Az adat az új olaj - hangzik el egyre többször és valóban, az informatika forradalmának mozgatója a mesterséges intelligencia mellett az adat. Sőt, nagy mennyiségű adat nélkül mesterséges intelligencia, gépi tanulás sem lenne. De vajon hogyan lehetne bevinni az adatelemzés, adatvizualizációt a tanításba? Szerencsére ma már bőven vannak ehhez eszközök. Korábban is írtunk már a Kaggle nevű oldalról (ITT), itt találtuk például egy testnevelés projekthez azt a táblázatot, ami 1985 óta sorolja fel az NBA-ben a hét játékosának választott sportolót. Ebből készítettünk egy vizualizációt az ingyenes Flourish alkalmazással (IDE KATTINTVA).

Számos előfeltevés és széles körben osztott sztereotípiák birtokában az Egyesült Államok Ohio államába a híres-neves Kenti Egyetemre érkeztem az amerikai külügyminisztérium Fulbright kutatótanári ösztöndíjával, többek között médiatudatosságot és amerikai oktatási rendszert tanulmányozni 2019 őszén. A következő oldalakon kísérletet teszek tapasztalataim és első kézből szerzett ismereteim, benyomásaim minél tárgyilagosabb megosztására a kedves olvasókkal. Mint minden önmagára valamit adó ország, az Egyesült Államok is folyamatosan változik és az oktatási, illetve iskolarendszere is megpróbál lépést tartani a hihetetlen ütemű technológiai változásokkal, amelyek természetesen nem hagyják érintetlenül az emberi közösségeket így az iskolákat sem. Az amerikai oktatási rendszer igencsak sok változáson ment keresztül, ugyanakkor kijelenthetjük, hogy az alap jellemvonások nem változtak az utóbbi évtizedekben: helyi tankerületi szakmai és pénzügyi felügyelet, (full local control) tagállami és szövetségi kerettantervi iránymutatások (curriculum guidelines) és sok-sok központi szintfelmérő és rangsoroló teszt (advanced placement tests).

Hans Rosling és csapata hosszú ideje küzd azért, hogy a világról alkotott képünk legalábbrészben tükrözze azokat az adatokat, tényeket, amelyeket pl. az ENSZ nyivánosságra hoz. A Gapminder nevű oldalról először mi is több mint 10 évvel ezelőtt írtunk (például ITT, ám a szerzők azóta is gőzerővel dolgoznak ki újabb és újabb anyagokat, előadásokat. Angolórán zseniális, de mindenkinek feltétlenül ajánlott az a rövid, esztétikus kérdőív, amelyben mi is felmérhetjük, hogy vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy a világon merrefel haladnak a dolgok. Ha valaki próbát szeretne tenni, IDE KATTINTVA pár perc alatt megteheti. A Factfulness (magyarul Tények - nem összekeverendő a sikeres magyar hírműsorral!!) címmel könyvet is jelentettek meg, ez már kapható, rendelhető. Hasznos, érdekes, ugyanakkor egyszerre felemelő, helyenként elszomorító, gyakran pedig vicces. Ideális karácsonyi ajándék.

A napóra egészen csodálatos dolog és biztosak lehetünk benne, hogy sok diák érdeklődését leköti. Mindezek mellett kiválóan használható arra is, hogy a Föld mozgásairól, esetlegesen a geometriai vetületekről tanítsunk vele. Az INNEN LETÖLTHETŐ ingyenes Shadows szoftver arra használható, hogy megunknak is készítsük egyet. Vagy akár sokat és nagyon sokfélét is. Érdemes akár csak arról is beszélgetni a diákokkal, hogy vajon miért pont azokat az adatokat igényli a program, amiket meg kell adnunk neki. Ha pedig valami még komolyabbra vágyunk a programmal akár asztrolábiumot is készíthetünk magunknak.

A klímaváltozás mára az egyik olyan fontos kérdés lett, amely megkerülhetetlen az iskolai mindenapokban is. Fontos, hogy erről kézzelfogható, konkrét adatok segítségével (is) beszéljünk a diákokkal. Az egyik égető kérdés a különböző közlekedési eszközök környezetszennyező hatása. A co2nsensus ( ITT TALÁLHATÓ ) oldalán egy remek és nagyon jól használhatóan kitalált, esztétikus eszközt találhatunk, amely segítségével kiszámolhatjuk, hogy az, ha epülővel utazunk, vagy egy nagyobb autóval külföldre pontosan mennyivel növeli a CO2 lábnyomunkat. Szintén találunk információt arról, hogy mennyivel nagyobb CO2 kibocsátással jár az, ha a termékek, amelyeket megvásárolunk, nem helyben készülnek, teremnek, hanem mondjuk hűtőkocsival kell őket 1000+ kilométeren keresztül szállítani. Külön érdekesség, hogy arra is van lehetőség az oldalon, hogy 'jóvá tegyük' a bűnieinket azzal, hogy olyan projekteket támogatunk, amelyek segítik az egyensúly fenntartását.

