A Music box of life nevű játék (ITT TALÁLHATÓ) kiváló szórakozás akár egy egész órán át, ha képleírást tanítunk. 15 részből áll a játék, jellemzően 5-8 különbség van képpáronként. Egyetlen hátránya van a játéknak, ami pont az, mint ami az előnye: az interaktivitás. Nagyon nagy a kényszer a gyerekekben, hogy gyorsan megoldják a feladatot, és keveset beszéljenek. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy célnyelven, rendesen beszéljenek, akkor érdemes az első körben kivetíteni a két képet, majd párban azt a feladatot adni nekik, hogy keressenek különbségeket. Természetesen előtte tanítsuk meg nekik feltétlenül azt, hogyan tudnak arról beszélni, hogy mi hol van egy képen. Ha tetszett az oldal, IDE KATTINTVA rengeteg hasonló játék érhető el (érdemes jobban körbenézni, van értelmetlenül nehéz is, viszont itt tematikus képsorozatok vannak, pl. téli lakás, vagy éppen zombik :)

Látványos animáción nézhetjük meg a világ méretarányait a Planck hosszúságtól a megfigyelhető Univerzum nagyságáig, ehhez elég csak IDE KATTINTANI.

Sokat volt már szó itt a TanárBlogon is a tanítás játékos elemekkel gazdagításáról, a gamificationről (például ITT). Sokan sokféleképpen értelmezik, hogy mit jelent az, hogy gamification, hogyan lehet mindazt a motivációt, mindazt a belső késztetést, amit a játékokban láthatunk a tanulás szolgálatába állítani. Van olyan elképzelés, hogy játékokat kell bevinni az órára, és a diákok játék közben szerezhetik meg az új ismereteket és képességeket. Van olyan változat is, ahol csak az értékelés rendszere lesz a játékokéhoz hasonló. A most bemutatott oldal inkább ezt az utóbbi vonalat követi.

A ClassBadges nevű szolgáltatásról van szó (IDE KATTINTVA), amit ingyenesen használhatunk. Ha regisztrálunk az oldalra, létrehozhatunk egy osztályt, feltölthetjük a névsorát, majd a létrehozhatunk jelvényeket. Minden jelvényhez tartozik egy név, egy leírás és egy grafika. Ezután a diákokhoz rendelhetünk egy-egy jelvényt. A diákok pedig megnézhetik, hogy mi az, ami már megvan nekik és mi az, amit még meg kell szerezniük. A rendszer egy kicsit a cserkészetben elnyerhető kitűzők elvére épül, ahol minden megtanult tevékenységért jár kitűző, amit a cserkész az egyenruhájára tehet, itt virtuálisan gyűjtheti az eredményeket.

Ha valaki másokkal dolgozik online feladatokon, az alábbi két szcenárió közül az egyik bizonyára ismerős lesz: a másik nem ért valamit, vagy ő nem ért valamit. Hová kell itt kattintani, nem értem a menürendszert, én ezt így nem tudom használni stb. Ezután jönnek a hosszadalmas és elkeseredett próbálkozások, úgymint 'írd le pontosan, hogy mit csináltál' vagy 'csinálj minden problémáról egy képernyőképet'. Akárhogyan is van, ez a folyamat az egyik szereplőnek sem szokott kellemes lenni. A QuickScreenShare (ITT TALÁLHATÓ) ezen segít. Semmit nem kell a gépünkre telepíteni (de Java kell, hogy legyen rajta), egyszerűen beírjuk, hogy a másik vagy a saját képernyőnket szeretnénk megosztani, adunk egy nevet, majd kattintunk a Start gombra. Ezzel megosztottuk egymással a képernyőképünket, és elég a saját gépünkön megmutatni, mit hogyan is kell. További izgalomra adhat okot az a plusz szolgáltatás, hogy (amennyiben a másik hozzájárul és békén hagyja az egerét) át is vehetjük a másik eszköz felett az irányítást, és a saját egerünkkel motozhatunk a gépén, így segítve. Ezt az utóbbit még magam sem próbáltam, de ígéretesen hangzik!

Korábban is említettem már, hogy volt szerencsém részt venni a lisszaboni e-Twinning konferencián. Több mint 500 tanár volt itt a kontinens minden országából, kiosztották a legjobb projekteknek járó díjakat és műhelymunkákon is részt vehettek. Én egy ilyen műhelyt vezethettem, a vizuális eszközök használatáról volt szó.

Népszerű volt a foglalkozás, jó néhány pótszéket kellett behozni, majd egy megtelt feliratot is az ajtóra. A munka műhely jellegét azzal próbáltam erősíteni, hogy a jó ötletekért Túró Rudi járt, nem is hiába, mert sikerült aktivizálni a hallgatóságot. A bemutatott eszközök egybegyűjtve IDE KATTINTVA érhetők el.

Az órát egy Youtube-on talált rövid videó ihlette. (A kisfilmben egy francia humorista különböző hangolású üvegeket tesz le adott távolságokra egymástól, majd egy görkorcsolyára felszerelt műanyag pálcával az üvegek mellet elgurulva, azokat megütve, megszólaltatja Mozart Kis éji zenéjének témáját. Előkészületek: A gyerekeket az előzőleg megkértem, hogy az órára gyűjtsenek egyforma üdítős üvegeket, alumínium dobozokat, hozzanak szívószálat, ollót. Megbeszéltük, hogy kik azok a tanulók, akik el tudják okostelefonjukat hozni az órára, és le tudják tölteni az ingyenesen elérhető n-Track Tunert. Ez a mobilra letölthető alkalmazás képes a kiadott hang frekvenciájának megállapítására, az ABC-s hang felismerésére, kiírására. Szépen csilingelő poharakról én gondoskodtam. Az óra előtti szünetben átrendeztük a termet, kancsókat kértünk a konyháról, felmosó vödröt, rongyot, törlőkendőket a takarító néniktől.

