Matek felvételizőknek
- egy éve
Aki tanít általános iskolában, esetleg van általános iskolás gyereke, az tudja, hogy kevés szörnyűbb dolog van, mint a felvételire készülni. Az elvárás gyakran több, az anyag más, mint amit az iskolában tanulnak és a sikerhez biztosan szükség a külön készülésre. Perger Péter úgy gondolta, legalábbis matematikából megpróbál segíteni a felvételire készítő szülőknek és tanároknak. Így született meg a Matek felvételizőknek (IDE KATTINTVA) oldal, ahol egyfelől az eddigi feladatok témakörönként csoprotosítva találhatók meg. Letölthetők tanulókártyák a tanuláshoz és sok feladat mellet még videós megoldás is van. Nagy segítség lehet.
Elkezdődött az a tesztüzem (kísérletnek nem nevezném 🙂), amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy AI által generált zenéket hogyan lehet a tanulás szolgálatába állítani, ráadásul olyan iskolákban, ahol halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak. A lapozás után a cikkben elmeséljük, hogyan sikerült egy ilyen próbálkozás, milyen eredményeket, és további ötleteket hozott. Spoiler: többé-kevésbé működni látszik a koncepció.
A tudomány működését gyakran a tudománytörténetből lehet jól megérteni, de kevés lelekölőbb dolog van, mint amikor diákok wikipedia szócikkekból sorolnak életrajzi adatokat. Hogyan lehetne ezt egy kicsit élőbbé tenni? Természetesen itt is segítségünkre lehet a mesterséges intelligencia, mutatun agy jól használható promptot és még ahhoz is adunk ötleteket, hogy miként lehet ezt egy foglalkozásban felhasználni.
Sokat beszéltünk mi is itt, a TanárBlogon, olyan eszközökről, amelyek Ai segítségével ígérik a javítás megváltását tanároknak. Miért is töltene el egy pedagógus órákat esszék fölé görnyedve, amikor egy AI ugyanazt 3 perc alatt megcsinálja, és ráadásul sokkal részletesebb értékelést ad? Sok oka lehet, amiért mégsem Ai-val javíttatunk, és sok veszélyt jelenthet, ha egy algoritmusra bízzuk magunkat. Ezeket a lehetséges veszélyforrásokat (is) végigvesszük, mielőtt egy olyan eszközt ajánlunk, amely (jelenleg) ingyenesen, és 3 lépésben javít esszéket.
A HVG 360 digitális lapjain jelent meg pár napja egy cikk (
Ahogy változik tanítás egyre gyakrabban találhatja magát a tanár a tankönyvszerző helyzetében. A modern eszközökkel semmi akadálya nincs annak, hogy belenyúljunk egy digitális tankönyvbe, amit két céllal is tehetünk: vagy azért, hogy a legújabb ismereteket beemeljük a tanítottak közé, vagy azért, hogy a csoport vagy akár az egyén iglnyeinek megfelelőre szabjuk a tananyagot. Amiképpen ezt már Maria Montessori is megfogalmazta, a tanári munka jelentős része a megfelelő, előkészített környezet megteremtése, ami a felsőbb szakaszokban leginkább a megfelelő tananyag és feldatok összeállítását jelenti. Ami ilyenkor gyakran a legnehezebb az a megfelelő illusztrációk megtalálása. Magam irigykedve szoktam nézni a modern tankönyvek grafikáit, de gyakran vagyok úgy, hogy pont egy-két dolog hiányzik róluk vagy éppen túl sok dolog szerepel a képen. Milyen jó lenne, ha magam tudnék profi kinézetű illusztrációkat, képeket készíteni!
Hatalmas vihart kavart a mobiltelefonok használata VS korlátozása kérdéskör. Erről sokat írtunk már, és most nem szeretném ezeknek az írások számát gyarapítani, ehelyett megpróbálok röviden pár kutatást összefoglalni, amelyek a digitális technológia pedagógiai hasznát járja körbe. Az állítások, amelyeket igazolni, vagy cáfolni akartak a kutatók az alábbiak voltak: 1) a digitális eszközök puszta jelenléte hatással van a tanulás hatékonyságára, 2) az írás-olvasást tanító applikációk mögött komoly kutatások állnak, 3) és végül, hogy egy 'tanító' applikáción eltöltött idő, és/vagy a tanulás gyakorisága korrelál a tanulás hatékonyságával, azaz minél többet és többször tanulunk, annál hatékonyabb a tanulási folyamat.
Nincs hangosabb és fontosabb kérdés a 2024-es tanév kezdetekor, mint a mobiltelefonok használata, szükségessége, elvétele, 'tiltása', korlátozása. Ebben sokan (mi is) és sokszor megnyilvánultak, én most arra gondoltam, hogy nem jogi (jogos-e), logisztikai (kivitelezhető-e) vagy éppen emberi jogi (alapjog-e a telefon), netán közgazdasági (ki fogja kifizetni a megrepedt képernyőt) oldalról közelítenék, hanem megpróbálom azt körüljárni, hogy mire is lehet használni a telefont, és valójában mire használják az iskolában. Ehhez a Tanárblog Facebook csoportjában kértem tippeket, ahol a digitális pedagógia és a tanítás iránt elkötelezett pedagógusok beszélgetnek egymással - igen aktívan! - így nem csoda, hogy 1 nap alatt közel 100 válasz jött, sok kommentben 3-4 felhasználási mód is. Ezekről szeretnék most szólni, de úgy, hogy mindezt hozzákötöm az iskola digitalizációjának szintjeit leíró, ismert és bevett ún. SAMR modellt, és megpróbálom meghatározni, hogy az iskolai mobilhasználat jellemzően melyik szinten van jelen, 'bővíti', vagy 'átalakítja' a tanítás folyamatát. Mindegyik szintnek két al-szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. lássuk hát, mire jutottam.
A közbeszéd furcsa fordulata, hogy 2024 nyár végén miközben háború dúla szomszédban és a klímaváltozás miatt teljes ágazatok válnak működésképtelenné az lett a legfontosabb kérdés, hogy le kell-e adniuk a gyerekeknek a mobiltelefonokat reggel az iskolában. Magunk is épp eleget mondtuk ezzel kapcsolatban a saját véleményünket. A rendelet ellenzőinek gyakori érve, hogy a mobilok a tanulás elengedhetetlen eszközei, ami legalábbis megkérdőjelezhető állítás. Nem sok olyan dolog van, amire egy laptop például nem képes, amit csak mobiltelefonnal lehet megcsinálni. Például ilyen, ha mobiltelefon számtalan szenzorát kihasználva használjuk azokat mérőeszköznek. Mutatunk három olyan foglalkozást, amit eredei iskolában próbáltunk ki, működött és elengedhetetlen volt hozzá a mobiltelefon használata, a foglalkozások anyagai le is tölthetőek.




