Adj gázt ... - AI és a tolakodó türelmetlenség
Vezércikk - 2026. március 24.
Rengeteg előadást, képzést, workshop-ot tartunk, és most egy érdekes jelenséget kezdünk tapasztalni - ez pedig nem más, mint a mesterséges intelligenciával kapcsolatos egyre erősebb türelmetlenség. Most, ohgy sok mindent tud, már elvárás gyakran, hogy mindent tudjon, és azonnal. Mivel rengetegszer hallottuk már, elmondták különböző megoldások fejlesztői, tudjuk azt is, hogy a jól használt AI azonnal, és főleg a mi gondolataink hullámhosszára kapcsolódva, ad megoldásokat minden kérdésünkre. Ha ugyanis többet kell tölteni vele, akkor az már ablakon kidobott idő, ahelyett, hogy kávézhatnánk a kollégákkal, vagy játszhatnánk az udvaron a kutyával. Véleményem szerint ez egy elég veszélyes irány, azt is elmondom, miért.
Legelőször itt van az a probléma, hogy ha gyorsan, azonnal, megoldást akarunk, akkor kevésbé van kedvünk gondolkozni a részleteken, hiszen az nettó időveszteség. Ezért belecsúszunk abba, hogy a gyorsaság, azonnali megoldás oltárán már feláldozzuk a szakmaiság alapvető szabályait. Mondok egy példát: egy képzésen éppen vibe-kódolni tanultak kollégák, és egyikük egy interaktív feladatot készített, amelyben egyszerű szavakat, országok neveit lehetett angolul megtanulni. Ez volt ugyanis a következő angolóra témája. Tökéletes volt, jól működött, és beleillett a tanórába. Nagyon nagy öröm volt, olyannyira nagy, hogy amikor azt megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy a játékban milyen szavakat tanít az interaktív tananyag, nagy szemekkel nézett rám. Hirtelen neki is leesett, hogy 'nem'. Elkészítettünk valamit, kódot generáltattunk, letöltöttük, feltöltöttük, örültünk neki, de az senkinek nem jutott eszébe, hogy ellenőrizze, hogy konkrétan milyen szavak (értsd 'tananyag') van az appban. Felvetésemre, hogy jó lenne ezt megnézni, ellenőrizni, a váasz az volt, hogy 'mindegy, biztos jó, kettőt megnéztem, oké'.
Emellett, és ezzel párhuzamosan, jelentkezik a türelmetlenség minden olyan mondattal, kitétellel, gondolattal szemben, amiről úgy érezzük, hogy csak bonyolítja a helyzetet. Miért kell arról gondolkodni, hogy milyen készségeket fejleszt egy bármi, emit AI-val készítünk, inkább mutasd meg, hová kell kattintani, hogy villámgyorsan készen legyen. Az a hasznos, gyakorlatias információ. És ahogy látom, ez nem fog a jó irányba mozdulni, hanem egyre-másra jönnek azok az igények, hogy azt tanítsuk, hogyan lehet nagyon gyorsan valamit megcsinálni pl. a Notebook LM-ben, nem pedig azon töprengjünk, hogy milyen módszertannal, milyen lépésekkel érdemes egy AI fejlesztésbe belefogni.
Én most arra teszek kísérletet, hogy szemben az árral, egy lassabb módszertant javasoljak. Alapvetően 3 kérdés mentén indolk én el általában, ezek pedig a 'Miért? Mit? Hogyan?' A 'miért'-re a válasz a pedagógiai cél (pl. egy tananyag kapcsán szeretném a döntéshozást tanítani egy csoportnak), a 'mit' az a konkrét tananyaghoz kapcsolódó feladat (pl. egy üzleti szimulációt szeretnék a megadott 'biznisz' szavakkal és kifejezésekkel), végül a 'hogyan' már a fejlesztésre, az AI-val történő közös munkára utal. Így azonban már pontosan tudom, hogy mit szeretnék, miért szeretném, így nagyobb eséllyl marad az ellenőrzés a kezemben abban a tekintetben is, hogy ez hogyan fog megvalósulni. És ettől lesz egy hihetetenül hatékony partner, asszisztens, 24 órban elérhető kódoló, nem pedig egy közepesen rossz tanár, aki megmondja nekem, hogy mit és hogyan tanítsak.