Pár év munka érnek be azok az évfolyamok, akiknek már kötelező lesz 50 óra önkéntes munka a vizsga megszerzéséhez. Az ötlet szerintem alapjaiban nem rossz, de nagy kérdés, hogy az iskolák és a civil szervezetek vajon fel vannak-e készülve ilyen tömegű önkéntes diák fogadására. Főleg, ha azok rohamban, minél gyorsabban szeretnék letudni ezt a kötelező penzumot. Iskolánkban húsz éve végeznek a diákok közösségi munkát, így jól látom, hogy milyen nehéz helyzetben van a civil szervezet, ha megjelenik egy nagy csapat önkéntes és közli, hogy jönne egy hétig, de többet nem. Az ilyen segítség inkább hátráltat, hiszen nincs idő az önkéntesek betanítására, nem lehet tudni, mennyire alkalmasak a felelősségteljes munkára, mennyire megbízhatók, több gond van velük, mint amennyi hasznot hoznak. Mégsem szívesen mondanak nemet a szervezetek, hiszen ők alapjaiban az önkéntes felajánlásokból élnek, nem venné ki jól magát, ha elküldenék az ajánlkozókat. A hatékony és értelmes közösségi munka tehát nagyon sok figyelmet és sok időt, szoros együttműködést igényel az iskolától és a civil szervezettől egyaránt.

Iskolánkban a közösségi munka mellett a témaheteknek (projektheteknek) is nagy hagyománya van. Ilyenkor nincsenek klasszikus tanórák, minden tevékenység valamilyen téma köré szerveződik. Tizenkettedikes diákjainkkal (ők jövőre érettségiznek a nyelvi év miatt), úgy gondoltuk, összekötjük a közösségi munkában szerzett tapasztalataikat és az önálló szervezés megtanulását és egy civil projekt témahetet szervezünk. Három-négy fős csoportokban dolgoztak három napon át. Ki kellett találniuk valamilyen fontos célt, amire ők egy projektet szerveznének, majd meg is kellett valósítaniuk azt. Az utolsó napon azután pár percben minden projekt bemutatkozott, végül egy zsűri megválasztotta a legjobbakat. A projektek összefoglalása IDE KATTINTVA tekinthető meg.

Ma van a víz világnapja, ha a vízkészletek, a víz ára is szóba kerül, hasznos lehet az ITT TALÁLHATÓ infografika.

Mindig nagy öröm, ha újabb kollégát üdvözölhetünk a TanárBlog szerzői között. A mai posztot Pápa Ágnes küldte, és két spanyolos oldalt ajánl mindenki figyelmébe. Köszönjük! Íme:  Spanyoltanárok figyelmébe! 1) Végre, ahogy a neve is jelzi: kíváncsi, hasznos, szórakoztató és érdekes! (CUDI). A CUDI (curioso, útil, divertido e interesante) a Santiago de Compostela Iria Flavia Nyelviskola blogja, igényes, állandóan bővülő tudáskinccsel: cikkek, videó, érdekességek a hispán kultúrából, IT újdonságok, fiatalokról szóló aktualitások, szólások, közmondások, köznapi nyelvhasználat, zsargon, divatos új kifejezések. 2) A Cervantes Intézet spanyol tanulóknak és tanároknak szóló honlapja: szintfelméréssel, aktuális sajtóhírekkel minden tudásszinten, a cikkek hallás utáni értése, kapcsolódó videó, a cikkek feldolgozását segítő online feladatok, nyelvtani feladatok és természetesen zene. Nélkülözhetetlen!

Nincs ingyen ebéd tartja a közgazdaságtani alapvetés, valakinek valahol fizetnie kell a termékekért. Az internetet használóknak mégis úgy tűnhetett, ez az új digitális világ nem a megszokott szabályok szerint működik. Nem hogy ingyen ebéd, hanem tízfogásos lakoma várja azokat, akik ide jönnek. Hozzászoktunk, hogy az internetes tartalom és az internetes szolgáltatás ingyen van. Úgy tűnt, hogy a hirdetéses modell, ahol egy-két reklám megtekintésével fizetünk a szolgáltatásokért jól működik. Annyira megszoktuk ezt, hogy (legalábbis itthon, Európa szegényebbik felén) nem nagyon vitt rá a lélek senkit arra, hogy bármilyen tartalomért, programért pénzt adjon ki. Számunkra, tanárok számára ez paradicsomi állapot volt, hiszen mindenféle remek dolgot elérhettünk, használhattunk a diákjainkkal és nem kellett az igazgatónál könyörögni, hogy vegye meg ezt vagy azt a méregdrága programot az iskolának.

Az utóbbi hetekben azonban egyre-másra szembesülök azzal, hogy jól megszokott programok, weboldalak, alkalmazások zárnak be, tűnnek el.Bezárt a Picnic képregény készítő, az Embedit.in beágyazó program, tovább drágult a Ning (megszűnt a mini opció, ami ideális és megfizethető volt a tanárok számára), nincs többet Aviary képszerkesztő, hamarosan leáll az MSN, valamint a Google Reader is, véget ért a Posterous mikroblog. Eddig is előfordult, hogy egy-egy oldal lehúzta a rolót, az ember hozzá is volt szokva, hogy néha alternatívákat kell keresnie, de most mintha megnőtt volna a bezárások száma.