Nagyon sok olyan iskolai projekt lehet, amiben szükségünk van arra, hogy weboldalt készítsünk. Természetesen lehet ez egy ultra egyszerű html oldal is, de azért gyakran lenne jó valami profibb kinézet. Ehhez ad segítséget a Webydo oldal (IDE KATTINTVA), ami magát professzionális webszerkesztőnek ígéri. Igaz, ami igaz egész pofás oldalakat készíthetünk vele, ráadásul mindenféle kódolási ismeret nélkül Például ilyet. Egyszerű modulokat rakosgathatunk ide-oda és persze mindenféle paramétereket állíthatunk be hozzá. Egy pillanat alatt lesz kifejezetten jól kinéző oldalunk.

Érdekes játékba akadtam a minap. A lényege annyi, hogy egy rövid audiórészlet alapján el kell döntenünk, hogy milyen nyelven beszélnek. Elég érdekes, meglepően tanulságos (pl. az, hogy az urduban egész angol kifejezések vannak - ennek az okairól is jót lehetett beszélgetni), és még csiszolja is a hallást. Az oldal neve a Great Language Game (csak így, szerényen), és jelenleg 78 nyelven tud.

Pár napja lelkesedtünk itt is a Scientix portál iránt. Ez az a hely, ahol az összes, Európai Uniós támogatással készült és a természettudományok tanításában felhasználható anyag megtalálható. Már most is sok magyar anyag van rajta, érdemes körülnézni, de a portál igazi különlegessége, hogy fordításokat rendelni is lehet. Ha három regisztrált felhasználó kéri egy anyag fordítását, az idővel el is készül. Hogy egyértelműbb legyen miről is van szó, milyen lehetőségeket kínál az oldal készítettünk egy videóbemutatót is: IDE KATTINTVA.

Nyelvtanárként sok fejtörást okoz, hogy a diákoknak hogyan segítsünk a helyes, célravezető, igényes írásbeli kommunikáció elsajátításában. Mi a jó? Majdnem minden tanár szeretné, ha diákjai képesek lennének választékosan, jó stílusban írni. De vajon helytelen-e ez a cél és inkább egyszerű, tömör írásokra lenne szükség? Ezt a dilemmát hangosítja ki a HemingwayApp nevű program, amely azonnal elemzi az írásunkat (angolul) és szól ha túl sok rajta a sallang.

Tizenhárom éves fiam szereti a számítógépet. Főleg játszani szeret vele természetesen, de szívesen böngészget a YouTube-on és használja a tanuláshoz is. Persze ettől nekünk, a szüleinek nem lesz könnyű a dolgunk. Ellenőriznünk kell, hogy milyen játékokkal játszik én ugyanis nem szeretném, ha a Grand Theft Auto realisztikus világában hajtana végre erőszakos bűntényeket. Arra is oda kell figyelnünk, hogy milyen oldalakat látogat meg, arra is, hogy mit nézeget a YouTube-on (mert ott ugyan pornográfia nincsen, de van durva káromkodás, rasszizmus, szexizmus). Legfőképpen pedig ott a kérdés: mennyit lehet a gyerek a gép előtt?

Mi is az az app? Egyre többet hallunk róluk, mindenhol ott vannak, minden valamirevaló telvíziós műsor is rendelkezik appokkal. Bár az 'applikáció' jelentése nem egészen ez (volt), ma már gyakran használjuk olyan mobil eszközökön futó programokra, amelyek valamit csinálnak. Vajon lehet-e ezekkel tanulni? A LearningApps.org nevű oldal ezzel kísérletezik. De vajon milyen sikerrel?

Az üzleti világban ma már mindenki projektekben gondolkodik. Természetes, hogy megjelentek azok a szoftverek, azok az IKT környezetek, amik a projektek vezetését, lebonyolítását voltak hivatva segíteni. Ezekben a környezetekben van természetesen levelező lista, feltölthetők és megoszthatók fájlok és egyéb anyagok. Ennél azonban többet is tudnak: beállíthatunk részfeladatokat, azokhoz határidőket és felelősöket is rendelhetünk. Az egyik legnépszerűbb ilyen projektmenedzsment eszköz a Basecamp (azaz Alaptábor). Nem olcsó mulatság ezt használni, hiszen a legolcsóbb előfizetés is havi 20 dollár. Kivéve tanároknak, mert számukra ingyenes!

Az online világ egyre több része válik fizikai valóságunk és ezáltal a jog részévé. Bár még mindig gyakran halljuk, érezzük azt, hogy az online élet rezdülései nem annyira komolyak és jelentősek, egyre többször koppint virtuális orrunkra a jog. Egy érdekes esetről számolt be a Mashable, ahol egy kanadai bíróság azt volt hivatott eldönteni, hogy akkor egy ex-barátnőről terjesztett félmeztelen kép, illetve egy 'ha iskolába jössz, összetörlek' jellegű sms valójában mi is.

Gyakran hangzik el, amikor a természettudományok oktatásának megújításáról van szó, hogy milyen jó lenne, ha a diákok nem idealizált modellekkel, hanem valódi problémákkal dolgozhatnának. A valós problémák megoldása szerepel a 21. századi képességek között, ezt (is) méri a PISA teszt, sőt valamilyen szempontból még a mi érettségink is erre tart, hiszen az elméleti ismereteket gyakran próbálja kötni valamilyen valós tapasztalathoz, eseményhez. Mindeközben a valós problémák oktatási felhasználásának nagy hagyománya van, elsődlegesen az orvosi képzésben, esettanulmánynak nevezik. A Buffalo-i Egyetemen létrehoztak egy gyűjteményt, ahol mindenféle természettudományok tanításában használható esettanulmányokat gyűjtöttek egybe (IDE KATTINTVA).

Nem mindig könnyű közel hozni az olvasmányokat a diákokhoz. Vannak nagy képzelőerővel megáldott diákok, aki falják a tájleírásokat és ismertem olyat is, akinek a Róka Miska megjavulhoz is családfát kellett készíteni, hogy átlássa a viszonyokat az erdőben. Nekik segíthet, ha egy regény eseményeit térképen is bemutatjuk, ahogyan azt a Google Lit Trips teszi (IDE KATTINTVA).