Nagy barátai vagyunk az olyan webes alkalmazásoknak, amiket minden laca-faca és fakszni nélkül azonnal használni lehet. Nem kell regisztrálni, nem kell levélre várakozni, esetlegesen meghívóért ácsingózni, hanem azonnal dolgozni lehet. Azn ilyen alacsony küszöbű alkalmazások különösen hasznosak a tanórán, ha csak rövid időre, egy adott feladatra szeretnénk valamit használni és nem pedig hosszasan. Az eddig bemutatottak közül ilyen például a Titanpad (ITT ÍRTUNK RÓLA) vagy a Flocdraw (ERRŐL ITT).

Most az azonnali blogbejegyzést készítő Instabloggról lesz szó (ITT TALÁLHATÓ). Ha elmegyünk az oldalra már írhatjuk is azonnal a blogbejegyzésünket, amit formázhatunk, elláthatunk képekkel, táblázatokkal, mint bármilyen más blogmotor esetében. Ha elkészültünk, akkor a weben már megszokott módon bizonyítanunk kell, hogy élőlények vagyunk és már kész is a bejegyzés, mint például ez is.

A húsvéti történet különlegessége, hogy miközben egyetemes eseményről van szó, időben és helyben is egy adott ponthoz kötődik. Az első századi Jeruzsálem eseményei azok, amikről minden évben megemlékszünk. Ebben is segíthet a digitális technika, most két térképet és többféle liturgiát mutatunk be.

A Bible-history oldalon Jeruzsálemet találjuk meg (IDE KATTINTVA), ahol a város egyes pontjairól láthatunk maketteket és leírást is hozzá, itt tulajdonképpen bejárhatjuk magát a várost, mintha turisták lennénk ott. Az About Jesus oldalon (IDE KATTINTVA) egy térképen elhelyezve találjuk meg Krisztus életének eseményeit, az egyes pontokra kattintva a vonatkozó igehelyeket is megtaláljuk. Ha már az igehelyekről van szó, érdemes ellátogatni a Bible researcher oldalra is, ahol a Passió eseményeit egy, az egyes evangéliumok beszámolóját egybevető szinopszisban olvashatjuk (IDE KATTINTVA).

A YouTube hivatalos statisztikai oldalát böngészve iszonyatos számokat találunk, úgymint 72 órányi videót töltünk fel minden percben, és annyi letöltést regisztráltak (már 2011-ben), hogy a világon minden emberre jutott 140 videó megtekintés. Ez sok, lássuk be. Mit tehetünk, ha szeretnénk valahogy tájékozódni arról, hogy éppen mi a 'menő' a YouTube-on? Erre kiváló a Devour oldala (ITT TALÁLHATÓ), amely a legnépszerűbb YouTube videókat gyűjti össze. Persze lesz ezek között sok értelmetlen, vagy vicces(kedő) videó, de azért érdemes bízni az oldal látogatóiban - viszonylag gyorsan lehet olyan videót találni, amelyet akár az órán is felhasználhatunk, vagy csak megoszthatunk a diákokkal. Szintén jó arra az oldal, hogy egyetlen kattintással képben legyünk a feltöltött videók népszerűségi trendjei terén, akár a diákokat megelőzve is!

A Music box of life nevű játék (ITT TALÁLHATÓ) kiváló szórakozás akár egy egész órán át, ha képleírást tanítunk. 15 részből áll a játék, jellemzően 5-8 különbség van képpáronként. Egyetlen hátránya van a játéknak, ami pont az, mint ami az előnye: az interaktivitás. Nagyon nagy a kényszer a gyerekekben, hogy gyorsan megoldják a feladatot, és keveset beszéljenek. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy célnyelven, rendesen beszéljenek, akkor érdemes az első körben kivetíteni a két képet, majd párban azt a feladatot adni nekik, hogy keressenek különbségeket. Természetesen előtte tanítsuk meg nekik feltétlenül azt, hogyan tudnak arról beszélni, hogy mi hol van egy képen. Ha tetszett az oldal, IDE KATTINTVA rengeteg hasonló játék érhető el (érdemes jobban körbenézni, van értelmetlenül nehéz is, viszont itt tematikus képsorozatok vannak, pl. téli lakás, vagy éppen zombik :)

Látványos animáción nézhetjük meg a világ méretarányait a Planck hosszúságtól a megfigyelhető Univerzum nagyságáig, ehhez elég csak IDE KATTINTANI.

Sokat volt már szó itt a TanárBlogon is a tanítás játékos elemekkel gazdagításáról, a gamificationről (például ITT). Sokan sokféleképpen értelmezik, hogy mit jelent az, hogy gamification, hogyan lehet mindazt a motivációt, mindazt a belső késztetést, amit a játékokban láthatunk a tanulás szolgálatába állítani. Van olyan elképzelés, hogy játékokat kell bevinni az órára, és a diákok játék közben szerezhetik meg az új ismereteket és képességeket. Van olyan változat is, ahol csak az értékelés rendszere lesz a játékokéhoz hasonló. A most bemutatott oldal inkább ezt az utóbbi vonalat követi.

A ClassBadges nevű szolgáltatásról van szó (IDE KATTINTVA), amit ingyenesen használhatunk. Ha regisztrálunk az oldalra, létrehozhatunk egy osztályt, feltölthetjük a névsorát, majd a létrehozhatunk jelvényeket. Minden jelvényhez tartozik egy név, egy leírás és egy grafika. Ezután a diákokhoz rendelhetünk egy-egy jelvényt. A diákok pedig megnézhetik, hogy mi az, ami már megvan nekik és mi az, amit még meg kell szerezniük. A rendszer egy kicsit a cserkészetben elnyerhető kitűzők elvére épül, ahol minden megtanult tevékenységért jár kitűző, amit a cserkész az egyenruhájára tehet, itt virtuálisan gyűjtheti az eredményeket.

