Most egy jópofa blogot ajánlunk mindenki figyelmébe, a neve Find Momo azaz Találd meg Momót! (IDE KATTINTVA). Egy kedves kutyusról szól, aki remekül tud elbújni. Minden képen rajta van, de nem könnyű felfedezni, hogy hol. A blog nézegetése hosszasan le tud kötni minden gyereket.

Egy tanár (Prievara Tibor) és 7 diák próbál a kérdésre választ adni, amelyben rengeteg tabu lesz kénytelen megdőlni. Nincs tankönyv? A diák tartalmat generál, netán a saját könyvét írja? A tanár mi lesz ebben a világban? Hogyan lehet így tanítani, és mit kell tanítani egyáltalán? Az iskola funkciója is megváltozik, hogyan alkalmazkodjunk úgy, hogy saját szakmai integritásunk se sérüljön, de megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket a jövő (még gyekran nem is létező) munkahelyei támasztanak a diákjainkkal szemben? Hogyan lehet osztályzás nélkül motiválni, mi a trükkje az IKT használatának, mit csinálnak külföldön, mi az oktatásszervezők és az iskolavezetés feladata egy ilyen világban? Mindezekre a kérdésekre egyre több gyakorlati válasz létezik, ezekből szeretnénk egy csokorra valót bemutatni a Digitális Pedagógus konferencián a 21. századi tanulás a gyakorlatban szekcióban.

Ennyi videót - ráadásul ingyen - már regen adtak át a köznek. 1896 és 1974 között készült híreket nézhetünk meg és használhatunk az oktatásban (angol nyelven). Mindez ráadásul még érdekes is, hiszen a YouTube csatornába feltöltött filmek között olyan csemegéket is találunk, mint amikor Schwarzenegger megnyerte a Mr. Universe versenyt.

Nálatok laknek-e állatok? - kérdezte a Kaláka együttes és ezt a kérdést nyugodtan feltehetjük a biológiatanároknak is. Laknak-e állatok az osztályteremben? Egy-egy tengerimalac vagy ékszerteknős akár még bele is férhet, de medvét vagy cápát azért nem olyan könnyű bevinni a terembe. Kivéve, ha valaki az explore.org oldalát használja (IDE KATTINTVA), ahol a Live Cams menüre kattintva mindenféle izgalmas webkamerákat láthatunk. Vannak itt fészkekre, itatókra, állatkerti kifutókra irányított kamerák, amiken keresztül nézhetjük az állatokat.

Sok érdekes nemzetközi trendet tapasztalhattam meg Barcelonában az innovatív tanárok találkozóján. Sok oktatáspolitikus, oktatási szakember és vizionárius osztotta meg érdekesnél érdekesebb gondolatait a jövő oktatásáról. Több olyan szempontot is felvetettek, ami számunkra jelenleg leginkább a tudományos fantasztikum kategóriájába tartozik – azok közül is az ijesztőbb fajtába. A talán legfélelmetesebb jóslat az volt, hogy a diákok szerepe is megváltozik az iskolában és nem csupán az oktatás passzív elszenvedői, de még csak nem is a tanár partnerei, hanem egyenesen oktatási tartalom előállítói lesznek. Meg tudunk-e szokni (el tudunk-e fogadni) egy olyan világot, ahol a diákok tananyagot írnak. Még szinte haza sem értem, amikor diákjaim adtak frappáns választ a kérdésre, amikor elmondták, hogy verstanító applikációt készítenek. A címe Vers mindekinek és IDE KATTINTVA látogatható meg.

Kiváló szórakozást nyújt a Super Planet Crash nevű játék (ITT TALÁLHATÓ) és még a tanításban is jól fel lehet használni. Ha éppen csillagászatot tanítunk vagy a gravitációt, az óra végén levezetésnek lehet jópofa (akár interaktív táblán is), ha bemutatjuk ezt a játékot, vagy kiadjuk gépteremben a diákoknak, hogy játszanak vele. A feladatunk egyszerű, hozzunk létre egy stabil naprendszert, minél nagyobb testekkel.

Nagyon gyors kamerával nagyon lassú felvételeket lehet készíteni, erre vállalkozott az UltraSlo oldal (IDE KATTINTVA) legénysége is. Az oldalon vagy akár a YouTube csatornájukon (ITT TALÁLHATÓ) böngészve találunk itt felvételeket madarak és rovarok repüléséről (én ezeket használtam biológiaórán), égésről, robbanásokról, vízről és villámokról is. A pár perces videók biztosan feldobnak bármilyen órát, tátott szájjal nézik a gyerekek.

Aki már próbált csoportmunkát csinálni egy harmincfős osztályban, tudja jól, hogy az egyik legnagyobb nehézség az elszabaduló hangerő. Mindenki csak egy kicsit hangosabban kezd beszélni, ami miatt a mellette levő csoport (hogy hallják egymást) szintén emel a hangerőn, ami után már elindul az öngerjesztő folyamat. Az egyik lehetőség, ha a csoportokban kinevezünk egy csendfelelőst, akinek a feladata, hogy a hangerő a kívánt szinten maradjon. Van azonban IKT megoldás is (amit persze kombinálhatunk a csendfelelőssel is). Az ICTGames oldalán található CalmCounter (IDE KATTINTVA) a számítógép mikrofonján át méri a hangerőt, és egy skálán jelzi, hogy mennyire erős. Természetesen a működéséhez kell egy mikrofon és böngészőben engedélyezni kell a hozzáférést a mikrofonhoz.

Személyes véleményem szerint az egész tanítási rendszerünk leggyengébb pontja az értékelés. A javító, segítő értékelés helyett többnyire csak összegző, lezáró szerepe van. mindannak, mit tudásnak gondolunk csak egy nagyon kis szeletét minősítjük, lehetőség szerint azt, amit könnyű automatizálni és számszerűsíteni, ami valamiképpen az objektív értékelés látszatát keltheti. Miközben évtizedek óta beszélnek az okosok a formatív értékelésről, a folyamatos visszajelzésről, miközben leginkább még most is témazáró dolgozatokat iratunk, amire kapnak egy jegyet az ellenőrzőjükbe. Ezen tudna változtatni például a Kaizena nevű alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ).

Sokaknak volt régen levelezőpajtása a Szovjetunióból, az oroszórák talán legérdekesebb része volt ez. (Nagyszerű emléket állít neki Papp Gábor Zsigmond filmje.) A nyelvtanulásnak remek eszköze lehet, ha valódi létező személyekkel, még inkább kortársakkal tudunk kommunikálni. Erre ad lehetőséget már a 21. századi technika felhasználásával a Penpal News nevű oldal (ITT TALÁLHATÓ).