A klímaváltozás talán a legnagyobb probléma a világban és olyan dolog, ami a legjobban a fiatalokat érinti. Nem véletlen, hogy olyan erőteljesen rezonálnak erre a témára, tulajdonképpen a fiataloknak köszönhető, hogy megkerülhetetlen üggyé vált mára. De miközben azt mindenki tudja, hogy ez fontos dolog és valamit tenni kellene, arról már keveseknek van fogalma, hogy pontosan mit is lenne érdemes csinálni. Ebben segíthet a CNN remek anyaga, amit akár földrajz, akár angolórára érdemes bevinni (IDE KATTINTVA).

Nagy sikernek örvend a Codycolor (ITT TALÁLHATÓ) nevű játék, amely mostanra már magyarul is elérhető. A szabályok egyszerűek: 1-100 játékos tud egyszerre versenyezni, méghozzá egy sakktábla jellegű pályán, ahol minden mező színes és összesen 3 szín van. A feladat az, hogy a sakktábla bszélére bárhová lerakott kis robot minél hosszebb ideig maradjon a táblán. Ebben a színes mezők igazítanak el, hiszen ha szürke mezőre lépünk, akkor egyenesen megy a robot, sárga mezők esetében jobbra, a pirosaknál pedig balra fordul. Mivel minden játék más színkiosztással kezdődik, a Codycolor megunhatatlan. Érdemes osztályokkal kipróbálni, én megtettem, hatalmas izgalommal, sok kiabálással jár :) És egy idő után felismerik a játékosok, hogy milyen színkiosztás lesz számukra elnyös, ilyen kombinációk járnak gyors lelépéssel a pályáról.

A technika iskolai megjelenésének egyik érdekes leírása a SAMR-modell. A modellt Ruben R. Puentedura dolgozta ki (pl. ITT), mi is ismertettük könyvünkben. Eszerint a technika kétféleképpen jelenhet meg az iskolában vagy bővíti vagy átalakítja a tanítás menetét. Mindegyik két szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. Gyakran egy piramisnak ábrázolják ezeket, aminek az alján a helyettesítés, a tetején az átértelmezés áll, ez azonban nem mindig célravezető kép, talán többet segít, ha egy spektrumon képzeljük el a technika szerepét a helyettesítés infravörösétől az átértelmezés ultraibolyájáig. Így talán elkerülhető az is, hogy automatikusan értékítéletet társítsunk az egyes típusokhoz (minél magasabban van, annál jobb), hanem úgy gondolkodjunk, hogy a különféle alkalmazási szinteknek megvan a szerepe, ahogyan a különféle fényeknek is.

A klímaválság napjainkra az egyik legfontosabb kérdéssé vált és különlegesen érinti a diákokat. Egyre többen vesznek részt a tüntetéseken, egyre több gyerek érzi azt is, hogy ez olyan kérdés, ami őt érinti igazán. Sajnos azonban a kérdés, hogy mi és milyen formában okozza a változást rettentően bonyolult, nem véletlen, hogy a világ legnagyobb számítógépei klímamodelleket futtatnak. Az sem segít, hogy olyan sokféle dolgot lehet hallani a teljes tagadástól a világvége jóslatokig. De hogyan vigyük be a tanításba? Hogyan tegyünk kézzelfoghatóvá egy ilyen összetett kérdést a diákjaink számára? Ebben segíthet nekünk a Monash University által publikált, kifejezetten oktatási célú modell gyűjtemény (IDE KATTINTVA).

Idén az iskolánk egy saját maker space boldog tulajdonosa lehetett. Ez annyit jelent, hogy érkezett egy újabb (szebb, jobb) 3D nyomtató és egy lézervágó is. Ez utóbbi jóval nagyobb és jóval drágább is, mint a már több helyen megszokott 3D nyomtatók. Egy ilyen masinával papírt, műanyagot, fát vághatunk nagy pontossággal és (ami a 3D nyomtatóhoz képest hatalmas előny) gyorsan. De hogyan kerülhet be egy ilyen eszköz az iskola mindennapjaiba?

Nálunk (az AKG-ról van szó) a hetedikesek egy Alkotóház elnevezésű tantárgy keretében ismerkednek a kézműveskedéssel. Az idei évtől ennek a programjába épült be (negyedéves időtartammal) a digitális alkotás is. A lézervágós tervezéshez az ingyenes Inkscape vektorgrafikus rajzolóprogramot használtuk (ITT TALÁLHATÓ). A következő egyre nehezedő feladatokat kapták a diákok: