Mivel rendszeresen szoktam képernyőképeket készíteni (nem is keveset), vagy éppen a képernyő egy részét illusztrációként használni, vagy diákoknak elküldeni, fontos, hogy gyorsan, praktikusan tudjam mindezt megtenni. Eleinte a Photoshop-ot használtam, ed az drága, meg nagyvad ehhez a feladathoz. Később átszoktam az Aviary szolgáltatására (erről ITT meg is emlékeztünk). Ez két mozdulattal, gyorsan és praktikusan oldotta meg a helyzetet. Aztán egyszer csak olyan géphez kerültem, ahol nem volt Aviary, sem lehetőségem letöltögetni programokat. Ekkor kipróbáltam a Windows képvágóját, és teljesen jól működött. Mivel ez jó eséllyel szinte minden olvasó gépén is ott van, a lapozás után elmesélem, hogy és mit tesz.

Írtuk már egy párszor itt, hogy a közeljövő nagy IKT áttörése a Microsoft mozgásérzékelője, a Kinect lehet. Lassan egy éve, hogy már PC-re is lehet fejleszteni hozzá programokat és lassan előkerülnek az igazán kreatív megoldások. Bátran kijelenthetjük, hogy jelenleg még a jéghegy csúcsát sem látjuk és igazán a kreativitáson múlik, hogy mire használjuk majd. Itt van egy eszköz hatalma lehetőségekkel és szabad a pálya azon gondolkodni, hogy mire is használnánk fel.

Az alábbi videó egy egészen különleges alkalmazást mutat be, amit egy cseh cég fejlesztett ki. Adott egy homokozóasztal, amit fentről egy projektor színez be. A Kinect pedig pontosan érzékeli a domborzatot és ennek megfelelően alakítja a színeket. A hatás lenyűgöző, mindenképpen érdemes megnézni.

Mindenkinek megvannak a maga gyengéi és erősségei. Nekem a szép kézírás az első kategóriába tartozik. Nem ment, nem megy és nem is fog menni - gondoltam. Egészen addig, amíg a legutolsó SMART Notebook frissítést le nem töltöttem, ahol megjelent egy új ikon, a neve pedig ez volt: Kalligráfikus toll. Egy ideig csak szemezgettem vele, hiszen nem használtam soha, és nem értettem, hogy pontosan mire is jó. Aztán egy nap - viccből - rákattintottam, és elkezdtem így írni. Az eredmény több, mint tapintható; az egyik pillanatban szégyenteljes macskakaparással firkáltam a táblára, a következőben pedig középkori kódexírókat megszégyenítő minőségben ontottam a szavakat. És végre szeretek a táblára írni, és jobban figyelek a táblaképre is. Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy egy ilyen egyszerű kis ötlet milyen mély változást hoz a mindennapok gyakorlatában.

Ma van a Szeplőtelen fogantatás napja, de nem az a valódi apropója ennek a bejegyzésnek, már résgóta gondolkodom azon, hogy meg kellene írni. A valláűsoktatás és az IKT kapcsolatáról van szó. Ha átlalában az oktatásról esik szó, gyakori a panasz, hogy milyen lassan mozdulnak a dolgok, milyen borzasztó nehezen kerülnek be a modern eszközök a tanításba. Ha azonban bármely tantárgyat megnézünk, nincsen talán egy sem, ami olyan lassan mozdulna, mint a vallásoktatás. A hittanórák, vasárnapi iskolák módszertana egy jobbára 19. századi paradigma foglya mind a mai napig. Hogy csak egy példát vegyünk, nincs még egy olyan tárgy, ahol a memoriter olyan kitüntetett szerepet kapna, mint a vallásoktatásban. Ha a gyereknek nincs szerencséje, akkor az aranymondásokat ráadásul a Károli fordításban kell megtanulnia, hogy biztosan ne értse azt, amit mond.

Ha pedig ilyen elmaradott a vallásoktatás didaktikája, beszélhetünk-e egyáltalán IKT-ról ezen a területen? Van-e olyan vasárnapi iskola, ahol kollaboratív eszközökkel dolgoznak, ahol a webkettes filozófiának megfelelően a diákok magzuk készítenek tartalmat, ahol kihasználják mindazt, amit a 21. század kínál? Elsőként gondoltam, érdemes lenne körülnézni a világban.

Egyre jobban hódít a videók használata az oktatásban. A Khan Academy sikere óta egyértelmű, hogy valami komoly áttörés készülődik. Meglehet, letölthető videó olyan lesz, mint a tankönyv. Van azonban már azon gondolkodnak, hogy miként lehetne ezt a médiumot továbbfejleszteni. Így született meg a Tuva project is (ITT TALÁLHATÓ).

A Microsoft vegykonyhájából került ki ez a gyöngyszem, érdemes megismerkedni vele. Most a Nobel-díjas fizikus Richard Feynman előadásai tekinthetők meg rajta. Feynman nem csak a kvantumelmélet egyik legfontosabb kidolgozója és nem is csak a Manhattan-projekt egyik híres tudósa, hanem a tudományos ismeretterjesztés amerikai szupersztárja is. A Feynman-előadások ritka egyszerűséggel és még ritkább humorral képesek magyarázni a bonyolult fizikai összefüggéseket. A Tuva-változatban az előadások videója mellett olvashatjuk is a szöveget valamint mindazokat a jegyzeteket, további forrásokat és videókat, amikkel jobban megérthetjük az elhangzottakat, esetleg elmélyíthetjük az ismereteinket. Természetesen arra is van elehtőségünk, hogy a saját jegyzeteinket elhelyezzük. Mindezt pedig egy jól átlátható, könnyen kezelhető, ergonomikus felületen.

