Mióta Magyarországon divatos lett Valentin napot tartani, egyre népszerűbb a fiatalok körében, főleg most, a Facebook terjedésével, mikor is egy olyan mozgalom indult el, hogy legyünk büszkék arra, hogy szinglik vagyunk,stb. Szakiskolai tanárként mindig is fontosnak tartottam, hogy az ünnepekről tanuljanak a diákjaim, és ez alól a Valentin nap sem kivétel, főleg hogy a diákok nincsenek tisztában azzal, hogy ki is volt az a Szent Valentin. Az órához ezúttal is nagy segítséget nyújt a BusyTeacher oldala, ahol nagyszerű Valentin napi zenéket találunk, mint például a Wet Wet Wet örökzöld slágere, a Love is All Around Me,vagy az újabb Razorlight sláger, a Wire to Wire. Michelle Henry angoltanárnő oldala ezúttal is zseniális válogatást tartalmaz a Valentin napra vonatkozóan. A legjobb ajánlásokat használtam fel az órámon: Infographics videó a Valentin nap eredetéről ( a videó legérdekesebb ténye: a legtöbb ajándékot Valentin napkor tanárok kapják). Készítsünk Valentin napi nyakláncot, Valentin napi akasztófa: Mindezek után a pontot az i-re a Paperman című rövidfilm teszi fel.

Megvallom, nem szeretem a táblavázlatot, szerintem gyakran több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Gyakran látok olyan ppt-ben elkészült vázlatokat, amiken szépen megfogalmazott mondatokban (gyakran 6-8 pontos betűvel) sorakozik a szöveg. Ezekkel két bajom van, vagy felolvassa a tanár, de akkor mi szükség van a tanárra (remek szövegfelolvasó programok vannak már), vagy valami másról beszél és akkor a diák nem tudja, mire figyeljen, azt írja le amit a tanár mond, vagy azt, ami kivetítve van. Kérdés az is, hogy mit kezdjünk egy szépen, szabatosan előre elkészített vázlattal (pl. ppt-ben vagy akár Notebookban), adjuk oda előre vagy akár az óra után a diákoknak vagy ne? Ha már létezik jól megosztható forméban, akkor miért nem adjuk oda? Ha meg odaadjuk, akkor miért jegyzetelne a gyerek az órán, ha utána úgyis kap egy jobb vázlatot?

A szépen elkészített Powerpointok helyett eddig általában az interaktív táblára jegyzeteltem, esetleg pár kép volt bekészítve, amiket feldobáltam a táblára. Az így keletkezett vázlatot azonban nem nagyon volt érdemes megosztani (részben azért mert elég csúnyán írok), a cél amúgy is az lenne, hogy maguk a diákok tanuljanak meg jegyzetelni. Az elmúlt hetekben azonban Ázsia földrajzát tanítottam és eszembe jutott egy alternatív megoldás. Egy Prezire raktam fel Ázsia térképét majd az egyes területekhez, amikor tanultunk róluk mindig odakerült egy-két kép, ami a fontosabb fogalmakkal kapcsolatos, esetleg magyarázatként egy szó alá. Az eredmény IDE KATTINTVA látható.

Minden biológiatanár arról álmodozik, hogy milyen jó lenne minél több terepi munkt végezni. Szép dolog az is, amikor a tanár magyaráz, filmeket mutat, esetleg a diákok mindenféle feladatokat oldanak meg, de a biológia mégiscsak az életről szól. Ráadásul a laborban végzett vizsgálatok nem sokat adnak vissza a természet sokéleségéből, kevésbé járulnak hozzá a természettudatos szemlélet kialakításához. Terepre menni azonban nehéz. Sok idő, sok szervezés és gyakran sok pénz is. Nehezen szuszakolható bele a 10%-nyi szabad keretbe, sok egyeztetést igényel a kollégákkal és így tovább. Évente egy kirándulás, erdei iskola még csak-csak belefér, de azok inkább a különleges alkalmak. Lehetne-e valahogy a tanórai keretben, az osztályteremből és 45 perc alatt terepi munkát végezni?

