MIlyen gyorsan olvasol? - angolul
Nyelvoktatás - 13 éve
Izgalmas oldalba akadtam a napokban, mégpedig egy ingyenes olvasási sebességet mérő tesztbe. Nem kell mást tennünk, mint az Ace Reader oldalát meglátogatni (ITT TEHETJÜK ezt), majd viszonylag sok típusú szöveg közül választhatunk, Miután elindítottuk a tesztet, rövid - majd egyre összetettebb - szövegeket kapunk, és minden esetben kattintanunk kell, hogy jelezzük, mikor fejeztük be az olvasást. Természetesen kérdéseket is kapunk, végül megtudatjuk, hogy hány szót is olvasunk el egy perc alatt (természetesen mindezt a sikeresen megválaszolt kérdések fényében érdemes értelmezni). Külön érdekesség, hogy összesen 13 szint van, gyerekeknek, felnőtteknek, haladóknak több szint létezik, illetve találhatunk tudományos vagy éppen történelmi szöveget is.
A kötelező olvasmányok közül kiemelkedik a Pál utcai fiúk, nem csak azért, mert ez valóban arról a korosztályról, akiknek olvasniuk kell és nem is csak azért, mert egy valódi világsiker a könyv, hanem azért is, mert gyereknek, felnőttnek egyaránt mond valamit. Ha azt mondjuk, Grund, esetleg Gittegylet, tudjuk miről van szó, és azt tudja mindenki, miért írjuk így: nemecsek. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2007-ben kiállítást rendezett a regény megjelenésének 100. évfordulójára. Ma már nem látogatható, de az interneten továbbra is elérhető az a sok anyag, amit hozzá készítettek (
Ma egy nem túl bonyolult, viszont talán hasznos játékot ajánlunk. Egy szigetre látogathatunk el, melynek neve Honoloko (
Vannak olyan ötletek, amik nagyon egyszerűek, de mégis meglepően hatékonyak. Ilyen a Socrative is (
Sok kérdés, email érkezett (sőt még itt a TanárBlogon poszt is született) az általunk indított IKT Híradó oldal sorsával kapcsolatban. Arra gondoltunk, hogy itt válaszolunk minden feltett kérdésre, illetve megosztjuk a bennünk felmerült kérdéseket az IKT hírportálokkal kapcsolatban. Ismét szélsőséges, némileg talán hangulatkeltő, mindenesetre feltétlenül szubjektív poszt következik a lapozás után. (ha esetleg valakinek nincsen türelme végigolvasni a cikket, egy mondatban a lényege: annyi jó hírt posztolunk a Facebook oldalunkra, hogy érdemes lájkolni minket
Az ökológia a biológia egyik olyan ága, ahol nagy szerepet kapnak a modellek, szimulációk. Nehéz ebben a tudományágban kísérletezni, hiszen keveseknek adatik meg egy egész erdő, amivel szabadon játszadozhatnak. Még ha az lenne is, akkor is gond, hogy egy ökológiai esemény akár 50-100 évet is igénybe vehet, így nem könnyű sokszor megismételni egy-egy vizsgálatot. marad tehát a matematikai modell, a szimuláció és a megfigyelés. Ez azonban a tanár számára szerencsés is, hiszen ezeket a szimulációkat könnyedén bevihetjük a tanórára is.
Az elmúlt hétvégén a Tempus Közalapítvány által szervezett A tanulás jövője - Közösségi utak a tanulásban című kreatív napon volt szerencsém részt venni. Sok érdekesség is elhangzott a kötelező lózungok mellett, de számomra a legizgalmasabbnak mégiscsak a tanulás közösségi megközelítése bizonyult. Többen és többször is elmondták, hogy a tanítás helyett a tanulásra lenne érdemesebb helyezni a hangsúlyt és hogy ebben a diákoknak különösen nagy szerepe van / lenne. A kérdés az, hogy a diákokat miként tudjuk a közösségi tanulás, tudásmegosztás felé irányítani, amikor a magyar tanárok jelenleg maguk is igen kevéssé hajlandóak ilyen jellegű projektekben részt venni. Be kell látnunk, a mi szakmánk nem jeleskedik a tudásmegosztásban. Mit várunk akkor a gyerekektől? Ha tényleg van közösségi, önszerveződő tanulás,annak remek példája lehet a budapesti Madách Imre Gimnáziumban induló kísérlet, amelynek StudentsMeet a neve (az esemény magyar nyelvű, az elnevezés a TeachMeet-re utal). Itt diákok tartanak rövid, 3 perces előadásokat, majd beszélgetnek a felmerülő kérdésekről.(a StudentsMeet Facebook oldala
Aki próbált már valamelyik online irodai szoftverben (Skydrive, WebApps, Google Drive) egy osztálynyi diákkal közösen dolgozni, az tudja, hogy ez igazi pokol lehet. Különösen, ha nem mindenkinek ugyanazt karjuk adni, hanem csoportok, vagy esetleg egyénre szabott feladatok is vannak. Nem könnyű számon tartani, hogy mit kivel kell megosztani, mihez ki férhet hozzá, melyik dokumentum melyik csoporté, melyik gyereké is volt valójában. Ennek a problémának a megoldására született a Doctopus nevű kiegészítés.




