Amikor elkezdtük a TanárBlogon a napi rendszerességű posztolást, nem számítottunk semmire, csak írogattunk IKT-ról, tanulásról, tanításról. Aztán egy idő után feltűnt, hogy ez egyre többeket érdekelhet, mert elkezdett látogatottsága lenni az oldalnak. Mára közel 2 és fél millió oldalt olvastatok el a TanárBlogon ti, kedves olvasóink. Valahol félúton úgy éreztük, hogy a napi egy rövid cikknél többet is megpróbálhatnánk, így készültek a TanárBlog könyvtár kiadványai, amelyeket eddig közel 20 000 alkalommal töltöttétek le.

Most, hogy kiderült, hogy a 2012-es amerikai elnökválasztást Barack Obama nyerte, nem szívesen megy el az ember az esemény mellett anélkül, hogy valahogy megpróbálná értelmezni a diákokkal. Erre több lehetőség knálkozik, most három olyan odlalról szeretnék röviden szólni, amelyeket használtam, és működtek. A választások előtt az iSideWith nevű oldalt használtam elég nagy sikerrel, itt különböző témákban kell véleményt mondani, és a válaszaink alapján megmondja az oldal, hogy inkább demokraták, vagy rebublikánusok lennénk. Azért szeretem, mert ez a feladat értékeket próbál a címkék mellé rendelni, és így talán kevéssé lesz 'szitokszó' a diákok életében a liberális, a konzervatív, vagy akár a szocialista jelző (külön jó, hogy ráadásul mindezt a magyar valóságtól biztonságosan elrugaszkodva játszhatjuk el). Az oldal pedig ITT TALÁLHATÓ. A New York Times infografikája arról szól, hogy a két nagy párt szónokasi milyen szavakat használtak a leggyakrabban (ITT ÉRHETŐ EL). Végül tegnap ajánlották figyelmembe a Guardian képregényét (ITT látogatható meg), amely elmagyarázza, hogy pontosan mi is történt az elmúlt időkben. Nagyon hasznos és még érdekes is!

2012. november 1-jétől a Tempus Közalapítvány tematikus honlapján (http://www.oktataskepzes.tka.hu/, http://www.kutprogram.tka.hu/) már elérhető az a felület, ahol a Digitális Módszertárba jelentkező, közoktatásban dolgozó pedagógusok (vagy szakmai munkaközösségek) egy online adatlap kitöltésével feltölthetik módszertani ötleteiket. (A pályázat további részletei a lapozás után találhatóak!)

Surely a strange thought, but it worked! Why not use hobbits to explain all the boring (though crucially important) details of in-flight safety? People would pay more attention, wouldn't they? Yes, they would! Indeed, the video has gone viral and now even those are learning about flight safety who have never actually set foot on an airplane. Great idea, loads of fun and an interesting video to use in class (CLICK HERE to watch the masterpiece).

Egy vallomással kell kezdenem: mindig is irigyeltem a gitárral a kezükben órára igyekvő tanárokat. Nagyon cool-nak tartottam, és sajnáltam, hogy én sem gitározni, sem énekelni nem tudok. Ezzel nem lehet már mit kezdeni sajnos. Hasonlóképpen éreztem a rajzolással szemben is. Milyen jó is lenne néha 15 mp alatt egy mosolygós kutyust rajzolni a táblára. A jó hír az, hogy erre van megoldás! IDE KATTINTVA pár lépésben magtanulhatunk sok-sok állatot rajzolni. Hajrá!

Miután lefektettük az alapelveket, elkészítettem a virtuális osztálytermünket, kitaláltam azt is, hogy az egyéni tanulási útvonalak hogyan is működhetnének a gyakorlatban, nem volt más hátra, mint a rendszer beindítása. Ebben a fejezetben erről lesz szó, illetve röviden kitérünk a jeges rémületre is! Nagyon fontosnak tartottam, hogy a rövid-, közép- és hosszútávú célok egyensúlyban legyenek. Nem volt elég azt mondani, hogy mindenki tanuljon a saját kijelölt útvonalán, és találkozunk az év végén. Ez nyilvánvalóan a legtöbb diáknak azt jelentette volna, hogy nincs angolból ’házi’(értsd:  nem kell semmit csinálni, majd év végén 1 nap alatt összedobunk valamit). További hosszú leírás a lapozás után található!!

Van egy mondás, ami szerint abból látszik, ha valami jó, hogy másolni kezdik. Nos, úgy tűnik a Prezi nevű magyar fejlesztésű prezentációs program (ITT ÍRTUNK RÓLA) ilyen, hiszen megjelent egy rá eléggé hasonlító újabb a Presentista (IDE KATTINTVA).  Ebben a programban is egy nagy felületet kapunk, amire szöveget, képet, nyilakat, kereteket és videót helyezhetünk el. Itt is zoomolhatunk és pöröghetünk fordulhatunk a prezentáció közben.