Lehet. Ebben a Magyar Madártani Egyesület webkamerái lehetnek segítségünkre. Az MME három, madáretetőkre irányított webkamerát is működtet, ezek az interneten nyomon kévethetők. Helyszíneik: Rónafalu (IDE KATTINTVA), Nagyhalászi (IDE KATTINTVA) és Nyíregyháza (IDE KATTINTVA). Mikor éppen a madarakról tanultunk nem tettem mást, mint kivetítettem a kamerák képét, a diákok pedig határozókönyvekkel a kezükben nézték és próbálták meghatározni az előforduló szárnyasokat. 45 perc alatt láttunk szén-, kék- és barátcinkét, fakopáncsokat, zöldikéket, meggyvágót, csúszkát, mezei verebeket, szajkót, erdei pintyet. A megfigyelésről szabályos naplót vezettünk, latin nevekkel, egyedszámmal.

Ha a weben elterjedt térképeket nézzük, azt kell gondoljuk, hogy hatalmas. Ez azonban nem teljesen igaz, ugyan ez a legnagyobb sziget a Földön, de jóval kisebb, mint akár a legkisebb kontinens, Ausztrália. Mégsem így tűnik a térképre nézve, aminek az oka, hogy egy gömbfelületet kell valamiképpen síkban ábrázolnunk. A Mercator-vetület sajátossága, hogy az Egyenlítőtől távolodva egyre nagyobbnak mutatja a dolgokat, ezért Grönland (vagy az Antarktisz, esetleg Kanada) messze nem olyan nagy összehasonlítva például Brazíliával vagy Ausztráliával, mint elsőre tűnne.

Ez így elmondva kicsit bonyolultan hangzik, de szerencsére van arra is jó megoldás, hogy látványosan megmutassuk a diákjainknak, miről van szó. Ez a Mercator puzzle (IDE KATTINTVA), amiben országok körvonalait kell elhelyeznünk a térképen. Elsőre nem tűnik bonyolultnak, de van benne egy kis csavar, ahogy az országokat mozgatjuk a térképen északról délre, változik a méretük is, a Mercator-vetületnek megfelelően. Így azután összehasonlíthatjuk, mekkora lenne a térképen Ausztrália, ha a sarkoknál helyezkedne el vagy éppenséggel mekkorának látszana a térképen lenne Grönland, ha átszelné az Egyenlítő.

Nagyon izgalmas kezdeményezés a Boundless nevű oldal, ahol teljesn online kurzusokat állíthatunk össze magunknak már most sok témában. Nekem azért tetszik nagyon az alkalmazás, mert nem egyszerűen digitalizált anyagokat, vagy készített hozzájuk néhány animációt, hanem a tanulás folyamatát próbálja meg minél hatékonyabb eszközökkel segíteni. Ki kell választanunk egy tantárgyat, majd ahhoz kapunk 20-25 leckét. Azonnal tudunk kiemelni, jegyzetelni, cetliket gyártani, összefoglalni, de kapunk ellenőrző kérdéseket is. Sajnos még csak angolul érhető el az oldal, de a működési elve nagyon jó és a következő lépés az lesz, hogy saját kurzusokat tudunk majd így készíteni, és akkor a gyerekeknek valóban elég lesz egy laptop az iskolatáskába.

Ha jól emlékszem a Facebookon jött szembe velem az isaszegi csatáról készült videó, lett is cikk belőle itt a TanárBlogon. Láthatóan ugyanaz a csapat készítette, mint korábbi mohácsi csatáról szólót (arról is írtunk). Meg szerettem volna nézni, hogy mit csinál még a Történelmi Animációs Egyesület, ami ezt a két filmet is készítette, de az oldaluk (e-history.hu) nem működött. Rákerestem hát a neten és nagy örömömre, nem csak azt találtam meg, hogy átköltöztek a Facebookra, hanem azt is, hogy szerződést kötöttek a Magyar Nemzeti Digitális Archívummal is, az erről szóló sajtóközlemények itt és itt találhatók. Ebben a sajtóhírben nem esett ugyan szó az animációkról, viszont valamilyen stratégiai játékot emlegettek, amihez sorra készülnek az érdekes csaták. A játék neve Harcmezők, de érdekes módon a sajtóhír nem mutatott rá, hogy hol érhető el a játék. Még az internetes keresők sem segítettek, bármilyen szavakat írtam be, csak sajtóhíreket kaptam linkek nélkül.

