Szinte mindenki ismeri és szereti is a Geogebrát, ezt a remek matek programot, ami egy egyetemi szakdolgozatból nőtte ki magát világjelenséggé. Az ingyenes program nagyban megkönnyíti a matematikai szemléltetést akár függvényekről, akár geometriáról van szó. A napokban azonban a meglevők mellett három izgalmas mobilos változatára is rátaláltunk: A Geomerty Calculator (Androidra, iOS-re) tulajdonképpen egy Geogebra, amit mobilra, érintőképernyőre optimalizáltak és ebben a környezetben is gyorsan, könnyen használható.

Érdekes, hogy az oktatást milyen sokféleképpen lehet látni. Általános iskolai találkozón, egy rég nem látott padtársam kérdezte, hogy én vajon készülök-e az óráimra. Igen – mondtam gyanútlanul (és kicsit büszkén). – Hát ez baj, ezért tart itt az oktatás. – jött a sokkoló válasz. - Elég nagy szégyen, ha valakinek ennyi év tanítás után is még készülnie kell az órákra. És – lássuk be – valahol, az ő világában talán ez a gondolat logikusnak tűnik. Aztán minap egy kedves ismerősöm Facebook posztját olvasva gondolkoztam el ismét azon, hogy ugyanazt a kérdést mennyire különbözően látjuk. Arról szólt az írás, hogy teljesen felesleges tableteket adni a diákok kezébe, bőven megfelelne egy e-olvasó, hiszen rendes digitális tananyag úgysincs, a könyvek kiváltására pedig tökéletesen alkalmas, és még a szemnek is kellemesebb, mint egy tablet kijelzője.

A Meta-chart oldalon ( ITT TALÁLHATÓ ) pár lépésben esztétikus formában tudunk adatokat ábrázolni. Összesen 12 különböző adatvizualizációs eszköz közül választhatunk, az adatokat villámgyorsan és egyszerűen vihetjük be, majd egyetlen kattintással elkészülhet a diagram. Az ötletet két angoltanár kollégától loptam, akik egy általam is látott angolórán használták arra, hogy a diákok saját identitásuk egyes szeleteit mutassák be. Azt kellett megjeleníteniük, hogy számukra mi mennyire fontos (pl. az, hogy fiú vagy lány, hogy magyar, európai, vagy éppen egy bizonyos oktatási intézmény tanulója) . A Meta-chart nagyon jól vizsgázott, a diákoknak semmit sem kellett az oldalról elmondani, elég volt a link, mindent teljesen egyedül képesek voltak megoldani. A beszélgetés pedig így sokkal élvezetesebb, érdekesebb, és hosszabb is lett.

A Csipogó (IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL) online verziója kicsiknek szól és madarakról tanít. Találhatunk néhány madárfajról (mérsékelten) interaktív játékokat, kis madárhatározót (de csak nagyon kicsit), illetve viszonylag egyszerű szerkezetű, vizuálisan egy kisiskolás igényeihez alkalmazkodni próbáló kisokost. Összességében használhatónak tűnik az oldal, és pedagógusok számára is tartogat kellemes meglepetéseket, hiszen a letölthető anyagok adatbázis (*ITT TALÁLHATÓ igazán számukra lehet hasznos. Akárhogyan is van, egy-két tanórányi érdekes tananyagot feltétlenül össze lehet szedni a Csipogóban.

Remek mobilos virághatározóra akadtunk, ami ilyenkor az erdei iskolák, iskolai kirándulások idején kiváló szolgálatot tehet. IDE KATTINTVA érhető el az alkalmazás Android telefonokra. Segítségével könnyen azonosíthatók a leggyakoribb virágok, a virág alakja, szerkezete és az élőhely alapján. A fajokról tudományos részletességű leírást is kapunk.

