A kortárs magyar irodalom legrangosabb elismerése az Aegon-díj, amit szakemberek titkos szavazatai alapján ítélnek oda minden tavasszal. A díj oldalán nem csak a díjazottak listáját találjuk meg, hanem oktatási segédanyagokat is (IDE KATTINTVA). Az utóbbi évek nyerteseihez és az elmúlt két év minden jelöltjéhez találunk találunk itt óravázlatot, anyagokat a tanároknak és a diákoknak egyaránt. A segédanyagokat a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság együttműködésében készítették el szakemberek.

Kedves Lelkes és Kitartó olvasóink! Az elmúlt időszakban kicsit szórványosabban jelentek meg itt, a TanárBlogon a posztok. Ennek nem a lelkesedésünk hanyatlása volt az oka, hanem az, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket: úgy döntöttünk, lassan itt az ideje, hogy a 21. századi pedagógia talaján szilárdan megvetve a lábunkat olyan kézikönyvet írjunk, amely segít abban, hogy a lassan minden intézményben bekövetkező digitális transzformáció valódi pedagógiai haszonnal mehessen végbe.

A 21. századi iskola három részből áll: először az elméleti hátteret szedtük össze, ahol többek között diákközpontú oktatásról, 21. századi képességekről, digitális tanulókról, a 21. századi tanításról, gamification-ről szólunk . Ezt követi az elvek gyakorlatba való átültetésének a több lehetséges módja. Itt már digitális tanórákról, tanulásszervezésről, óravázlatokról stb. van szó. A harmadik rész pedig még ennél is konkrétabb lehetséges terveket javasol, lépésről lépésre bevezethető módon.

A könyv tehát mindkét végén elkezdhető: lehet a gyakorlati lépések tanórai vetületeit tanulmányozni a fontosabb pedagógiai elvek alapján, de el lehet kezdeni az elméleti alapoknál, majd megnézni, hogy mindez hogyan változtatja meg az iskolai gyakorlatot, végül kísérletezni ezek bármelyik elemével a harmadik rész útmutatója alapján. Fontosnak érezzük, hogy arról is beszéljünk, hogy pontosan milyen elvek alapján érdemes egy ilyen folyamatnak nekifogni, és azt is jó látni, hogy milyen nehézségekkel, buktatókkal kell szembenéznie annak, aki erre vállalkozik. Mivel mindketten, akik szerzői vagyunk a műnek (Nádori Gergely és Prievara Tibor) már elég régóta a digitális transzformáció pedagógiai megvalósításán dolgozunk a saját iskolánkban, bőven tudunk érdekes tapasztalatokkal szolgálni - akár azzal, hogy leírjuk azt is, hogy nekünk mi nem működött. :) A könyv a TanárBlogon lesz rendelhető már tavasszal, a részletekről később értesítjük minden kedves olvasónkat.

Az Szív city ITT TALÁLHATÓ egy potenciálisan életmentő app. A koncepció nagyon egyszerű, és a közösségi funkcióit használja ki a mobilkommunikációnak. Ha letöltjük az applikációt, és saját bevallásunk szerint tudunk újraéleszteni, akkor beregisztrálhatunk a rendszerbe. Az OMSZ is a fejesztők között van, ezért, ha riasztást kapnak hirtelen szívmegálláshoz, akkor a mentők mellett az appot is riasztják, aki megnézi, hogy a közelben hol található önkéntes, aki a helyszínre sietve elkezdheti az újraélesztést. Feltétlenül érdekes kezdeményezés, de ez - mint minden hasonló app - csak akkor működik, ha elég sokan letöltik, és jó eséllyel van valaki az eset közelében. Ha már részt vettünk ilyen képzésen, talán megér egy percet.

Az internet tele van veszélyekkel - hallhatjuk egyre többször, és egyre hangosabban. Lassan számontartani is nehéz a rengeteg programot, amelyek mind-mind megvédeni hivatottak minket ... és gyermekeinket. Ne mondd el idegeneknek, hol laksz, ne add ki szüleid bankkártyájának az adatait, ne beszélgess idegenekkel csetszobákban - hallhatjuk, olvashatjuk sokszor. És ez mind igaz is, ezek reális veszélyek. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy ezek-e a legnagyobb veszélyek? A közösségi oldalak abból élnek, hogy minket aktivitásra bírnak, és minél hosszabb ideig az oldalon tartanak. Ez rendben is van, csak nagyon nehéz tudatos közösségi média használatról beszélni, ha egyik oldalon egy 13 éves gyerek van, a másikon pedig egy Facebook méretű cég, aki módszeresen próbálja ezt a gyereket manipulálni. Vajon ki fog győzni? Továbbgondolva, a valódi veszély a közeljövőben talán máshonnan les ránk. Sokkal ártatlanabb, nem tiltott, sőt, iskolákban is szorgalmazott módon.

