet tanulni az egyetemen, tanártovábbképzéseken, online teszteken mérheti meg bárki, hogy ő vagy a gyereke, tanítványa melyik stílushoz tartozik. Egy egyszerű internetes kereséssel is ömlik ránk az információ arról, hogy ekként kell differenciálni, a tanulási stílusok figyelembe vételével kell a gyerekeket hatékonyan tanítani. Érdekes, hogy a tudományos kutatások nem feltétlenül támasztják alá, hogy egyáltalán lenne olyan, hogy tanulási stílus.

Valószínűleg még tényleg csak kapargatjuk, hopgy mi mindenre lehet jó a mesterséges intelligencia a tanításban, talán ezért sem véletlen, hgy itt is egymást érik akülönféle ötletek ezzel kapcsoaltban. Most egy olyan felhasználást mutatunk be, ami a képgeneráló eszközoket használta fel. A diákok a légkör kapcsán tanultak a különféle híres szelekről, azok kialakulásáról és jellemzőíről, majd kaptak egy-egy szelet, amiről képet kellett készíteniük, ehhez használhatták fel a mesterséges intelligencia lehetőségeit, így a képek pillanatok alatt készülhettek el.

Sokan temettük fájó szívvel a Windows Movie Makert, ami egy könnyen használható és ingyenes videószerkesztő program volt, amit alapban kapott mindenki az operációs rendszerrel együtt. Olyan könnyű volt megtanulni ahasználatát, hogy nyugodtan lehetett bízni abban, hogy maguktól rájönnek a gyerekek arra, mit és hogyan kell csinálni vele. 2014-ben szűnt meg a program támogatása és azóta ment a hajsza valami olyan program utűn, ami a használhatóságot és az egyszerűséget ilyen remekül ötvözi. A profi programok, mint például a Da Vinci túl bonyolult volt ahhoz, amire egy iskolai környezetben szükség van, a Clipchamp túl kevés. Mindegyiknél fenygetett annak is a veszélye, hogy fizetőssé válnak, vagy a demo verziók csak nagyon korlátosan lesznek használhatók. Most végre sikerült egy iskolai környezetben jól használható alternatívát találni.

Mára tagadhatatlan tény, hogy a ChatGPT, valamint a hozzá hasonló AI alkalmazások az iskolai életünk részévé is váltak. Ennek vannak árnyoldalai is - pl. a házi feladatok, beadott esszék eredetiségének kérdése - ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy rengeteg hasznot is hozhat a ChatGPT számunkra az órára való készülésben, valamint az óratartásban. Az elábbiakben egy olyan nyelvi projektet mutatunk be, ahol a téma a 'zene' volt, és a 'tananyagot', valamint az órai feladatokat is gyakran a ChatGPT segytségével raktuk össze. Digitális kánaán a nyelvórákon, avagy hogyan tartsunk izgalmas, interaktív, kommunikatív nyelvórákat az AI segítségével úgy, hogy a munka nagy részét NEM a tanárnak kell végeznie. Izgalmas részletek a lapozás után!

Sokat megy a töprengés azon, hogy milyen hatással lehet a mesterséges intelligencia a tanításra. Elsődlegesen a rettegés, hogy mihez kezdenek majd a tanárok, ha a diákok a géppel iratják meg az esszéket, ha a mesterséges intelligencia készíti a rajzokat, oldja meg a matek példákat, fordítja le a szövegeket és így tovább. Pedig ez az új technika nagyon sok pozitív hatással is lehet. Segítheti a tanárt az egyik legnehezebb pedagógiai feladat, a differenciálás megvalósításában. A Wordbe épített olvasási edző például segíthet a nyelvoktatásban a kiejtés gyakorlásában, de a diszlexiásoknak is a gyakorlásban.