30 év a Földön
Internet a tanórás - 12 éve
Izgalmas oldalt készített a Google, amit nagyon jól használhatunk, ha az ember hatását akarjuk szemléltetni a Földön. A Google Earth programmal már eddig is körbenézhettünk bolygónkon, de most időutazást is tehetünk. Egybeszerkesztették az 1984 és 2012 között készült műholdfelvételeket így megnézhetjük, hogy miként változott as vidék 30 év alatt. Mindehhez IDE KELL KATTINTANI.
Maga az oldal felkínál pár érdekes helyet, amit érdemes megnézni (erdőpusztítás Amazóniában, Las Vegas növekedése, az Aral-tó kiszáradása stb.). Találunk azonban Magyarországon is izgalmas látványt, kettőt ajánlunk is rögtön. Az egyik egy pozitív példa, a Kis-Balaton létrehozása (ITT LÁTHATÓ), jól megfigyelhető a Hídvégi-tó kialakítása 1984 és 1985 között. A másik egy szomorúbb esemény, a bősi erőmű létrehozása (ITT LÁTHATÓ), amit 1992 és 1993 között tekinthetünk meg.
Ma egy újabb kollázskészítő oldalt ajánlunk, a neve Collage Maker és 
Felmérések szerint a középiskolások 30%-a dohányzik, rendszeresen. A különféle elrettentő kampányok elég korlátozott hatékonyságúak. Magam is tapasztalom, amikor hosszasan mondom el a diákoknak, hogy a kátrány és a nikotin milyen folyamatokhoz járul hozzá a szervezetükben, hogyan alakítja ki a tüdőtágulást, a rákot, a COPD-t. Fel is kavarja ez a gyerekeket, egyeseket annyira, hogy rögtön rá is kell gyújtaniuk a nagy idegességre. Ha minden igaz, júliustól más világ jön, a dohányboltokban majd komolyan igazoltatják a gyerekeket és nem nagyon lesz lehetőségük arra, hogy maguknak vásároljanak cigit. Remek alaklom tehát ez a leszokásra azoknak, akik már rákattantak füstre. Ehhez még segítséget is kaphatnak a mobiltelefonjukra is!
Nemrég szóltunk a mindig sikeres ’tökéletes’ tanárról – legalábbis ahogy ez konferencia előadásokból, vagy blogokból kiolvasható. A tökéletes tanár második fontos ismérve a tökéletes diák. Milyen is ő? Hogyan viszonyuljunk hozzá? És legfőképpen: mi van, ha nem úgy tökéletes, ahogy nekünk kényelmes? A minap gyerekeim kérésére (9 és 7 évesek) megnéztük az Ének iskolája című műsort a televízióban. Itt gyerekek énekelnek egy ’tanárral’, majd a végén osztályozzák őket. Azt gondolom, hogy az osztályzás minden rossz reflexe tökéletesen működik a műsorban – nem adok ötöst, pedig a lehető legjobbat nyújtottad, nem adok hármast sem, nehogy megbántódj (hármas nincs is egyébként), illetve könnyes szemmel elsuttogott dicshimnusz után is jön a jegy: amit csináltál, az zseniális, átlépted saját magad árnyékát, sikerült azt a kis pluszt megtalálni, én magam sem énekelnék ennél jobban! A jegy tehát: 4! Az alábbi posztot Ollé János kiváló írása ihlette egy egyetemi oktató dilemmáiról, megítéléséről.
Két évvel ezelőtt futott egy rövid ideig a Magyar Gyermek című gyereklap (
Márciusban kezdtünk el komolyan foglalkozni az ötlettel, hogy a TeachMeet mintájára szervezzünk egy kis konferenciát, ahol nem a tanároktól tanulhatunk, de egymással oszthatjuk meg tudásunkat. Képesek-e a diákok is egymástól tanulni? Vannak-e olyan önálló gondolataink, amelyek hasznosak lehetnek mások számára? – merültek fel a kérdések. Rajtunk állt, hogy kiderítsük.
Lassan már én is unom, hogy a digitális bennszülöttek létezéséről vagy nem létezéséről írogassak, de egyfelől úgy látszik, hogy ez az elképzelés még mindig népszerű, másrészt tegnap olyan élményem volt, ami újfent alátámasztotta, hogy a digitálisnak gondolt nemzedék talán nem is olyan digitális, mint szeretnénk hinni. Ha bárki IKT-képzést tart, IKT-ról kezd el beszélni, szinte biztos, hogy a Z-generációról, a digitális bennszülöttekről és bevándorlókról szól az első dia. Ki is alakul egy kép arról, hogy a mai gyerekek mennyire természetesnek veszik és mennyire természetesen használják a technikát, milyen jártasak a virtuális világokban. (Ezt követi többnyire az, hogy a hallgatóság, a tanárok ezzel szemben milyen lemaradottak, talán reménytelenek is.) Ez a kép szerintem nem csak hibás, hanem nagyon káros is.
A nem túl kedves nevű 'The Idiot test' (
Az interneten mindenre van megoldás. Gyakran kétkedve gondolok erre a közhelyre, de ma megint kiderült, hogy igaz. Milliméterpapírra lett volna szükségem. Elsődlegesen ahhoz, hogy a diákok megmérhessék az adott talajminta szemcséinek nagyságát, utána pedig ahhoz, hogy felrajzolhassák a napi hőmérsékleti görbét a korábbi méréseik alapján. (Persze mondhatja bárki, hogy miért nem géppel készítenek diagramot, de szerintem fontos, hogy mielőtt az ember az Excel diagram varázslójára kezd böködni egyszer-kétszer maga számolgassa ki, papíron, hogy mennyi is az annyi. Akkor ugyanis jobban fogja érteni azt is, hogy mit varázsol a számítógép.) A gond nem csak az, hogy elfelejtettem hozni magammal milliméterpapírt és nem is csak az, hogy ma már csak a legnagyobb papírüzletekben lehet kapni, hanem az is, hogy éppen a Bükk lábánál egy táborban vagyok a hatvan lurkóval.