Ha valaki másokkal dolgozik online feladatokon, az alábbi két szcenárió közül az egyik bizonyára ismerős lesz: a másik nem ért valamit, vagy ő nem ért valamit. Hová kell itt kattintani, nem értem a menürendszert, én ezt így nem tudom használni stb. Ezután jönnek a hosszadalmas és elkeseredett próbálkozások, úgymint 'írd le pontosan, hogy mit csináltál' vagy 'csinálj minden problémáról egy képernyőképet'. Akárhogyan is van, ez a folyamat az egyik szereplőnek sem szokott kellemes lenni. A QuickScreenShare (ITT TALÁLHATÓ) ezen segít. Semmit nem kell a gépünkre telepíteni (de Java kell, hogy legyen rajta), egyszerűen beírjuk, hogy a másik vagy a saját képernyőnket szeretnénk megosztani, adunk egy nevet, majd kattintunk a Start gombra. Ezzel megosztottuk egymással a képernyőképünket, és elég a saját gépünkön megmutatni, mit hogyan is kell. További izgalomra adhat okot az a plusz szolgáltatás, hogy (amennyiben a másik hozzájárul és békén hagyja az egerét) át is vehetjük a másik eszköz felett az irányítást, és a saját egerünkkel motozhatunk a gépén, így segítve. Ezt az utóbbit még magam sem próbáltam, de ígéretesen hangzik!

Korábban is említettem már, hogy volt szerencsém részt venni a lisszaboni e-Twinning konferencián. Több mint 500 tanár volt itt a kontinens minden országából, kiosztották a legjobb projekteknek járó díjakat és műhelymunkákon is részt vehettek. Én egy ilyen műhelyt vezethettem, a vizuális eszközök használatáról volt szó.

Népszerű volt a foglalkozás, jó néhány pótszéket kellett behozni, majd egy megtelt feliratot is az ajtóra. A munka műhely jellegét azzal próbáltam erősíteni, hogy a jó ötletekért Túró Rudi járt, nem is hiába, mert sikerült aktivizálni a hallgatóságot. A bemutatott eszközök egybegyűjtve IDE KATTINTVA érhetők el.

Az órát egy Youtube-on talált rövid videó ihlette. (A kisfilmben egy francia humorista különböző hangolású üvegeket tesz le adott távolságokra egymástól, majd egy görkorcsolyára felszerelt műanyag pálcával az üvegek mellet elgurulva, azokat megütve, megszólaltatja Mozart Kis éji zenéjének témáját. Előkészületek: A gyerekeket az előzőleg megkértem, hogy az órára gyűjtsenek egyforma üdítős üvegeket, alumínium dobozokat, hozzanak szívószálat, ollót. Megbeszéltük, hogy kik azok a tanulók, akik el tudják okostelefonjukat hozni az órára, és le tudják tölteni az ingyenesen elérhető n-Track Tunert. Ez a mobilra letölthető alkalmazás képes a kiadott hang frekvenciájának megállapítására, az ABC-s hang felismerésére, kiírására. Szépen csilingelő poharakról én gondoskodtam. Az óra előtti szünetben átrendeztük a termet, kancsókat kértünk a konyháról, felmosó vödröt, rongyot, törlőkendőket a takarító néniktől.

Pár év munka érnek be azok az évfolyamok, akiknek már kötelező lesz 50 óra önkéntes munka a vizsga megszerzéséhez. Az ötlet szerintem alapjaiban nem rossz, de nagy kérdés, hogy az iskolák és a civil szervezetek vajon fel vannak-e készülve ilyen tömegű önkéntes diák fogadására. Főleg, ha azok rohamban, minél gyorsabban szeretnék letudni ezt a kötelező penzumot. Iskolánkban húsz éve végeznek a diákok közösségi munkát, így jól látom, hogy milyen nehéz helyzetben van a civil szervezet, ha megjelenik egy nagy csapat önkéntes és közli, hogy jönne egy hétig, de többet nem. Az ilyen segítség inkább hátráltat, hiszen nincs idő az önkéntesek betanítására, nem lehet tudni, mennyire alkalmasak a felelősségteljes munkára, mennyire megbízhatók, több gond van velük, mint amennyi hasznot hoznak. Mégsem szívesen mondanak nemet a szervezetek, hiszen ők alapjaiban az önkéntes felajánlásokból élnek, nem venné ki jól magát, ha elküldenék az ajánlkozókat. A hatékony és értelmes közösségi munka tehát nagyon sok figyelmet és sok időt, szoros együttműködést igényel az iskolától és a civil szervezettől egyaránt.

Iskolánkban a közösségi munka mellett a témaheteknek (projektheteknek) is nagy hagyománya van. Ilyenkor nincsenek klasszikus tanórák, minden tevékenység valamilyen téma köré szerveződik. Tizenkettedikes diákjainkkal (ők jövőre érettségiznek a nyelvi év miatt), úgy gondoltuk, összekötjük a közösségi munkában szerzett tapasztalataikat és az önálló szervezés megtanulását és egy civil projekt témahetet szervezünk. Három-négy fős csoportokban dolgoztak három napon át. Ki kellett találniuk valamilyen fontos célt, amire ők egy projektet szerveznének, majd meg is kellett valósítaniuk azt. Az utolsó napon azután pár percben minden projekt bemutatkozott, végül egy zsűri megválasztotta a legjobbakat. A projektek összefoglalása IDE KATTINTVA tekinthető meg.