Tanév elején írtam egy cikket arról, hogy vajon mi lehet az iskolai könyvtárak sorsa a digitalizálódó világban (ITT), amire sokan és sokféleképpen reagáltak. Abban mindenki egyetértett, hogy valamilyen probléma van, de hogy pontosan mi az és mi is lehetne a megoldása, abban már nagyon eltértek a vélemények. Vannak, akik szerint az gond forrása, hogy digitalizált világban már nincs szükség az idejétmúlt papírra, ahol több könyvtárat hord mindenki a zsebében, kár erre termeket fenntartani. Mások szerint az a baj, hogy a képernyő-világgal elveszik a valódi kultúra, az olvasás leglényege, ami marad az üres, tartalmatlan, értéktelen. Nem tisztem és nem is célom dönteni a vitában, de volt egy olyan eleme, ami újabb gondolkodásra késztetett.

Gyakran merült fel az az érv, hogy ha nem lenne iskolai könyvtár, akkor vajon hol tartanák meg a könyvtári órákat? Ami elsőre tűnhet viccesnek, miért tartsunk fenn egy termet és egy főállású alkalmazottat azért, hogy évente három-négy órát tarthassanak ott (és rögtön elnézést kérek azoktól, akik sokkal, de sokkal több órát tartanak a könyvtárban évente)? De amint egy kicsit belegondoltam, rájöttem, hogy nagyon is fontos szempontról van szó.

Nagyon izgalmas kezdeményezésről olvastunk. Igaz, hogy Ausztráliában, de hátha hasznosak az eredmények a magyar iskolákban is. Arról van szó, hogy egy szervezet úgy döntött, hogy megpróbál segíteni az oktatás döntéshozóinak (helyi szinten is!!) abban, hogy milyen újítást érdemes bevezetni. Mindezt úgy, hogy a fellelhető, az adott módszer hatékonyságát vizsgáló kutatásokat összegyűjtötték. Végül az eredményeket teljesen közléthetően, az alábbi sorvezetők mentén teszik közzé: mennyibe kerül; mennyire hatékony a módszer a kutatások fényében; végül mennyire hasznos (ezt az oktatásban eltöltött idő gyorsításában vagy lassításában fejezik ki, azaz egy módszer lehet pl. +4 hónap). Az első kiszemeltünk a digitális technológia ... lássuk, mennyit ér és mire jó?! Végleg lerántjuk a leplet a lapozás után!

Régebben volt egy Graph search nevű funkciója a Facebook-nak, ahol egész komolyan lehetett bárki után nyomozni. Ezt élesztette fel egy etikus hekker, aki a Stalkscan nevű oldalon (amely még - de ki tudja meddig - ITT TALÁLHATÓ, visszakaphatjuk ezt a remek eszközt. Érdemes akár internetbiztonsággal foglalkozva beírni a keresőmezőbe a követni kívánt Facebook profil címét, és egy egyszerű és letisztult felületen már kezdhetjük is a nyomozást. Megtudhatjuk, hogy milyen képeket lájkolt, hogy változott a kapcsolati állapota, merre járt, hol jelentkezett be, kiknek a képeit, posztjait illette kommentekkel, és szinte végtelen mennyiségű információt gyűjthetünk be. Ha iskolában használnánk, talán arra is jó az oldal, hogy mindenki saját magát lenyomozva nézhesse meg, hogy mi mindent tud róla a világ - csak azért, mert ő közzéteszi!

"Ezt miért kellett? Te soha nem szerettél. Szerintem hagyjuk." - mondta, majd kilépett az ajtón. Örökre. Ahogy a nyájas olvasó már biztosan felismerte, ez itt egy haiku. Bár nem minden szabályt tart be, de a szótagszám (5,7,5) stimmel. Ezt én írtam, és csak egy van belőle. A Valentin napra időzített Szakítós Haiku Generátor azonban egy egyre bővülő adatbázis segítségével szinte kimeríthetetlenül ontja a sablonokat egy kapcsolat lezárásához. Már a megjelenés időzítése is sejteni engedi, hogy az irodalmi magaslatok mellett a posztmodern emberi kapcsolatok passzív-agresszív kommunikációs paneleit is célja gúnyolni az oldal szerkesztőinek. Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne hozzájárulni az adatbázishoz, az oldal készítői ezen a címen várják az ötleteket: [email protected]

Pár napja kérdezte valaki, hogy milyen képregény készítő alkalmazást ajánlanék neki. Természetesen rögtön beugrott nagyon sok, amikkel megadott panelekből és megadott karakterekkel lehet gyorsan jópofa képregényeket csinálni. A gond az volt, hogy neki olyan kellett volna, ahol a karaktereiket is maguknak készíthetik el. Javasoltam a Powerpoint használatát és nem csak viccből. Eszembe jutott ugyanis, hogy tavaly egy remek makedón tanárnő Maria Petreska bemutatta, hogy ő hogyan készít infografikákat ezzel a programmal. Nagyon ötletesen és nagyon egyszerűen is. Szerencsére most közreadott egy Sway bemutatót, amiben mindenki láthatja, hogyan is lehet ilyeneket csinálni, sőt még oktatóvideókat is talál hozzá. Itt mutatjuk, miről van szó:

