PISA 2015 – most jön a fekete leves
Vezércikk - 2014. január 25.
Nagy felhördülést okoztak a legutóbb nyilvánosságra került PISA eredmények, hiszen hazánk minden tekintetben rontott az eredményein, az OECD országok teljesítményének átlaga alá került. Az államtitkár asszony intézkedési terv kidolgozására szólította fel az iskolák vezetőit, és természetesen minden párt igazolva látta az eredményekben összes eddigi állítását és intézkedését. Érdemes végigfutni a PISA gyorsjelentését, sok tanulságos és elgondolkodtató megállapítás van benne (IDE KATTINTVA). Úgy gondolom azonban, hogy a mostani fiaskó csak a kezdet és a feketeleves még hátra, a következő felmérésben ugyanis külön szerepel majd a problémamegoldás képessége és 2015-ben már a kollaboratív problémamegoldást is méri a teszt.
Már eddig is volt különbség a gyakorlat orientáltabb PISA és az inkább a tudásanyagot mérő tesztek eredményei (pl. TIMSS-R) között. Az utóbbiakban lényegesen jobban teljesítettek a magyar diákok, kár azonban, hogy ez egyre kevésbé érdekelt bárkit is. Sok országban hördültek fel a tanárok és az oktatáspolitikusok a PISA láttán, mondván, hogy egy ilyen tesztre nem lehet előre készülni. Természetesen a lényeg az lenne, hogy egy tesztre ne lehessen és ne is kelljen előre készülni, hiszen akkor egyre inkább csak a tesztírási képességeket fogja felmérni és nem a valós készségeket. (Ezért is értelmetlen, amikor a magyar iskolákban a kompetenciamérésre tréningezik a diákokat, esetleg jegyet adnak az eredményeire, de ne akadjunk le ezen.)
A PISA erről szóló anyaga (IDE KATTINTVA) szerint a problémamegoldás lényege, hogy nem tanulta, nem ismeri a megoldást a diák. Nincs olyan út, olyan begyakorlott módszer, amivel választ adhatna, magának kell kitalálnia, hogy miként jut el oda. A magyar iskolarendszer gyakorlatától ez idegen. Nem csak félünk olyan problémákkal szembesíteni a diákjainkat, amikre nem tanítottuk meg a megoldást, hanem ezt egyszerűen igazságtalannak, unfairnek is tartjuk. Várhatóan nagyot fogunk koppanni a nemzetközi mezőnyben.
És akkor még szó sem volt arról, hogy 2015-től nem csak a problémamegoldás, hanem a kollaboratív problémamegoldás kerül elő. Az együttműködést a magyar iskola jó esetben valamiféle jutalomnak, extrának, úri huncutságnak tekinti, rosszabb esetben csalásnak bélyegzi meg. Az iskolai kultúránkból a közösen értékelt közös munka szinte teljesen hiányzik. Még jobban hiányzik az IKT eszközökkel segített együttműködés, pedig a PISA dokumentum szerint ez lenne a legfontosabb és a leghatékonyabb. Vannak már példák nem csak az együttműködést segítő eszközökre, hanem a kollaboratív értékelésre is (például EZ A PROGRAM, amiben akár külön nyelveken dolgozhatnak együtt diákok problémák megoldásán és nem csak a megoldásukat, hanem az együttműködésüket is értékeli a program).
Érdemes talán már most felkészülni, hogy mit fogunk mondani, ha megjelennek a 2015-ös felmérés eredményei. Felhozhatjuk, hogy nekünk viszont sokkal több Nobel-díjasunk van, mint másoknak. Esetleg, hogy a sajátos magyar észjárástól távol áll az OECD által ránk oktrojált elképzelés az együttműködésről. Csinálhatunk egy saját felmérést is, amiben biztosan mi leszünk az elsők. Vagy hagyhatjuk az egész PISA-t is, kár olyanra pénzt költeni, amiben amúgy sincs esélyünk. De fontos, hogy ne érjen majd felkészületlenül minket a sokk.
