Napjainkban már megszokott, hogy egy-két valami olyan technikai újítás költözik be a mindennapjainkba, amit korábban csak a sci-fikben láthattunk. Talán a legfrissebb ilyen a 3D nyomtatás, a technika, amivel műanyagból könnyedén elkészíthető bármilyen a számítógépen megtervezett forma. Még csak most próbáljuk kitalálni, hogy mindez például az oktatásban mire lenne használható...

A Leopoly nevű alkalmazással (IDE KATTINTVA) ilyen 3D modelelket készíthetünk el a számítógépünkön. A kezelőfelület nagyon intuitív, tulajdonképpen olyan, mintha egy virtuális gyurmát formázgatnánk. Ezen az oldalon is lehetőség van arra, hogy az elkészült formát megrendeljük 3D nyomtatva, de a most meghirdetett Iskolák versenyében a győztes egy saját 3D sarkot nyerhet munkaállomással, szoftverekkel és nyomtatóval együtt (ez összesen vagy 2 millió forintot ér). A verseny részletei IDE KATTINTVA olvashatók. Csak arra van szükség, hogy minél több diák regisztráljon, gyurmázzon virtuálisan és pontozza az elkészült műveket. Itt található egy részletes versenyfelhívás és egy osztályba kirakható plakát is. Gyurmázásra fel!

A Read Write Think oldalán találtuk az alábbi vicces alkalmazást, melynek neve Create-your-own-cube, azaz készítsd el saját kockádat (ITT TALÁLHATÓ az alkalmazás). Az ötlet elég egyszerű, ám mégis használható és szellemes, valamint szépen ötvözi az IKT-t a IKT-talan órai munkával. Egy interaktív kocka segítségével elkészíthetjük virtuálisan saját feladatkockánkat (ahol kérdéseket és válaszokat, vagy bármilyen egyéb információt helyezhetünk el), majd ha a 3D-s verzióval elégedettek vagyunk (nekünk sikerült magyar ékezeteket is a kockára varázsolni), megkapjuk a kocka 2D-s alaprajzát, amit kinyomtatva egy perc alatt összeragaszthatjuk és elkészíthetjük saját - órára bevihető - IKT nélkül használható feladat-kockánkat.

Ritka az olyan kutatás, ami nagyon egyértelműen tud rámutatni a játékok és a tanulás kapcsolatára. Miközben a játékítás, a gamification már lassan elhasznált lózung lett még mindig nem tudhatjuk teljesen biztosan, hogy valójában miben is áll ennek a módszernek az előnye. Constance Steinkeuhler, aki jelenleg az amerikai elnök játékügyi tanácsadója (komolyan) ezen akart változtatni kutatásaival. Érdemes röviden megismerkedni mindkettővel.

Mindkét tanulmány a World of Warcraft nevű online szerepjátékot használta fel, ez a játék (a WOW) a legnépszerűbb a többszáz játékos által egyszerre játszottak (az úgynevezett MMORPG-k) közül. Az első kutatásban azt vizsgálták, hogy a játék miként hat a tanulók olvasási képességeire. Olyan gyerekek kezdtek el játszani, akik több évvel le voltak maradva az olvasásban kortársaikhoz képest. Miután megismerték (és megszerették) a játékot megvizsgálták, hogy vajon jobban értenek-e egy olyan szöveget, ami a játékhoz kapcsolódik mint egy átlagos a tanulmányaik során használtat. Meglepetésre (vagy éppen nem meglepetésre) nem volt különbség a szövegértési képesség között a két helyzetben. Ezután viszont megkérték őket, hogy soroljanak fel három olyan problémát, amivel éppen küzdenek a játékban, de nem tudják megoldani. Ekkor ezekkel a problémákkal kapcsolatos szövegeket kaptak és csodák csodája, bár azok több évvel voltak a koruknak megfelelő szint felett (nehezebbek mint egy komoly újságcikk), de ezeket gond nélkül megértették. Steinkeuhler felhívja a figyelmet arra, hogy az összetettebb játékok lényege a problémamegoldás és a játékosok nagyon sokat írnak és olvasnak (wikiken, fórumokon), hogy képes legyenek az eléjük tárt problémákat megoldani. Véleménye szerint az ilyen játékok segíthetnek megtanulni tanulni, ami a legfontosabb iskolai képesség.

