Legyen az iskola könyvtár!
Vezércikk - 2017. február 21.
Tanév elején írtam egy cikket arról, hogy vajon mi lehet az iskolai könyvtárak sorsa a digitalizálódó világban (ITT), amire sokan és sokféleképpen reagáltak. Abban mindenki egyetértett, hogy valamilyen probléma van, de hogy pontosan mi az és mi is lehetne a megoldása, abban már nagyon eltértek a vélemények. Vannak, akik szerint az gond forrása, hogy digitalizált világban már nincs szükség az idejétmúlt papírra, ahol több könyvtárat hord mindenki a zsebében, kár erre termeket fenntartani. Mások szerint az a baj, hogy a képernyő-világgal elveszik a valódi kultúra, az olvasás leglényege, ami marad az üres, tartalmatlan, értéktelen. Nem tisztem és nem is célom dönteni a vitában, de volt egy olyan eleme, ami újabb gondolkodásra késztetett.
Gyakran merült fel az az érv, hogy ha nem lenne iskolai könyvtár, akkor vajon hol tartanák meg a könyvtári órákat? Ami elsőre tűnhet viccesnek, miért tartsunk fenn egy termet és egy főállású alkalmazottat azért, hogy évente három-négy órát tarthassanak ott (és rögtön elnézést kérek azoktól, akik sokkal, de sokkal több órát tartanak a könyvtárban évente)? De amint egy kicsit belegondoltam, rájöttem, hogy nagyon is fontos szempontról van szó.
Miért van szükség egyáltalán könyvtári órákra, mi az, amiért ezek különlegesek?
Egyfelől két tanár (a szaktanár és a könyvtáros) is ott van a diákokkal és képes egyéni visszajelzést, személyre szabott segítséget adni.
A környezet elősegíti az elmélyült egyéni munkát. A könyvtárban csend van, tehát még a tanár sem beszélhet, ő sem tarthat előadást (szerencsés esetben).
A könyvtár elősegíti az önálló kutatást, az érdeklődés kiterjesztését, a diák megtudhat mindent, ami érdekli.
A könyvtárban nem írnak dolgozatot, nem felelnek.
A könyvtárban valódi problémákkal, valós kérdésekkel kell és lehet foglalkozni, nem csak a tananyag leszűkített világával.
Álljunk meg egy pillanatra! Hiszen ez teljesen úgy hangzik, mint amit a 21. századi pedagógiáról mondani szoktunk! Leet, hogy nem is a könyvtárat kellene felszámolni, hanem az egész iskolából kellene könyvtárat csinálni? Lehet, hogy a könyvtár valójában a legmodernebb hely az iskolában? (Az biztos, hogy sokkal modernebb, mint a "modernitás" átkozott bugyrai, a számítógép laborok.)
A saját iskolánk digitális projektjének egyik nagy tapasztalata számomra, hogy a pedagógiai paradigmaváltás elsődlegesen belső építészeti kérdés. Ha nincsenek meg a megfelelő terek a másfajta tanuláshoz, akkor így is, úgy is visszacsusszanunk a korábbi gyakorlatba. Senki sem tölt új bort régi tömlőbe. - szögezi le az evangélium is, de mi gyakran mégis a régi terekben próbálunk új pedagógiát művelni. Érdemes lenne talán az iskolai könyvtárakra, azok gyakorlatára és térelrendezésére figyelni és akkor talán az egész iskola lehet könyvtár.
