Mikor jönnek már a robot-tanárok?
Vezércikk - 2017. június 6.
Gyorsan az elején lelövöm a poént, szerintem soha, de hogy miért gondolom ezt, az több szempontból is érdekes lehet. A robotizáció, a negyedik ipari forradalom itt van a nyakunkon és egye gyarapszik az olyan foglakozások száma, amik a jövőben jó eséllyel teljesen gépesítettek lesznek, a kamionsofőröktől a bolti eladókon át a postásokig, időről-időre felmerül a gondolat, hogy a tanárok is felkerülnek majd erre a listára. A nagy oktatástechnikai újítások kapcsán újra és újra előkerül, hogy az majd nem csak megkönnyíti, hanem ki is váltja a tanárok munkáját. Gondolták ezt a rádió megjelenésekor, a tévé vagy éppen a videómagnó bevezetésekor. Elhangzott többször, hogy mostantól elég lesz a legjobb fizikatanár, aki az ország összes tantermében egyszerre tud órát tartani. A behaviorizmus atyja B. F. Skinner tanítógépet tervezett (ITT MUTATJA BE), ami a programozott oktatás révén átveheti a tanár munkáját (bár mechanikus szerkezet volt, em különbözött sokban a mai e-learning platformok többségétől). A számítógépek és a hálózatok megjelenésével is felmerült a gondolat, hogy mostantól elég lesz, ha a diákok az oktatószoftvereken dolgoznak, legfeljebb egy rendszergazda kell majd az iskolákba. Aztán azt látjuk, hogy mindezek ellenére itt vannak a tanárok és órákat tartanak. Vajon miért?
Csibra Gergely és Gergely György a kognitív tudomány kutatói 2009-ben publikáltak egy izgalmas írást a jeles Trends in Cognitive Sciences című tudományos lapban, az írás címe: Természetes pedagógia (ITT OLVASHATÓ). A szerzők (elsődlegesen csecsemők és kigyerekek vizsgálata alapján) amellett érvelnek, hogy a tanítás és tanulás képessége nagyon fontos evolúciós adaptáció, aminek genetikailag rögzült elmei vannak. Szemben azzal a vélekedéssel, hogy a gyerek elsődlegesen utánzással tanul, valójában fontos, hogy számára megteremtődjön a tanítási helyzet, a tanulandó tevékenység elváljon a többitől. Mindezt szolgálja például a szemkontaktus felvétele, majd a tekintet irányítása a tanítás tárgyára, a speciális hanghordozás, a nagy ívű, lelassult, ismételt mozdulatok. A gyerek számára ebből lesz egyértelmű, hogy ami éppen történik, azt neki meg kell tanulnia. És az is ebből lesz egyértelmű, hogy mindabból, amit a tanár csinál, mi az, amit éppen meg kell tanulnia. Mint a kutatásokból kiderült, már a kisgyerekek is következtetnek a tanár viselkedéséből, az egész tanítási helyzetből arra, hogy mi az, ami lényeges információ (a megtanulandó, a tananyag), és mi az mire nem kell annyira odafigyelni.
A természetes pedagógiának van még egy fontos eleme azon túl, hogy meg kell teremtenie azt a szociális helyzetet, ami maga a tanulás, ez pedig a bizalom. A tanulónak bíznia kell abban, hogy a tanár jószándékú és valóban ismeri azt, amit tanítani akar. A legjobb jelölt erre a pozícióra az idősebb rokon, a szülő vagy a nagyszülő lehetőség szerint. A bizalom és a hitelesség tehát a tanulásnak nagyon alapvető feltétele, amit egy pusztán gépi környezetben nem könnyű megteremteni.
Természetesen lehet szociális interakció nélkül is tanulni, Kossuth is megtanult angolul a börtönben. (Bár a New York-i beszédének hallgatói szerint nem tökéletesen, a hallgatóság egy tagja állítólag megjegyezte: „Nem is tudtam, hogy a magyar nyelv ilyen közel áll az angolhoz.”) Ez a tanulás azonban úgy viszonyul a szociálisan beágyazotthoz, mint az idegen nyelv tanulása az anyanyelv elsajátításához, meg lehet csinálni, de sokkal több erőfeszítéssel, elszántsággal és más eszközökkel.
Mi következik mindebből a 21. századi iskolára nézve? Sem az, hogy a technikára nincs szükség a tanításban, de az sem, hogy a technika átveszi a tanár szerepét. Sokkal inkább az, hogy a technika jó kiegészítője, jó eszköze lehet a rátermett tanárnak. Annak a tanárnak, aki képes kapcsolatot kialakítani a diákjaival és aki képes bizalmat teremteni, hiteles tud lenni. Ezt egyre jobban fel is ismerjük, talán ezért is van, hogy az e-learninget felváltja a blended learning, a kevert tanulás, ahol a személyes találkozások mellett jut szerep az online tanításnak, tanulásnak is. Robottanáro nem lesznek tehát egyhamar, de attól még technika bőségesen lehet az osztálytermekben.