Érdemes havonta visszanézni az Open Culture oldalára (ITT TALÁLHATÓ), hiszen mindig valami érdekességbe boltik az ember. Most egy érdekes film kapcsán látogattam meg az oldalt, amely IDE KATTINTVA nézhető meg, és még a tűzvész előtti, 17. századi Londont járhatjuk be egy izgalmas animáción. Nem kell hozzá angolul tudni és valóban elég látványos. Természetesen ez csak egy csepp a kultúra tengerében, hiszen most már 575 filmet nézhetünk meg és tölthetünk le, vagy éppen szemezgethetünk a leghasznosabb YouTube csatornák között. Most már egészen megdöbbentő az ingyenesen elérhető tananyagok, alkalmazások mennyisége, az Open Culture abban is segít, hogy menetet vágjunk az információ dzsungelének vasába.

Az érzékelés olyan témakör, amivel minden diákot meg lehet fogni, ami mindenkit érdekel. Akár a látásról, akár a hallásról van szó, az hogy mit és miként érzékelünk, mennyi köze van az érzeteinknek az objektív valósághoz mindenkit érdekel. Az illúziók mindenkit csodálattal töltenek el, mindenki szereti átélni az érzést, hogy milyen könnyen lehet őt becsapni. ha éppen ennél a tananyagrésznél járunk, érdemes némi időt rászánni arra, hogy mindezt be is mutassuk.

Az internet tele van érzékcsalódás gyűjteményekkel, a most bemutatott oldal azonban kiemelkedik bizonyos szempontból ezek közül. Nem azért mert annyira szép lenne (elég csúnyácska, Java alkalmazásokkal van tele), hanem azért mert itt az illúziókon kívül kísérleteket is találunk. Ehhez elég ellátogatnunk a Hanover College Experiencing Sensation and Perception című oldalára (IDE KATTINTVA). Itt találunk interaktív illusztrációkat és kísérleteket (experiments) is, ez utóbbiak azok, amiket máshol nem nagyon találhatunk meg.

A TanárBlog új szolgáltatással bővül, mától ugyanis rendszeresen jelentkezünk az APP HÍRADÓ nevű rovatunkkal, ahol - nem meglepő módon - oktatásban (vagy csak úgy egyébként) hasznos app-okat mutatunk be különböző platformokra. Az első ilyen egy Windows 8-ra készült kis játék, ami nagy mozgásigényű gyerekeknek (és felnőtteknek) kínál szórakozást és nyújt megoldást arra is egyben, hogy a gyerekeink ne egymást püföljék. A Ballstrike nevű játék (INNEN TÖLTHETŐ LE) nagyon egyszerű: a videókamera érzékeli a helyzetünket, majd különböző színű labdák jelennek meg a képernyőn. A dolgunk az, hogy ezeket kipukkasszuk. Hatalmas élmény, hogy a mozgásunkat érzékeli a program, így gyakorlatilag a Kinect élményét kapjuk. Természetesen a leghatékonyabb úgy, ha a program által javasolt távolságot megtartjuk a géptől, így biztosan sokat mozgunk. A játék teljesen frenetikus hatással van gyerekekre, akár 30 percig is ugrálnak előtte rendületlenül, majd összeesnek a fáradtságtól.

Az alábbi óravázlat biológia órára készült, de nagyon könnyen adaptálható nagyon sok más tárgyra is. A lényege, hogy a diákok egy témakörben képeket gyűjtenek majd azt elhelyezik egy nagy bejérható, bebarangolható, zoomolható képre. Az alkalmazás, amit ehhez használtunk a Deep Zoom volt, ami letölthető a Partners in Learning oldalról (IDE KATTINTVA), vagy éppen INNEN.