Igazi dzsungelbe téved, aki komolyan akarja venni a szerzői jogokat, nem könnyű eltájékozódni a jogvédelem típusai és a felhasználás formái között. SZerencsére vannak olyan oldalak, amik leveszik ezt a terhet a vállunkról és gondoskodnak arról, hogy csak jogtiszta és ingyenes képek között keressünk. Az ilyen gyűjtemények egyik legjobbika a Pexels (IDE KATTINTVA), ahol nagyon minőségi képek vannak remekül felcímkézve (angolul), így könnyen találhatunk olyat, amit nyugodtan mutogathatunk az órán, rakhatunk a digitális osztálytermünkbe. Sőt mi több még az oldalra sem kell elmenni, mert a jogtiszta képkereső közvetlenül a Wordből vagy a Powerpointból is elérhető, ehhez csak EZT A BŐVÍTMÉNYT kell telepíteni.

Sokan és sokat panaszkodnak arra, hogy a felnövekvő generáció elsődlegesen a pornóoldalakról szerzi információit a szexről. A kérdés az, hogy mit tehetünk, illetve kell-e ezzek bármit is tennünk. a PornHub nevű népszerű pornóoldal (napi 70 millió felhasználót vonz változatos tartalommal) gondolt egy nagyot. Ha már úgyis sokszor elég béna a szexuális felvilágosítás az iskolákban, vagy a családokban, és a felhasználók dőlnek az oldal tartalmaira, miért is ne a PornHub-on belül csináljanak egy szexuális felvilágosító projektet. Joggal feltételezték, hogy azt, aki az oldalt látogatja, ez a téma valószínűleg megmozgatja. Mivel ez mégiscsak egy oktatási portál, a kezdeméynezésről a Masahble oldalán lehet részletesebben tájékozódni , illetve aki szeretne beleolvasni a Sexual Wellness Center anyagaiba, IDE KATTINTVA teheti.

Kevés nagyobb vállalkozás van, mint egy nyelv komprehenzív nagyszótárát elkészíteni. Jellemzően évtizedekig tartó munka, és amint készen lenne már jöhetnek is a javítások és a pótkötetek. Készül a magyar nyelv nagyszótára is a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Eddig az A-Ek címszavak készültek el és jelentek meg. Nagy örömünkre online formában is, szabadon elérhetően, IDE KATTINTVA. Az egyes címszavaknál forrásokat is kapunk olyan helyekre, ahol előfordulnak. A tanításban külön hasznos, hogy a címszókhoz egy link is tartozik, amivel követlenül hivatkozhatunk rájuk, például így: díbol.

Kedves TanárBlog olvasók! Újabb projektünk van, dolgozzunk együtt, ha van kedved. Az úgy volt, hogy lassan egy éve leültünk az Adj Hangot Egyesület képviselőivel, akik a váci börtönben a Rács FM néven ismert börtönrádiót szervezik és üzemeltetik. A kérdés az volt, hogy mivel lehetne még izgalmasabá, hasznosabbá tenni a rádióadót. Azt találtuk ki, hogy talán egy 'iskolarádió'-szerű műsor lehetne a megoldás. A szavakat tett követte, és egy kis csoport elkezdett tananyagok fejlesztésén dolgozni. Végül úgy döntöttünk, hogy nagyon rövid, maximum pár perces, anekdota-alapú történetmesélés lesz a megoldás, amit a rádió folyamatosan tud játszani a börtönben. Azaz: aki úgy érzi, hogy szívesen segítene abban, hogy ilyen rövid (max. 1 oldalas) történeteket ír iskolai tankönyvek, egyéb forások alapján, kérem jelentkezzen a tanarblog KUKAC gmail PONT com címen, vagy keressen engem, Prievara Tibort a Facebook-on. Őszintén bízunk benne, hogy a BörtönSuli projekt segítségével ismét sikerül a tudást, a tanulást, és a tanulás lehetőségét továbbadni. Gyertek, dolgozzunk együtt!

Amikor 21. századi pedagógiáról beszélünk gyakran kerül elő, hogy jó lenne valós problémákon és valós adatokkal dolgozni a diákokkal. Ahelyett, hogy Kukutyin zabtermelését számolnák, nyugodtan számolhatnának a hazai gabonaipar adataival is. A világháló abban is segíthet, hogy ilyen adatokat gyűjtsünk. Itt van például a madárvonulás, ami szinte minden embert lenyűgöz, a Magyar Madártani Egyesület oldalán (IDE KATTINTVA) megnézhetjük, hogy merre járnak a műholdas jeladóval felszerelt madarak. Ez a módszer az elmúlt évtizedben több információt adott amadárvonulásról, mint az előző száz év kutatásai. Mi mindenre is lehetne használni a jeladós madarakat?