Megkaptam egy szép dokumentumot egy kollégától, amelyben összesen kb. 10 oldal szöveg volt, valamint 10-15 kép, amelyek a szöveget voltak hivatottak illusztrálni. A beszámoló érdekes volt, azonban nem értettem, hogy miért lett a 15 oldal összesen több mint 50 MB! Persze a képek miatt. A fényképezőről letöltött képeket egyszerűen beillesztette a Word dokumentumba. Aztán az egyik diákom egy digitálisan is beadható projektben elkövette ugyanezt: 15 oldal, kis képekkel illusztrálva, és majd' 100 MB-os terjedelem. Mivel tényleg semmi értelme és szerepe nem volt a gigantikus méretű képeknek (az ideális méret kb. 200 Kb lett volna!), kértem a gyereket, hogy kicsinyítse le a képeket - és akkor meglepődtem, hogy milyen furán nézett rám nagy, ártatlan digitális bennszülött szemekkel. Mi lehet a megoldás? Elkezdtem olyan alkalmazásokat keresgélni, ahol egy kattintással lehet képeket optimális méretűre szabni. És aki keres, az talál. A lapozás után olvashatóak a részletek!

Milyen is a jó gyűjtemény? Nos, talán a legfontosabb, hogy olyanok gyűjtsék az ötleteket, akik azt használják is. Hiába mondja nekem bárki, hogy telefonon tördeljük a felvett videókat, vagy éppen milyen jól lehet Facebook-on dolgozni, ha nem érződik benne a gyakorlati megvalósítást segítő tapasztalat, nem lesz hasznos számomra. Ezért is gondoltam arra, hogy az általam használt angolos anyagokat meg kellene osztani, és tematikusan rendszerezni. Aztán megtaláltam EZT A WEBOLDALT, és rájöttem, hogy ezt már valaki csinálja, és nem is akármilyen minőségben. Franciákról talán kevéssé gondolná az ember, hogy ilyen lelkesedéssel gyűjtögetik az angolórákon felhasználható, kiváló anyagokat, pedig de. Teszteltem: összesen 15 órához (különböző témákban) kerestem érdekes, használható anyagokat, és soha nem kellett csalódnom. Kimondható, bármilyen órára készülünk is, ez a gyűjtemény biztosan pár perc alatt kihúz minket a pácból. Őszintén ajánlom betekintésre, majd kedvencek közé elmentésre.

Egyre több vizsgán (és helyenként ez életben is) feladat az, hogy egy diagramot kell elemezni. Elég sokat keresgéltem az interneten, hogy egy adott témához érdekes, hasznos ábrát találjak, amiről érdemben is lehet beszélgetni, valamint az értelmezését is gyakorolhatjuk. A Gapminder persze ebben a csúcs (ITT ÍRTUNK róla), azonban arra nem megoldás, ha csak egyetlen grafikont, vagy ábrát szeretnék egy témához - ráadásul olyat, amelyet akár alacsony nyelvi szintek lévő diákoknak sem lehetetlen kihívás. Eddig keresgéltem, de ezután már nem, a lapozás után megismerkedhet a nyájas olvasó a diagram-gyűjtemény oldallal, amit találtam.

A különféle felmérések szerint hazánk lakosságának elsősegélynyújtási ismeretei nem hiányosak, hanem praktikusan nem létezőek. Alig van valaki, aki tudja, hogy mit kellene tennie, ha valaki összeesik előtte. Pedig az segítségnyújtásban az első percek a legfontosabbak. Egy dologgal bizonyosan ártunk: ha nem teszünk semmit.

Bár az alapos oktatást nem pótolhatja, mégis érdekes és hasznos lehet az a szimulátor, mit az Amerikai Szívgyógyászati Társaság honlapán találhatunk meg (IDE KATTINTVA).  Az egészen valósághű program nem a hazánkban elfogadott protokollt követi, hanem az amerikai, befúvás nélküli metódust. Egy próbát megér!

Különféle komoly pedagógiai vizsgálatok szerint a tanulás hatékonysága nagyon függ attól, milyen tevékenységet végzünk. A vizsgálatok szerint sokat tanulhatunk, ha nem csak halljuk az adott dolgot, hanem olvashatjuk is, még többet, ha csinálhatjuk, de a legjobban úgy tanulhatunk meg bármit is, ha tanítjuk. Ezt ismerte fel Bram Faerns, egy belga tanár, akivel idén nyáron ismerkedtem meg Seattle-ben. Bram projektje, amit kifejezetten kicsikkel, 10-12 éves diákokkal csinált végig.

Az utóbbi évek IKT világának talán legnagyobb durranása a Khan Akadémia volt. Salman Khan az ösztönös pedagógiai zseni eredetileg csak a saját szórakozására készítette a YouTube-ra rövid kis oktatóvideóit, amik egészen fantasztikus népszerűségre tettek szert. Bram ötlete az volt, hogy hasonló kis oktatóvideókat készíttetett, a gyerekekkel. a 10-12 évesek ebben a 8-9 éveseknek magyarázzák el, hogyan kell összeadni, felismerni a főneveket stb.