Pedig engem nagyon érdekelt, hogy milyenek ezek a játékok. Nem maradt más hátra, mint közérdekű adatigényléssel fordulni az Archívumhoz, ebben segített a Ki mit tud? oldal, ahol nagyon egyszerűen nyújthatóak be a kérelmek az állami szerveknek. Az én adatigénylésem és az eredménye ide kattintva található. Ha már amúgy is kérdezgettem, hát az is érdekelt, hogy mennyibe került ez egész, hány adóforint ment el rá. Az átküldött szerződésből kiderül, hogy a Nemzeti Archívum bruttó 9,9 millió forintot fizetett összesen három dologért: egy 50 csatát bemutató flash alapú játékért (ez lenne a Harcmezők), egy kereskedelemben kapható játékszoftverhez készített magyar vonatkozású kiegészítőért, valamint öt darab animációs film (25-30 percesek) elkészítéséért, amik magyar hadtörténelem nagy csatáit mutatják be az Árpád-háztól a 16. századig. Nagy örömömre az Archívum válaszában az is benne volt, hogy hol találhatók meg a stratégiai játékok: ide kattintva.

Mindannyian ki vagyunk téve (internetes) zaklatásnak, ám ez különösen igaz a diákjainkra. A Magyar Narancs portálján megjelent, majd sokak által megosztott cikk is erről szól. Szóba kerül a szexting, meg a flaming, illetve néhány halálesettel végződött kiberzaklatási esetet is bemutatnak. Helyesen és jogosan. Mert hogy ilyen van. Meg olyan is van, hogy a gyerekek összeverekednek a szünetben, esetleg kövekkel ’felfegyverkezve’ egymásnak esnek az iskola melletti építkezésen. Az idézett cikk egyébként felveti a tanárok és szülők felesősségét is. Szintén jogosan. A lapozás után személyes tapasztalatok, illetve néhány kutatás segítségével megpróbálom magamban is árnyalni az internetes zaklatásról kialakult képet. Tarts velem, kedves olvasó!

Újabb január, újabb PIL Akadémia! Ismét közel 200 tanárral vágunk neki az IKT és a 21. századi pedagógia dzsungelének. Nagy a várakozás, nagyok az elvárások. Az elkövetkezendő mintegy hat hónapban sok minden terítékre kerül majd a virtuális tanulási terektől kezdve a játékokon át egészen a képszerkesztésig. A nyitó konferencia hangulatát egy rövid videóban szeretnénk átadni, amely IDE KATTINTVA található.

Nagyon sok olyan program van, amivel az emberi testet nézhetjük meg. Található ilyen a Sulinet Digitális Tudásbázisban is, de tipikusan olyan téma ez, amiből mindig lehet jobbat, érdekesebbet csinálni. A ShareCare oldalon található emberi test (IDE KATTINTVA) a jobbak közé tartozik.

Nem csak a teljes férfi és női testet nézhetjük meg három dimenzióban körbeforgatva és nem csak az egyes szervrendszereket külön külön, hanem az egyes szervekről is szép 3D modelleket vizsgálhatunk meg. Az oldal segítségével könnyen megérthető és megértethető például a máj érrendszere vagy akár az agykamrák elhelyezkedése. Embertan tanulásához angolul tudó és érdeklődőbb diákok számára nagy segítség lehet.

Mire jó egy mesterséges intelligencia? Akár arra is, hogy feltérképezze az emberek olvasási szokásait és azokról egy térképet készítsen. Pontosan ezt tudja a Gnod Literature-Map (ITT TALÁLHATÓ).  Ha beírjuk egy szerző nevét, egy térképen láthatjuk, hogy az adott szerzőt olvasók milyen más szerzőket olvastak még. Az egyes szerzők annál közelebb vannak egymáshoz, minél többen választják mindkettőt, így jól definiálható csoportok is kialakulhatnak.

Ugyan az oldal (természetesen) az angolszász szerzőket ismeri elsődlegesen és mellettük a nagy viláirodalmi művek íróit (Móriczot hiába keresnénk), így is hasznos és meglepő lehet. Használhatjuk irodalomból például arra, hogy a diákok próbálják meg definiálni az egyes csoportokat (pl. T. S. Elliot esetében ITT), de arra is, hogy olvasnivalót ajánljunk egy diáknak, akinek tetszett pl. Dosztojevszkij.