Az egyetlen újítás jelenleg az, hogy az egyes lépések között a korábban látottak el is halványulhatnak. Jelenleg ennyit tud, de az oldal szerint még erőteljesen a kipróbálás szakaszában van és tervezik bővíteni újabb funkciókkal. Lehet, hogy érdemes ránézni, hátha kitalálnak valami olyat, ami a Prezi alkotóinak még nem jutott eszébe. Jelenleg az ugyanis egyértelműen sokkal több lehetőséget kínál (együttműködés, megosztás, alakzatok, animációk stb.).

Kétségtelen, hogy az egyik előnye pl. a finneknek a magyar diákokkal szemben az, hogy ott tényleg minden feliratos a tévében. Ezt nálunk hiába is várjuk, de talán az internet ebben is segíthet. Türelmetlenek a gyerekek, és nem szívesen várják meg, amíg éves késésekkel megérkeznek Magyarországra a menőbb sorozatok - akkor inkább megnézik angolul (max. felirattal). Ezért sem bánom én, ha a gyerekek (főleg a nagyobbak) ilyen sorozatokat néznek. Nagyon népszerű volt a Friends, amely 10 évig futott. Most három olyan sorozatot ajánlok, amely volt Friends szereplőkkel készült (FONTOS! Nem mindegyik feltétlenül alkalmas mondjuk 12 éves gyerekek tanítására, nézzünk rájuk, mielőtt a gyerekeket rájuk engedjük!!). Az első címe Web therapy és Phoebe (Lisa Kudrow) a főszereplője. Minimál kötségvetés, viszonylag vicces koncepció, de nem mindenkinek működik! Az Episodes Joey (Matt LeBlanc) sorozata, ahol szitnén lecsúszott sorozatszínészt alakít Joey. Ez sem ajánlott 14 éven aluliaknak - főleg órán nem. Végül a legfurább, de szerintem a legjobb a Go on című sorozat, amelyben Chandler (Matthew Perry) a felesége elvesztése után a gyásszal birkózik - mégis valahogy szörnyen vicces lesz az egész. Kellemes tévézést, a fenti linkeken a sorozatokat le sem kell tölteni, lehet online nézni! Ehhez persze nem árt villámsebes internet!

Érdekes cikket találtam a The New York Times-ban (ITT TALÁLHATÓ). Egy kutatásról szólt, amelyet tanárok körében végeztek, és az derült ki belőle, hogy a diákokat nagyon zavarja a technológia, illetve elvonja a figyelmüket. Szerencsére az újságírók voltak annyira kreatívak, hogy megkérdezték erről a gyerekeket is. A fenti cikkre 17 vélemény érkezett (mivel a The New York Times eléggé kekec, úgy döntöttem, hogy a cikket nem, de a gyerekek véleményét itt, a lapozás után megosztom. Remek angolóra lehet belőle, csak figyleni kell arra, hogy lehet hátránya is az autentikus forrásnak (pl. a distractment szó :) Szóval nézzük át, de aztán érdekes a diákok véleményét megbeszélni. Érdekesség, hogy nagyrészt ők is úgy érzik, hogy a munkában hátráltatja őket a technológia állandó jelenléte ... új frontok nyílnak a tanárok számára :)

A tanításunknak sok olyan részlete van, ami nem állja ki a 21. század próbáját, de a számomra legzavaróbb momentum az értékelésünk. Nem csak az a baj, hogy az iskolai értékelés nagyon sok időt elvesz a tanítástól, hanem az is, hogy álságos és hazug rendszer. Egyre több tapasztalat támasztja alá, hogy az értékelésünknek nincsen sok köze a tudáshoz. (Erről magam is írtam itt és érdemes elolvasni egy oktatáskutató írását is.) Nem tudom elfelejteni John Holt Iskolai kudarcok című könyvében leírt tapasztalatait sem. Holt úgy gondolta, hogy a valódi tudást az olyan dolgozatok mérik fel, amikre nem készülnek előzőleg a diákok. Hamarosan rájött, hogy miért nem íratnak ilyen számonkéréseket a tanárok, a pocsék eredmények miatt.
Magam is próbálkoztam azzal, hogy (bejelentés nélkül) megírattam egy több hónappal korábban tanult tananyagból egy dolgozatot. A legmeghökkentőbb nem is az volt, hogy milyen rossz eredmények születtek, hanem a diákok felháborodása, úgy érezték alapvetően tisztességtelen, amit csinálok, hiszen ők azt a tanayagrészt a témazáró dolgozattal már letudták, esetleg majd az érettségin kerülhet elő, de ott is csak nagyon leszűkített formában. Még nagyobb volt a diákok felháborosdása, amikor egy dolgozatban (az adott témához kapcsolódó) más tantárgy illetékességébe tartozó tudást kérdeztem. Úgy érezték, áthágom a játékszabályokat, ha a biológia dolgozatban a történelemhez tartozó információ kérdezek, még akkor is, ha maguk is belátták, hogy az adott információval rendelkezniük kellene.