Tanítás karantén idején - a digitális iskolai etikett
Vezércikk - 2020. március 15.
A digitális oktatásra átállás sok technikai kérdést vet fel, de legalább annyi pedagógiait is. A kettő közül valószínűleg ez utóbbi a kemény dió. Együttműködő gyerekekkel postagalambbal is lehet tanulni, olyanokkal, akik nem akarnak részt venni a dologban még a holografikus konferencia és mesterséges intelligenciával támogatott osztályfelügyeleti rendszer sem fog működni. Az első és legfontosabb tehát, hogy beszélgessünk a diákokkal arról, hogy mi és miért fog történni, lehetőség szerint közösen dolgozzuk ki az online tanulás és tanítás szabályait.
Néhány dolog, amire biztosan figyelni kell, amiről biztosan beszélni kell:
A karantén az karantén. Fontos megértetnünk a diákokkal, hogy az egész rendelkezésnek csak akkor van értelme, ha betartják azt a szabályt, hogy nem találkoznak. Elsőre jó ötletnek tűnhet, hogy a barátok valakinél gyűljenek össze a projekteken dolgozni, de ez az, amit nem tehetnek meg. Otthon kell maradni még délután is.
Az online iskola is iskola. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy kell részt venni rajta, ahogyan a rendes oktatásban. Pontosan kell érkezni az online órákra, asztalnál, felöltözve.
Összpontosíts! Otthon ülve sokkal több olyan dolog van, ami könnyedén elvonja az ember figyelmét. Csak rápillantani a telefonra, kiugrani egy pillanatra a konyhába, rápillantani a háttérben futó játékra stb. Fontos, hogy ezeket a dolgokat minimalizáljuk, kapcsoljuk ki a telefont, vagy rakjuk egy másik szobába, úgy üljünk a gép előtt, mintha az órán lennénk.
Légy felkészült! Az online tanulás különleges technikai feltételeket igényel és fontos, hogy ne azzal menjen el az óra, hogy azt biztosítani kell. Legyen már az óra előtt bekapcsolva a gép, megnyitva a szükséges program, ellenőrizve az internet és a mikrofon, hangfal. Így is bőven lesznek fennakadások, de talán egy kicsit kevesebb.
Kerüljük el a hangzavart! A videókonferenciák során rettentően zavaró tud lenni, ha 10-20 ember hátérzaját kell hallgatni. Vannak olyan zajok, amikre nem is gondolunk, de a mikrofonon keresztül borzasztóan zavarók lehetnek: vakarózás, csámcsogás, kopogás az asztalon, csokipapír zörgetés stb. Éppen ezért tanácsos, hogy mindenki csak akkor kapcsolja be a mikrofonját, amikor éppen beszél. Ez a megszokotthoz képest egy kicsit lassítja a kommunikációt, olyan lesz mint régen a CB rádiókkal volt, de megéri mert legalább mindenki hall mindent. Amikor csak 2-3 ember vesz részt egy beszélgetésben, erre nincs feltétlenül szükség.
Egyszerre egy beszéljen. Nagyon más sok embernek együtt beszélgetni, ha csak a hangot halljuk. Nem is gondolunk rá, de amikor látunk is valakit, sokkal könnyebb a hangzavarból kiszűrni azt amit ő mond. Ez a videókonferenciáknál, online óráknál (főleg, hogy a hang és a kép gyakran el is van csúszva kicsit), biztosan nincs így. Éppen ezért kifejezetten fontos, hogy aki beszélni akar jelentkezzen (például a videókonferencia csetjében), érdemes megállapodni ennek a pontos protokolljában. Lesz, ami nem működik. Biztosan lesz nagyon sok dolog, ami nem fog működni, vagy éppen itt-ott fennakadások lesznek benne. Megszakad a net, rossz a link, elmegy a hang. Csak akkor fog működni a dolog, ha túl tudunk lendülni mindegyiken.
Csak akkor fog működni, ha mindnyájan akarjuk. Állapodjunk meg a diákokkal ebben, a mostani helyzet extra konstruktivitást és különleges rugalmasságot követel mindenkitől. Ez az a pillanat, amikor a leginkább van szükségünk a kölcsönös bizalomra és arra, hogy közös dologként kezeljük a tanulást.
Fontos, hogy a lehetőséget adjunk a diákoknak arra, hogy a közös szabályok kialakításában maguk is részt vegyenek és időről időre újra ellenőrizzük a szabályokat. Ha például a diákok azt mondják, hogy 20 percnél tovább nem tudnak az online előadásokra figyelni, akkor tördeljük ekkora részekre az anyagot. Ha szeretnének csoportban dolgozni, adjunk erre is lehetőséget. Minél jobban a magukénak érezhetik ezt a helyzetet, annál sikeresebbek leszünk!