Biológia faktosokkal tanultuk az emlősöket. Elsőként is megosztottam velük egy Skydrive mappában a Wikipediáról származó és itt is mellékelt képet, ami az emlősök legújabb molekuláris törzsfáját ábrázolja. A törzsfán az egyes családok vannak feltüntetve. Ezután a diákok megkaptak személyre szabva pár családot és az volt a feladatuk, hogy keressenek képet, amin annak a családnak egy jellemző tagja látható. A megtalált képet a család nevével ellátva kellett feltölteniük a Skydrive mappába.

Nemrégiben ajánlották nekem Rania Matar, libanoni származású USA-ban élő fotóművész oldalát, ahol elsősorban portrékat találunk nőkről és lányokról. A művész több projektet is készített, talán a tanórán leginkább a Tinédzser lányok a saját szobájukban használható, ahol összehasonlíthatjuk, hogyan élnek, mit gondolnak lányok a világ különböző részein. Ezt akár nyelvórán, akár osztályfőnöki, vagy történelem, média, magyar, de még földrajz órán is fel lehet használni. Fontos, hogy némi angoltudás nem árt, mert van egy-két kép, ahol disznóság van a falra írva, érdemes gyorsan ellenőrizni (akár Bing vagy Google fordítóban). A többi portfólió is érdekes, bár a L'enfant-Femme című furcsa is, hiszen itt 8-13 éves kislányok pózolnak nőként. A Family moments is érdekes, de itt is válogatni kell a képek között.

Talán még mindig nem tudjuk, micsoda forradalmat hozott a digitális filmezés és a YouTube a világba. Nem csakhogy mindenkinek a zsebében ott lapul egy kamera, amivel egyszemélyes stábként készíthet filmeket, hanem arra is létezik megoldás, hogy ezek a filmek bárkihez, bármikor eljussanak. Ahogyan a gramofon megjelenésével hirtelen és alapvetően változott meg a zenéhez való viszonyunk (például egy szimfónia meghallgatásához nem kellett egy zenekart szerezni és így a zene részben háttérdologgá is válhatott), úgy alakul át manapság a filmhez való hozzáállásunk is. Diákjainknak ez már teljesen természetes nyelve.

Ezért is készült egy két oldalas, elsősorban pedagógiai ötleteket felsorakoztató anyag, ami a Windows Movie Maker program osztálytermi használatét járja körül. Az anyag elérhető a Partners in Learning oldalon (IDE KATTINTVA). A letöltéshez regisztrálni kell az oldalon, ami még sok más előnnyel is jár (ERRŐL ITT ÍRTUNK). Ha bárki gondolt már arra, hogy feldobhatná filmekkel az óráját, vagy éppen, hogy kihasználhatná, hogy a diákok zsebében ott lapul egy-egy kamera, nézze meg mi milyen ötleteket kínálunk!

Azon gondolkodtam, hogy talán érdemes lenne Halloween alkalmából anyagokat keresni, hátha fel lehet dobni vele a szünet utáni első órákat. Aztán végig néztem a TanárBlog eddigi Halloween kínálatát, és azt gondoltam, hogy talán felesleges lenne ehhez még újabbakat írni. Végül kaptunk eg levelet Szalay Katától (ex-PIL Akadémia), aki nem keveseb mint 8 újabb érdekességet, anyagot, feladatlapot osztott meg velünk. Kata anyagait IDE KATTINTVA lehet elérni a SkyDrive-on (és persze letölteni), íme egy SMART Notebook tananyag, ITT egy interaktív tökvájós játék, ITT TALÁLHATÓ egy A1 szintű kezdő tananyag, EZ egy durvább játék (interaktív kvázi-horror), de azért talán annyira nem vészes, EZ PEDIG egy gyűjtemény 10 ötlettel, végül pedig a New York Times teljesen kimerítő tananyagcunamija a témakörben. Azt gondolom, ebből lehet szemezgetni bőven!