Diákblog - és ha nem csak írunk, de olvassák is?
Internet a tanórán - 14 éve
Sokat taglaltuk már itt a TanárBlogon is a 21, századi készségeket, és megpróbálunk példákat, ha úgy tetszik 'jó gyakorlatokat' keresni, hogy megmutathasssuk mindez a gyakorlatban hogyan néz ki. Nos, azt gondolom, hogy kiváló 21. századi projekt a Diákblog (ITT TALÁLHATÓ), amit diákok készítettek, írnak, szerveznek, irányítanak és reklámoznak. Most már naponta frissül az oldal, kb. 10 rovatban összesen mintegy 30 gyerek dolgozik benne. Nem sokat, mindenki egy kicsit tesz hozzá, így a napi terhelés mellett is fenntartható a Diákblog, nem kíván senkitől napi szinten sok munkát. Mi mindent lehet ebből tanulni? Először is azt, hogy bármi, amit olvasunk érdekes lehet mások számára, és már úgy olvassuk a külföldi újságok cikket, hogy érdekes lehet egy összefoglalást írni belőlük magyar diákoknak. Szintén megtanulhatnak véleményt formálni, értelmesen leírni, érvelni. A Diákblog NEM zárt, és minden diák írását várja. És ami a legfontosabb, arról a lapozás után tudok csak beszélni :) Katt a Bővebben-re!!
Ezt az alkalmazást akkor találtam, amikor rákerestem a PIL Akadémia első webinárján ismertetett corkboard-alkalmazásra. Kíváncsi voltam miben más a Corkboard.it, ezért
Gondolom, sokak ifjúkori emlékei között vannak meg a Kaland-Játék-Kockázat könyvek, vagy ahogyan mindenki hívta őket a lapozgatós könyvek. Ezek voltak azok a könyvek, amikben mi magunk hozhattunk döntéseket (bemész-e az ajtón vagy adsz-e pénzt a koldusnak stb.) és a történet ezek szerint alakult. A klasszikus változatban a döntéseink alapján kellett a megfelelő oldalra lapozni és így tudtuk meg, mi történik velünk és mi a következő dötési helyzetünk.
Na nem mindenről, csak amit néhány közösségi oldalon (pl. YouTube, Twitter) követünk el. Az Intel izgalmas kis alkalmazásával felmérhetjük (és vizuálisan is elraktározhatjuk), hogy mi mindent tettünk, kivel beszélgetünk sokat, mit fogyasztunk. Ijesztőnek tűnhet talán, de nem az, hanem vicces és érdekes. Ezt kell tennünk, hogy nekünk is legyen 'Hát én?' képünk: a)
Martin Luther Kingnek volt egy álma, nekem nagyon sok van. Ezek között szép számmal találhatók olyanok, amik különféle természettudományos szimulációkkal kapcsolatosak. Olyan dolgokkal, amiket nagyon jól meg lehetne csinálni és használni a tanításban. Például milyen jó lenne egy olyan szimuláció, amiben valóban lehetne keresztezéseket végezni valamilyen tulajdon öröklődésének kiderítésére. Nem olyan szimulációról beszélek, ahol az interaktivitás kimerül a Tovább gomb böködésében, hanem olyanról, ami hasonlatos a valódi tudományos kutatáshoz és kísérletezéshez, amiben lehet hibázni és tervezni és gondolkodni kell, de kellő szabadságot is ad.
Egy évvel ezelőtt írtam itt arról a gyanúmról, hogy digitális bennszülött (legalábbis olyan módon, ahogyan gyakran elképzelik) talán nem is létezik. Akkor azt mondtam, hogy a digitális bennszülött olyan, mint a jeti, mindenki tudja, hogyan néz ki, de az életben még senki sem látta (
Érdekes kísérletet kezdtem a beadott feladatok javítására. Több gondom is volt a beadott esszékkel, illetve nyelvtani feladatokkal, vagy egyéb feladatlapokkal, gyakorló anyagokkal (nyelvtanár lévén ezekkel találkozom a legtöbbet). Az zavart, hogy nem tudtam jó, valóban hatékony visszajelzést adni. Vagy lepontoztam analitikusan, és akkor a pontok számítottak (és a jegy), a javított dolgok nem, vagy hosszú kommentárt írtam mialatt javítottam, amit szintén nem olvastak el, vagy csak nagyon ritkán és nagyon felületesen, viszont megírni 10 perc volt. Vagy gyorsan kiadtam nekik és akkor csak 1 perc ment el az órából, vagy részletesen elemeztem mindazt, amit fontosnak tartottam, és akkor percekig tartott, amíg egy gyereknek kiadtam egy esszét - a többi addig nagyon unatkozott, illetve akár egy óra is elment vele. Hasonló egy nyelvtani feladatlap kijavítása, ahol sok idő megy el a megoldások bediktálásával, illetve a magyarázatokkal, a kérdésekre pedig nem is mindig marad idő. Minderre egy csapással megoldást jelentett egy képernyővideó készítő szoftver, valamint a SMART Notebook együttese. Lapozás után megdöbbentő, leleplező részletek!
Sok szó esik arról, hogy nem elég népszerűek a diákok körében a természettudományok. Sokféleképpen próbáltak már ezen a helyzeten változtatni, voltak akik az óraszámemelést, a kötelező érettségit vagy a több kísérletet javasolták. Személy szerint nem vagyok meggyőződve arről, hogy ezek mindegyike nagyon hatékony lenne, de most ajánlok egy másik lehetséges megoldást is. Nem gondolom, hogy ettől menne jövőre mindenki vegyészmérnöknek, de ahhoz talán hozzájárulhat, hogy minél több diák találja érdekesnek, izgalmasnak a természettudományokat. Nagyon egyszerű dologról van szó: fordítsunk nagyobb figyelmet azoknak a témáknak, ahol egyes természettudomáényok más tudományokkal együtt működnek.