Ezt az írás nagyon aktuálpolitikus, hiszen mostanság érkezett meg az iskolákba a pedagógusok digitális kompetenciáit felmérő kérdőív (pdf-ben, de ezen lendüljünk túl), a kitöltés határideje május 15-e. Az önbevallásra építő kérdőívben olyan izgalmas kérdések szerepelnek, mint hogy valakire jellemző-e a Digitális tartalmak létrehozása, átalakítása, formázása, szerkesztése változatos programok, alkalmazások és azok komplex funkcióinak együttes használatával. vagy esetleg a Digitális eszköz(ök) összekapcsolódó funkcióinak működtetése, gyakran előforduló, több lépést igénylő probléma-helyzetek kiküszöbölése. Túl azon, hogy ezek mennyire gumifogalmak és mennyivel hasznosabb lenne konkrét helyzeteket, konkrét feladatokat felhozni a képességek felmérésénél, egy dolog biztos, arról egy szó sem esik benne, hogy milyen pedagógiai helyzetekben, milyen célok elérésére és milyen módszerekkel használja az illető a digitális kompetenciáit. Pedig a digitális pedagógiai kompetencia és a digitális kompetencia nem ugyanaz.

Fantasztikus interaktv infografikát leltünk az emberi testről a BBC oldalán (hol máshol?) IDE KATTINTVA. Ha megadjuk a magasságunkat, életkorunkat, nemünket és testtömegünket, máris láthatjuk, hogy milyen anyagok építenek fel minket, milyen sejtekből állunk, hányat vert a szívünk életünkben és így tovább. Hogyan lehetne közelebb hozni az embertant a diákokhoz, ha nem így, hogy róluk magukról van szó. Ráadásul mindezt nagyon szépen, nagyon látványosan követhetjük végig.

A mikrokontrollerek és a 3D nyomtatók mellett a modern sufni mozgalom alapeszköze a lézervágó. (meguntam, hogy magyarul is minenhol a maker kifejezést használjam erre a csináld-magad mozgalomból kinőtt modern iárnyzatra, így mostantól sufni néven hivatkozok majd rá. A sufni mozgalom a modern technikát használja arra, hogy mindenki meg tudja valósítani a saját elképzeléseit, átélje a tervezés és az alkotás örömét.) Nekünk is sikerült egyre szert tenni itt az iskolában és már el is készítettünk vele egy 3D térképet. Az alábbi Sway bemutatja, hogy miként:

Mi lenne, ha a tankönyvi ábrák nem csak mozognának, hanem akár mozgathatóak is lennének? Milyen lehetne egy olyan digitális tankönyv, ami messzemenőkig kihasználja a médium adta lehetőségeket? Mi lenne, ha ilyen diagramokat, ábrákat könnyedén lehetne készíteni valamilyen ingyenes, nyílt forráskódú alkalmazással? Mi lenne, ha már létezne ilyen megoldás? Az Apparatus nevű alkalmazás a korábban felsoroltakat tudja (ITT TALÁLHATÓ). Rajzolhatunk benne, mozgásokat rögzíthetünk és összekapcsolhatunk dolgokat, hogy egyik a másikat irányítsa és valóban csak az öteteink szabnak határt annak, hogy mit csinálunk meg.

A Microsoft újabb érdekességgel állt elő, amelyet IDE KATTINTVA találhatunk. A neve Microsoft Translator, és valós idejű kommunikációt fordít egy csetablakban gyakorlatilag bármilyen nyelvről (még magyarról is) bármilyen más nyelvre. Sok nyelven beszél is, nem csak ír, sajnos a magyar nincs ezek között. A használata rendkívül egyszerűnek tűnik, két lehetőség van: vagy valaki által elindított beszélgetéshez csatlakozunk (Join a conversation), vagy sajátot indítunk (Start a conversation). Ha az utóbbit választjuk, be kell írnunk a nevünket, majd kapunk egy rövid kódot, amelyet meg kell adnunk a többi résztvevőnek, és már kezdődhet is a határokon, kultúrákon és osztálytermeken átívelő kommunikáció. Csak nehogy úgy járjunk, mint a galaktikus világ a Bábel-hal elterjedésével a Galaxis útikalauz stopposoknak című örökzöldben. :)