Amit nem szívesen hallunk az IKT-ról
Vezércikk - 2012. április 23.
Az ötlet nem a miénk, egy nemrég megjelent, Michael Trucano tollából született blogposzt bírt hasonló címmel. Trucano szakértő, és összeszedett 10 (azaz csak 9) olyan (tév)hitet, amit érdemesnek tart megcáfolni, vagy legalábbis ellenvéleményét kifejezni. A lapozás után röviden összefoglaljuk mindezeket, lesz benne hangulatkeltés bőven! Elég ha csak annyit mondunk, hogy Trucano szerint nem az számít, hogy hogyan és mennyit használjuk az IKT-t az iskolában, nem híve a szám.tech. nevű tantárgynak általában, nem hiszi a digitális bennszülött legendáját, vagy éppen azt javasolja: adjuk fel! Úgysem sikerül a fejlődéssel lépést tartani nekünk, tanároknak. Részletek a Bővebben-re kattintva!
Először a számítógéptermeket veszi célba, azt állítva, hogy nem sok értelmük van. Persze, több ez, mint a semmi, de mégis nem erre lenne szükség. egészen addig, amíg az IKT nem lesz teljesen szerves része MINDEN órának, nem lehet igazi változást várni. Jelenleg az IKT nem azt jelenti, hogy a tanároknak másképpen kell tanítani, hanem azt, hogy kétféleképpen kell. Vannak a rendes órák, meg az IKT-val támogatott órák, amelyekre külön fel kell készülni. Csoda, hogy nem olyan népszerű?
Azonban ha leszereljük a hagyományos táblákat, és azt mondjuk, hogy aki nem tud interaktív táblára írni, az holnaptól nem tud táblát használni, az egészen más (kipróbáltam, tényleg 2 nap alatt megtanulták használni az alapvető funkciókat).
Aztán mondja még Trucano azt is, hogy lehet, hogy az informatika, mint tantárgy teljesen értelmetlen. Merthogy felesleges mindezt külön tanítani, az lenne a természetes, ha minden órán ott lenne a gyerek előtt a gép, gyors wifi-n kommunikálnánk, és lehetne valóban interaktívan használni a digitális tananyagokat.
Hasonlóan unortodox gondolat az is, hogy sokkal fontosabb az, hogy a diákok mit csinálnak az órán KÍVÜL az IKT-val, mint az, hogy mi történik az órán. Ez nem azt jelenti, hogy felesleges az órán bármit csinálni, pusztán annyit tesz, hogy érdemes átgondolni az informális és a formális tanulás viszonyát.
Beszél még szerzőnk arról is, hogy a csalás valószínűleg növekvő tendenciát mutat majd, vagy inkább arra céloz, hogy át kell azt is értékelnünk, hogy mit is gondolunk mi csalásnak, és hogy viszonyul mindez a 21. századi munkahelyek elvárásaihoz.
Végül - így Trucano - tudomásul kell vennünk, hogy nem tudunk (mert nem lehet) mindazzal lépést tartani, ami az IKT fejlesztések terén történik nap mint nap. Ha a nap 24 órájában csak ezzel foglalkozunk, akkor is lesz naponta 15-20 olyan érdekes újdonság, amiről még csak nem is hallottunk. Szokjuk meg. Hozhat a gyerek egy olyan oldalt, alkalmazást, ötletet, ami számunkra teljesen új, de ez rendben van így.
