Az EcoNet ökoszisztéma szimulátorral könnyen és egyszerűen készíthetjük el táplálkozási hálózatok szimulációját (ITT TALÁLHATÓ). A modelelket egyszerű szöveges állományokként kell megadnunk, de vigyáznunk kell, az ékezetes karaktereket nem szereti a rendszer és számít neki a kis és nagy betű. Az model szintaxisa nagyon egyszerű, adjuk a Nyul -> Roka c=0.2 annyit tesz, hogy minden lépésben a Nyul tár 20%-ával növekszik a Roka tár. ez az áramlás jelenthet energiát, vagy oxigént, amit csak modellezni szeretnénk. Fontos még a * jel, ami minden lépésben egy adott változást jelent, a * -> Nyul c=10 azt, hogy minden lépésben 10-szeresérel nő a nyulak száma, a Roka -> * c=0.5 azt, hogy a rókák száma lépésenként feleződik. meg kell még adnunk az induló értékeket pl. Nyul=100, Roka=5 formában és indulhat is szimuláció.

Itt van a Föld napja, április 22-én emlékezünk meg egy kicsit arról, hogy nem csak mi vagyunk ezen a bolygón, sőt egyáltalán arról, hogy van egy bolygó is körülöttünk. Talán kevesen tudják, hogy az első Föld napja 1970-ben egyfajta oktatási esemény teach-in volt Amerikában, amikor mindenfelé nyilvános előadásokat tartottak a környezetvédelem ügyéről. Tapasztalataim szerint az ökológiai tudatosság megteremtésének egyik legjobb eszköze az ökológiai lábnyom. A kép, hogy hány Földre lenne szükségünk, ha mindenki úgy élne, mint mi nagyon erős és könnyen befogadható. Érdemes foglalkozni vele egy kicsit.

Szerencsére ehhez is vannak bőségesek IKT eszközök, amikkel megértethetjük mi az ökológiai lábnyom, sőt ki is számíthatjuk. Elsőként érdemes olvasni róla egy kicsit, hogy mi is az, ebben segíthet a nagyszerű Bioetika blog cikke (ITT) vagy egy hosszabb, részletesebb leírás (IDE KATTINTVA). Ha magunk akarjuk kiszámíttatni a diákokkal mekkora az ő lábnyomuk, akkor is van segítség, ajánlunk egy gyors, egy látványos és egy részletes megoldást is.

Sokat taglaltuk már itt a TanárBlogon is a 21, századi készségeket, és megpróbálunk példákat, ha úgy tetszik 'jó gyakorlatokat' keresni, hogy megmutathasssuk mindez a gyakorlatban hogyan néz ki. Nos, azt gondolom, hogy kiváló 21. századi projekt a Diákblog (ITT TALÁLHATÓ), amit diákok készítettek, írnak, szerveznek, irányítanak és reklámoznak. Most már naponta frissül az oldal, kb. 10 rovatban összesen mintegy 30 gyerek dolgozik benne. Nem sokat, mindenki egy kicsit tesz hozzá, így a napi terhelés mellett is fenntartható a Diákblog, nem kíván senkitől napi szinten sok munkát. Mi mindent lehet ebből tanulni? Először is azt, hogy bármi, amit olvasunk érdekes lehet mások számára, és már úgy olvassuk a külföldi újságok cikket, hogy érdekes lehet egy összefoglalást írni belőlük magyar diákoknak. Szintén megtanulhatnak véleményt formálni, értelmesen leírni, érvelni. A Diákblog NEM zárt, és minden diák írását várja. És ami a legfontosabb, arról a lapozás után tudok csak beszélni :) Katt a Bővebben-re!!

Ezt az alkalmazást akkor találtam, amikor rákerestem a PIL Akadémia első webinárján ismertetett corkboard-alkalmazásra. Kíváncsi voltam miben más a Corkboard.it, ezért ITT regisztráltam. Az én éppen aktuális projektemhez ez a formátum jobban megfelelt. Itt egy főcím alá lehet gyűjteni a kitűzhető cetliket, amiken vagy képet, vagy az ott írtak első sorait látjuk a kis jegyzetlapokon, majd azokra ráklikkelve jelenik meg az egész oldal, és itt lehet megjegyzéseket írni a közzétettekhez.
Első pillantásra olyasmi, mint egy újság tartalomjegyzéke, egy virtuális faliújságon. Lehet gyakorolni a címadást és az első bekezdés figyelemfelkeltő első mondatát. Ha akarjuk, a szerző neve csak a végén derül ki, és ekkor lehet, hogy nagyobb eséllyel futják át az utolsó bekezdést, amiből a véleményüknek ki kell derülnie.   

Gondolom, sokak ifjúkori emlékei között vannak meg a Kaland-Játék-Kockázat könyvek, vagy ahogyan mindenki hívta őket a lapozgatós könyvek. Ezek voltak azok a könyvek, amikben mi magunk hozhattunk döntéseket (bemész-e az ajtón vagy adsz-e pénzt a koldusnak stb.) és a történet ezek szerint alakult. A klasszikus változatban a döntéseink alapján kellett a megfelelő oldalra lapozni és így tudtuk meg, mi történik velünk és mi a következő dötési helyzetünk.

A minap jöttem rá, hogy a SMART Notebook programjával nagyon egyszerűen tudunk ilyet csinálni. Nem kell hozzá más, mint külön oldalkra elhelyezni az egyes leírásokat, felsorolni a döntési lehetőségeket és utána ezekhez hivatkozásokat illeszteni, amik a megadott oldalra mutatnak. Ez így talán bonyolultnak tűnik, de a mellékelt notebook állomány biztosan érthetőbbé teszi.

Na nem mindenről, csak amit néhány közösségi oldalon (pl. YouTube, Twitter) követünk el. Az Intel izgalmas kis alkalmazásával felmérhetjük (és vizuálisan is elraktározhatjuk), hogy mi mindent tettünk, kivel beszélgetünk sokat, mit fogyasztunk. Ijesztőnek tűnhet talán, de nem az, hanem vicces és érdekes. Ezt kell tennünk, hogy nekünk is legyen 'Hát én?' képünk: a) IDE KATTINTANI, hogy az oldalt meglátogathassuk; b) bejelentkezni - attól függően, hogy melyik oldalakat szeretnénk felvenni a listára, mindenhová be kell jelentkeznünk (pl YouTube, Twitter, Facebook - eleve Facebook-kal lehet elindulni, szóval az kell hozzá!), és már készen is vagyunk. Az eredmények nagyon érdekesek, hasznos lehet középiskolásokkal, vagy felső tagozatos általános iskolásokkal megcsináltatni, hadd lássák, hogy mennyi minden kiderül róluk!

Martin Luther Kingnek volt egy álma, nekem nagyon sok van. Ezek között szép számmal találhatók olyanok, amik különféle természettudományos szimulációkkal kapcsolatosak. Olyan dolgokkal, amiket nagyon jól meg lehetne csinálni és használni a tanításban. Például milyen jó lenne egy olyan szimuláció, amiben valóban lehetne keresztezéseket végezni valamilyen tulajdon öröklődésének kiderítésére. Nem olyan szimulációról beszélek, ahol az interaktivitás kimerül a Tovább gomb böködésében, hanem olyanról, ami hasonlatos a valódi tudományos kutatáshoz és kísérletezéshez, amiben lehet hibázni és tervezni és gondolkodni kell, de kellő szabadságot is ad.

Aztán a minap megtaláltam, hogy van ilyen. A Concord Consortium oldalán található Geniverse program (IDE KATTINTVA) igazán fantasztikus, bár még csak béta változatban van meg. Sárkányokat keresztezhetünk, hogy kiderítsük, miként is öröklődnek az egyes tulajdonságok. Ehhez keresztezéseket végezhetünk. A rendszerben lehetőségünk van arra, hogy feljegyzéseket, kísérleti terveket is készítsünk és ezt akár meg is oszthatjuk másokkal is, így egy teljes kollaboratív tanulói rendszert kapunk. Ilyesmiről álmodtam, az oldalon azonban ez csak egy a sok gyöngyszem közül.

Egyre többet hallani a kifordított osztályterem elvéről és gyakorlatáról (mi is szóltunk már róla ITT és ITT), ehhez érdekesen kapcsolódik a (sajnos angol nyelvű) Learners.tv (ITT TALÁLHATÓ), ahol teljes egyetemi kurzusok elérhetőek rengeteg témában (elvégezhetünk egy kémia, fizika, vagy éppen kommunikációs tanfolyamot a videók segítségével). A koncepció hasonló: mi lenne, ha az előadásokat, illetve mindent, ami 'tényanyag' száműznénk az előadókból (ezt fel lehet venni egyszer, és feltenni a hallgatóknak), és a közösen töltött időt gyakorlásra, beszélgetésre, egyéb készségek fejlesztésére használnánk? A koncepció fontos része, hogy nem a személyes, emberi kapcsolatot száműzné a tanteremből, hanem azt másra használná, mint az anyag 'leadására', arra pont jó egy videókamera.

Egy évvel ezelőtt írtam itt arról a gyanúmról, hogy digitális bennszülött (legalábbis olyan módon, ahogyan gyakran elképzelik) talán nem is létezik. Akkor azt mondtam, hogy a digitális bennszülött olyan, mint a jeti, mindenki tudja, hogyan néz ki, de az életben még senki sem látta (ITT AZ A CIKK). Ma már biztos vagyok benne, hogy az X, Y és Z generációkról megfogalmazottak, a digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók metaforája jobban félrevezet, mint amennyire használ abban, hogy megértsük, milyen helyzetben is van az oktatás ma.

Valószínűleg nincsen olyan generáció, ami ne érezné azt, hogy régen minden jobb volt, minden más volt. Szent Ágoston is kesereg már azon, hogy mennyire elfajzottak az emberek a korábbi századokhoz képest sőt már Hésziodosznál is szó van arról, hogy a mai emberek csak ócska utánzatai az egykor volt aranykor nagy hőseinek. Amikor arról van szó, hogy a mai diákok már nem olvasnak, enm élnek át mély érzelmeket, nem tudnak figyelni és nincsenek valódi kapcsolataik, mindig eszembe jut, hogy mi mindent gondoltak és mondtak korábban a beat-nemzedékről vagy éppen a Nagy Háború utáni gyerekekről.

Érdekes kísérletet kezdtem a beadott feladatok javítására. Több gondom is volt a beadott esszékkel, illetve nyelvtani feladatokkal, vagy egyéb feladatlapokkal, gyakorló anyagokkal (nyelvtanár lévén ezekkel találkozom a legtöbbet). Az zavart, hogy nem tudtam jó, valóban hatékony visszajelzést adni. Vagy lepontoztam analitikusan, és akkor a pontok számítottak (és a jegy), a javított dolgok nem, vagy hosszú kommentárt írtam mialatt javítottam, amit szintén nem olvastak el, vagy csak nagyon ritkán és nagyon felületesen, viszont megírni 10 perc volt. Vagy gyorsan kiadtam nekik és akkor csak 1 perc ment el az órából, vagy részletesen elemeztem mindazt, amit fontosnak tartottam, és akkor percekig tartott, amíg egy gyereknek kiadtam egy esszét - a többi addig nagyon unatkozott, illetve akár egy óra is elment vele. Hasonló egy nyelvtani feladatlap kijavítása, ahol sok idő megy el a megoldások bediktálásával, illetve a magyarázatokkal, a kérdésekre pedig nem is mindig marad idő. Minderre egy csapással megoldást jelentett egy képernyővideó készítő szoftver, valamint a SMART Notebook együttese. Lapozás után megdöbbentő, leleplező részletek!