Izgalmas, a tanításban is jól hsználható oldalt indított a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Átlátszó (IDE KATTINTVA). Négy, egyre nehezedő szinten kell kiszűrni az álhíreket a valódiak közül, felismerni, hogy mik az álhíroldalak főbb jellemzői. Valószínűleg kevés fontosabb dolog van manapság, mint az a képesség, hogy valaki felismerje a szándékosan félrevezető hírforrásokat. Ebben lehet igazi segítség ha végigcsináljuk a diákokkal ezt az amúgy is szórakoztató feladatsort. Érdemes média- vagy akár osztályfőnöki órán időt szakítani rá.

Biztosan mindenki emlékszik még arra a játékra, amikor el kellett kezdeni egy történetet egy papíron, majd továbbadni, és a következő diáknak kellett folytatni - és így tovább, mindig csak mondatonként. Ezt szerettem volna az órán játszani, amikor eszembe jutott, hogy már digitális iskolában vagyunk, és elkezdtem azon töprengeni, hogy 1) hogyan tudom a rendelkezésre álló digitális eszközökkel kiváltani a feladatot, és 2) hozzá tud-e adni valamilyen pluszt (pedagógiailag) az, hogy digitális környezetben végezzük a feladatot? Nos, a válasz - mint kiderült - mindkét kérdésre IGEN, az eszköz, amit használtam ugyanaz volt, amit egyébként is, hiszen a Microsoft Teams minden órán a kezünk ügyében van, és rövidebb idő alatt sokkal többet írtak és dolgoztak a diákok. A lapozás után elmondom azt, hogy mi történt.

Az iskolai táborozások legjobb része a tábortűzi éneklés, amit igazán fel tud dobni, ha egy gitáros is van kéznél. A gitárosnak pedig az a segítség, ha a dalok, akkordok kéznél vannak. Ebben segíthet az ingyenes Songsheet Generator nevű szoftver (INNEN LETÖLTHETŐ). A programmal könnyen gyárthatunk dalszövegeket akkordokkal és még azt is odatehetjük, hogyan kell lefogni azokat. Nem csak nyomtatni, hanem teljes képernyőn kivetíteni is tudjuk a dalokat, ami szintén segítség lehet a közös énekléshez. Ha van gitáros a csapatban, érdemes kipróbálni.

Március 14. a Pí nemzetközi ünnepe (3,14 ugyebár), amit a mi iskolánkban már egy ideje vicces és komoly módon meg is ünneplünk. A diákok mindenféle matematika feladatokban mérhetik össze a tudásukat. Tulajdonképpen a matematika ünnepéről van szó. Eszembe jutott, hogy akár ki is nyomtathatnánk a pít. Így született a győztes csapatnak járó medál, ami az irracionális szám első 100 számjegyét ábrázolja. Az egyes oszlopok magassága az adott helyen levő számjegyek nagyságát mutatja. A medálokat az iskola 3D nyomtatójával készítettük el. A nyomtatáshoz szükséges fájlok IDE KATTINTVA érhetők el.

Bevallom, soha nem mozogtam igazán otthonosan az üzleti világban, nem éreztem magam jó vezetőnek, 'menedzsernek'. Néha azonban érdekes azzal eljátszani, hogy vajon képes lennék-e irányítani egy nagyobb (vagy akár kisebb) céget. Nagyon szeretem az erre kitalált ún. in-tray teszteket, ahol rengeteg feladatot kapunk egy napra (vagy megadott időre), amit egy szerepnek megfelelően kell megpróbálnunk megoldani. Fontossági sorrendet kell felállítani, delegálni kell tudni a feladatokat, használni, és segíteni a munkatársakat, szóval hihetetlenül összetett a feladat, és kevés az idő. Ráadásul ha mindez angolul van, és ingyenesen letölthető (MINT PÉLDÁUL ITT), akkor egy egész napos tréning, vagy angolos projektnap meg is van oldva. Azzal a kikötéssel, hogy ez tényleg elég összetett feladat, csak jó angolosokkal érdemes nekifutni.

Áprilisban lesz a Digitális Témahét, most már mondhatjuk, hogy hagyományosan. Az iskolák IDE KATTINTVA resgisztrljatnak, amit mindenképpen érdemes, mert az iskolákat izgalmas nyeremények is várják. Megkérdeztünk hat tanárt, akik korábban már nagy sikerrel vettek részt a témahéten, hogy számukra mit jelent, miért érdemes belevágni, miért érdemes regisztrálni, itt vannak a válaszaik: